Na ha már a történeteknél tartunk, gondoltam megosztom az én már (ha szűken veszem) 2 éves, ha bőven, akkor 15 éves történetemet :S
15 éves korom óta fájt a térdem, de mindig elhajtottak mindenhonnan, hogy szimulálok. Kérdem én, ha aktív sportoló voltam, és most nem tudok felmenni a lépcsőn sem, akkor abban vajon mennyi a szimuláció. Na, de úgy hagytok annyiban a dolgot.
25 éves koromban volt egy artroszkopiás térdműtétem porckopás miatt.A fájdalmaim, a nehezebb mozgás előjött - eltűnt időnként, de éreztem, hogy nem az igazi.
Két éve októberben elütött egy autó. Erősebb fájdalmaim nem voltak, csak gyakrabban. A 6-kerben az ortopédus elüldött rtg-re, uh-ra, gyógytornára, ortopéd klinikára, mert nem tetszett neki, hogy jobban ki tudom egyenesíteni a lábam, mint azt szabadna lenni. Ortopéd klinikára februárra kaptam időpontot, ott mondták vmi nem oké, menjünk mri-re. Mr-re áprilisra lett időpont. Elvittük vidékre haza ahhoz a sebészhez (sokak szerint a megye legjobb térdsebésze), aki azelőtt 5 éve a térdem csinálta. Megszakértés után közölte, 3 centis porcleválás van, artroszkópiával megcsinálta. Műtét után ugyanúgy megvoltak a fájdalmaim, sőt... A mozgásom egyre rosszabb lett, már-már lépni is alig tudtam, lépcsőről meg már nem is beszélek. Jártam én ide-oda, de mindenütt fájdalomcsillapítókat adtak, mondván megint csak szimulálok. A gyógytornász gyakorlatilag már nem tudott velem mit kezdeni, mert már a bemelegítő gyakorlatokat sem tudtam csinálni, az erősítőkről meg már nem is beszélek, a combizmom semmi sújt nem bírt el. Az egyetlen sport, amit tudtam csinálni, az a bringázás volt, amit szinte naponta űztem... Egy ismerős által eljutottam a Sportkórházba, akik elmondták rtg alapján, hogy a térdkalácsom másfél centivel el van csúszva a jobb térdemben, és combizom-sorvadásom van. Kérdeztem, az hogy lehet, mármint a combizom-sorvadás, amikor napi szinten 20-30 km-t bringázom. Na, de mindegy; visszaküldtek gyógytornára combizmot erősíteni, aztán műtét, Elmslille - Trillat, térdkalács- visszahelyezés a helyére. Közben új (most már tudom) tünet jött elő: állandóan félreléptem, mintha a bokám kibicsaklott volna. Jelzem, most vagyok időben a baleset után egy évvel.
Aztán egy nap legurultam a lépcsőn... Másnap irány a Baleseti Intézet, ahol kb. két perc alatt megmondták minden bajomat, és kitűzte a Doktor úr a műtét időpontját. Mutattam neki a Sportkórházas papírt, hogy combizom-sorvadás, de ez a doki közölte, hogy mit várnak, ha gyakorlatilag semmit nem tudok csinálni... Karácsony előtt kaptam a két csavart. Ja, és műtét előtt két nappal felhívott, hogy ugye jól emlékszik, volt két artroszkópiám, mert akkor most is csinálna egyet, hátha talál még valamit. Talált, mert maradt még kiszedni való kopás - morzsa darabok, meg a keresztszalag is megnyúlt (de a keresztszalag egy másik történet). Múlt héten szedték ki a csavarjaimat. Jelentem, a térdem jobb, mint új korában, tökéletes!!! Jövőre megyek újra, a bal térdemet is helyre rakatni. Relatíve jó dokit fogtam ki - emberséges, jófej, ajánlom szeretettel az OBSIban SZ.G-t :D
Viszont: tavaly novemberben a Baleseti Intézetes doki közölte, hogy a másik térdemben is ugyanez a helyzet, hogy a térdkalács arrébb van csúszva. Amikor kérdeztem, hogy ez a baleset eredménye-e, mondta nem, ez fejlődési rendellenesség, ami a nőknél gyakrabban jön elő, mint a férfiaknál.
