1943.december 5. Puskás első meccsének "jegyzőkönyve",az abban az évben bajnok Nagyváradi AC ellen...
NAC: Vécsey-Weber — Mészáros, Lóránt-Lipovics — Szegedi-Szimatok, Perényi-Pecsovszky, Deményi-Demetrovics — Kovács II., Barna-Stiebinger, Sárvári-Spielmann, Bodola, Tóth III. Matyi.
Kispest: Bozsik I. (Bozsik József "Cucu" bátyja) — Olajkár I., Csizmadia — Szépföldi, Dózsa, Úrhegyi — Egresi-Englerth, Mészáros, Puskás, Nonn.
A híres költő, Rafael Alberti ódát írt a Barcelona kapusáról! A Santanderben 1928 májusában lejátszott megismételt találkozón nyújtott hősies teljesítménye - kővel megdobták, vérző fejjel védett tovább, újabb döntetlenhez, s ezzel a harmadik döntőhöz segítette a csapatát és a végső sípszó után ájultan esett össze - ihlette meg az irodalmárt. A vers eredetileg a Mész és dal című kötetében jelent meg és Somlyó György fordította magyarra a 60-as évek elején. [...], egész terjedelmében az Európa Kiadó 21 vers - a spanyol polgárháború költészete című antológiájában jelent meg 1963-ban. (Kalandozó magyar labdarúgók c. könyvből - ott is csak részletet közölnek)
Ha van rá érdeklődés, felteszek néhány régi videót (1914 előtti angol meccsek felvételei, többek között a tudtommal legrégebbi futballvideót - az Arsenal 1897-es edzéséről), vagy a 38-as vébédöntő pár perces összefoglalóját, Pietro Rava kommentálásával.
Nadie se olvida, Platko, no, nadie, nadie, nadie, oso rubio de Hungría.
Ni el mar, que frente a ti saltaba sin poder defenderte. Ni la lluvia. Ni el viento, que era el que más rugía.
Ni el mar, ni el viento, Platko, rubio Platko de sangre, guardameta en el polvo pararrayos.
No nadie, nadie, nadie.
Camisetas azules y blancas, sobre el aire, camisetas reales, contrarias, contra ti, volando y arrastrándote.
Platko, Platko lejano, rubio Platko tronchado, tigre ardiendo en la yerba de otro país. ¡Tú, llave, Platko, tú, llave rota, llave áurea caída ante el pórtico áureo!(...)
A BMTE számos élvonalba került sportolót nevelt. A labdarúgó csapatból többek között Bánkuti (Béldi) István az 1920-as években bekerült a Nemzeti B-válogatottba. Az ifjú Bánkuti István, apja nyomdokain haladt, 1963-ban 17 éves korában részt vett a nemzeti válogatott csapatban és többször szerepelt a magyar ifjúsági válogatottban. (válogatott is volt egyszer a Vasasból, ha jól tudom).
Dudás János 21 alkalommal szerepelt a nemzeti válogatott csapatban. 1933-tól 1940-ig a Hungária, 1940-45-ig a Csepel tagja. Király Sándor 5 alkalommal vett részt a nemzeti válogatott csapatban 1939-40 között. 1939-ben a jugoszlávok ellen, 1940-ben Svájc, Németország, Románia és Jugoszlávia válogatott csapata ellen szereztek győzelmet. 1942-ben baleset miatt le kellett mondania a labdarúgásról.
Jó volt az egyik tipped. A nagyszerű Schaffer Alfréd látható a képen (ugyanarról a honlapról van a fotó, mint Szabó Péteré). Lehet, hogy hülyeséget mondok, de azt hallottam, hogy a combbal való labdalevétel ő honosította meg...
Ez is érdekes dolog. Nekem pl. a Megyeri SC nevű ILSZ csapatról 1908-ból olyan jó minőségű csapatképem van, hogy még a pattanás is látszik a játékosok arcán...
Vagy pl. a kapu faanyagának az erezete is tisztán kivehető. Más fotók meg élvezhetetlenek....
