Nem szabad a boncasztalra még csak gondolni sem, szépen meg fogsz gyógyulni,azon lesznek akik Téged kezelnek, hogy minél kevesebbet szenvedj. Nagyon ügyes voltál eddig mindent kibirtál. az is normális, ha néha a torkincádat megcsiklandozák, megnézik ilyenkor hogy van e benned fertözést okozó bacilus. Az egészségügyi sulisoktól felvételkor leveszik a torokváladékot, nehogy átvigyék e betegekre. Az agyhártyagyulladás korokozója is kitenyészthető torokból. ha csontvelötranszplantációd lesz, megint vesznek töled. Veszel egy nagy levegót, jól kinyujtod a nyelved és máris nem fogsz hányni.
Ez egy nagyon fontos vizsgálat, különösen ha sok torokgylladásod volt. Jobban is tudnak antibiotikumot irni, ha tudják milyen bacid van.Ennél kellemetlenebb vizsgálatod ne is legyen.
Vigyázz magadra és mindenben fogadj szót a kezelöorvosodnak,kapni fogsz vérkészitményeket, nem mindjárt csontvelöátültetés.
Elhiszem hogy minden felgyülemlett benned, sokat pihenj és próbáld az élet minden területét élvezni.
Most már ha tetszik ha nem, meg kell adnom magamat a sorsnak. Picikoromtól megtanultam, hogy amit muszály azt muszály, soha eszembe sem jutott, hogy meguszhatok bármit is. Gyermekkoromban nagyon szigoruak voltak a doktornénik, az asszisztensek is, szigoruan ránkparancsoltak, hogy milyen vizsgálatot kell csinálni.A mult rendszerben nem lehetett ki be rohangálni a látogatóknak a gyermekkorházban,sirhattunk ahogy akartunk. Ma a szülök ott lehetnek a gyermekek mellett. Sokkal humánusabb. A laborosok is kemény hangon utasitottak mindenre.Az elsö nögyógyász doktornénim még hozzám sem nyult,én sirva mentem be,szegény anyukám alig tudott bevinni.Rámorditottak, hogy ne bőgjek, meg kisebbek sem félnek. Ma már kinyalják a gyermekek hátsóját az orvosok. A rendelök fehérek voltak, ma szines dekorációk vannak. Egyedül a fogorvosnéni volt aranyos az iskolafogászaton. Ö tényleg aranyos volt. egyszer kezelni kellett, elötte beadott Dalgol cseppeket, az ájulósabbaknak. Rajta kivül az összes katonás orvost sikerült kifognom.
Mostanában mindenki nagyon normális volt velem. szépen elmagyaráztak mindent, de az elözö kórházban, ahol nem tudták levenni tölem a csontvelőt, ott nem voltak valami kedvesek, mindig a fóorvosnővel ijesztgettek.Nem örültek nagyon a sok látogatónak.Utólag iratták alá a beleegyezést, elötte csak annyit mondtak, maradjak éhgyomorra, lesz egy vizsgálat,orditttam a fájdalomtól ahogy beszurták a tüt a szegycsontomba,akkor fogtam fel hogy mi történik. Az ideggyógyászaton a lumbálást rendesen megmondták alá is iratták elöre.A csipócsont szurinál is rendesek voltak. Lassan hzzászokom már, hogy nem uszom meg évi egyszeri háziorvoslátogatással a dolgokat. Azt is tudom, hogy egyszer a boncasztalom szurhatnak vághatnak, nem fog fájni és a meztelenség sem fog zavarni.Addig, ha jól akarok lenni el kell viselni egy csomó mindent.
A vetközés is zavart, de az ottmaradás mégjobban, meg a mütét.Engem sem lehetett látogatni, de három nap mulva hazamehettem. Gyermekkoromban nem sok vérvételen voltam,de azt a néhányat is nehéz volt elviselni,próbáltam nyelni visszafele a könnyeimet, néha lenyultak a torkomba a laborban torokváladékot venni,az legalább nem fájt,de majdnem hánytam. Néha jó erős antibiotikumokat kellet szednem. Szegény anyukám mindig bátoritott, de csak a torkomban volt a gombóc, ha valami egészségügyi dolog volt. Nálunk szerencsére a gyerekgyógyászaton egy beteget hivtak be egy szülővel, mindig anyám kisért.