Ami érdekes: 15 év szenvedése, fájdalma, orvoshoz járása kellett ahhoz, hogy észrevegyenek egy olyan problémát, ami megvolt. Gondolkodtad, hogy uh-n, mr-n, (ja, régen volt CT-is), rtg-n sehol nem látszott, hogy másfél centivel el van csúszva a csont???
Engem T.A. fog műteni, itt is esett már róla szó. Előtte meg a Honvédban műtöttek, az is dobogós helyen van traumatológia tekintetében, már ha csak Massára vagy Erőss Zsoltra gondolunk... bár az ottani orvosom, B. A. elég fiatal, ettől még jó orvosnak tartom, bár most némileg elbizonytalanodtam. Nem biztos, hogy a hiba benne van, csakhát így is, úgy is rajtam csattan. Sportolni, mint írtam, sportolok, éppen, amit tudok. Eddig az aikidót és a focit hagytam abba, a snowboard is lassan elsikkad, maradt a bicaj, az aerobik, a falmászás és a túrázás. Bár szinte reménytelen a kérdés, de azért ha valakinek lett volna 3-szori keresztszalag-pótlása, megosztaná velem a tapasztalatait? Szerintetek mi a jobb, a 3. pótlásnál ugyanabból a lábból vegyék a graftot, vagy inkább a másikból? Mindkettőnek van előnye és hátránya, és ezt majd nekem kell eldönteni, az orvos kvázi rám bízza...
Hát nem semmi történet. Ez a baj, hogy az ember nem tudja magát kétségek nélkül rábízni a dokira, akinek az lenne a feladata, hogy adott esetben egy "rutin" beavatkozással megelőzze a nagyobb bajt és valós reményt adjon a további sportoláshoz.
Ki fog műteni a sportkórházban? Engem is ott műtöttek és H. P. csinálta a elülső keresztszalag pótlást.
A biztonság kedvéért, meg azért, mert nagyon instabilnak éreztem, megnézettem 3 térdspecialistával. Mind azt mondja, hogy valóban NAGYON instabil, és pótolni kellene, mert ha ez így marad, 10 év múlva protézis kell, addigra még mindig bőven 40-en belül leszek... Többféle műtéti megoldást javasolnak, mert ez már nem a rutinműtét kategória, hanem inkább csak mentsük, ami menthető. Végülis a Sportkórházban fognak műteni (ahova a közhiedelemmel ellentétben nem kell ismerős a bejutáshoz, mint ahogy egyik állami kórházban sem, viszont kell hozzá egy oda szóló háziorvosi beutaló és be kell jelentkezni időpontért, ami 1,5 hónapos várakozást jelent kb.), az orvos eléggé nagy név. Sajnos csak 2 műtétből lehet megoldani a 3. pótlást. Az első egy csavarkivétel, csontfurat-feltöltés kombó, aztán, ha ez oké, jöhet a keresztszalag-pótlás. A részletek még számomra sem világosak, majd idővel... A kérdés számomra, hogy vajon amiatt történt mindez, mert túlerőltettük az elején a szalagot? Vagy az orvos sportolás tekintetében túl engedékeny volt? (Soha nem éreztem hirtelen fájdalmat sport közben, nem is szakadt el, csak megnyúlt, és kész.) Hogy mondhatja az 1. orvos azt egy egy éven belül 3x meniscusszakadt térdre, hogy elég stabil? Lehet egyébként, hogy a gócos mandulámra vezethetőek vissza ezek a bonyodalmak, így utólag senki sem tudja. A műtétek előtt-után hónapokig, azaz az utóbbi 6 évben szinte folyamatosan jártam speciális egyéni gyógytornára, a gyógytornászok egybehangzó véleménye az, hogy nem értik, hogy lehet instabil, mert elég erős a combizmom, de látják, hogy nagyon az... Úgyhogy ez az utolsó lehetőségem, egy 3. pótlás, drukkoljatok!