Ez igazán kedves.:) (Ám hogy kb. három éves ismeretségünk során nem említetted ezt a topicot, ezt nem tudom megbocsátani:) De megpróbálom felszínen tartani.)
Fehér: igen, ő az. Egyébként olasz felesége volt, 1927-ben jött haza. Petrákovics: semmi érdekeset nem tudok róla. A három játékos egyszerre ment ki Olaszországba (ami persze nem meglepő, hisz 24 nyarától tömegesen mentek ki Olaszországba játékosok), és egyikük azt nyilatkozta a Nemzeti Sportnak, hogy az „üldözés, mellőzés, megaláztatás, rosszakaratú kritika, intrika, rágalmazás” miatt mennek el. A lap szerint a párizsi olimpiáról is azért nélkülözték őket, mert BTC, MAC, OTE játékosok voltak. (Ami persze nyilván hülyeség, vagy legalábbis erős túlzás, de jól hangzik, ezért lejegyeztem).
Fogalmam sincs ki ez. De nem én vagyok, az biztos.:) Az a baj ezekkel a régi képekkel, hogy a minőségük miatt nagyon nehéz kitalálni, ki kicsoda rajtuk. Pl.: Alaposabban megnéztem azt a 18-as válogatott képet. Slózi - elsőre azt mondtam volna, biztos nem ő. De lehet, hogy mégis... Aztán Orth Gyuri. Nem mondtam volna rá, hogy ő az. Viszont magas, ami gyanús, ráadásul a kopaszodó Orthot ismerjük jobban. Aztán Feldmann. Van róla egy elég jó fotóm, próbáltam összevetni azzal, aki a csapatképen van. A "szóló" fotó alapján magasabbnak gondolnám. viszont a haját ugyanúgy fésüli, és a szemöldöke is hasonló. Spéci - fene tudja, lehet. (Azt a képet ismeritek, amikor egy puska van nála?) Szóval az a gond ezekkel a régi fotókkal, hogy az arcot - ha csak nem nagyon karakteres (pl. Lázár, Markos, Balogh Bonzó), nagyon nehéz azonosítani.
Most találtam rá erre a topicra. Lg, miért nem említetted ezt eddig nekem?
Sok dologhoz hozzá tudnék szólni, ez a válogatott kép nagyon foglalkoztat. Szabó Petárról néhány morzsa. Sok helyen volt edző. Ha minden igaz, a 30-as évek elején Svájcban kezdett, aztán jött a Galatasaray, ahol bajnoki címet szerzett (egyébként a török edzőképzésért ekkoriban Schweng (Sütő) József volt a felelős. Törökországból 1938 nyarán tért haza, a Bocskai edzője lett, de nem túl sokáig tartózkodott Debrecenben (még egy kellemetlen botránya is volt, 38 október végén, a Szolnok-Bocskai meccs végén összeverekedett Egner Kálmán bíróval). Úgy tudom, hogy már az őszi idény végén távozott, a Ruch Chorzów edzője lett. Rokkenről: ő az OTE futballistája volt, sokáig kitartott a kis óbudai csapatban. 24 augusztusában Fehér (MAC) és Petrákovics (BTC) társaságában utazott Legnanoba. Egyedül Rokkan maradt a csapatnál (Fehér a Novarában kötött ki). Októberben Klement Sándor utazott ki hozzá, hazahozta, az FTC-nél edzett, be is került a válogatott keretbe, és nem akart visszamenni Olaszországba. Aztán 25. februárjában diftériában meghalt. Hogy akkor pontosan hol játszott, nem tudom. Az biztos, hogy amikor meghalt, valahol olvastam róla egy hosszabb cikket (már úgy értem, a könyvtárban olvastam, nem 1925-ben:)). Sajnos nem írtam ki a cikkből semmit, de úgy rémlik, hogy kint halt meg. Na, első hozzászólásnak elég lesz ennyi.
a magyar válogatottban azért nem játszott, mert idegenlégiósokat mindössze kétszer hívtak meg a válogatottba a 80-as évekig: az 1924-es olimpiára (volt is belőle balhé) meg az 1938-as VB-re Kohutot.
