"Úti okmányok: Érvényes útlevél vagy 18 év felett új személyi igazolvány (plasztik!!!), mellyel a turisták három hónapi tartózkodásra jogosultak a Horvát Köztársaságban, gépkocsival való belépéshez szükséges a vezetõi és forgalmi engedély, valamint a nemzetközi zöldkártya"
Sziasztok! Kicsit tanácstalan vagyok ezért kérnék segítséget .... Idén végre eljutunk a tengerpartra remélem,a gyerekeknek megcsináltattuk az útlevelet de az okmányirodában nem adnak egyértelü válasz kell e felnőttnek is ha van új személyie.eddig ahol én nézem azt írták nem kell útlevél de az ügyintéző nem volt egyenes. köszi előre is
Szlovéniában egy hosszabb 1-2 km-es alagút van, a többi csak kb 500 méter, nem veszélyesek. A viaduktokról lefelé nem nagyon látsz autópályán, egyébként emlékeim szerint Ljubljana után kezdődnek az alagutak/viaduktok, gyakorlatilag szinte egyenes az út, nincs nagyobb domb/lejtő.
Nos, Horvátországban kicsit mások a hidak/viaduktok mint Ausztriában. Isztria felé is jártam töbször, ott tényleg izgalmas (félelmetes) a viaduktokon való átkelés, de ott is leginkább azért, mert csak az egyik útpálya van kész több helyen, tehát sokkal szűkebb az áthaladási lehetőség. Másrészt ott az ilyen egypályás szakaszokon jóval lassabban is lehet áthaladni, tehát óhatatlanul tudatosul benned az érzés, hogy most egy magas viadukton mégy keresztül.
Ha ezt az érzést 100 %-osnak vesszük, akkor az osztrák autópályán viaduktjain való áthaladás legfeljebb 10-15 %-os élményt/izgalmat/pánikot okoz. Sok helyen annyira magas az út melletti korlát ill. védőfal, hogy teljesen észrevehetetlen az, hogy hídon mégy át.
Az tény, hogy Olaszországban a Piave folyó medrén többször is átívelő hidakról jól le lehet látni, de ott csak 8-15 méterre van alattad a folyómeder, semmi magasságélmény sincs :-))
Gyerekkoromban én sem féltem alagutaktól és a magasságot is bírtam. De azóta előjött rajtam egy kisebb bezártság-fóbia, és a tériszonyom is, de az többnyire csak akkor ha magasan vagyok, és egyik oldalt sincs semmilyen fal vagy magasabb korlát. Márpedig az ősszel mikor az Isztriára vezettem, elég sok ilyen viadukt volt, magasan, hosszan, és olyan igazi magasabb fal vagy korlát egyik oldalon sem, szóval kicsit szédített, át is adtam erre a szakaszra aztán a kormányt. A viaduktotkon úgy betojtam, hogy hazafelé már az algutak ahhoz képest nem is voltak olyan ijesztőek, ott legalább minden irányból fal volt :)
Szóval én azt nem értem, hoyg valaki hoyg nem fél ilyen viaduktokon :)
Hú, végre már megerősödött bennem, hoyg Szlovénia a jobbik útvonal, de itt egy erős ellenvélemény újra. Sebaj, a viaduktok miatt inkább marad Szlovénia.
Bár ha Ausztriában magas üvegfal van kétoldalt, úgy már biztos nem félnék. Akkor hoyg is? brrr..megzavarodtam...
Nem pontosan értem, hogy miért parázol az alagutaktól és a viaduktoktól? Illetve az alagutat még csak-csak értem, de a viaduktot/hidat végképp nem...
Rengetegszer megtettem már az utat Ausztrián át Olaszországba (Klagenfurtig meg még többször), de sosem vettem észre, hogy viadukton mennénk keresztül. Megy az út, hol a jobb oldalon, hol a bal oldalon van levegő az útt mellet, aztán egyszercsak a jobb és bal oldalon egyaránt megszűnik a hegy. Mire észrevennéd, hogy ez nem egy domb volt, hanem híd, addigra már megint a normál úton mégy. Max olyan érzésed lehet, hogy egy töltésen haladsz, de a hidak oldala meg van emelve, sok helyen pedig üvegfal is van. Ilyen pedig sok helyen van akkor is, ha csak az egyik oldalon van az út mellett lelátási lehetőség, mert a hegyoldalban megy az út.
Gyerekek kimondotan élvezik az alagutat is, persze ha a szülők görcsölnek, akkor valószínűleg egy idő után ők is félni fognak, de egy nem befolyásolt gyerek érdekesnek, izgalmasnak tartja az alagúton való áthaladást.