Szóval készült újabb MRI, ez már majd' 3 évvel a sérülésre rá, ami egy elég fura szöveti képet mutatott. A huzavona után kaptam újabb keresztszalagot, ezúttal csont-patellaín-csont graftot. Na ez sokkal fájdalmasabb volt az előzőnél, a graftvételi hely a mai napig nagyon érzékeny, nem nagyon tudok letérdelni. A rehab sokkal durvább volt. A 3 hét mankó mellett kellett a 6 hét ortézis is, lasabban sikerült elérni a 90 fokot, és fájdalmasabban. Végül azért sikerült... Aztán 3 hónapra a műtétre ráestem. Ami ugyan direktben nem okozhat szakadást, de a vérömleny azért bekavarhatott, még a röntgenorvos is azt mondta, hogy ez tuti patellatörés, szerencsére azért ezt megúsztam. A lényeg, továbbra is fájt, mostmár egyre jobban, az ízületi résben mediálisan. Készült MRI meniscusszakadás iránydiagnózissal, de a felvételen nem látszott. A terápia így eleinte szteroid volt, majd hialuronsav, abszolút pénzkidobás. Végül 1 évre a sérülésre újabb artroszkópia volt a porcopás miatt, ahol a III. fokú chondropathia mellett laterális release is volt, de plusz meglepiként az is kiderült, hogy a meniscus mediális részén jó nagy szakadás található, így azt kivették. Rá 3 hónapra ismét AS, ahol újabb meniscusszakadás ugyanott, és kaptam spéci kezelést a porckopás miatt (vérlemezkét). Aztán rá 1-2 hétre éreztem, hogy na most aztán tényleg beakad a térdem. Az orvos szerint ez normális, várjuk meg, amíg a kis morzsák felszívódnak. Na hát 1,5 hónap, és még mindig beakadt napi 4-5x, úgyhogy újabb MRI készült, amin kiderült, hogy egy 1 cm-es meniscusdarabka akadt be a két keresztszalag közé. Innen kb. egyenes új vezetett a műtőbe, rá 1 hétre kiszedték. Mivel a doki azt mondta, a szalaggal minden rendben, bár egy kissé lazább a kelleténél, így majdnem nyugodt szívvel mentem túrázni. A térdem valami iszonyatos módon instabil volt. Folyt. köv.
Sziasztok! Gondoltam, megosztom veletek az én történetemet, mert érdekes... 6 évvel ezelőtt volt egy sérülésem, nem tudtam ráállni a térdemre, mert ahogy léptem, kiment folyton, úgyhogy másnap irány az ügyelet. Az orvos szerencsére elég felvilágosult volt, így a gipszet csak a hétvégére való tekintettel kellett hordanom, aztán azonnal kaptam is a sínes ortézist, és mászkálhattam. Amit én komolyan vettem, másnap vonatra szálltam, vizsgaidőszak előtti utolsó hajtós hét lévén, levonatoztam az egyetemre, 200+ km. És persze bejártam a maradék órákra, és az elővizsgákra is. Az ortézis hordásától számított 3. napon realizáltam, hogy a térdem nem hajlik jobban kb. 40 foknál, de az orvos szerint ez normális egy szalagsérülésnél. Az 1. diagnózis oldalszalag-sérülés volt. Aztán jött az MRI januárban, ahova mediális meniscus diagnózissal küldött, aminek (akkor még) semmi baja sem volt, viszont egy részleges keresztszalag-szakadást írd a lelet. Mellette asztalfiók, 2+ lachmann. Májusban azért az orvos csak megnézte artroszkóposan is, és végülis tényleg részleges LCAszakadásom volt, kb. 80%-ban volt szakadt. A kérdésemre, hogy akkor most mi lesz, azt mondta, hogy előbb-utóbb úgyis elszakad teljesen, ezzel így nem lehet mit csinálni, várunk. Nyáron - orvosi engedéllyel - via ferrátáztam egyet, nagyon nem esett jól. A 3 hónapos kontrollon kiderült, hogy valszeg teljes a szakadás. Ez volt ősszel, következő nyáron műtöttek, egyetemi elfoglaltságaimra való tekintettel, addig sportolgattam ezt-azt, fájdalmas volt. Az 1. pótlás hamstring-ínból volt, műtét után 4 nappal mehettem haza, csak mankóval, ortézis nélkül, kb. 2 hét után ráléphettem teljes testsúllyal. Addig volt ez a lábhajlingatógép is, úgyhogy elég jól haladtam a rehabban, így utólag, talán túl jól... A műtét után, amint lehetett, sportoltam (3 hónap múlva futás, bicaj, majd fél év után minden), de fájt, főleg hátul. Az orvos szt ez normális... de az MRI szerint Baker-ciszta volt - az orvos a leletre azt mondta, hogy hülyeség. Szedtem pár hónapig Aflamint, persze nem használt, fájdogált, egyre inkább elől a rögzítésnél is. Folyt.köv.