Az iskolaorvosnál bugyiban voltunk , de egyszerre sokan lányok, azt utáltam nagyon, meg az oltásokat, Aki sirt at csufolták az erösebbek.Próbáltam nem sirni, de nem mindig sikerült. Hatodokosan a himlóoltásnál elájultam, sok mindenen átmentem, akkor még nem hittem volna , hogy most ez lesz. Az mind semmi volt a mostaniakhoz képest.
Hú,nagyon sajánálak,remélem te nem mész át leokémiába,erre nem akarok gondolni sem,csak a gyógyulásra akarok gondolni.A mi családunkba igen sok a rákos,meg a csomós,így mindig csak a jóra gondolok inkább.Azt vettem ki akkor te is szégyenlős gyerek voltál.Hát én is alapból és sokszor még a tapintatlanságukkal az orvosok fel is erősítették bennem ezt az ézrést,meg sok fitalban egyaránt.Ezért is ellenzem amikor tömeges vizsgálatokat csinálnak diákoknál és egymás előtti vetkőzésre akarják kérni őket,mert aki tök gátlásos,és elég sok kamaszként az,abban maradandó emlék lesz ez és később akár felerősődhet az érzés és még szégyenlősebbé válhat,komoly gátlásokat okozhatnak bennük..Nekem a gyerek dokim volt annó ilyen,2-3 gyereket hívott szszülőstüll be,mindegy volt a szülő neme, és a gyerek kora is, én meg szépen 8 éves korom körül szóltam keves hangon neki,hogy engem zavar,mert eleve már fejlődésben vagyok,nőnek a melleim,de addig volt jó pár kellemetlen élményem.Volt olyan hogy pont nőt a mellem,akkor lehetet előszőr észrevenni és ő ezt megjegyezte mialatt mögöttem állt egy másik anya a lányával,igen rossz érzés volt.Ameddig nem mertem szólni neki,addig mindig igen kellemetlenül érzetem magam,mindig amikor le kellett vetkőznök akkor úgy csináltam,úgy álltam,hogy ne lásson más belőlem a hátamon kívül semmit.Én valami fertőzéssel voltam még 4 évesen kórházban és szétszúrkáltak tetanusszal így igen félek a tűktől,meg a köppenytől.Meg nem nagyon foglalkoztak az ápolok sem velünk,mert anyu mesélte mezitláb,össze-vissza logott a piciken a ruha és úgy futkostaka folyoson,rám egy nagylány vigyázott aki szintén beteg volt,anyut sem engedték be hozzám,csak üvegen keresztül beszélhettünk.Maradt pár rossz emlékem onnan.Meg vérszegénynek hittek akkor is böködtek folyton 7-8 lehettem és igen jó vénáim vannak,de az első ápoló mindig rossz helyre szúrt én meg bögtem,de a másik az igen ügyes volt,meg beszélt hozzám.Inkább a tűkről van rossz emlékem.Remélem meggyógyulsz és nem kell hozzászoknod hanem nem sokára csak rossz emlék lesz,egy régi emlék.Remélem van melletted valaki aki támaszod,aki elkísér,melletted van.
Nem rák szerencsére, a csontveló kezdett rostosodni,a normál helyen nem termelödnek a vörösvérsejtek, helyette a lépben.Még huzhatom évekig, de átmehet leukémiába, az esetek 25-30 százalékában átmegy, ritkaság hogy ilyen fiatalon kezdödik, az idösebbek betegsége ez, ritka betegséég, oka nem ismert.Én sem hallottam róla mostanáig.Igaz semmi betegségröl sem,csak a megfázásról torokgyulladásról,kórházat is csak gyermekkoromban láttam, amikor a mandulámat kivették, emlékszem haza akartam menni, azonnal ahogy felvettek. 13 éves voltam, kegyetlen volt hogy ott kellett maradni le kellett vetközni, anyám alig birt megvigasztalni,és alig birta elmagyarázni, hogy nem lehet hazamenni. Elötte sem voltak kórházban utána sem, maximum látogatni.Most majd hozzászokhatok.