Szóval ez itt OFF, de Olaszországba sosem mennék másfelé, csak Ausztrián keresztül!!!
én a következő útvonalról tudok nyilatkozni csak, Horvátország felől mentünk át:
Drnovo-Novo Mesto-Ljubljana-Postojna-Nova Gorica
Én nem emlékszem hűde viaduktokra meg alagutakra, alagútból talán volt 1-2 olyan hogy nem láttam azonnal a végét, az sem volt több 500 méternél. Viszont Ljubljanáig nem mindenhol volt kész az autópálya (közút volt), ott kicsit lassabban és több járműnek kellett haladnia. Hogy idén mizujság azt nemtudom. De a hazafelét elég gyorsan abszolváltuk a jelzett úton.
Tényleg csak 1-2 alagút vagy viadukt van Szlovénián keresztül?? az tök jó lenne!
Szétnézek más fórumokon is, de szerintem már itt is nagyon jó részletes leírások vannak ha visszalapozok. Úgyhogy az egy parám már csak ez a viaduktos dolog :)
Mi Caorle-ba utazunk június közepén, és eddig hozzáértők nekem az Ausztrián keresztüli utat javasolták. Itt inkább Szlovéniát látom ajánlani, és az én szívem is jobban húz felé, de egy dolog lesz a döntő ha egyébként nincs nagy különbség árban vagy gyorsaságban: Ausztrián át tudom, hogy sok alagút és viadukt van, de Szlovéniáról ilyen tekintetben fogalmam sincs. És mivel bár amúgy jó sofőr vagyok, de ezeket nem bírom, kérdésem, hoyg Szlovénián át mennyire jellemzőek az alagutak és viaduktok??
Megjöttünk a garda-tótól, 1.5 almera 130-140 utazóban, 1900 KM ment bele, az olasz autópálya nagyon halk, mármint a gördülési zaj, érdekes, viszont aki olaszba megy számoljon a dugókkal (bármikor), odafelé 20KM-t mentünk 4 óra alatt:((( A velencei fizetőkapu előtt, az kikészített, kuplung 1, kuplung üres kuplung .... visszafelé Szekszárdig 11 óra volt, a leírt úton hétköznap, sok kamionnal, Zágráb alatt útépítés félóra dugó, de legalább "haladt" a sor, 1 sávra szűkítés volt:(
Olasz: A22,A4,Villesse Szlovén:N.Goricia, Ljubljana Horvát: Zágráb Letenye,Nagykanizsa,Kaposvár(autóút),Dombóvár
Szlovéniában a 265-ért váltott euróval 1.026/L euróért tankoltunk tele... olaszban 1.30, ott csak biztonságit tankoltunk.
Sajnos ilyen történet a világ bármely országában megeshet. A felháborító a konzulátus viselkedése volt. Nekik ilyenkor az lenne a dolguk, hogy segítsenek.
Szervusztok, egy kis múlt heti horrortörténet Bled-ben, Maria Garni Panzióból. Aki már nagyon tájékozott utazó, vagy elfogult Bleddel kapcsolatban, vagy nem szeret hosszabb irományokat olvasni vagy csak kívülrôl fújja a szlovén jogrendszert nem olvassa el mert biztosan unni fogja.
Másodszorra járunk Szlovéniában, az ország csodás, viszont volna pár Bled-infóm azoknak, akik magánszobát szeretnének kivenni. Lehet ez butaságunk rövid története is, de azért sokat elárul hogy milyenek az ott élôk valójában (a konzuli megbízott szerint nem egyedi az eset, konkrétan hogy hazudnak és becsapnak):
Dombornyomott bankkártyánk 3-4 napig jól m?ködött, aztán az utolsó napon nem volt hajlandó pénzt kiadni az automata (volt még bôven a kártyán pedig). Mivel az utolsó éjszakát a szétázott sátrunk miatt egy ilyen szobakiadó típusú helyen akartuk tölteni, a kártyánkról pedig nem lehetett pénzt levenni úgy találtuk korrektnek, ha még azonnyomban visszamegyünk a szállásadóhoz (elôtte öt perccel kaptunk kulcsot, pici szoba, kedves bácsi-néni, 40Euró) és visszaadjuk a kulcsot.