Ebben igazad van, a foci, fallabda sokkal jobban megterheli a keresztszalagot, mind a futás, vagy bringa.
Viszont kicsit tartok tőle, hogy a mozgás koordinációm megváltozott és nem biztos hogy megfelelően terhelem a térdem. Kicsit mintha befelé terhelném, tekeredne a térdem, lábam. Ilyen formában egy maraton, ironman sokkal nagyobb terhelést jelentene, mint heti 2-3 alkalom egyéb sport. Ezért szeretném megvizsgáltatni, hogy mi a jelenlegi helyzet. Ez valós félelem-e, vagy csak rossz berögződés.
Amúgy a térdgépről valóban azt írják, hogy többet árt, mint használ. Viszont nagyon bennem van, hogy a térdem nem ép, nem 100%-os, ezt a mindennapi mozgásban, sporton kívül is érzem. Ilyen szempontból félek, ha nem használnám a gépet újra kimenne a térdem.
Nekem nem csavaró mozdulatnál szakadt a szalagom, hanem egy ártatlan kitámasztásnál csuklott be a térdem.
Már szakadt mindkét bokaszalagom is, az egyiket műtőtték, de tapasztalatból mondom, hogy inkább 5 bokaszalag szakadás, mint egy keresztszalag. Ez egy rohadt dolog és ezért is tartok tőle.
Amúgy már felvettem a kapcsolatot Hidas doktórral és remélhetőleg meg tud nézni valamikor.
Amit jelenleg csinalsz (foci, fallabda, stb) sokkal jobban igenybe veszi a keresztszalagot, mint amire keszulsz. Egyenes vonalu egyenletes mozgasokhoz (futas, bringa, gyorsuszas) semmi szukseg nincs keresztszalagra! Nekem azt mondtak az orvosok, hogy keresztszalag nelkul is siman lefuthato egy maraton...
Ha viszont nem erzed teljesen stabilnak, mindenkepp nezesd meg, de a maraton miatt felesleges. Ha focizni, fallabdazni birsz, azzal sem lesz gond, persze megfelelo felkeszules utan.
Meg annyit, hogy ujabban nem ajanljak (sot egyes helyeken tiltjak) az ilyen-olyan terdvedok hasznalatat keresztszalag mutet utan. Mondvan, hogy ami ellen igazan kene vedenie (csavaro hatasok) az ellen semmit sem er, de ad egy valotlan biztonsag-erzetet a hasznalonak, ami ujabb serulesekhez vezethet.
Ebben nekem nincs tapasztalatom, mert meg csak 2.5 honapos mutott vagyok, ugyhogy errol talan majd oregebb rokak nyilatkoznak.
Igazad van, hogy kivizsgáltatod magad előtte. Én nem tudok olyan helyet, ahol minden vizsgálat egy helyen meglenne. Most már orvost sem merek ajánlani :(
Milyen véletlen, engem pont Hidas doktor műtött elülső keresztszalag szakadással 2005-ben. :)
Viszont a témában szükségem lenne egy kis segítségre, hátha itt rendelkeztek megfelelő információval.
Szóval 2005-ben megműtötték a térdem és rehabilitáció után újra elkezdtem sportolni, immár csak hobby szinten, de hetente 3-4 alkalom aktív mozgás (foci, fallabda, úszás, futás, stb). A térdem többé - kevésbé rendben van, bár az oldalirányú megterhelő mozgásoknál (foci, fallabda) használok térdvédőt.