Szia!Örülök,hogy legalább nem fájt és kevesek voltak veled,végre egy kis emberség,kedvesség.Ezek szerint csontrákod van.Nekem az egyik bécsi nagybátyám májrákos volt és átültetésre is sor került,ő szerencsés volt,felgyógyult teljesen és mára már idős ember.Azt kívánom neked te is meggyógyulj és olyan életed legyen,amilyent te elképzeltél,olyan szép és teljes legyen.Szorítok neked és mielőbbi teljes gyógyulást kívánok.
Vért kell kapnom rendszeresen és valamikor csontvelöátültetés várható,Öreganyó nem leszek, de talán még élhetek egy kicsit,igaz ebben az életben nem sok öröm lesz.Megcsináálták a vizsgálatot, nem fájt semmi, kedvesek aranyosak voltak.
Majd gondolok rá és remélem minden rendben lesz nálad és végre a sok orvostól-orvosig és vizsgálatról-vizsgálatra rohanásnak vége lesz.Kitartást!
Egy biztos egy kis keves szó,oda figyelés a beteg felé,ami nem nagy dolog,igen sokat tudna segíteni és nem lehet mindig arra fogni,mert kevés a fizetés,sokunknak kevés,vagy hogy belefáradtak,hányan fáradtak bele a munkájukba és mégis muszály csinálni és még sem engedhetik meg hogy fölényesen viselkedjenek másokkal.A pénz hiányra nem lehet mindent ráfogni.De mi magunk embereke is egyre hidegebbek és érzéketlenek vagyunk,gyerekeknél és kamaszoknál figyelhető meg egyre inkább,soknak öröm ha valakinek lelkileg,testileg árthat.Ez egyre inkább általános jelenség.
Ha csak az egészségügyben sértenék meg az emberi jogokat,de sajnos máshol is.Mostanában az egészsgügyben sok dolgom van, egy évig az idegekre fogták a szédüléseimet, ájulásaimat, ideggyógyászaton feküdtem, csak késöbb derült ki hogy a csontvelömmel van gond. Holnap meint lehet rémnyitni, mert megyek csontvelöszcintigráphiára.Ez még türhetö lesz ahhoz képest, amiken átestem.
Teljesen igazad van,itt arra lenne szükség,ha lenne végre valami érthető módon leírt ránk,a mi érdekünket és jogainkat védő jogi szabályzat,hogy tisztába legyünk vele. A legjobb meg az lenne,ha ezt mindenhol tudnánk érvényesíteni és nem vennének minket semmibe.Ha a sok orvosi műhiba,vagy akár a beteg jogi megsértéseket felelősségre is vonnák.Nem az összes orvossal van próblémánk,mert sok igen rendes,lelkiismeretes orvos,van,de igen sokan vannak akik teljesen semmibe veszik az embereket,én olyannal is találkoztam,hogy baba látogatóra mentük a nőgyógyászati osztályon keresztül és simán ott feküdt szerencsére úgy hogy annyira nem lehetet rálátni egy nő,hát falfehér arccal mikor kinyitotta az ajtót az ápolónő,,mert neki ki kellett mennie,a folyósón bem aki kinnt várakozott belátott.És ez nem egyedi eset,az ilyeneket úgy meg büntetném.Így megsérteni valakit.:(
Mi betegek nem vagyunk tisztában a jogainkkal,.a csontvelöt levették, utána aláiratták velem a beleegyezö nyilatkozatot. A lumbálásnál is utána iratták alá. Azt sem tudtam, hogy ilyenhez kell beleegyezés, amikor felvettek aláirattak egy lapot, hogy a kezelésekbe vizsgálatokba beleegyezem.Nem is kerestem beleegyezö nyilatkozatot.
Ez így nem igaz,az orvostanhallgatók tanuljanak azokon akik ehhez hozzájárulnak.
Tövényileg van erről szabály,hogy valójában csak akkor mehetnek vizsgálatkor beteghez be,ha az beleegyezik,főleg intim jellegű vizsgálatkor.Azért tök más,hogy elmész nőgyógyászhoz,urológushoz és ott az adott orvos megvizsgál,manapság meg még elkülönített vizsgálók is vannak tegyük hozzá,nem hiába,ahogy a függöny sem hiába van ott,vagy egy tucat embert behívnak és azok mustrálnak végig.Bocs de ez igen sértő,és etikátlan.Erről van egy hosszú szabályzat írva.