A szállásadóhölgy hallva hogy mi történt ezerrel kapacitást minket folyékonyan angolul: már ô is járt így automatával, tudja milyen kínos ez, dehogyis aludjunk a benzinkúton a kocsiban, hisz gy?rött lesz a ruhánk stb., aludjunk náluk és felírja az adatainkat, aztán majd otthonról átutaljuk a szállásdíjat. Nagyon meglepôdtünk a kedvességén, vonakodtunk is eleget, de mivel fáradtak voltunk elfogadtuk. Este nyugi volt, viszont a reggelinél odajött a bácsi, már nem is volt olyan keves, egy cm-re állt meg elôttem és felszólított emelt hangon hogy adjon oda az útlevelünket és a creditcardot, de azonnal. Mivel meglepôdtem odaadtam hülye fejemmel, mire fogott egy telefont és sógor-koma-rokontól a helyi nyitvatartó bankból tudakolta, hogy van-e tényleg pénzünk. Aztán hívta a bp-i OTP-t, ahol persze elküldték ôt a bánatba, hogy nem adnak infót az én számlámról.
Akkor visszaadta a kártyát, és a felesége kínos vigyorgása közepette kilökött minket a ház elé, és azt mondta angolul, hogy pénz nélkül vissza ne menjünk, nem érdekli hogyan. Az útlevél pedig nála marad addig.
Annyira ledöbbentünk a párommal (kultúrembereknek tartjuk magunkat, akik elôzô este meg is állapodtak valamiben a szállásadóval) hogy csak álltunk. Készpénzünk csak a tankolásra volt, úgyhogy mivel kijött megnézni hogy elindultunk-e angolul kezdtük neki mondani hogy elnézést de megállapodtunk valamiben, ekkora teljesen elfelejtett angolul beszélni és csak németül és szlovénül tudott...
Western union, legalábbis ami szombaton nyitvatart az egész országban nincs, hogy pénzt küldhettek volna édesanyámék nekünk, és a bankban ami nyitva volt még nem akartak segíteni, hogy számlaszám alapján bármelyikünk bankszámlájáról levennének pénzt.
Ott álltunk pénz és útlevél nélkül egy idegen országban, ahol a magyar konzul vmi helyettesét sikerült végül elcsípni telefonon, ô közölte hogy semmilyen módon nem fognak segíteni, de "...ne látsszon rajtunk hogy kiborultunk mert az a gyengeség jele"!! Az útlevelet meg nyugodtan kérjük vissza, mert nem is veheti el a szállásadó (persze nekünk mint "'nagy világutazóknak" aztán nagyon fogalmunk sem volt errôl, meg a szlovén jogrendszerrôl sem). Nem tudom hogy lehetett volna mindezt realizálni, talán kezdjek el huzakodni egy helyi férfival, vagy bunyózzak az útlevelemért?
Végül úgy döntöttünk odaadjuk a 9600tolárunkat, amit benzinre tettünk félre és ha az osztrákoknál kifogy a benzin hazafelé akkor kunyerálunk emberektôl, vagy nem tudom, valamit teszünk de elindulunk haza az biztos.
Mikor visszaértünk a banktól a házhoz már pár métere jött mögöttünk lépésben egy rendôrautó és amikor utolért egyet ránkfüttyögött. A kedves szállásadó kajánul összekacsintott az értelmes arcú rendôrrel, aztán rendôrautó elhúzott. Kérdeztük hogy máris hívta a rendôrséget? Mire ô: "... nem,csak véletlenül járt erre pont egy rendôr" - ekkorra már újra tudott angolul beszélni, csodák-csodája.
Kifizettük a pénzét, ô ránkcsapta az ajtót de még elôtte közölte hogy nem szereti a túristákat, nagyon jól ismeri ám ô ôket és nem teljesen hülye.
Hogy ezzel mi az istent akart azon még - amikor eszünkbe jutott - másnap is töprengtünk, meg azon is, hogy miért hazudott, csalt tôrbe minket a kedves feleségével és a rendôr haverjával együtt, és hogy miért paranoiás elmebeteg, aki attól boldog ha más embereket megalázhat, kiszolgáltatott helyzetbe hozhat. Meg még azon, hogy aki túrizmusból él miért utálja a túristákat...
Az indokait nem ismerem, semmi atrocitás, zajongás, bunkó viselkedés nem volt péntek este, éjjel sem egyik részrôl sem, gondolom szombat reggelre meggondolta a szíves invitálást amit elôtte tett a neje, így bemutatkozott úgy igazából.
Két dolgot sz?rtem le Szlovéniáról: 1. sok a szôke muzulmán szállásadó, ahol a feleségük (szállásadóné) szava semmit, azaz nullát ér, tehát vele nem érdemes bármirôl megállapodni. 2. Hazudnak az emberek és másnak mutatják magukat mint amilyenek. 3. Ha nem akarnak nem tudnak angolul. 4. Még ha földöncsúszva könyörögnek se költözz be a szállásra alternatív megoldásokkal, csak készpénzzel
Bocsi attól, akit untattam, de talán van rajtunk kívül még pár naív ember aki azt hiszi hogy az adott szó Szlovéniában is érvalamit, és szintén bemegy a csôbe Bledben.