Az egyértelmű, hogy a műtött térdem nem annyira stabil, mint az épp, de valahol ez természetes.
Viszont a jövőben szeretnék a futással, triatlonnal kicsit többet foglalkozni, maraton, későbbiekben ironman teljesítése.
Szeretném kivizsgáltatni a lábam, térdem állapotát, hogy egyáltalán érdemes-e, lehetséges-e ilyen mérvű megterhelésnek kivenni.
Nem Budapesten élek, viszont szeretném, ha hozzáértő, térd "specialista" orvos nézne meg, hogy egzakt szakvéleményt kapjak.
Tudnátok abban segíteni, hogy hol találok, hogy szakrendelést, magánrendelést, ahol adottak a megfelelő diagnosztikai eszközök, MRI, CT, ultrahang, terheléses vizsgálat és a legfontosabb, hogy ne kelljen több alkalommal visszamenni, új időpontokat kérni, hanem egy nap alatt le lehessen zongorázni az egészet. Röviden szólva, ha odamegyek, akkor foglalkozzanak velem és nekik is az legyen a céljuk, hogy kiderítsék mi a helyzet.
Index.hu cikk. (valamiért a cikk linkjét nem tudom betenni :(
Miért a legkegyetlenebb térdsérülés a keresztszalag-szakadás?
Az edzők azonnal kétségbeesnek, ha meghallják: valamelyik játékosuk keresztszalagja szakadt el. Ennél szinte nincs is rosszabb hír, a rehabilitáció hosszú és nagy figyelmet igénylő. Hidas doktor elmondja, miért.
Szalai Ádám dermesztő januári sérülése után idén valószínűleg már nem játszhat. Keresztszalag-szakadása mellett egy másik szalag is elszakadt a térdében, így várhatóan neki is egy évet kell kihagynia, mint az arsenalos Eduardónak, akinek nyílt lábszártörése volt, és akinek majdnem amputálni kellett a lábát, olyan brutálisan törte el a birminghami Taylor.
hirdetés
Lisztes Krisztián azért maradt ki a Bajnokok Ligájában érdekelt Werderből 2004-ben, mert előtte a Bochum elleni meccsen volt keresztszalag-szakadása. Lisztes többé már nem játszhatott olyan magas szinten, pechére élete formájában jött a végzetes mozdulat, és neki utána még több műtéte is volt.
„A térdízületben négy nagy szalag biztosítja a stabilitást. Kétoldalt a külső és belső oldalszalagok, a térd belsejében pedig az elülső és hátsó keresztszalag. Nagy terhet bírnak, szakadásukhoz nagy és megfelelő irányban ható erők szükségesek. Az ép elülső keresztszalag teherbírása 2500-3000 Newton között van” – kezdte a Sportkórház doktora.
Szalai nyújtott lábára rávetődött a kapus, Lisztesnek csak egy szerencsétlen mozdulata váltotta ki azt a hatalmas mértékű erőhatást, ami szakadáshoz vezetett.
„A sportmozgások illetve a térd biomechanikája miatt leggyakrabban az elülső keresztszalag és a belső oldalszalag sérülnek. A belső oldalszalag – megfelelő műtét nélküli, úgynevezett konzervatív kezeléssel – az esetek jelentős százalékában műtét nélkül meggyógyul. Csak kifejezetten súlyos fokú szakadása, vagy kombinált sérülés esetén választjuk az azonnali műtéti megoldást. Sokszor azonban a helytelen kezelés, vagy a sérült nem megfelelő kooperációja, az utasítások be nem tartása vezethet ahhoz, hogy szükségessé válik a műtéti kezelés. Az elülső keresztszalag – mely sokszor egyéb társsérülések nélkül is szakad –, gyógyulási hajlama viszont jóval csekélyebb.”
