Bendli: A német Bendli-nek csak egy adata van, a Bendl viszont már annál számosabb (Ausztriából ma hiányzik, Svájcban elhanyagolható). Az -i végződés így lehet, hogy a magyar környezetben keletkezett ejtéskönnyítésként. A Duden szerint ez a mai német Band ’szalag, pántlika, karkötő’ régi kicsinyítő képzős alakjával egyezik meg, így van ilyen dísz viselőjét vagy a készítőjét jelölte eredetileg.
Schlemmer: Német név, elterjedését ld. Ausztiában, Németországban, ill. Svájcban. Ez a schlemmen ’dőzsöl, dúskál (ételben), bőségesen eszik’ igéhez képzett ragadványnév: ’aki dőzsöl, dúskál, tud bőségesen enni; ínyenc, gurmand’ értelemben.
Schluth: A Duden nem ismeri, és a jelenlegi német névatlaszokban is csak Svájcban tűnik fel. Ennek ellenére magam úgy vélem, az eredete északibb. Az ószászban a slūtan ige ’(be)zár’ jelentésű volt (vö. mai német schließen), az óalsófrankban pedig slot ’lakat, zár’ értelmű volt (vö. mai német Schloß). Így a szóban forgó név is ilyen értelmű lehet (pl. ’lakatos’ foglalkozásnévként) alnémet eredettel.
Ugyanakkor a Duden a Schlott családnévként említi a középfelnémet slōte ’sár, iszap, anyag’, illetve slōt ’mély árok; mocsár, ingovány’ szavakat. Egy /o/ > /u/ változással a név ide kapcsolható úgy, hogy a lakóhely jellegzetességére utalt. [Az ilyen hangváltozáshoz vö. Konrad > Kontz(e)> Kuntz(e).]
Bolf: Bolf (Bolfová) ~ Boľf (Boľfová) alakban szlovák, Bolf (Bolfová) formában cseh (morva) családnév. Van lengyel Bolf is, de ez cseh-morva-szlovák „importnak” tűnik. – És természetesen van magyar Bolf is.
Véleményem szerint a név a német Wolf ’Farkas’ személynév korai átvétele. A magyar-német szópárokban találhatunk ilyen b ~ w váltakozást, elsőbben is a mai magyarországi Balf település német Wolfs nevét, de közszavakban is mint bognár < Wagner. A szlovák adatok lehetnének magyar közvetítés eredményei, de a nagyszámú cseh (morva) előfordulás ezzel nem magyarázható, így a hangváltozás a szlávban is felléphetett (sőt még az is lehet, hogy nyelvjárásilag a németben is, amikor a bilabiális w [β] részhangból labiodentális w [v] réshang lett).
Nagyon köszönöm, hogy a válaszoddal ismét mgörvendeztettél. Máris van egy újabb kérdésem: Szlovákia, Banska Bystryca 1820-as évek körül a Bolf névről szeretném, ha írnál.
Valasin: Becsapós név, ugyanis ez a szlovák Valaščin~ Valaščin ~ Valaštín ~ Valaštin egyszerűsödése. A név lehetne akár cseh-morva is, de nincs rá adat. Átkerült a lengyelbe is: ma ugyan nem mutatható ki, de a szlovákos alakú Walaszczyński származéka igen. Ez egyébként a szlovák Valaška ’valach nő’ szóhoz -in birtokos képzővel alkotott anyanév. – A Volosin-nak keleti szláv fonetikája van,de ez is a valachok ottani nevéből ered.
Valasinóczki: Ez egy szlovák vagy cseh lakosnév magyarosodott formája. Harmadfokon összefügghet az előző névvel, de első fokon csak egy Valašin(ov)- alakú szlovák vagy cseh helynév áll mögötte. Ilyet azonban nem találtam: lehet, hogy azóta eltűnt, elpusztásodott. A lengyel Tátrában van Wołoszyn nevű hegy, lehet, hogy ennek volt *Valašin szlovák formája, és esetleg ebből lett a név. De egyrészt a hegy szlovák névformája csak hipotézis, másrészt lakatlan magashegységi csúcsok nevéből csak igen speciális esetben lesz lakosnév: így ez igen kevéssé valószínű.