Azokon tanulják a vizsgálatot akik hozzájárulnak,nem az hogy bemennek csak úgy 10-en,az igen durva.Ezt megszokni nem lehet.Jogilag csak oktató kórházban fordulhatna ilyen elő,de ott is ha a beteg kéri,akkor ki kell küldeni őket.Ne rajtam meg olyanokon tanuljanak akiket ezzel megsértenek,pedig jó pár embert megsértenek azzal,ha egy elve kellemetlen vizsgálatkor beözönlik egy tömeg és az ember nemiszervét mustrálja.Én nem hagynám az biztos,kulturált módon szólnék az orvosnak ha ezzel nem megyek semmire akkor pedig megyek másik orvoshoz,de megalázni nem hagyom magam.
Sztk-s orvosoknál többször jártam és ők sem tartják ezt helyén valónak,sose tapasztaltam ilyet.Minden szabályt próbálnak betartani.
Valószínűleg téged a tömeg előtti vizsgálat nem zavar,akkor rajtad is gyakorolhatnak.De akit zavar,azon ezt ne tegyék,nem kell folyon visszaélni,meg kellemetlenebbé tenni mindig mindent.
Azzal a beteg jogait megsétik,amikor a beteg beleegyezése nélkül jönnek be az orvostanhallgatók,úgyanis van orvosi és beteg jogi etikett és ott le van írva,csak a beteg beleegyezésével lehetnek jelen orvostanhallgatók,vagy eg.ügyi középiskoások.Ilyenkor szólni kell az orvosnak,hogy nem szeretnéd ha ott lennének és akkor kiküldik őket.Nekem az egyik ismerősőm ment első nőgyógyászati vizsgálatára ott egy csomó középsulis küldtek oda,simán szólt és kiküldték őket.Én biztos nem vetkőztem volna le,inkább szólok,ha bunkózni kezd a doki akkor meg kisétálok.Nem kísérleti nyúl vagyok,tudod mikor fogok egy tucat ember előtt vizsgáltatni magam.Az a gond,hogy a betegek sincsenek tisztában a egészégügy területén őket illető jogokkal.
Azt meg hagyjuk ,hogy meg kell tanulniuk a szakmát,ne rajtam,vagy máson aki nem szeretne tömeges mustrált csinálják,tegyék ezt úgy,hogy vannak olyan betegek akik vállalják,beleegyeznek hogy az ő jelenlétükben zajlódjon a vizsgálat.Ennek is meg vannak a törvényes keretei,tartssák tiszteletben a beteg szeméremérzetét is.Erre tanulnak annyit,hogyan kell bánni,hogyan kell diszkrétnek lenni,meg intimitást bíztosítani vizsgálatokor,meg a beteg adatainak a védelméről,hát tessék a való életben is megvalósítani,mert kikerülnek az életbe és ebből mindent elfelejtenek és azt gonolja némelyik mindent megtehet,mert úgy sem tudja a beteg mik illetik meg.:(
Megszívattak rendesen,nem is csodálom,hogy rosszul érezted magad.
Bocs,sorozás már nincs,csak hivatásos katonák,és az én 58-as születésű apámnál 10-en mentek be egyszerre és nem volt prosztata vizsgálat egy ismerősnél sem,ezt honnan vetted?Fitymaszükület volt,a többi férfi kicsit hátrább állt és úgy nézték meg,az sem volt épp jó érzés,de a másik a fenekét ha látta éppen.
Az utolsó sorozó katonáknál meg már nem is volt sok helyen nemiszerv vizsgálat sem.Elég szormorú hogy még mindig ennyire kulturálatlan,tapintatlan orvosok vannak.Ne félj velük csinálnák a tömeges vizsgálatot lenne hajci hő belőle.