Fotó: Javier Soriano
"Friss sérüléskor, hacsak nincs olyan egyéb vagy külső sürgető körülmény (pl. olimpiára készülő sportoló, akinél minden nap számít), akkor a műtétet – a nemzetközi szakmai irányelvekkel megegyezően – csak legalább hat héttel a sérülés után végezzük el. Ekkor miután megszűnt a duzzanat, az esetleges társsérülések gyógyultak, sokkal kedvezőbb körülmények között, precízebb műtéti technika alkalmazásával jobb eredményekkel lehet elvégezni a szükséges műtétet” – magyarázta Hidas.
Alaptételként rögzítette: az operáció után a hosszú és nagy türelmet igénylő rehabilitáció következik, mely legalább olyan fontos, mint maga a műtét. „Nem elég tehát a műtétet jól elvégezni, a sikerhez szükség van egy jól képzett gyógytornászra, a jó orvos-beteg, illetve gyógytornász-beteg kooperációra, az utasítások betartására és a megfelelő, orvos illetve gyógytornász által időzített visszatérésre.”
A cselgáncsozók keretorvosa kifejtette azt is, miért szerencsésebb például egy lábközépcsont-törés, mint a legérzékenyebb szalag szakadása. David Beckhamnek a 2002-es, Wayne Rooney-nak a 2006-os világbajnokság előtt volt ilyen törése, mindketten játszhattak, igaz messze nem olyan formában, mint előtte. De játékra alkalmas állapotban voltak mindketten.
Fotó: Giuseppe Cacace
„Egy csonttörés, még ha műtéti kezelést igényel is, általában 6-8 hét után meggyógyul, stabilan terhelhető. Ritkán több ennél, de az esetek jelentős százalékában sem haladja meg a három hónapot, mire a teljes sportterhelés elkezdhető. A sípcsont anyagcseréje például lassabb, gyógyulási hajlama emiatt gyengébb, de a három hónap akkor is tartható. Ez az idő elülső keresztszalag pótlását követően legalább hat hónap. És ebben nincs kivétel, akkor sem, ha a sportoló már úgy érzi, hogy ő tökéletesen rendben van, jó az izomzata, és esetleg edzőjével úgy ítéli meg, hogy akár el is kezdhetné a sportot.”
„A szalag szövettani és biomechanikai vizsgálatokkal bizonyítottan csak akkor éri el a teljes terhelhetőségét, szakítószilárdságát, akkor válik teljes értékűvé. A műtét után néhány héttel-hónappal teherbírása akár harmadára is lecsökkenhet, ezért csakis és kizárólag egyenes vonalú egyenletes mozgások ajánlottak, mint például kerékpározás, gyorsúszás, és kocogás. Irányváltoztató mozgások esetében, mint például a labdarúgás, csak fél év után ajánlott a kezdés. A túl korán elkezdett, nem megfelelő terhelés a szalag lazulásához, elégtelen gyógyulásához vezethet. Így gyakoribbá válik az ismételt sérülés, melynek kezelése, megoldása később néha nagyobb türelmet és hozzáértést igényel, mint ha türelmesen kivártuk volna azt a további 2-3 hónapot” – összegzett Hidas.
Egyebkent meg szerintem hivd fel, hogy kaptak-e levelet. Aztan ha kaptak, csak handabandazik, hogy miert nem valaszolt, akkor megertem hogy otthagyod. Ha azt mondja, hogy nem, akkor - bar persze le is tagadhatja - meg mindig lehet, hogy szoban keszseges lesz. Neked is rossz, ha ujra kell kezdeni a kortortenetedet, meg a mutet reszleteirol is aki csinalta, az tudja a legtobbet.
szoval nekem engedtek oldalra fordulva aludni, csak az volt tilos, hogy a terdhajlatom ala tamasszak. Oldaltfekvesben nyujtva, aka'r a masik labamra fektetve, az mar elso ejjel mehetett.