> A következtetésed - a Czebe az 1. pont szerint valóban régi magyar személynév – azért érdekes, mert ilyen hangsorból álló magyar név kevés van.
Fellapoztam Kázmér családnévszótárát: a Cebe mellett van még Cece, Cege, Cele, Cene, Cere. Szerintem ez nem kevés. Ugyanakkor a köznapi kommunikációban használt nevek nagy része ma is CVCV képletű: Jani, Pali, Jocó, Mari, Kata stb. Ez egy igen ősi típus, és az Árpád-kori személynévkincs jelentős részét ez alkotta. Sokuk pedig településnév és családnév lett.
A Cebe név azonban furcsa, ugyanis a honfoglaláskor és még azt követően is nem volt /c/ hang a magyarban, a szó elején a jövevényszavakban /cs/ van helyette, vö. német Zapf(en) ~ magyar csap. Ez a név tehát már az Árpád-korban keletkezett itt, de akkor is Árpád-kori, tehát a névkincs egyik legrégebbi rétegébe tartozik.
A magyar /c/-k egy jelentős része /sz/-ből származik, vö. Szegő > Cegő, Szente > Cente. Például a Sebě-~ Sobě- ’saját, ön-’ előtagú szláv nevek átvétele rövidülhetett Szeb-bé, és megkaphatta az -e kicsinyítő képzőt, és ez a *Szebe név Cebe alakúvá válhatott. De vélhetően lehet más magyarázat is, amelyet most (még) nem látok.
> Bede (Bedő), Bende, Csete, Szente, Hitre, Taba
Ismeretlen eredetű régi Bed személynév + -e vagy -ő kicsinyítő képző. – Ben[edek] (?) + -d és -e kicsinyítő képző. – Ismeretlen eredetű régi cset személynév + -e kicsinyítő képző. – Szent ’szent életű; szenteskedő’ melléknév + -e kicsinyítő képző. – Teob[ald]> Tob > Tab + -e kicsinyítő képző. – A Hitre kakukktojásnak tűnik, most meg sem kísérlem elemezni, de hasonlóhoz vö. német Dietrich > magyar Detre.
> Beke
Ismeretlen eredetű régi Bed személynév + -e kicsinyítő képző.
> Bodó és Bada családnév is. Utóbbi talán a Bodó (elhomályosult) toldalék nélküli formája?
A Bodó-t már a 1241-esben említettem. Kázmér szerint a Bad- kezdetű nevek a Bod- kezdetűek változatai. Így a Bada a Boda névhez tartozik: az -a és az -ó egymástóleltérő kicsinyítő képzők.
> ő maga, ha jól emlékszem, Boulsevicnak mondta magát.
Itt a /c/ a lényeg, mert akkor közvetlenül nem kapcsolható össze a korábban megadtam lengyel névvel, mert abban /cs/ az ejtés. A -vic végződés viszont az eredetet a nyugati szlávra (cseh, szlovák, lengyel, kasub, luzsicei szorb) korlátozza. Ezekben viszont kemény -ov- birtokos toldalék van, nemjellemző a lágy -ev-, csak a lengyelben fordul elő ukrán hatásra (persze ekkor már az ukrános /cs/-s végződés is megjelenik). Az /ou/ kettőshangzó problémáját már említettem. Szóval, ez még mindig enigmatikus. De az érzésem továbbra is a lengyel felé húz.
Boulsevicz J.-t én Bolsevicnek hívtam, ő maga, ha jól emlékszem, Boulsevicnak mondta magát.
A szóvégi cz betűkombinációt a turóci evangélikus anyakönyvekben elég következetlenül hol magyarosan c-nek (Buocz), hol lengyelesen cs-nek (Czeper) olvasták. (Volt még csehes (š) és németes (sch) irásmód is.)