írja is a honlapod: kint maradt Németországban! 1919 és 20 között a Nürnberg játékosa volt, 43 meccset játszott és német bajnok lett! Aztán 1920 és 1923 között az Eintracht Frankfurt színeiben játszott, utána pedig Ulm városában élt.
Esetleg tudtok segíteni, hogy melyik játékos melyik lehet. 1918. május 3-án játszottunk Ausztria ellen, 2-0-ra nyertünk. Az összeállítást sem tudom megnézni, mert kölcsönadtam a Ria! Ria! Hungária! könyvet. (lg, úgy emlékszem a válogatott topikból, hogy neked is megvan és te bizonyára több fizimiskát ismersz fel, mint én).
Sportmúzeum honlapjáról van a kép, nem tudom, még él e ez a honlap.
(Kertész Géza az Újpest edzője volt, amikor letartóztatták és kivégezték)
Egyébként érdemes a Mancs "Pálya a magasban" rovatát követni. Főleg Szegedi Péter írásai figyelemre méltóak, és pont a témába vágnak. Ezt is ő "követte el" :)
Kalmár Jenő egyébként igazi ferencvárosi gyerek, a Haller téri grundon kezdett el focizni. Érdekes, hogy elengedték. Egyébként a pályafutása pont egy Ferencváros - Hungária meccsen ért véget, 1929 szeptemberében. Eltört a lába, hetekig volt kórházban, hónapokig feküdt gipszben. És később már sohasem volt olyan, mint a lábtörése előtt. Bár még voltak jó meccsei, de már inkább fedezetként és nem csatárként játszott, a "csínbe" sohasem ment bele, féltette a lábát. Később még Franciaországban is játszott...
Egyébként biztos nem hisztek nekem, de ez az Újpest fotó mindenhol rossz dátummal szerepel :) Ezen a honlapon kívül még az Alberttől Zsákig c. könyvben is ez a három fotó van bent a három nagy csapatról. És ott is rossz aláírással. Ugyanis az Újpestről készült fotó az 1936. november 22-i Újpest - Ferencváros 2:0 mérkőzésen készült. A KK-döntő idejében már nem volt újpesti Seres (visszavonult térdsérülése miatt) és Hóri sem, Tóth III. pedig a Phöbus játékosa volt, és csak néhány héttel később igazolt vissza Újpestre.
1940-44 között volt Képes Sport, talán abból. Elég jó képanyaguk volt, gyakorlatilag minden forduló minden meccséről. De ha jól tudom, kizárólag a Széchenyi Könyvtárnak van meg. A Szabó Ervinben csak az 1944-es számok egy része van meg, gyakorlatilag "saláta" minőségben, oldalakra szakadva, és összekeveredve....
Egyébként ezt, hogy 1940-44 között is volt Képes Sport, gyakorlatilag mindenhol elhallgatják, sehol nincs róla infó :)
Papp Lajos László Kalmár Jenőért cserébe került a Ferencvároshoz az Ékszerészek csapatából, még 1926-27 környékén. Miután Papp zöld-fehérbe öltözött, eltört a lába. Kalmár pedig szárnyalt az MTK-ban, egészen sérüléséig.
