Egy kicsit bonyolultabb, de igen divatos megoldás lehet erre egy ilyen ajtókopogtató típusú mellbimbó piercing csak egy kicsit nagyobb golyóval, hogy jobban eltartsa a pólót a mellbimbótól.
Annyira jó, hogy kezdenek visszajönni a régi, futással kapcsolatos egyéb kategóriába sorolható dolgaim.
Az imént ebédeltünk és csak annyit ettem, mint a 6 éves lányom, hogy tudjak délután egy jót futni hányás nélkül. Azért is hasznos ez, mert most pl. tudok hason tabletezni anélkül, hogy felborulnék a gömbölyű hasamtól :-) .
A futás meg is nehezíti a diétámat. Most, hogy másnaponta 5-600 kalóriás futásokat rendezek olyan éhes tudok lenni estére, mint egy vérfarkas. A fogyózás miatt amúgy is mínuszban vagyok, de a futástól ez sokkal mínuszabb lett. Érdekes, hogy az úszás és spinning nem terhel meg ennyire... vagy valami egyéb ok miatt vagyok sokkal éhesebb.
Van boxerem is, varrás nélküli. A decathlonos saját márkás teljesen jól használható. A slip fazon viszont jobban bejött, mert véletlenül sem gyűrődik fel, mondjuk egy útszéli falocsoláskor, mivel a felgyűrt boxer és futónadrág - nekem - véresre tudja dörzsölni a combom, ami után napokig delta alakzatban közlekedem. Ugyanezen ok miatt térek át mostanában a testre feszülő rövidnadrágokra is, megoldja az izzadtan felgyűrődő nadrágszárak problémáját.
A reggeli rutin számomra azt jelenti, hogy időben kelés, vécé (!), evés befejezése 3-3,5 órával a rajt előtt (bringa 3, futás 3,5-re jött ki nálam).
Rajt előtt egy órával abbahagyni az ivást, innentől a rajtig csak ürítek.
Előtte 20-60 perccel valami energia. Versenyhossztól vagy kedvtől függően Cerbona/Mars/Snickers/zselé. A zselét mondjuk 10 perccel rajt előtt, Cerbonát és a csokiféléket egy órával előtte szoktam, mondjuk a Cerbonát mondjuk csak bringa maratonok esetén szoktam.
Én le szoktam ragasztani átlátszó ragtapasszal a futáskor a mellbimbóimat, muszály különben fájdalmas, régen volt egy-két durva tapasztalatom; ha már itt tartunk, speckó boxert használ valaki futáshoz? Nekem néha sikerül a combtövem belülről kidörzsölni. :/
A cipő viszon csak nagyon- nagyon ritkán szúr ki velem.
Amikor először láttam ezt a módszert, nagyon sajnáltam az illetőt, hogy annyira erős tempóban futott, hogy teljesen elmúlt a finom motoros koordinációja és összeroppantotta a poharat :) Aztán rájöttem, hogy pont emiatt (is) nem rakják általában tele a poharakat.
Én annyira megszoktam, hogy megállok büfézni, hogy már nem is nagyon akarok a pohárral csőrözni, de másnak biztosan hasznos tanács.
Tökre be vagyok már sózva, hogy újra versenyre megyek. Tavaly megnéztem a családdal 1-2 versenyt és beugrott a Toldi "Jő az anya-farkas szörnyü ordítással" vagyis... "Hej! ha én is, én is köztetek mehetnék"
Olyan futás, amely nem mesterségen lerakott - és ezzel a felület fő jellegét biztosító - borításon történik. Esetleg: fú jellegzetessgében természetes úton létrejött borítás.
Nagyon nehéz.
(Elég sokat gondolkoztam, hogy a macskakő ne legyen terepfutás, de a sóderral megszórt út igen, viszont a salakos futópálya megint ne. De még nem látom tökéletes megoldást. Lehet, hogy eleve ott van a baj, hogy a murvás út nem is terepfutás? Szerintem az.)
Ha a pohár max 2/3-ig van, akkor a tetejét össze tudod nyomni középen (megtörni a karimáját), anélkül, hogy leöntenéd magad. Így a közepe zárva lesz, a két széle csőrös, és egy kicsit viheted magaddal a tartalmát kortyolgatva, anélkül, hogy kilötyögne.
Ha néhány futás után is ez a tapasztalatod, és nem érzel eddig nem tapasztalt térd/boka/talp/sarok fájásokat, akkor jó választás. Fuss benne sokat, egészséggel :-))
Én bárhol kidörzsölődök igény szerint, de a lábujjaim között ilyen még nem volt szerencsére.
Kérem egyébként a terepfutás definícióját, mert erős a gyanúm, hogy én újabban azt teszem, csak kicsiben. A falu város határában futkosok a mezőn, mert ott a kutya is rohangászhat szabadon.
A harmadik részben majd a mellbimbóvédelemről szeretnék olvasni :)
Hú, már nem is tudom ki volt az, de láttam már FB póló által kidörzsölt mellbimbóból combra csöppenő vért.
Futás előtt vagy vazelinnel, vagy lanolinos babakremmel be szoktam kenni a lábfejemet. Kevésbé dörzsölődik ki, beázást is jobban bírja, de a lényeg, hogy a lábujjaim között, ahol amúgy elő szokott fordulni, így nincsenek vízhólyagok egyáltalán.