Az a'gyakrol ne is beszeljunk... az a baj, hogy ezek egyreszt fix merev "racson" levo matracok (a femvazon), de kozben meg fejemelos a szerkezet. Igy utobbi miatt ravagtak 10 cm tok normal habszivacsot, amitol emelni ugyan lehet, de a csiponel mar erezni a femvazat (foleg hogy gondolom mar nem mai gyerek a matrac sem, es godros). Pedgi lehetne tudni, hogy olyan matrac kell, ami az otthoninal jobb is kell legyen, hiszen gyakorlatilag 24 orat fekszunk benne. Ez a szivacs 10 eve kissulyu gyerek ala me'g elment volna, de ma es felnott ala anatomiai bun... eleve fix racsra szivacsmatracbol 16 cm kene minimum, de az meg nem hajlithato. Nem tudom, mi lenne a jo megoldas, talan szivacsbol 10 centisbol is lehetne tomorebb, plane zonazott valtozat, ami sokkal kenyelmesebb volna.
A masik, ami fura volt, hogy mankozas elott semmi tisztalkodas, utana is csak a kezmosas lett elerheto. En az elso vacsi elott - szendvics - kertem, hogy adjak mar oda bevizezve a torolkozomet, hogy legalabb a kezem megtorolhessem... nem hiszem, hogy olyan nagy dolog lenne ezt nem keresre, hanem automatikusan, esetleg egy olyan repulos kendovel vagy kezmosogato kistallal megoldani. Utoljara szulni voltam korhazban, ott mintha hoztak volna a nedves torolkozot, gondolom valami fertotlenito is volt rajta (igaz, lehet hogy nem kajalashoz, hanem a gyerekhez nyulas elott, de akkor is, ha 10 eve volt ra gyakorlat, akkor most is lehetne).
Örülök, hogy viszonylag jól vagy. Szerintem is kibírható. Nekem az éjszaka volt rossz. (hanyatt nem tudok aluldni, csak hason, vagy oldalt). A széttrancsírozós műtét után -lelkiismeretes- gyógytornász keresztet vetett volna rád...
Felhívni tudnám, de már nem biztos, hogy akarom... Válaszolniuk kellett volna. Eddig ötször megtették konzultáció előtt, most miért nem?! Mert gondom van?!?!
Felhivni nem tudod? Nekem allandoan kisertetiesen eltuntek a leveleim (leletes peldaul).
Amugy nem is kinzott meg. Birom, hogy mindenki mast mond... jo, kicsit faraszto a tornaztatas nyujtva is, de a behajlitast en kerdeztem, letetett sarokkal fajdalomhatarig probalhatom.
Komolyan, en sokkal rosszabbra szamitottam, es hallottam hogy jartak rosszabbul - masodik nap is hallottam hogy csong sokszor a noverkeknel a hivo, en meg egesz nap egyszer hivtam, az ebedet nem birtam egyben megenni es kertem a maradekot... szoval a labammal semmi nem volt, akkor amikor kellett jottek es csinaltak (cso kivetele, atkotes, hasbaboki, miegymas).
Azt hiszem, nagyon orulok, hogy nem egy normal (szettrancsirozos) mutetet csinaltattam! Es egyelore ugy tunik, ezt is az egyik legszerencsesebb modon usztam meg. Csak el ne kiabaljam!
Na en tul vagyok rajta. Egyelore - behajlitas nelkul - teljesen jo, majd csak ezutan jon a gyogytornasz kinozni. Hetfon csinaltak, aznap ejjel kellett fajdalomcsillapito, de most ejjel mar a derekam jobban fajt a szar agymatractol, mint a labam...
A műtét utáni negyedik hónap tiszteletére a gyógytornásznál ráültem a sarkamra. Ez viszonylag simán ment. (előtte nyáron a strandokon próbálgattam már, lazítgattam, stb.)
Aztán ezen felbátorodva felemeltem a hátsómat és a sarkaim mellé hol jobbra, hol balra letettem. Ez már elég nehéz volt, de a gyógytornász korábbi elmondásából azt szűrtem le, hogy a sarokraülés amolyan "záróvizsga-szerű" gyakorlat. (Magamtól csináltam.)
Ment egy percig, majd hirtelen három -fájdalom nélküli- gyors roppanás következett. Itt befejeztem, majd felálltam. Ekkor sem volt semmi gond. Állva beszélgettünk még egy sort, aztán elköszöntem.