* Szeptember 21.: Nagy esemény és élmény 60 éve, 1941-ben az NB I-ben: az első erdélyi rangadó a magyar labdarúgás akkori négy évtizedes történetében! A sorsolás értelmében a Sebes-Körös menti városban, a Pece-parti Párizsban találkozik egymással a Nagyváradi AC és a vendégek, a Kincsesváros kedvelt gárdája, a Kolozsvári AC. Az esélyes a minden részében képzettebb és jobb váradi zöld-fehér tizenegy. Az első öt forduló után veretlenül, 3 győzelemmel és 2 döntetlennel szerzett 8 pontjával és 16:8-as gólaránnyal messze megelőzi a 2 győzelmet elért, 3 vereséget szenvedett, mindössze 4 pontos, 11:13-as gólarányú piros-fehéreket. Már a kezdő csapatok is erős NAC-fölényt sugallnak. Íme: NAC: Solymosi (a legendás Schlosser Imre fia!) – Molnár, Domján, Kalocsai II – Juhász, Deményi – Kovács II, Mihók, Sárvári, Bodola, Tóth III. KAC: Seprényi, Szaniszló II, Vass – Csákány, Telegdi, Páll – Lukács, Szántay, Bonyhádi, Radnai-Reinhardt, Brassai. Minden úgy alakult, ahogy számították. Szünetig a NAC 3:0-ra vezet. Ám a második félidő 180 fokos változást hoz a játék képén. A KAC feltámad, a nagyváradi csapat összeroppan. A végeredmény 5:3 – a KAC javára. Góllövők: Brassai 3, Bonyhádi, Szántay, illetve Tóth III 2, Sárvári.
Június 14.: Az előző napon Bukarestben 6–4-es Újpest-győzelemmel végződött Közép-Európa Kupa-mérkőzésről írtak a lapok 65 esztendeje, 1937-ben. A lila-fehérek nagy küzdelemben, szép játékban győzték le a Venust. A csapatok: ÚJPEST: Havas – Futó, Joós – Seres, Szűcs, Szalay – Kocsis, Pusztai, Kállai, Zsengellér, Tóth III. VENUS: Burdan – Sfera, Weiss-Albu – Bãrbulescu, Gain, Gorgorin – Ploesteanu, Bodola, Humis, Petea, Vâlcov, Gruin. Öt perccel a befejezés előtt még 4–4-re állt a mérkőzés, de Zsengellér kétszer is betalált még a hálóba. Góllövők: Zsengellér 3, Tóth III., Kállai, Kocsis, illetve Humis 2, Ploesteanu és Futó, öngól. Visszavágó 20-án, Újpesten.
* Június 11.: Két mérkőzésből álló vendégszereplést kezdett ezen a napon 70 esztendeje, 1933-ban a kolozsvári Sétatéri Stadionban, a volt városi pályán a Ferencváros labdarúgócsapata. Ekkor 4–2-re győzte le a Viktória-előd Románia Sk-t, majd másnap az U-val szemben nyert 4–2-re. Az egy évvel korábban 100%-os, azaz pontveszteség nélküli bajnokságot nyert budapesti zöld-fehér együttes ebben az összeállításban mutatkozott be: Háda – Korányi, Lyka II (Papp) – Turay, Bukovi, Lázár – Táncos, Székely, Sárosi, Kovács, Kohut. Az első napon Kovács 2, Turay és Kohut 1–1 gólt lőtt, míg az Egyetemistáknak lőtt 4 gól mindegyike Székely nevéhez fűződött.
* December 17.: Ugyancsak 1937-es emlék: egyetlen, a régi mumustól, az olaszoktól elszenvedett 0:2 arányú vereségtől eltekintve a válogatott jó évéről számolhatott be a Magyar Labdarúgó Szövetség az esztendőt ekkor értékelő gyűlésén. A torinói kisiklás mellett 4 győzelem és 2 döntetlen jelentette a következő évi, 1938-as franciaországi világbajnokság előtt álló együttes teljesítményét. Bár a jugoszlávokkal és osztrákokkal szembeni, egyaránt budapesti 1:1, illetve 2:2 nem volt éppenséggel sikeresnek mondható, a svájciak ellen Bázelben elért 5:1-es és budapesti 2:0-ás, az osztrákok felett Bécsben aratott 2:1-es győzelem, de mindenekelőtt a Planicska kapussal fémjelzett csehszlovákok felett elért elsöprő, 8:3-as, nyugodtan diadalnak nevezhető győzelem reménykeltőnek mutatkozott a közelgő vb-re. Az év válogatottja így alakult: Szabó – Vágó, Bíró (Futó, Korányi) – Lázár, Turay, Dudás – Sas, Cseh II., Sárosi dr., Zsengellér (Toldi) – Titkos (Kemény).
a hhrf.com -on fent vannak régi számaik. Hát valami félelmetesen jó (bár elég rövidke) visszaemlékezéseik vannak a régi idők focijára. Persze a "java része" az 1941-1944 közötti anyag, amikor a Kolozsvár és a Nagyvárad a magyar bajnokságban játszott, de feltétlenül érdemes megnézegetni.