Azt a marhaságot hagyjuk már ha az iskolaorvosi témát hoztad fel,hogy úgyis egyneműek én sem vizsgáltatom meg magam más kollega,vagy korábban diáktársam előtt.Van orvosi etika is amit be kell tartani.Mit gondolsz mért megy sok nő magán nőgyógyászhoz,nem csak mert ügyesebben és óvatosabban vizsgál az orvos,hanem ott vizsgálatkor csak az orvos van jelen.Senki sem szereti a nézőket,még ha az épp asszisztens is,aki adatrögzítést végzi,ha meg csak adatot rögzít,nem kell neki mindent látnia is.Rendes sztk-s rendelésnél is azért van vizsgáló függöny,hogy azt használják,aki kulturált az használja is,orvos vizsgál,tehát vizsgálatkor ott nincs senki másnak keresni valója.KOrtól függetlenül mindenkinek joga van,amit tiszteletben kellene tartani ahhoz hogy kulturált,diszkért módon vizsgálják,másnak nincs köze az ő egészségügyi állapotához sem.
Gynomed, ha ilyen élvezetes a csoportos mustra járjál sokat ilyenre, kényszersorozásra, végbélvizsgláatokra egymás elött hátha sikerül elélvezni is igy sorozás közben. kioktattál engem itt hogy milyen jó ha vizsgálnak, menj te ilyen helyekre. Nekem már nagyon elegem volt, és még lesznek procedurák. Január ota vizsgálnak minden irányba,csak tudnám minek, ha semmit nem mondanak.Azelött életemben nem voltam kórházban, csak gyerekkoromban mandulamütéten 7-8 évesen.
Pedig meg kell szoknod, vagy megszoksz vagy megszöksz.A orvostanhallgatók is titoktartók.Őnekik ez tanulás.Minél több esetet látnak egyetemi éveik alatt, annál gyakorlottabb orvosok lesznek ha végeznek. Te is szivesen mész tapasztalt orvoshoz.Minél jobban idősödsz, minél többször jársz kórházba vizsgálatra, kezelésre, annál jobban beleszoksz. A sokadik nőgyógyászati vizsgálatnál már észre sem veszed és kész is vagy.
Ugy szeretnélk elbujni,betakarózni amikor meztelenkedni kell az orvosoknál. Szerencsére a bugyit nem vetetik le csak a nögyógyászaton.A végbelemet ugy nézték legutóbb hogy mellette benyultak Nagyon kellemetlen hogy le kell vetközni és közben bejönnek az orvostanhallgatók.
Ruhában nem tudnak megvizsgálni, nem Te vagy az elsö akit látnak. Az orvos hivatalos személy szigoruan csak az ellátásodhoz szükséges dolgokat végzi el a kis puncikádon. Rákszürést évente kell csinálni.A szüzlányoknak végbélen át tapintják ki a méhüket. A belgyógyászati vizsgálathoz is hozzátartozik a rectalis digitális vizsgálat.Ilyenkor megnézik nincs e aranyered, nincs e berepedve. A végbélrák sem játék.
Az iskolaorvosi vizsgálat is kötelezö, csak lányok vagytok jelen, nincs abban semmi.Örülhetsz hogy nem fiunak születtél és nem kellett sorozásra menned.Ott mt csináltál volna?Külön bementél volna a katonaorvosokhoz?Ott nincs kimélet, meg szégyenlös szüzike.Ha 67-ben születtél akkor már tul lehetsz a negyedik x-en, meg kell szokni az ilyesmit. Letolatják a gyatyát előre kell hajolnod és benyulnak a fenekedbe, megnézték a sorozandó fiuk nemiszervét is, nincs e fitymaszükületük. Sok fiu arról fantáziál maszti közben hogy sorozáson vannak. Olvastam topicban ilyet.
Nálam sincs szexuális töltet, a végbelemet nekem is sokszor tapogatták mostanában amikor kórházban voltam benyultak a fenekembe ujjal, fájdalmas volt, pedig nincs aranyerem. szerencsére béltükrözésem nem volt. Amikor nagyon benyultak elöl és levettek szovettant husz éves korom körül a menses elmaradásakor, akkor azt hittem nem kelek fel a vizsgálóasztalról. Kinek jutna eszébe a szex ilyenkor.Majdnem elájultam, szédelegtem picit véreztem is, az asszisztens segitett le, kint le kellett ülnöm kicsit, de legalább megusztam a kaparást,megkinoztak de semmi nem derült ki, miért maradt el. Tablettákat kaptam, azzal hozták meg, A meztelenség sem kellemes, de hogy belém nyulnak az nagyon zavar.Összeszorulok, nem birom látni a müszereket sem, nézem a plafont, hamar tul szeretnék lenni. Nem is értem, hogy tudnak mások ilyenkor élvezkedni. Csináltak nőgyógyászati ultrahaongot is, akkor szerencsére letakartak egy lepedövel.