A Cszebe névvel kapcsolatos elemzéseden sokat okosodtam. A következtetésed - a Czebe az 1. pont szerint valóban régi magyar személynév – azért érdekes, mert ilyen hangsorból álló magyar név kevés van. Aztán kicsit talóztam a 19. sz. végi solti református anyakönyvekben, és ilyen neveket találtam: Bede (Bedő), Bende, Csete, Szente, Hitre, Taba. Ilyen alakú egyik kedves tanítványom neve: Beke. Turócban (Bodófalván) is párhuzamosan létezett Bodó és Bada családnév is. Utóbbi talán a Bodó (elhomályosult) toldalék nélküli formája?
Mindez érdekel engem, és szívesen fogadok minden magyarázatot.
Kalincsak: Ján Kalinčiak a XIX. sz. második felének nevek szlovák írója és költője volt. A Kalinčiak ~ Kalinčák ~ Kalinčak ritka szlovák név, de mai is létezik. Más nyelvek névtani adatbázisaiban nem találtam meg. Maga a név a szlovák kalina ’bangita, kányafa’ növénynév összetett –čiak kicsinyítő képzős származéka. (NB. Ugyanebből a tőből van csak az egyszerű –iak képzővel a szlovák belügyminiszter, Robert Kaliňák neve.)
Krasnovje: Az –ovje (–owje, –owge, mai helyesírással –ovie) régi apanévképző a szlovákban, korábban már volt szó békéscsabai nevek kapcsán róla a 4182-es hozzászólásban. Itt tehát egy Krásny ’szép’ ragadványnevű nevű ember leszármazottairól van szó. Idővel az –ovie ilyen funkciója kikopott, és más képzők, jórészt kicsinyítő képzők léptek a helyükre, mint –ík, –ek / –ok, –ec , –ák stb. (más ha a vezetéknév nem cserélődött le teljesen egy újjal).
A katonai szolgálatra vonatkozó kérdésre nem ismerem a választ.
Ismét kérdéseim vannak a következő nevekre vonatkozólag: Kalincsak - Szlovákia, Ruzemberok, 1820-as évek lenne az egyik, a másik a Krasznovje név - Szlovákia, Banska Bystrica, Garamsek, 1760-as évek. Az érdekelne még, hogy 1820-as években születetteknek volt-e kötelező katonai szolgálat az utóbb említett térségben? Köszönöm előre is.
Czebe: > Kiskőrös régi térképén (I. katonai felmérés) szerepel Czebe-puszta.
Illetve Hunyad vm.-ben (azelőtt Zaránd vm.-ben) volt Cebe (korabeli helyesírással: Czebe, ma: Ţebea).
Ha egy vezetéknév megtalálható magyar településnévként is, akkor három eset lehetőség. Ezek az átlagos valószínűség sorrendjében:
1. A név egy régi, XIV. sz. előtti személynév, amelyik egyrészt képzőtlenül településnév lett, másrészt ettől függetlenül – szintén képzőtlenül – apanév.
2. A családnév képzőtlen lakosnév az adott településről.
3. Egyéb, nem „genetikus” kapcsolat: pl. véletlen egybeesés, tudatos névadás stb.
A Czebe-puszta alakú nevek kétféleképp alakulhatnak ki. Egyrészt egy valahai, elnéptelenedett, Czebe nevű település őrződött meg így. Másrészt egy Czebe nevű családhoz köthető területről van szó. Kázmér Pest vm.-ben is lokalizál egy Cebe nevű helységet: ez lehet a puszta „elődje” [*]. A családnévi névadás ellen szól az is, hogy a mai telefonkönyvben Kiskőrösön nincsenek Czebék. Ennek ellenére Cebe-puszta névadója lehet a képzőtlen lakosnév alapja, mert ilyenek távolabbi helyen is keletkeznek (míg a családnévről elnevezett helynevek esetén a családnak ott kellett élnie).