* Október 24.: Ezen a napon játszották 65 esztendeje, 1937-ben a labdarúgó Közép-Európa Kupa (KK) döntőjének visszavágóját. Előzőleg, szeptemberben, a budapesti első mérkőzésen a Ferencváros az Üllői úti stadionban 30 000 néző előtt 4:2-re legyőzte az olasz római Laziót. Általános volt a vélemény, hogy a kétgólos előny nem lesz elegendő a visszavágón a legendás és rendkívül gólveszélyes Piola irányította rómaiakkal szemben. És a találkozó úgy is indult, hogy az olaszok fordítani fognak. A 36. percben a római kék-fehérek már behozták a budapesti hátrányt: a Costa vezető gólját követő két Sárosi-találat után, Piola mesterhármasával már 4:2-re vezettek! A szünetig hátralevő percekben Toldi bombagóllal szépített, és ez felrázta a pesti zöld-fehéreket, akik a zuhogó esőben is lelkesen küzdöttek. Ám minden veszni látszott, amikor a 62. percben 11-eshez jutottak a vendéglátók. De Háda kivédte a félelmetes Piola büntetőjét! Ez szárnyakat adott a vendégcsapatnak. Előbb Kiss Gyula kiegyenlített, majd a hajrában Táncos Miska beadását a kapunak háttal álló Sárosi Gyurka hanyatt vetődve a dermedten álló Provera kapus és a jobb kapufa között a Lazio kapujába továbbította. 5:4 a Ferencváros javára, annyi is maradt, Pestre került a kupa! Ez a csapat vívta ki a mai Bajnokok Ligája vagy legalábbis a BEK sikerével egyenértékű diadalt: Háda – Tátrai, Korányi – Magda, Polgár, Lázár – Táncos, Kiss, Sárosi dr., Toldi, Kemény. A kupa átadásakor a csapat a díszpáholy előtt elénekelte a himnuszt. Így írja az egykori krónikás: „Ott áll a kimerült, de boldog csapat szemben a díszpáholy előkelőivel, és énekli a himnuszt. Sárosi Gyurka úgy énekel, hogy szeméből szüntelenül potyog a könny. De – énekel..."
Az Inter nyert itt Budapesten 4-2-re (a II. világháborúig hétköznap játszott meccsen ekkor volt al egnagyobb nézőszám, 25 000 ember), majd az Újpest nyert Milanoban 4-2-re. Semleges pályán újrajátszották, döntetlen lett. Végül a negyedik újrajátszás után (Milánó) jutott tovább az Inter...
Ki lehetett a jobbszélső? Mikor volt a meccs? 1937? (honnan a kép? Lazio-Roma stadionjából?)
Volt szerencsém járni a San Siro-ban, és mikor jeggyel a kezemben beléptem a stadion múzeumába, egy 30-as (lehet, hogy 20-as) évekbeli Nemzeti Sport cikk fogadott magyarul: tudosítás egy Újpest-Internazionale meccsről. Kellemes érzések kerítettek hatalmukba! :)
Viola József azt hiszem, hogy egy kopasz középfedezet volt a Törekvésből, és úgy 1924 körül igazolt a Juventushoz (Hirzerrel együtt), ahol egyből sztár lett, és (hülye szóvicc): felvirágoztatta a Juvét :D
A Kardos az István volt, és minden idők egyik legtehetségesebb, egyben leglustább focistájának tartották. A Hungária középcsatára volt, de mintha feltűnt volna a Kispestben is. Ezt még majd pontosítjuk :)
(Kardos Józsi az Újpestben játszott a 80-as évekbe, 33-szoros válogatott)
Rokken Imréről hirtelen nem jut eszembe semmi a nevén kívül...