Azóta fáj a lábam. Majdnem olyan szar, mint műtét előtt. Váratlan esetekben (gyerekeim nekidőlnek, stb.), nyilalló fájdalom jelentkezik. Ugyanolyan bizonytalannak érzem, mint műtét előtt.
Gondolom a szalag nem szakadt el, (a csavarok pláne nem szakadtak ki, azt éreztem volna...), valami porc dolgog lehet, mert a meniszkusz is tropa lett és azt nagyrészt ki is vették a műtét során.
Koszi, majd vigyazok. Vegulis a decemberi kimenes ota az az egy aprilisi gond volt, az is siman terdelesbol oldalra nyultam (felmosas, a lakason vegigerve az utolso 2 nm-en... lehet, ha terdszoritoban csinaltam volna, akkor meguszom). Szoval vigyaztam eddig is, most is ez a cel.
Jovo nyaron remelem mar Balcsiatuszas is lehet:) De ha nem, az se tragedia, kivarom amig biztos (csak mellben uszom, ugy olvastam az pont nem jo neki).
Eroszakossaggal (dumaban) nem lenne gond, de engem is tulbeszelt:)
Nekem cel, hogy jovo tavasszal bringazni merjek (nem a terd bringas alapterhelese miatt, hanem azert mert ment ugy ki terdem, hogy bico csuszott nem is nagy sebessegnel, lab lerak, es ugrik ki - az me'g vszinu a porc letorese elott volt, mert 10 perc mulva szinte nem is emlekeztem ra, de a decemberi + aprilisi utolso ket kiugrasnal napokig gyakorlatilag jaraskeptelen voltam...).
Ez az "időhiányos állapot" nálam is előfordult. A lényeg az, hogy a műtétet rendesen megcsinálja. Az ilyen dokiknál muszáj "erőszakosnak" lenned. El kell mondanod, amit érzel a lábadban és ki kell követelned a figyelmét, valamint a kérdéseidre a válaszait is.
((Annyira rutinból csinálta a kontrollokat, hogy a másodiknál azt írta, hogy "combizom sorvadt", a harmadiknál pedig -amire rendesen tornáztam, úsztam és bicikliztem- azt hogy: "erősen sorvadt". Nem figyel oda, nyomja a protokollt, amit ráadásul össze is kever... Kicsit csalódtam, mert bizonyítani akartam a papírral a gyógytornásznak. Nem baj, a lényeg: JÓ A LÁBAM! Már három hete merek futkározni száz métereket (persze csak óvatosan) és még csak szept. 4-én lesz 4 hónapja, hogy műtöttek!!! Múlt héten leúsztam majd' ezer métert mellben!))
Voltam tegnap. Eloszor is hamarabb odaertunk majd 40 perccel, gyorsan be is kuldtek. Viszont a Vanko baromira sietett:( Nem engedett vegigmondani dolgokat, meg ugy egyaltalan, a vegen szinte kitessekelt. Mondjuk egy ilyen nem tul olcso vizitnel (ahol raadasul sok dolga nem volt, mert ott voltak a kesz leletek a korabbi Abkarovits-fele ko:rbo"l) jobban esett volna, ha inkabb kibeszelunk mindent reszletesen. De valoszinuleg a kovetkezo idopontra csusztunk ra, aki elottunk lett volna arra... hat, ahhoz kepest hogy korabban azt mondta az asszisztens (akivel anno mikor csak ugy bementem, a portan talalkoztam), hogy majd ok a vizsgalaton mindent elmondanak, nem ezt vartam.
Egyebkent ha jo a laborom, tenyleg mutenek 5-en. Remelem ott nem lesz ilyen erzesem...
Most járok itt először, és elszörnyedve olvasok műtétekről, csavarokról és a többiről... Részvétem, és mindnyájatoknak jobbulást kívánok.
Az én kérdésem viszon ez:
Normális-e az én koromban (58 éves vagyok), hogy úgy állok fel guggolásból, térdelésből, mintha egy tíz kilós krumpliszsák lenne az ölemben? És hogy ha valóban cipelek valamit, alig bírok fellépni a teraszra? Viszont egyáltalán nem fáj egyik térdem sem. Lehet még erősíteni? Vagy én már így maradok?
