Benecke: A Duden szerint a germán Bernhard (’medve + kemény, erős’ [»]) személynév alnémet becézőjéből alakult vezetéknév. Ugyanezt mondja a Behn, Behncke, Behne(cke), Behnicke családnevekről.
A német Bene vezetéknevet, azonban a Benedikt rövidüléséhez kapcsolja, a Behnisch-t pedig a Benedikt szláv (szorb, lengyel cseh stb.) származékából eredezteti. Elviekben lehetne tehát a Benedikt származéka is. A -ke azonban (amikor nem szlávnevek honosodásáról van szó) alnémet kicsinyítő képző. Vélhetően ezek a területen a Benedikt nem volt annyira elterjedt, ezért kötik csak a Bernhardhoz.
Bobál, Bobály, Babály, Babály: Északi szláv név, vö. szlovák Bobaľ, Bobal, Bobál, Bobáľ, cseh-morva Bobal, Bobál, lengyel (ritka) Bobal, ukrán Бобаль, a „súlypontja” morva-szlová-ruszin terület.
A név a magyar Babos vezetéknév értelmi egyenértékűje a szlovák bôb, cseh bob, lengyel bób, ukrán біб ’bab’ szó -aľ cselekvő- és ellátottságnév-képzős származéka. Tehát utalhat arra, hogy az elsőnek elnevezett babot termelt, sok babot fogyasztott stb. De nem kizárható az sem, hogy bab alakú anyajeggyel, forradással stb. rendelkezett.
Az első szótagi /a/-s alakok magyarosodott formák.
Mellelesleg kevesebb nőnemű folyónév van a germán nyelvekben. Igaz váltakozhat.
A német eléggé germán nyelv és náluk a folyó by default nőnemű.
A 72 1 km-nél hosszabb németországi folyó közül mindössze 8 hímnemű: (der Rhein, der Main, der Inn, der Neckar, der Lech, der Kocher, der Regen, der Rhin).
Ezenkívül (ha már) an der schönen blauen Donau, die Theiß, die Drau, die Save. Viszont der Mieresch.
A hollandban a névelő ilyen pozícióban tipikus, sőt még magukban a földrajzi nevekben is előfordul, vö. Hága köznapi nevét: Den Haag ’tkp. a sövénynél’, vagy ’t Harde település.
Manda: Vö. cseh Manda, szlovák Manda, lengyel Manda. Ez a Man személynév -da kicsinyítő képzős származéka. A Man jelentése lehet egyrészt ’hűbéres’, másrészt lehet a német Mann személynév átvétele, harmadrészt változatos személynevek rövidült, becéző formája lehet (pl. Matej, Matúš, Manislav, Magdalena, Manuil).
Van magyar etimológiája is, ekkor a német Mann személy magyar átvételének -d kicsinyítő képzős formájához (vö. Mánd településnév) további -a kicsinyítő képző járult. Azonban a leírtad környezet az adott esetben a szláv etimológia felé mutat.
Gödör: Magyar vezetéknév. Kázmér egyrészt régi magyar világi személynév apanévi folytatójának tartja, másrészt gödörásásra, veremásásra utaló foglalkozásnévnek vagy eseménynévnek.
Szente: Régi magyar világi személynév: családnévként így apanév. A személynév a szent ’jámbor, vallásos’ melléknév -e kicsinyítő képzős formája, tehát belső tulajdonságra utaló ragadványnév.
Babó: Bizonytalan eredetű, de vélhetően magyar. Kázmér két nyelvjárási szót említ: egyrészt a viseletre utalható babó ’guba, bolyhos gyapjúpokróc’, másrészt a növénynévi motivációra utaló babó gyomnövény. Ezek azonban a XIX. sz.-ban bukkannak fel, így erősen kérdéses, hogy XV. sz.-i családnevet alkothattak. Nem tartom azonban elképzelhetetlen, hogy egy Bab alakúra rövidülő személynév (bab terménynév?, baba becézónév?) -ó kicsinyítő képzős származékáról van szó.
Drevenyák: Vö. szlovák Dreveňák, Dreveniak, Drevenák; a csehben ritkább és eltérő alakú: Dřeveňák. Ennek köznévi alapja a szlovák drevenák ’fából készült tárgy (pl. szekér, eke, kaptár)’. Így vélhetően foglalkozásnévről van szó: az ilyet készítő iparos, vagy az ilyennel házaló kereskedő elnevezésére.