Eszembe jutottak a nevek a munkahelyemen. :) Semmi különös. Hátha tudsz róluk valami extra infóval szolgálni. Rokken Imre és Viola József is játszott Olaszországban. Rokken tehetséges játékosnak indult, azonban sajnos fiatalon meghalt. Viola viszont tudtommal egy szép pályafutást futott be Itáliában. Kardos Józsefet pedig az egyik legtehetségesebb középcsatárnak tartották. Ami összeköti őket 1-2-szeres válogatottak mindössze. (Rokken 2x, a másik kettő 1x szerepelt a nemzeti csapatban).
szerintem tutira meghalt már, hiszen Kalocsay Géza dr. a legidősebb élő válogatott játékos, és ő 1913-as születésű. Szerintem eléggé nagy esélye van annak, hogy Budafokon legyen eltemetve (ha nem ment külföldre, vagy nem költözött hosszú évtizedekre vidékre, akkor gyakorlatilag 99%). Érdemes bemenni a budafoki temető irodájában, általában vezetnek nyilvántartást az ismertebb náluk temetett emberekről. A Megyeri temetőben is így sikerült sok sírt megtalálni.
Sajnos ő is azok közé tartozik, akik "eltűntek" az emberek szeme elől játékospályafutásuk után... legalábbis én sem edzőként, sem vezetőként nem nagyon találkoztam a nevével.
Majd megpróbálok utánajárni a dolgoknak! Egy ismerősöm ismerőse minden létező budapesti temető minden létező ismert emberének sírját felkutatta már és vidékről is rengeteg adata van... majd megtudákolom tőle....
Egyébként úgy rémlik, mintha Kispesten is játszott volna. De mondom, majd este....
Dudás Jánosról, az egykori MTK balfedezetről és balösszekötőről tudtok valamit? Meghalt már? Mikor halt meg? Esetleg, hol van eltemetve? Milyen klubokban játszott (MTK, Csepel, ennyit tudok)?
Azért érdekes számomra ez, mert budafoki vagyok és ha minden igaz, innen indult a pályafutása is. Ráadásul, állítólag, a szomszéd "néni" valamiféle rokonságban áll vele.
Nem tudod véletlenül, hogy a futball '93 szerkesztősége Kft. él-e még. Ők adtak ki olyan kiadványokat, mint pl. a rendkívül igényesen megszerkesztett futball '93, '94, '95, '96 évkönyvek vagy a Ria! Ria! Hungária! Tervezték, hogy időben visszafele haladva az összes magyar bajnokságról adnak ki egy összesítőtt tele statisztikákkal. Azt hiszem ez az utóbbi vállalkozásuk a 1989-90-es bajnokságnál megszakad. Lehet, hogy rosszul tudom?
A születési dátumokat kopipasztáztam a hozzászólásodból, nem ellenőriztem egyiket sem. A halálozások pontos dátumát nem jegyeztem fel magamnak, az adatokat mindenféle focis könyvekből és újságcikkekből bányásztam. Kemény Tibor 1913-1992 Ferencváros, balszélső Markos Imre 1908-1960 Bocskai , jobbszélső P.Szabó Gábor 1902-? Újpest, balszélső Polgár Gyula 1912-1992 Ferencváros, hátvéd Sas Ferenc 1915-1988 Hungária, jobbszélső Sternberg László 1905-1982 ??? Újpest, hátvéd Szabó Antal 1910-1958 Hungária, kapus Teleki Pál 1906-? Bocskai, csatár Tóth Mihály 1926-1990 Újpest , balszélső Vágó József 1906-1945 Bocskai, jobbszélső
Az interneten kerestem rá a nagybátyám nevére (André Simonyi), és az Ön írását találtam meg. Igy tudtam meg, hogy 2002-ben meghalt. A cikket olvasva látom, hogy Ön sokat tud róla. Én mióta meghaltak a szüleim, nem nagyon tudok a rokonaimról.
