Bocs, nem akartam linkelni, csak a fórum túljárt az eszemen. Plusz annyi hiányzik még, hogy matematikából, mérnöki tudományokból, meg mindenféle természettudományból is van "filozófia doktora". Azt mondjuk nem tudom, hogy filozófiából pont van-e :)
Én inkább praktikusan értettem ezt. Valamikor régen a természettudományok és a matematika is a filozófia (a bölcselet) része volt, de mára már elvált tőle. Newton főművének a címében még szerepel a filozófia szó: Philosophiæ Naturalis Principia Mathematica.
Ez a "lehetetlen megoldani" szindróma talán nem a matematika tehetetlenségét példázza, hanem azt, hogy a tiszta matematika = FILOZÓFIA. Másra szolgál, mint pistáciás számlálhatatlan töredékrészecskék ízeinek kavarodását megoldani.
a 'kimenet(0-1)' azt próbálja jelenteni, hogy az érték 0 és 1 között van (vagy kellene legyen); az egyes arányok is 0-1 között kellene legyenek (pl pisztácia_aránya=1 azt jelenti, hogy teljes egészében pisztácia)
A probléma nem matematikai természetű; egyszerűen rengeteg mérést kell végezni ismert összetételű mintákon, míg végül eljutsz egy olyasfajta empirikus eredményhez, hogy pl: hát kérem, az alábbi mérési eljárás kimutatja a pisztácia arányát a standardizált mintában, de azért a mogyóra és mandulára is érzékeny, az alábbi (tapasztalati, tehát hozzávetőleges) képlet szerint:
Az egész egy kémiai probléma, amit mátrix-hatásnak hívnak de “szomszéd anyag” hatásnak is lehet nevezni. Ez azt jelenti hogy egy adott mennyiségű és minőségű anyagra az adott analitikai módszerrel kapott válaszjel függ a vizsgált komponens mellett lévő többi komponenstől is.
Ha ez nincs akkor az tiszta helyzetet teremt mert a kalibrációs egyenes (az analitikai válaszjel a vizsgált anyag mennyiségének függvényében) állandó. Ez egy egydimenziós modell és könnyen kezelhető.
Ennél egy fokkal bonyolultabb amikor mondjuk ennek a kalibrációs egyenesnek a meredeksége függ pl. a hőmérséklettől, mert ekkor a kalibrációs egyenesünk kalibrációs felületté terül hiszen van egy plusz változó.
A probléma akkor van amikor egy ilyen többdimenziós kalibrálásra van szükség, úgy hogy ráadásul minden változó függő. És egyszerűen nem tudom merre induljak el ezzel a problémával. Lehet valami statisztikai módszer lenne megoldás a problémámra?
Üdv! Szeretnék segítséget kérni hogy merre kellene elindulnom az alábbi problémámmal, de konkrét javaslatoknak is nagyon örülnék.
Van egy mintám amiben van A, B, C, és D. Ha mérem A-ból mennyi van a mintában a mért mennyiséget befolyásolja hogy mellette mennyi B, C és D van. Tehát hiába van A-ból ugyanannyi a mintában, ha mellette változik B, C és D aránya/mennyisége, akkor A-ra rendre más és más értéket mérek. A problémát tovább nehezíti hogy B, C és D is függő változók, tehát ha A meghatározásához mérem B mennyiségét akkor B sem határozható meg pontosan hiszen a B-re mért értéket befolyásolja az A, C és D mennyisége.
Szóval egy ilyen rendszerben hogyan lehetne mérni A, B, C és D mennyiségét? Hogyan lehetne a legkevesebb mérésből felállítni egy modellt hogy hogyan függnek egymástól a komponensek?
Tehát mint elmagyaráztam részletesen korábban, a 13833 utolsó két sorában megfogalmazott állításod hibás. Vannak korlátos, diszkrét, végtelen halmazok.
Amúgy az azonosító csak olyan, mint a jelszó. Alapból nem kell korlátozni a hosszukat, tehát elvileg végtelen sok lehetséges kombináció van. A gyakorlatban viszont minden korlátos hosszú: az azonosító, a jelszó, és az összes könyv, amit eddig írtak.
Tudom, én is megnéztem. És azt is mondtam, hogy egyetértek a kritikákkal. Csak eszembe jutott, hogy ez máshol máshogy van. Azt nézd meg, hogy én meg szoktam-e köszönni a segítséget, és tiszta lesz a kép.