Az iskolaorvosnál is többen voltunk bent lányok, de legszivesebben elbujtam volna. Ott csak az volt jó hogy nem nyulkáltak sehova.A bugyit magunkon hagyhattuk. Az orvosoknak nővéreknek csak fadarabok vagyunk,mégis borzasztó ott meztelenkedni elöttük.A háziorvos a ruhámon benyulva hallgat meg, tudja hogy utáom ha vetközni kell. A régebbi rámparancsolt, vetközz le derékig.A mostani nagyon tapintatos.
Én már többször is voltam orvosnál letolt gatyóval, de sosem éreztem gáznak ezeket az eseteket. Mondjuk nem is vagyok szégyenlős, strandolni és szaunázni is szoktam meztelenül. Az első alkalom már régen volt, nem is kellett igazából levetkőznöm, csak letolni a seggemen a nadrágot és gatyát, aztán felhasalni az ágyra, mert a fenekembe kaptam a tetanuszt. Az asszisztens néni adta be.
Aztán egyszer a háziorvosom (egyébként nő) tapogatta meg az aranyeremet, aztán elküldött a klinikára béltükrözésre, ott is le kellett vetkőznöm, bár nem meztelenre, mert a póló és a zokni rajtam maradt. :-) Aztán később egy másik alkalommal is voltam béltükrözésen, a doki mindkét esetben férfi volt, az asszisztensek nők. De igazából teljesen levetkőznöm csak egyszer kellett, amikor egy bőrgyógyász doktornéni a teljes testfelületemen feltérképezte a szemölcseimet és anyajegyeimet, hogy veszélyes-e valamelyik. Szerencsére egyiket se kellett leszedni. De amúgy egyik alkalomnak se volt semmiféle szexuális töltete.
Nem lehet megszokni igazán az ilyen helyzeteket.Először legszivesebben az ajtóból fordultam volna vissza, de anyám nem hagyott, azt mondta ezt muszáj néha.azóta is sokszor kellett szembesülni ilyennel. A mai napig is az ismerős doktornőnél is nagyon kellemetlen amikor le kell venni a bugyimat. Úgy rugdosnak el rákszűrésre is. Két három évente csak rászánom magamat, hogy levegyenek cytológiát. El szeretnék süllyedni amikor vizsgálnak. A kórházakban meg vadidegen legtöbbször férfi erőskezű orvosok néznek meg,fájdalmas amikor vizsgálnak, szinte görcsöt kapok. Nem lehet válogatni hogy inkább doktornőhöz mennék.
Elöbb elmegyek a fogászatra mint a nőgyógyászatra, pedig oda is nagy bátorság kell. A kórházban engem is mutogattak orvostanhallgatóknak. Most az utóbbi két évben sokat vagyok kórházban, azelött nem voltam, csak gyerekkoromban mandulaműtéten. A kórházban sokszor nem a beteg embert nézik, csak egy szám, vagy egy darab fa a kezük alatt.
Egyszer kiderült, hogy allergiás vagyok a kéntartalmú hasfogókra, a sulfaguanidinre legalábbis biztosan. Lejött a bőr a szám két sarkán, a seggem lyukán és a fityma alatt... Ott még derekasan gennyes is volt, fél napokat töltöttem a kammillavizes lavórban...
A nemibeteggondozóba a nejemmel mentem (berángatott), bent egy fiatal doktornő fogadott. Meg rajta kívül 5-6 egészségügyi középiskolás kiscsaj, valószínűleg gyakorlaton voltak. Elmondtam, mi bajom van, aszongya doktornő, akkor vegyem elő. Mit? Hát AZT! ITT?!- kérdeztem, bár csak a kislányok feszélyeztek. Végül elvonultunk a paraván mögé, ott már le mertem tolni a gatyám. De még így is durva volt. Nekem mindenképp.