Parray, Para, Paré: Kázmér a paraj ~ paréj ~ paré gyomnövénynév utal a földjét elhanyagoló, parlagon hevertető személy gúnyneveként, és idézi a szólást: „Parlag Péter meg Paré Pál dógozza a fölgyét”.
Kázmérnál van viszony Para családnév az ugyanilyen régi személynévből (amely pedig talán az irodalmi Páris név köznapi formájának -a kicsinyítő képzős alakja). El tudom képzelni, hogy ehhez az -i apanévképző (< -é birtokjel) járult, és a Parai forma mintegy népetimológiásan Paraj-já változott. Par(r)a helynévre utaló adatot nem találtam, így a lakosnévi eredet kizárható.
A német von, zu (zur stb.) elöljárók lakos- vagy birtokneveket képeznek, ugyanígy a holland van és te (ter stb.) prepozíciók. Vagyis azt adják meg, hogy az elsőnek elnevezett honnan származott, vagy hol volt a birtoka. A Van der Saar névben lévő Saar tehát helynév. Az írásmódja régies, vagy éppen német; a modern holland forma Zaar lenne. Ilyen holland (flamand) települést nem találtam, így úgy vélem, leginkább a Saar folyóra utal. De vannak Saar nevű települések Schleswig-Holtsteinben (és Csehországban meg Morvaországban, de egy holland név esetén ennek kicsiny a jelentősége).
A szláv -ovics apanévképző, tehát a skandináv -son / -sen megfelelője. A magyarban egyébként a -(f)fi ~ -(f)fy-n kívül az -i ~ -y-nek is lehet ilyen funkciója pl. a Ferenczi ’tkp. Ferencé’, a Balassi ’tkp. Balázsé’ nevekben. Mint az utóbbi Balassa alakja is mutatja, ez néha hangrendileg is illeszkedhet. A felsoroltad nevek közül a Bódi ilyen lehet
Az -ics is ugyanaz: Janics ’Jan (=János) [leszármazott]-ja, sőt az -ovics ennek kibővült változata.
----
A Morvai cseh-szlovák megfelelői a Moravský, Moravanský, Moravec. Ez az ún. lakosnév. eredetileg ’valahová valósi’ értelmű melléknév. Jellemző szláv képzője a cseh-szlovák -ský, lengyel -ski, orosz -ский (-szkij), ukrán -ський (-szkij), bulgár -ски (-szki). A szlávban ez nemcsak melléknévi forma lehet, hanem főnévi is, ekkor a végződés -ec ~ -ac, -ak ~ -ák, -an stb. lehet.
Habony: Alakilag lehet magyar is, és szláv is, mert az -ony ~ -oň mindkettőben kicsinyítő képző, vö. magyar Pata ~ Patony (régi személynevek helynévi folytatói), de cseh-szlovák drahý ’drága’ > Drahoň ~ Drahony.
Jelenkori szláv adatot csak a csehben (morvában) találtam: Haboň. Ennek alapja lehet a régi német Habo személynév, a cseh-szlovák habať ’(hirtelen) megragad, kapdos; elvesz’ ige, vagy a cseh-szlovák chabý ’gyenge’ melléknév.
A magyar Habony vagy összefügg ezzel, vagy önálló magyar fejlemény. Ekkor alapul csak a régi német Habo személynév magyar átvétele szolgálhat.
Vatamány / Vattamány: Csak tippem van, de úgy vélem, hogy ez az alnémet Watermann ’vízhordó; víz mellett lakó’ vezetéknév viszonylag korai magyarosodása. Vö. furmány < Fuhrmann ’fuvatos’.
Erről eszembe jutott a mostanában sokat emlegetett
Habony
név. Leírás alapján szokták ejteni, én úgy gondoltam, hogy ezt 'haboni'-nak kellen ejteni, de Haboni alakot nem találtam. (van ellenben Habon). Ennek (illetve ezeknek) mi lehet az eredete?
