A Népszabi sorozata ezúttal Schaffer Alfrédról. Itt is szerepel a sétapálcás sztori, hogy a felső kapufáról lógó botot tízből nyolszor eltalálta, de a tizenhatosról, szerintem a félpályáról.
És szerepel a Toldi történet is (Schaffer edző volt a 38-as VB csapatnál a szöv.kapitány mellett ): A csapat be is jutott az 1938-as vb döntőjébe, sőt talán aranyérmet is nyer, ha a csúcstalálkozó előtt az itáliai elöljárók nem hívják meg a magyar vezetőket Mussolinire, illetve az olasz–magyar barátságra hivatkozva, és nem kérik Toldi kihagyását hasonló alapon. Ami biztos: dr. Dietz három poszton is megváltoztatta az elődöntőben a svédeket 5:1-re verő tizenegy összeállítását...
Nem tudom, hol, mior de ezt a történetet finomítottabb formában én is olvastam. Nem Mussolini és nem útlevél, de valahogy az olaszok politikai úton sikeresen nyomást gyakoroltak, hogy ne legyen Toldi a döntőn a magyar csapatban.
Forrás: eredeti Nemzeti Sport. Karácsony előtt pár héttel írták össze a lapnál azokat a sportkifejezéseket, amelyeket magyarosítani szerettek volna a közönség bevonásával. Év végén hirdettek eredményt.
Egy cikkember írtam erről néhány bekezdést: http://www.ketezer.hu/menu4/2003_09/szegedi.html
idézem: Túlmutatna e tanulmány keretein, ha nyelvtörténeti elemzésbe bonyolódnék, ám a korabeli sportnyelv tanulmányozása két szempontból is érdekes lehet. Egyrészt számos sportkifejezés ment át a köznyelvbe: elvesztette a játszmát, jól veszi az akadályt, nem jött ki a lépés, jól helyezkedik, nagy tempót diktál, ugródeszkának használ, nem rúghat labdába, húzza az időt, rossz passzban van, nincsenek egy súlycsoportban, bedobta a törölközőt, övön aluli, egyenesbe jön. Másrészt az eredetileg idegen sportkifejezések magyar megfelelőinek születését meglepően pontosan nyomon tudjuk követni. Ha egy újság a 19. század végén „magyarosan” írt a futballról, az ma épp olyan érthetetlennek tűnik, mint az angol szakkifejezésekkel teletűzdelt cikk. "A játék nyerője az a csapat, mely labdával rugdalván, vagy kézzel-karral való érintés nélkül bármikép hajtván a bőrrel borított gummilabdát, azt ellenpártja kapuján bírja áthajtani" – ismertette a játék lényegét a Sport–Világ. Ám egy tudósítás a magyar és az angol sajátos egyvelege is lehetett: "Ujváry berúgta a labdát a gólba, de a goalkeeper testéről az visszapattant, mire Ujváry átadta a center-forwards Miskynek, ki ismét berúgta a gólba. Ez alatt le is telt az első half time. A lapok a századfordulótól igyekeztek a szakkifejezéseket magyarul megadni, így lett pár év alatt a goalból kapu (a goalkeeperből kapuvédő), a forwardból csatár, a teamből csapat, s a Sport–Világ 1900-ban már olyan kifejezéseket használt, mint összeállítás, fedezet, támadás, félidő, hátvéd. Az 1920-as években azonban a szakkifejezések nagy többségét csak fonetikusan átírva használták. Ekkor a szabálytalan játékosok még rempliztek és faultoltak, esetleg hendszet vétettek. Az ügyesebbek magabiztosan stoppolták, vagy droppal, esetleg oxforddal továbbítottak a labdát, a legjobb csatárok hat-tricket rúgtak. A nagy csapatok derbit játszottak, a krekkek pedig a reprezentatív csapat meccsein is szerepeltek, ahová alkalmanként triálon válogatták ki őket. A játékosok ekkor még dresszben játszottak, treníroztak, kornert rúgtak, taccsot dobtak, dribliztek, és kombináltak, a bekkek ofszájdra állították a csatárokat, a kapusok robinzonáddal is háríthattak lövéseket, a drukkerek a tribünön foglaltak helyet. A sportkifejezések magyarosodása azért sajátos története a magyar nyelv fejlődésének, mert sok esetben pontosan meghatározható, hogy az egyes kifejezéseket ki és mikor fordította le magyarra. A Sportlap 1921 karácsonyán például pályázatot írt ki a hat-trick magyarosítására. A lap szerkesztői Markisohn Benő három javaslatát találták legjobbnak, a csatárvirtussal és a gólháromsággal szemben a – ma is elfogadott – mesterhármas kifejezést támogatták. A Nemzeti Sport 1930-tól éveken át írta ki magyarosító pályázatát, a ma is használatos szakkifejezések jó részét tehát a lap olvasóinak köszönhetjük (1931. decemberében például a következő kifejezéseket magyarosították: dressz–mez, finis–hajrá, ring–szorító, start–rajt, tréner–edző). Így ma már a játékosok fellökik ellenfelüket, szabálytalankodnak, esetleg kezeznek. Az ügyesebbek magabiztosan veszik át a labdát, vagy kapásból, esetleg sarokkal továbbítják azt, a legjobb csatárok mesterhármast rúgnak. A nagy csapatok rangadót játszanak, a meghatározó játékosok a válogatottban is szerepelnek, ahová alkalmanként edzőmérkőzésen válogatják ki őket. A játékosok ma már mezben játszanak, edzenek, szögletet rúgnak, bedobást végeznek el, cseleznek és összjátékkal vezetik előre a labdát, a hátvédek lesre állítják a csatárokat, a kapusok vetődnek, a szurkolók pedig a lelátón foglalnak helyet. Számos kifejezés magyarosításával sikertelenül kísérleteztek (esetleg idővel más magyar kifejezés nyert polgárjogot): a gólt ma kevesen mondanák dugónak, a túrát pedig portyának, mint ahogy a futball nem rugósdi, a prémium nem rápénz, és a tréner sem idomár. Összességében e tudatos magyarosító törekvésnek köszönhetjük azt is, hogy több kifejezésnek ma akár több megfelelője is ismert, azaz a drukkerek futballmeccsre, a szurkolók labdarúgó-mérkőzésre járnak.