Az utazási irodákban és a szálláshelyeken (kempingekben tuti) asztalkönyöklő Jesolo térképek vannak, ingyen kérhetsz, amennyit csak akarsz. Ők pedig tépnek, és, ha valamit meg szeretnél találni, meg is mutatják. Legalábbis tavaly ez volt.
Kiszámoltam, 191 kilómétert mentél ezért a 7.47 Euróért. A határ onnan még egy harmincas, ami kb még egy euró, vagy nemsokkal több. Azaz 9 Euróból megvan a Maribor-Olasz határ (Sezana után még pár km-rel). Annyira nem rossz, sztem.
Közben szereztem egy Jesolo térképet, és maholnap lefénymásolom, hogy szét tudjam darabolni, és min A/4-es méretben leffűzni. Valaki esetleg igényt tart még rá? Kell még valakinek másolat?
Mi megtapasztaltuk a Rijeka-Trieszt szakaszt Szlovéniában, és az 1 eurós benzinen kívül semmi pozitívat nem mondhatok. Kanyargós, sok helyen rossz minőségű út, előzni alig lehet, vagy sehogy. Autópálya nem volt, csak a horvát oldalon van a határig.
Pénteken mentünk Opatijába, és alig volt autó a horvát pályán. Pestről 5 óra alatt simán leértem, kétszer meg is álltam, 140-nél többel alig mentem, de 130-nál lassabban soha.
Sziasztok!
Lenne pár kérdésem..
Szombathelyről Rijeka mellé szeretnénk menni nyaralni! Fel merült bennem hogy Szlovénián keresztül menjünk Lenti-Maribor-Jubljana-Rupa szakaszon.
Kérdések:
-Mennyi vagy mennyivel olcsóbb, mint Horvátországon keresztül?
-Van-e autópálya a Lenti-Maribor ill. Postojna-Rupa közti szakaszon, ha nincs akkor milyenek az útviszonyok?
-Milyen a forgalom hétköznap autópályán? Kevesebben vannak mint horvátban?
Köszi a válaszokat!
Kunában mondom: először 36, aztán 56 kuna, azaz összesen 92 kuna Rijekáig. Majd az Opatija-Szlovénia szakaszon egy jelentéktelen összeg, már nem emlékszem.
A Zágráb-Ljubljana szakaszon a két szakasz jelentős része autóút
Hogy pontosítsunk - a teljes szakasz autóút - az egyik 6 km-es a másik 15 km-es. 2 hete jöttünk arra, tempósan lehetett haladni ezen a lassabb szakaszon is /80-90/. Ezt a rövid szakaszt ki lehet bírni. Nekünk amúgy sincs más ésszerű alternatíva Pécsről csak ez. Barcs-Kutina-Zágráb-Ljubljana- stb.
Voltunk Riminiben, odafele Horváto. vissza Ausztria felé jöttünk. Így ez a hsz félig off, de mégse.
Pénteken indultunk, Bp-ről reggel 5 órakor, 5 óra alatt leértünk Opatijába, a horvát pályán alig volt forgalom, délelőtt 10 óra után már az opatijai Billa parkolójában perzselődtem, pedig tankolni is megálltunk Zalában, ahol a holtankoljak.hu szerint olcsó volt a benzin - asszem Becsehelynek hívják a települést - előtte van a benzinkút. Horváto.-ban nincsen benzin 8 kuna alatt, de láttunk 8,5-ért is...
Opatija szép, de drága, 1 napot azonban mindenképpen megér, sajna az üvegfenekű hajó kirándulást lekéstük, pedig kb. 10,5 euró átszámolva, ez baráti ár. A tenger szép tiszta, a strand aprókavicsos/köves/beton. Az éjszakai élet hangulatos a város központjában.
Reggel hatkor indultunk Opatijából Olaszo-ba, 7-re már átléptük az olasz határt, pedig Szlovéniában még tankoltunk is, bankkártyára, 1 euró a 95-ös benzin, az olaszoknál 1,40 körül van. Ezt a magyar-horvát-olasz variációt tudom ajánlani, ma is így csinálnám, az olasz pályák zsúfoltak voltak, dugókkal, 6,5 óra alatt értünk Opatijából Riminibe, de erről az olasz viszonyok tehettek. Ha az éjszakát kihagynám, akkor azt mondanám, hogy 7 óra alatt le lehet érni, de nem szombaton, amikor félnapos dugók is előfordulnak Horváto-ban.
Ami rémisztő volt: Horváto. felé több helyen is több kilométeres kocsisor, a határokon, az olasz autópálya-kapuknál, de legalább 3-4 helyen, így visszafelé nem volt kérdés, hogy Ausztria felé jöttünk.