Kázmérban a Cebei családnévnél van egy érdekes adat 1725-ből: „Johannes Czebe” -i nélkül. Ennek forrása Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai. 1715–1730. Békéscsaba, 1977 (110. old.). Ez lehet elírás (lemaradt az -i), de lehet értékes adat is. Ugyanakkor az 1715. évi összeírásban (http://www.arcanum.hu/mol/) is több Czebe található, pl. Szabolcs vm.-ben (Nyírbátor), Pozsony vm.-ben (Nagysenkvic, Cífer).
Ugyanakkor a Czebe az 1. pont szerint valóban régi magyar személynév, a fenti linken ilyen XV. sz.-i adat (de Kiss Lajos XII. sz.-it is hoz). Az etimológiájára nem találtam adatot.
[*] Úgy találtam, hogy egyes forrásokban a Szabolcs megyei Gebe (az 1950-es évek óta: Nyírkáta) nevét is elírták néha C(z)ebe-nek. De az ilyen tudós tévedésből nem lesz családnév.
Ad Boulsevicz: Akkor tovább kérdezem a szemtanút, hogyan ejtette a nevét? Legfőképpen a cz-t.
A Csejthey és Gajdos családneveket az apostagi evangélikus anyakönyvben találtam a 18. sz. végéről. Korábbi előfordulás híján valószínű, hogy más helyégből kerültek Apostagra.
Megjegyzem, hogy a solti református, apostagi református, evangélikus és r. katolikus, a ráckersztúri, visegrádi és selmecbányai r. katolikus anyakönyveket kutattam a MOL mikrofilm-állományában, a turóci evangélikus anyakönyveket pedig a oldalain. Boulsevicz J. viszont tanítványom volt Budapesten, családjáról, elődeiről nincs ismeretem.
A Czebe családnév eredetéről érdekődöm most, ugyancsak tanítványom volt, de Kiskőrös régi térképén (I. katonai felmérés) szerepel Czebe-puszta.
a Kotschi csaladnev ugyancsak kocsist jelenti .Esetleg egy Koči helysegnevböl ered (Kočí ,Chrudim körzeteben). Kotschi elöfordul ma Hlučin und Ostravaban.Koči viszont Praha 2 Stříbro 2 Ostrava 1 Kutná Hora 1 Zlín 1 .
XVIII. század vége, és XIX. századi református anyakönyvekben találtam. Mind Szabolcs megyében, mind a közép-magyarországi területen, valamint Pest megyében.
Paxi: Ötletem lenne, de tőled is azt kérem, amit Értököstől: „jó lenne, ha a kérdezett névvel együtt a korról, helyről és hogyanról is kapnék információt a nevek mellé (pl. XIX. sz.-i magyarországi katolikus anyakönyv)”.
Csejthey: A magyar Csejtei lakosnév írásváltozata. Ez utóbbi a Nyitra vm.-i Csejte település nevére utal. A régies írásforma felveti, hogy ez inkább nemesi birtoknév (vi. Csejtén birtokos), semmint paraszti származási név (vi. Csejtéről származott el a névadás helyére).
Gajdos: Vö. szlovák Gajdoš, cseh Gajdoš, lengyel Gajdosz. Ez foglalkozásnév, és a magyar Dudás név értelmi egyenértékűje, vö. szlovák gajdoš ’dudás’ köznév.
> nincs kétségem afelől, hogy visszatérsz a névre, ha újabb forrást találsz.
Ezért jó lenne, ha a kérdezett névvel együtt a korról, helyről és hogyanról is kapnék információt a nevek mellé (pl. XIX. sz.-i magyarországi katolikus anyakönyv): ennek hiányában én mindig arra gondolok, hogy ez mostan járatos név. Pedig más korban máshogy írtak, és még más volt a nyelvállapot is.
> kérlek, járulj hozzá a huszita vádra adott "minitanulmányod" utánközléséhez
A bejegyzéseim mellett Creative Commons licenc jele áll. Az ott rögzített feltételekkelminden bejegyzésem felhasználható.
> a hegyi pásztorokra vonatkoztatva "sajátos etnikum"-ról tettél említést. Mit jelent ez konkrétan?