Felvetődött Székesfehérváron egy nyilvános beszélgetés lehetősége Dévényi Tiborral a Máv Előre elnökével. Az lenne a jó, ha minnél többen lennénk, különben nem lenne értelme, érdekel vkit?
"A második 1938-as VB-je volt az érdekesebb: a legenda szerint Mussolini annyira tartott az akkor csúcson lévő Tolditól, hogy a döntő előtt bevonta a csatár útlevelét, mert állítólag lejárt, így pályára sem léphetett. Ki tudja mi történik, ha játszik... /a hivatalos verzió szerint sérülése gátolta meg a pályáralépésben/ "
Jó kis legenda.:) Vajon mégis hogy a csudába tudta volna bevonni a Duce Toldi útlevelét - Franciaországban?...
Az orosz wikipédián csak azt jelzik, hogy 44-ben deportálták Dachauba (a magyaron azt is írják, hogy zsidó származása miatt). De az orosz alapvetően rendben van, csak annyit ír, hogy a tábor felszabadítása után néhány hónappal halt meg a Prien-am-Chiemsee nevű bajor kisvárosban. (Был интернирован в концлагерь Дахау, где встретил освобождение в 1945 году. Скончался несколько месяцев спустя в местечке Прин-ам-Кимзее, в Баварии.) A magyar wikis lapjáról mutat egy hivatkozás a zsidó származású magyarok lapra is...
Vajon miért deportálták Dachauba? Ha egyáltalán igaz. De el tudom képzelni, hogy igen, és ezt annak köszönhette, hogy külföldi állampolgár volt.
1944-ben Schaffer a Bayern München edzője volt. Nem akarok ízléstelen lenni, de ez többet "ér" bármilyen keresztlevélnél. Nem ismerem a családfáját, de szerintem ő száz százalékig német volt. Egyébként 42-től csak az lehetett nálunk edző, aki bizonyítani tudta nem csak magáról, de még a házastársáról is, hogy nem zsidó. Na ekkor lett Spéci a Fradi edzője.
a születési anyakönyvek 1895 előtti mikrofilm változatai az országos levéltárban vannak ez eddig jó de Pozsony ma totoknál van ezért a levéltárban ez csak részlegesen van meg. Azt kellene tudni, ha megházasodott akkor mikor és hol! A házasságnál meg kellett adni a vallást is.
tudsz valami információt arról bárhol, hogy NEM deportálták, és keresztény volt? Mert ha igen, akkor frissítem a wikipedia oldalakat, hogy ne írjanak már hülyeséget. Tudom, hogy az, hogy 1942 után edzősködött (ráadásul Jaross Andor csapatánál....) már önmagában bizonyíték, de a wikire nem lesz elég.
Most vagy a zsidólexikon szerkesztői (és az a újságíró, aki 1944 nyarán könyvet írt Foglékről) tévedtek nagyot, vagy a honlap szerkesztői :-)
Mondjuk a Schafferről már azt is olvastam valahol, hogy a holokauszt áldozata volt. Ami, tekintve, hogy 1945 auguszutsában hunyt el, érdekes állítás...
Nekem most az nem világos, hogy van egy NNS! nick, meg egy www.magyarfutball.hu nick, de NNS!, azt írod, hogy a projekted a www.magyarfutball.hu. Vágjunk rendet a nickek sűrűjében!:-)
Ne értsen félre senki, nem a saját projektünket akarom itt reklámozni, hajlandó vagyok radikálisan megváltoztatni / teljesen újra építeni az egész oldalt, a Magyar labdarúgás iránti szeretet / érdeklődés vezényel, nem pitiáner önérdekű célok.
Szerintem tökéletesen kiegészítenénk egymást. A Magyar labdarúgás szinte minden területét le tudnánk fedni közösen, múlt, jelen, játékosok, edzôk, stadionok, statisztikák, klubok, érdekességek / anekdóták, címerek ...