Az biztos, akár tetszettem neki, akár nem, akcióról szó sem lehetett...
Nekem is van történetem onnan. Bent voltunk az altisztnél, aki magasságot, súlyt mért. Majd mindenkit alsógatyában egyesével elküldött a folyósón a 2. ajtón balra. ott lesz az orvos.
Mire hozzám ért a sor, szépen elmentem a folyósón a 3. ajtón balra. Bent egy főhadnagy ült, meg a felöltözött kiskopasz. Itt mondták meg, hogy ki melyik laktanyába kerül.
Nos beléptem egyszál boxerben. A tiszt meg rámkiabált vörös fejjel: "A másik ajtóba, IDIÓTA!". No, jól kezdődik a sereg, gondoltam... =)
A másik történetem meg urológián játszódott. Herevisszeremet műtöttek. Az első nap (amikor még nem tudtam, hogy műtik) a doki mondta vetkőzzek le. Levetkőztem gatyára. Azt mondta teljesen. A szobában még volt két nővér. Egy idősebb és egy fiatal. Tök vörös fejjel megkérdeztem hol az öltöző.
Erre a doki, "Most mit szégyenlősködik, tolja már le azt a gatyát!"
Nekem is összement annyira, amekkorának még talán nem is láttam eddig... A műtét reggelén bejött egy bozontos ápoló. A beceneve "Szőr". Azt mondta jött leborotválni a műtét előtt. Naja, mondom megcsinálom én. Azt monda nem lehet, mert alaposan kell. Tiszta gáz, köntös félre, felfekszem. Egy vad idegen pasi elkezdi a farkamat félrefogni és körbeborotválni. Hát én azt hittem mentem elsüllyedek. Ráadásul a szobában még két idősebb beteggel voltam összerakva. Az egyik felesége is bent volt, de diszkréten elfordult. Kösz...
Egy hétig voltam bentfekvő, azalatt napi 3 kontroll, 2-3 orvos/orvostanhallgató +1-2 nővér jött be, napi 3x kellett a nemi szervemet megmutogatni egy kisebb csoportosulásnak. Mikor hazamentem már úgy éreztem képes lennék bárki előtt pucér lenni, kiégették belőlem a szemérmességet...
Én egyszer, -pontosabban kétszer- voltam sorozáson,de csak másodjára jutottam el az orvosi vizsgálatig. Levetkőzni nem kellett semennyire sem - igaz,ez már az utolsó évben volt,amikor még behivták az embereket + olyan papirom volt,amire úgyis megkaptam az alkalmatlant. :-) De másoktól sem hallottam,hogy vetkőztettek volna. Amúgy én sem vagyok szégyenlős,de teljesen meztelenre orvosnál eddig még nem kellett levetkőznöm. A max talán csak az volt,hogy tetanusz injekciónál le kellett tolnom az alsónadrágot. :-D
Engem néhányszor már megkukkantottak pucéran. Talán az egyik legkínosabb az első sorozásomon volt (merthogy költözés miatt kétszer is mehettem). Kitöltöttük a pszicho-teszteket, aztán jött az orvosi. 3-an voltunk egyszerre, mindenki alsógatyában. Én mentem elsőnek, két orvos ült egy íróasztal mögött, rám se néztek, csak mondta az egyik:
-Vetkőzzön! Nem értettem a dolgot, mert már alsógatyában voltam. Visszakérdeztem: -Teljesen?
-Persze.
Hát jól van, nem vagyok szégyenlős, bár úgy tudtam, hogy már nem nézegetnek, így lekaptam a gatyát. Állok egy szál f@szban állok, mire felnéz az egyik:
-Hát maga mit csinál? Minek vetkőzött meztelenre? (Kiderült hogy megszokásból mondta a vetkőzést, nem látta hogy már leöltöztem).
-Na mindegy, hamár ilyen bátor, akkor azt is megnézzük. Maguk ketten is vetkőzzenek le, hamár így alakult...
Nem volt nagyon kínos, csak az egyikük gyilkolt le a szemével ott helyben, a másik srác, mint utólag mondta ő felkészült a pucérságra is. Amúgy "A" lett, de mivel tovább tanultam, így a dolog már tárgytalan lett.
