Gratulálok! "Fénykoromban" 2010-ben pont egy ilyen Nike-t futottam, szinte másodpercre egyezik a tieddel. Azóta is ez a PB-m félmaratonon, persze ma már nem menne...
Nekünk is kétszintes a lakás. Egy haverommal mentem múltkor bringázni, akinek megmutattam, hogy milyen kemény lettem a spinningeléstől. Aztán másnap vágyakozva néztem a földszintet... a kaja lent van... :)
Én is kint voltam vasárnap, de állandóan vártak rám a gyerekek, az Árpád híd felhajtóján nem bírtam lesétálni, úgy beálltak a combjaim. Ma ki se megyek a lakásból, egyelőre nem tudok lemenni a lépcsőn... Még a szurkolás is fájt. :o)
A verseny előtti éjszakán nem aludtam jól. Járt az agyam, stresszeltem. Hogy legyen a kaja, hányra érjek ki, mivel utazzak, mi lesz futás közben.
Felkeltem reggelizni 6 után, majd utána megpróbáltam még egy órára vissza aludni. Nagyjából sikerült, bár onnantól már ketten próbáltak kitúrni a térfelemről az ágyban, lévén az ellenfél csapata kiegészült kisebbik (2,5 éves) lányunkkal is.
8:50 körül értem a BEM térre, onnan 20 perc alatt értem be futást gyaloglással váltogatva a versenyközponthoz. Megláttam a ruhatár előtt álló sort, leesett az állam. Valahol olvastam, hogy a rajtzónákat zárják a rajt előtt talán 10-15 perccel, így már kezdtem elkönyvelni, hogy nem lesz egyszerű beállni a rajthoz.
De aztán láttam azt is, hogy annyira még azért nem állnak tömött sorok a zónákban. Gondoltam, akkor ezt talán nem veszik olyan szigorúan, látva mennyien állnak még a ruhatárnál. Beálltam hát az egyik sorba, de meglepően gyorsan lement.
Beálltam egy zónába, egy ismerőssel váltottunk pár szót. Többek közt, hogy ez nem az én zónám :) Úgyhogy eggyel előrébb mentem, még ekkor 5 perc volt a rajtig. Két perc után eszembe jutott, hogy nem vettem zselét a kiállítóknál. Remek. Akkor kipróbálhatom elég-e önmagában a glikogén. Szerencsére erre nem került végül sor, mert ahogy már említettem korábban, egy-egy banánt mindig felkaptam.
Kicsivel 9:30 után ellőtték, azaz fújták a rajtot. Nagyon sokan voltunk, és érzésre nagyon lassan is haladtunk, így előzgetni kezdtem. Nem éreztem jól magam itt az elején, pedig az előzgetéssel is leállhattam, hamar megnyúlt a mezőny.
Kapkodtam a levegőt, nehezek voltak a lábaim.
Ránéztem az órára a rajt után először, 3:44-es átlagtempó..bakker..4:05-ben akartam az első 1-2 km-t futni :)
A második km a tudatos lassítás és a Margit hídra vezető rámpa miatt is már csak 4:10 lett, az meg kicsit kevés, de volt miből gazdálkodni, belefért.
Leértünk a rakpartra, kellemes idő, bár kicsit kellemetlen volt a szembe szél. Próbáltam szélárnyékot keresni, de vagy túl gyorsak voltak körülöttem és elhagytak, vagy egy lehelettel lassabbak a kitűzött 4:00 tempónál. Így hol valaki mögött hol egyedül értem nagyjából 4:01-es átlaggal a Műegyetem előtti fordítóig. Az első frissítőnél gyorsan felkaptam egy banánt, amit onnantól még 3-4 km-en szorongattam a tenyeremben a megfelelő pillanatra várva. Nagyon csúszott már 10 perc után, de legalább könnyebben leért :)
Tehát fordító, majd felső rakpart, Szabadság híd. A hídon a fotós valakinek mutatja hogy emelje fel a karját. Úgyhogy vagy rólam vagy mögöttem jövőkről lesz majd ilyen kép :). Jól megy még a futás, néha picit felszalad a pulzus mert megugrik a tempó, de ezeket viszonylag jól lehet érezni a légzésből és az órán is jól látszik, ilyenkor visszaveszek.
A Bálna után megint fordulunk, most északra. Örülök, mert itt (és korábban már Budán is észak felé) hátszelünk van. Bár ezt nem érzem, csak azt, hogy nincs szembeszél, de ettől még örülök. Valahol a Bálna és a Március 15 tér környékén megy le az első banán szelet. Ekkor jön a már említett hirtelen és nem várt felfrissülés. Csak erre tudom fogni. Kulacsban vittem magammal kb 1,5 deci vizet, ebből frissítek néha, poharas frissítést nem mertem bevállalni. Volt itt valahol még egy frissítő állomás, már épp készültem volna újra banánért nyúlni a jobb oldalamon lévő asztalokról, de hopp, valaki pont jön fel rám jobbról, elé már nem tudok bevágni, bal oldalra átmenni banánért meg érzésre satufék kellene, így megyek tovább, majd a következő ponton.