A valachokról volt már itt szó. Rövid magyarázatul a hajdúk analógiáját hozhatom. Ők eredetileg egy etnikai magra épültek, de hamar vegyes etnikumúak lettek, akiket elsősorban a közös foglalkozás kovácsolt össze és alakítottak ki a kultúrájukat. Mindezekhez sajátos jogokat társultak.
A hajdúk eredetileg délszláv marhahajcsárok voltak, a valachok pedig balkáni (a valach egyébként az ’oláh’ szlovák megfelelője is) legelőváltásos pásztorok. A Balkánok a Kárpátok karéján északra-nyugatra vándoroltak, nem utolsó sorban a valach jogú telepítéseknek köszönhetően: eközben magukba gyűjtötték a környező etnikumokat. Ez utóbbi a hajdúkkal is megtörtént, és kollektív nemesi jogokat kaptak.
A szlovákiai-morvaországi valachoknak két további jellemzőjük van, amely a hajdúkra nem jellemző: a környezetétől eltér a görögkeleti vallásuk, és eltér a nyelvük. Ez utóbbi praktikusan „eggyel keletebbi”, mint ahol letelepedtek: Kelet-Szlovákiában ruszin(os), Nyugat-Szlovákiában keleti szlovák(os), a morva Valachiában pedig szlovák(os). Velük kapcsolatban megemlítendő az a sajátos, a foglalkozásukhoz kapcsolódó szókincs, amelyet elterjesztettek a mindenkori környezetükben: ilyen eredetű pl. a magyar bacsó, brindza, csobán, esztena stb.
Koncsik: Vö. szlovák Končik ['kontʃik] ~ Končík ['kontʃi:k], lengyel Kończyk ['koɲtʃɨk]. Ez a szlovák, lengyel koniec ’vég’ köznév kicsinyítő képzős származéka. Ilyenformán lakóhelyi név: a falu végén lakó személyt, illetve leszármazottait jelöli.
Sztoncsik: Az a Sztancsik alakváltozata lehet. Ez utóbbihoz vö. szlovák Stančík ['stantʃi:k], cseh Stančík ['stantʃi:k], lengyel Stańczyk ['staɲtʃɨk]. Ezek apanavek: a cseh-szlovák Stanislav, lengyel Stanisław, illetve más hasonló előtagú kéttagú szláv személynév Stan ~ Stań rövidüléséhez járul a -čík ~ -czyk kicsinyítő képzőbokor.
Goljan ~ Golyán: Először szerb-horvátnak gondoltam, de ezt ottani előfordulásokkal nem sikerült adatolni. Számomra kissé meglepő módon lengyel adata van: Goljan, holott a -jan végződés nem lengyeles. Viszont ez utóbbi magyarázható azzal, hogy a lengyelben keleti szláv (belorusz,, ukrán, orosz) eredetű:és valóban akad a neten Голян (Goljan), ill. Гольян (Goljan) név. Ezek -ян (-jan) személynévképzővel alakultak vélhetően a голый (golij) ’csupasz; kopasz; (átvitt értelemben) szegény’ melléknévből. Másik lehetőség a гольян (goljan) ’cselle’ halnévből származó, ’halász, halkereskedő’ értelmű képzőtlen foglalkozásnév: bár ennek valószínűsége azért kisebb, mert a keleti szláv nyelvekben ritkábban lesz képzőtlenül foglalkozásnév. -- Vagyis amagyarban vélhetően keleti szláv név, esetleg lengyel közvetítéssel.
Nagyon örültem a fejtegetésednek, nincs kétségem afelől, hogy visszatérsz a névre, ha újabb forrást találsz.
Hadd kérdezzek rá az elődeim közt előforduló két név eredetére is: Csejthey és Gajdos.
Más: kérlek, járulj hozzá a huszita vádra adott "minitanulmányod" utánközléséhez egy internetes folyóiratban, természetesen az előzmény rövid idézésével és megjelölve a forrást. Előre is köszönöm.
