Nálunk a stiglicek az imolákon csipegetik az érett vagy érőfélben lévő magvakat. Hihetetlen, milyen könnyűek, a növény simán elbírja őket.
Sok ajakos virágú növényt is ellepnek, és a verbénák magjait is kieszik már a száron. Az ember nem is gondolná, hogy annyira apró magokkal jól lehet lakni. De ők tudják, úgyhogy nyilván.
Sok ember pedig nem tűri a fészküket, több helyen csak a fészek körvonalát látni, mert egyszerűen leverik azokat.
Sajnos, a gondolkodásmóddal, na meg a hozzáállással vannak nagy bajok. Egyeseket abszolút nem érdekelnek sem természetvédelmi, se környezetvédelmi szabályok! Ezek élnek bele a mába a kis önző, önös kényelmi és felszínes külsőséget hirdető világukba! :( Nem gondolnak tovább! Némelyeknek telke, nyaralója, hétvégi házai is van,,,s nem lát tovább a baromja, hogy milyen lesz majd az a "zöld övezet", ha kipusztítja a madarakat, s a hozzájuk tartozó ökoszférát! :(
Ezt a fészket Ausztriában láttam egy városközpontban, éppen egy könyvesbolt ajtaja fölé építették, középre piszkítottak, így az emberek vagy szorosan a jobb vagy bal oldalra húzódva mentek be a boltba. Szerencsére nem ütötték le a fészket és senkit nem zavart, kb. 2 m magasan volt.
Amit én a fecskékkel kapcsolatban észrevettem, hogy pl. nálunk egyre több a sarlós, kb. 3 éve még egy sem volt, viszont molnárfecskét kevesebbet látok. Mintha kiszorítanák a nagyok a kicsiket. Egyre több a műanyag ablak is, oda nem is építkeznek a molnárfecskék, úgy látom. Sok ember pedig nem tűri a fészküket, több helyen csak a fészek körvonalát látni, mert egyszerűen leverik azokat.
Hogy jobb legyen a szánk íze, ugyanott ajánlanám még a Csérfélék a Dráva mentén... és a Sasok és sakálok Somogyban című írásokat.
Belső-Somogyban nőltem fel.
Oda jártam horgászni az őrtilosi zátonyokra és Somogyország ma is hatalmas erdeiben - ahol gombászni szoktunk - sok-sok rétisast, olykor hollót is láttam.
(ők azt állítják, hogy a természetes elhulláshoz képest számokkal ki sem fejezhető az egyénileg megmentett madárkák száma és az eredmény sem biztos ...)
Hol beszélhetünk ma már "természetes" elhullásról.?
Pl. az autópályákon ezrével széttaposottak, vagy a vegyszerek/agrármérgek miatti százezrek, vagy az orv befogók számolatlan mennyiségükkel történő üzletelését hova sorolnánk.? :( Vagy az természetes egyáltalán, hogy városokban, melléképületeinkben, parkjainkban fészkelnek.?
Az természetes, hogy általunk elszaporodtak olyan nagyon nem kívánatos ragadozók, fészekrablók, amik valaha a táplálékláncban kb. egyensúlyban voltak.? Elég szánalmas terelés az, ha valaki(K) pár tucat madár megmentését akarja összemosni az egyéb rombolásokkal!
Szerintem jól tette, hogy befogadta, gondoskodik róla! Ha csak egyel több marad életben a védett madárságban már akkor is megérte! :)
Igen, sajnos korai fészekelhagyó, csoda, hogy van felnőtt rigó, nem? :-) Azért csak megoldják valahogy. Az is baj, hogy eléggé hangosak, nagydobra verik mikor körülötte vannak.
Kiugrás után is etetni kell egy darabig, nem? Úgy tudom, egy darabig a szülők etetik a földön is őket. Ahhoz nem árt, ha most is kapcsolatban maradnak, úgyhogy az mindenképpen jó, ha nem viszed be.
Most az eső miatt felszögeztem a dobozt az eresz alatt a gangon magasan, én etetem, de már nagyon közel van a fészekelhagyáshoz, ha fel tud ugrani a doboz tetejére, hát hadd menjen majd. Nem akarom behozni, hallja csak a kinti hangokat, nem is beszéltem hozzá direkt.
Kedves teremtés vagy, de az MMTE-nek eltérő az álláspontja.
Az emberségedet azonban meg kell dicsérnem!
Fiatal koromban én is neveltem kiesett bagolyfiókát.
Ma sem lépnék rá egy hangyára sem, ha tehetném!
(ők azt állítják, hogy a természetes elhulláshoz képest számokkal ki sem fejezhető az egyénileg megmentett madárkák száma és az eredmény sem biztos - ez persze statisztika, a lelkiismeret szava is fontos lehet!). :)
"Kis tátogó szácskám, no nesze, egyél" (Várnai Zseni)
Tegnap a nagy szél lesodort 3 rigófiókát, mikor hazaértem a szomszéd fa alatt az úttesten valami gombolyagokat láttam, megnéztem, 3 kisrigó, az egyiken már átment egy autó, a másiknak egy szarka megette a fejét, a harmadik élt, most meg itt van. Fent a fán nagy hangon veszekedett egy szarkával a két rigó szülő. Talán, ha előbb hazaérek, talán csak fél órával - de már mindegy, utálom a volnákat.
Éjszakára bent volt, de reggel annyira keresték csőrükben táplálékkal, hogy etetés-itatás után kitettem egy dobozban nekik, próbáltam macskabiztossá tenni az ágat, etetik szépen, szerencsére eddig még a szarkák nem fedezték fel. Délben azért én is megetettem, ha már 4 doboz lisztkukacot vettem :-)