Jön a csiki csuki házak közötti rész. Nekem nem jön be, sötét van, kanyarog, és a rakpartokhoz képest kihalt. Itt időt is vesztek. Elfelejtettem a km jelzőnél az órát megnyomni, így 2 km ideje van meg, ami 8:06.
Újra rakpart. 17 km. Jön szembe a női első helyezett. Próbálom tartani a 4 perceseket ami hol sikerül, hol picit pont nem, és közben végig megy a para, hogy nem lesz-e sok, nem történik-e egy nagy borulás a következő percben, vagy azután. Ez a bizonytalanság az egész második felére jellemző volt egyébként a távnak. Megerőltető volt azért, és a pulzuson is látszott, hogy a határon lehetek, mert egy pici gyorsítás és sokat ugrik a pulzus. A vége felé persze már a pici gyorsítások elmaradtak és átvette helyüket a 4 percet éppen hogy tartás.
Dráva utcai fordító után jött az Európa Kiadós szakasz. Itt az órám 4:01-et mutat, de a stoppert lenyomva 3:51 lett a 17-18 km. Vagy el van mérve vagy mégis tök jól vagyok. Végül utóbbi mellett döntök és ez megnyugtat. Lélekben már a Margit hídi felhajtóra tartalékolok, ettől a szakasztól tartok. Közben le kell húzódni az t széllére, mert jön egy mentőautó.
Jászai Mari tér, fel a hídra, megörülök, mert látványra alig emelkedik. Érzésre is könnyű, így próbálok erőt mozgósítani, pörgetni. Ráfordulunk a szigetre, itt pedig nyújtom a lépést, próbálom engedni, amennyire még biztonságos, mert még a 19. tábla sem volt (vagy a 20. ? már összefolyik)
Szökőkút után próbálok óvatosan megtartani valamit a lejtőn nyert tempóból. 20. km után méééég picit tartani, majd olyan 20,5-től picit próbáltam gyorsulni. Kb az utolsó 100 méter pedig valami sprintre távolról emlékeztető mozgás, eddig nem használt energiák bevetése. Amúgy sem vagyok egy szép futómozgású valaki, de az egész szigetes szakasz az utolsó 1,5 km-ével egy sebzett állat haláltusájához volt hasonlítható. Itt már rendesen kezdett szétesni a mozgás. Mondjuk a központi út hepe hupái sem épp a gyönyörű mozgásnak kedveznek, de itt már azért kijött nagyon a kimerültség.
Jó lett ennek ellenére az utolsó 2 km, 3:52 körüli átlaguk lett (azért a lejtő sokat segített ebben). Az Európa Kiadós szakasz mellett itt hoztam vissza a 4 perces ezreknél gyakorlatilag majdnem végig 1-2 mp-el lassabb km-eket.
Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjenek az adatok:
Én hülye, magyarul kerestem... :) ...főleg olyat, hogy ki foglalkozik ilyen élemedett korú gyerekekkel.
Biztos vagyok benne, hogy ilyenkor még nagyon oda kell figyelni, hogy ne rontsunk el valamit. Ezért is lenne jó, ha nem a netről letöltött anyagból próbálnám őt esetleg a futás felé terelni, hanem szakember segítene ebben. Vagy abban, hogy megmondja, hogy ez még túl korai neki.
Én gugliba beírtam, hogy "running 6 year old"... persze erősen szelektálni kell, hogy a Szahara összes homokjának átszitálása során megleljük az oroszlányokat, és nem biztos, hogy ebben MACi Robi is fennakad :-) Tortna, tánc, rándulás, bicikli, kori, sielés (sífut!)... ezeket szokták szeretni a gyerekek, de van annyi más sport is (pl rögbi, súlyemelés:-)
Köszi! Utánanézek. Keresgéltem a neten is, de még nem találtam erről a 6 éves kor körüli futásról konkrétumot.
Leginkább csak olyat találtam, hogy pl. úszással érdemes kezdeni a sportot. Úszni jár már pár éve a leányzó és jól is megy neki, de azzal kapcsolatban nem említette a világbajnokságot soha :).
Lehet, hogy elviszem judozni. Én is azzal kezdtem 7-8 évesen, bár az lehet, hogy nem elég csajos neki...