A leukoplasztos boka-keresztberagasztás majd a következő lecke lesz, ha terepfutás kerül elő. :o)
Én meg szoktam állni pohárból iváshoz és közben lemerevedés ellen úgy toporgok, mintha pisilni kellene. Az én tempómban nem az a 10 másodperc hiányzik a végén és nem is az hiányzott soha. Ha leöntöm magam és esetleg a cipőbe megy, akkor az meg sokkal kellemetlenebb az esetleges kidörzsölődés miatt.
Én ettől a kidörzsölődéstől parázok inkább. Eseménytelen életem eddigi egyetlen maratonján (2003.11.02. Győr) az esőben az erdei részen folyton a pocsolyákat kerülgettem és ugrottam át. Nem tett jót a tempómnak (rohadtul nem), aztán persze a cipőm is beázott és a szétázott, ledarált bőröm eléggé fájt (inkább másnap).
A legjobb a frissítő zuhany nyári versenyeken. Amikor az első ilyen alatt elfutottam (Dreher maraton váltó az 1800-as évek közepén), akkor meg is álltam "zuhanyozni" kicsit, de hátulról nagyon anyáztak... csak a tusfürdőt kerestem, de nem voltak elég megértőek a sporttársak.... :) és a cipőm is vizes lett.
Na, ma este tutter, hogy vizes futócipőkről fogok álmodni... :)
Egy karrimor-t vettem. Azok a szempontok szerint, amiket leírtál, kényelmes. Az eladó sokat segített. Már meg is volt az első futás benne, és tényleg jó volt. Könnyű is, a lábamat is tartja rendesen.
Szerintem csak csináld, belejössz. Ha mégis akarod: keresel egy peremet, pl. egy magasabb kerítés alja betont vagy ilyesmit, és ráteszel magadnak pár megtölött műanyagpoharat.
Nem tudom mi volt ma, de ha ha valakinek van ötlete, ossza meg. Voltam futni a 12,9 km-t és úgy 7 km után valami történt, lökés szerűen hirtelen megéreztem magamban az energiát, és utána gyakorlatilag végig igen jó tempóban sikerült futnom, így átlagban 6 p./km lett a sebesség. A max tempót meg kicsit veszélyesnek tartom, bár a 8,7 km-en meg lehet próbálni, mert jártam már úgy, hogy a táv 75%-a körül teljesen elfogyott az energia, és utána nagyon szenvedős volt haza érni. A pohárból ivást fogalmam sincs hogy gyakoroljam... :|
Amennyit csak tudsz vigyél be folyadékot, nem kell "módjával", normális tempónál (kis túlzással) sose elég.
Egyenletes tempóban maxra nálam azt jelenti, hogy egyenletes tempóban maxra :) Azaz a lehető leggyorsabban, egyenletes tempóban. Ha a végén lassulsz, akkor túl gyors volt, ha a végén marad, túl lassú (nyilván pár lépés hajár mindig benne van).
Bocsánat, kicsit eltűntem, illetve olvasó üzemmódban azért lesem mindenki hozzászólását. Szóval a futások is mentek közben, meg hát zajlott az élet. Kb. arra jutottam, hogy a versenyig futom a szokott 8,7 km-et, illetve néha 12,9-et, úgy tervezem a jövő hétvégén nyomok egy 20,5 km-t, az érzés kedvéért. Illetve a futás közbeni fogyasztás, nem vagyok híve a dolognak, szerintem nem is fogok sem a nagy körömön, sem a versenyen ch-t bevinni, folyadékot azt igen, de csak módjával, azt szoktam most is néha, bár nem tudom milyen lesz pohárból inni, mert én fél literes flakonból szoktam, de lehet, hogy ott is úgy lesz, mert majd barátnőm beadja valahol, persze csak ha kivitelezhető. Valószínűleg mindenféleképpen érdemes lenne inni, mert én borzasztó izzadékony vagyok, képes vagyok 2 kg-ot ledobni 1 óra alatt most, nyáron ez lehet akár 3 is!
Én középiskolás koromban rögbiztem. Az edző egyik kedvenc mondása volt, hogy sprinteljünk egyet a citadellánál. Ehhez persze fel is kellett futni oda a BEAC pályáról, aztán meg a sprintelgetés után vissza. Mivel csak sprint volt aznap, ezért volt egy kis erősítő gimnasztika a végén... (6-8 gyakorlat nemtomhány ismétléssel, körönkénti 1 perc pihenővel)
Ilyenkor a liftig is alig bírtam fölmenni otthon, mert volt 9 rohadék lépcső. Szerencsére volt korlát, amin felhúzzam magam. Egyik ilyen után 9 szelet kenyeret ettem meg és akkor valahogy nem voltam dagadt...
De ez nem elég. Lábállás, lábujjak és varrások találkozása, sarok magassága (van, akinek kell a magasabb sarok, van, akinek rossz), lábfej szélessége, lábállás (több típus van a felülnézet alapján), csúszkál-e a sarkad benne vagy éppen nyomja a bokacsontod, mert magasan van a belső széle. Persze, a klasszikus márkák népszerű cipőivel nehéz mellélőni, de mondjuk már egy Asics gel nimbust sem vennék próba nélkül, csak ha már volt rajtam hasonló korábban.
Köszönöm a tippet! :) Közben bementem a sportsdirect-be, meg feljártam az összes nagyobb boltot, és találtam pár számomra alkalmas cipőt. A sportsdirect-ben ki van táblázva, hogy melyik talptípushoz jó.