A másik, amivel mostanában talákoztam és nem tudom hová tenni:
A szerb-horvát Dugović szlovák párja a Dlhovič. Ez egyben demostrálja, hogy az -ovič szlovák apanévképző is, ugyanis a Dlhovič alapja csak szlovák lehet, vö. szlovák dlhý ’hosszú’, cseh dlouhý, lengyel długi, ukrán довгий (dovhij), szerb-horvát dug [dǔg].
Nem figyeltél rám: korábban már azt is leírtam, hogy szlovák is vagyok. A személyeskedéseknek és a nacionalista fóbiáknak pedig ez a topik nem terepe. Ha valaki a magyar szupremácia szemüvegén keresztül is nézi a világot, érvelnie kell ennek mentén.
> Különben Petőfi apai ősei a Petrovicsok is Horvátországból származtak a XVI vagy XVII. században
Ez elképzelhető ugyan, de semmi adat nem mutat rá. Ezt megából a Petrovics névből próbálják levezetni, de az egyaránt lehet ukrá, lengyel és szlovák is.
Köszönöm a választ, csak azért kérdeztem mert érdekel a különböző népek kialakulásának folyamata. Európa története fantasztikus ilyen szempontból, az átlag ember el sem tudná képzelni egyes országok mai lakosságának létrejöttében milyen sok nép vett részt az évezredek során. Ahogy azt sem tudják, milyen sok népből származhatnak az őseik.
> Jó példa erre Amerika, ahol a németes neveket is angolosan ejtik ki (Bernstein - Börnsztín)
Ez azért más, ez a honosodás: egy név ejtése a befogadó nyelv szabályaihoz igazodik. Itt nincs cezúra, mert ugyanaz a név öröklődött, csak a környezet is változott közben.
Nem kell Amerikáig menni, gyakorlatilag az összes magyarba került szlovák név ilyen, az enyém is [*]. Aki szlováknak maradt, az is magyar környezetben a magyar alakot használja, és ezt azonosnak érzi az eredetivel. Pl. egy Jesenský /jëszënszkí/ nevét a magyarok /jeszenszki/-nek ejtik (és Jeszenszky-nek írják); vagy egy Závada /závȧdȧ/ nevét /závådå/-nak, egy Zelník /zëlnyík/ -et /zelnik/-nek stb.
De ezek a folyamatok nem indokolják, hogy a Jesenský-ből Jeszenszky helyett *Jefenszky legyen, a Závada-ból *Zánada, a Zelník-ből *Telnik. Az utóbbi esetben még a németes *Celnik újraolvasást sem lehet honosodással indokolni.
[*] Ez egyben válasz gorgonzotya (9739)-nek: ahogy a szlovák nevek magyaros hangalakja és írásmódja nem magyarosítás (max. magyarosodás), úgy a magyar nevek romános hangalakja és írásmódja sem romonosítás (max. románosodás).
A Studený ’tkp. hideg’ ejtése /sztugyení/, ha szovák; /sztudení/, ha cseh. De a szlovák nevek honosodása során a magyarban a szlovák lágy magánhangzók megkeményedhet, így a magyar /sztudení/ nemcsak cseh, hanem szlovák eredetet is jelölhet.
De továbbra is nehéz elképzelnem, hogy milyen cezúra következhet be, ha az egyik generáció nem hagyományozza a saját nevét a következőre…
A Săbău, Lăcătuș, Suciu, Sigharteu stb. magyar eredetű román családneveknek inkább annyi köze lehet névrománosításokhoz, hogy az névrománosítások során épp az ilyen családnevektől igyekeztek megszabadulni. (Bár konkrét esetekre nem emlékszem, inkább a Silaghi, Chereji típusú, magyar helynévi eredetű családnevek románosítása volt jellemző.) Ezek elterjedtsége főként annak köszönhető, hogy ezek a foglalkozásnevek közszóként nagy területen elterjedt román tájszavak is voltak. Részben pedig abból, hogy a román jobbágyok/zsellérek bizonyos vidékeken a földesúri adminisztrációtól kaptak örökölhető családnevet. (Különben a Lăcătuș igen gyakori cigányok között.) A Neagu-nak semmilyen magyar vonatkozása nincs, az egy régi román keresztnév, a délszláv Neagomir rövidült alakjából. A Nagy családnév romános alakja írva Noaghi, Noaghiu.