Más:
Hihetetlen, hogy a csajokban mennyire benne van ez a nőciség már kicsi korban. A 3 éves kisebbik többször ébred úgy, hogy az az első mondata, hogy "Pörgős szoknyát akarok!" Na, ő biztosan nem fog judozni :)
Én is láttam már ilyet, de valami olyat olvastam egyszer, hogy futás egy bizonyos (nemtommennyi) kor alatt nem egészséges nekik. A lányom ráadásul elég "csajos" mozgással fut. Erről már most le kellene szerintem szoktatni :)
Robi bácsi a Szigeten gyerekekkel is foglalkozik... de voltak ott játékos tájfutó foglalkozások is kicsiknek... biztos segítenek. Guglival is lehet találni értelmes dolgokat. És lehet, hogy más sport is megtetszik neki, ha próbálja... én ezt forszíroznám a legjobban... mert a lényeg úgyis csak az, hogy mozogjon :-)
Gratula az újra... lyányodnak pedig az elkezdéshez :-) Most már ne is hagyd abba, viszont csak nagyon fokozatosan. De ezt te tudod, nem is neked mondom (magamnak:-)
Tudja valaki, hogy hány éves kortól lehet a futást elkezdeni és mire kell figyelni? Esetleg tud valaki szakembert, aki ebben segíthet? Lányom csak 6 éves, ami valszeg még korai a futáshoz, de nem akarom elvenni a kedvét. Sérültté tenni pedig még kevésbé szeretném.
Hú, az a 180 fölötti pulzus mindenképpen sok. Én sem éreztem amúgy az enyémet soknak, mert vitt a tömeg és a hangulat, de ha hagytam volna jobban elszaladni, akkor biztosan nem nézegetem én sem a várost vagy egyebeket...
Én újabban városon kívül futok és fura volt a meleg beton is. Csak úgy sütött az Árpád híd után a Duna partig. Jó meleg is lett vasárnapra, pedig záporokat mondtak eredetileg. A melegtől is följebb mehet kicsit a pulzus, de nem szabad ennyire pörgetni szerintem.
Bár eredetileg félmaratont szerettem volna, de bokafájás miatt sokat kellett pihentetnem, ami megtorpedózta a szépen eltervezett felkészülési programot. Azért egy 10km-re beneveztem, és sikerült végigtolni majdnem idei legjobb sebességemmel, 1:03:19 alatt.
Valamit elronthattam az elektrolitokkal is. Túl sok sós levest tankoltam fel tegnaptól kezdve, amitől teljesen megbolondult a vízháztartásom; egyrészt a rajt előtt kétszer álltam sorba leereszteni a fölös folyadékot, hogy utána rögtön kiszáradt szájjal startoljak el, majd pedig csillagokban volt a pulzusom végig. Nem éreztem úgy, de a műszer villogott végig, többnyire 180 fölött volt, általában próbáltam direkt visszafogni, de mégis magukkal ragadtak folyton a tömegben nyíló rések, amikben előrébb lehetett kerülni. A végén is igyekeztem halogatni a hajrát, de a célvonalban 199-nél járt a ketyegőm. Nagyon jólesett.
Először futottam versenyen, vegyes érzéseim voltak. Egyrészt tényleg inspiráltak a többiek; ezúttal, mivel a végéről indultam, ez azt jelentette, hogy volt kedvem előzgetni. De szívesen megpróbálnám úgy is, hogy gyorsabbak vannak előttem, akik "húznak".
Másrészt. Számítottam arra a vivicittá-érzésre, hogy ugye elvileg futás közben gyönyörködnék a városban, olyan helyekről, ahol máskor csak autóval közlekedhetek, de sajnos ez teljesen kimaradt. Jószerivel végig csak arra figyeltem, hogy ne lépjek rá, ne menjek neki, merre lehetne kikerülni. Ott futottunk a Parlament előtt, de erről semmi emlékkép nem maradt meg bennem.
Nagyon jó volt a hangulat a félmaratonon is. Voltak vonósok, egy tangóharmonikás, dobosok, hangfalakból ACDC, Európa Kiadó, nem utolsó sorban pedig a szurkolók. A Bálna előtti fordítónál egy ember lelkesen mondta társainak, hogy én vagyok a második aki megköszönte a biztatást.
Nekem most összejött terv, bár nem volt könnyű menet. Egészen az utolsó kilométerekig nem voltam biztos benne sikerül-e, kitart-e az erő.
De összejött, picivel még jobb is a tervezettnél. 1:24:15 lett. Szinte másodpercre pontosan a két héttel ezelőtti 10.5 km-ből jósolt idővel értem be.
Sokat tanultam ma is. Például, hogy önmagában glikogénből nem tudtam volna tartani a tempót.
Zselét elfelejtettem venni a rajt előtt, így a frissítőkön felkapott banánszeletekkel sikerült elűzni a kezdődő fáradtságot.
Nem is gondoltam, hogy amiatt fáradok féltáv körül. Akkor jöttem rá, amikor a banán lement és egy kicsit könnyebbé vált a mozgás.
Holnap írok majd picit bővebben is. Igyekszem visszafogni magam :)