Kérem Önt,hogy amennyiben megkereshetem Önt e témában, kérem válaszoljon az alábbi e-mail címemre: tunde.simonyi@gmail.com
Mindenkitől elnézést kérek, hogy nem az aktuális témához válaszolva bemerészkedtem ide.
be lehet állítani, hogy milyen időintervallumon született játékosk kellenek és a tpoic címében szereplő időszakról is talál néhány játékost statisztikával. persze van benne néhány téves is.
Attila nap alkalmából említem meg ezt az egykori miskolci csapatot, a 1926 - 36 között 7 alkalommal szerepelt első osztályban, egyszer Kispesten is győzni tudott 5-3-ra, 28-ban meg kupadöntőt játszott
53.a magyar klubok rangsorában:
Attila FC Miskolc 7 indulás 157meccs 33 28 96 189-351 92* (az egyik bajnokságban 2 pont levonás)
(itt mind a döntőkről van szó)
1928. FTC-Rapid 7:1, 3:5 (előtte kiverte a Beogradskit és az Admirát az elődöntőkben)
1929. Ujpest-Slavia Praha 5:1, 2:2 (Sparta, Rapid)
1935. Sparta-FTC 1:2,3:0
1937. FTC-Lazio 4:2, 5:4 (Slavia, Wien, Austria)
1938. Slavia-FTC 2:2,2:0 (A Fradi a Juventust verte ki!!)
1939. Ujpest-FTC 4:1,2:2 (Az FTC a Bolognát és a Sparta Prahát, az Ujpest az Ambrosianat és a Beogradskit búcsúztatta)
Látható, hogy az Aranycsapat iránt érzett minden szeretetünk ellenére, amit az 50-es évektől a klubfutball szintjén műveltünk, ehhez képest szánalmas semmiség . . .
Bocs, hogy korábban nem írtam, nem értem rá. A Bíró Mihályról szóló részt Nagy Béla: A magyar válogatott győztes mérkőzései 1903-1943 című könyvből írtam.
Még egy érdekesség belőle:
Azok a játékosok, akik legalább 40 válogatott meccsen részt vettek ebben az időszakban:
Schlosser Imre 68 meccs (1906-1927)
Sárosi György dr. 61 meccs (1931-1943)
Bíró Sándor 53 meccs (1932-1946)
Fogl Károly 50 meccs (1918-1929)
Lázár Gyula 49 meccs (1931-1941)
Kertész Vilmos 47 meccs (1909-1924)
Titkos Pál 47 meccs (1929-1938)
Turay József 47 meccs (1928-1939)
Toldi Géza 46 meccs (1929-1940)
Borbás Gáspár dr. 41 meccs (1903-1916)
Korányi Lajos 40 meccs (1929-1940)
Számos honfitársunk futott be szép játékoskarriert Franciaországban, de olyan hosszú és eredményes egyiküké sem volt, mint Simonyi Andrásé.
Kilenc fiúgyermekes (!) miskolci családból származik, ő maga a II. "sorszámot" kapta, de mind a nyolc fivére futballozott. Négyen eljutottak az első osztályig, de még a legkevésbé jók is az NBII-ig, a legjobb miskolci, salgótarjáni és debreceni csapatokban.
A legkülönbb játékos persze András volt közülük, aki már 15 (!) esztendős korában helyet kapott az Attila első csapatában. Remekül fedezte a labdát, gyors volt, erőszakos és mindenekelőtt ontotta a gólokat. A válogatók is felfigyeltek rá: nem volt még 18 éves, amikor helyet kapott a B-, majd 1933 nyarán a profiválogatottban is (mindkétszer a hollandok ellen).
S ezen a nyáron kezdte meg hosszú-hosszú, csaknem három évtizedes (!) légiós pályafutását is. Már az első szerződését is igazán megszolgálta: az első egycsoportos, körmérkőzéses francia bajnokságban 19 bajnoki góllal segítette együttesét, az Olympique Sporting Club Lilleois-t a bajnoki táblázat 4. helyére. Ezzel a góllövőlistán holtversenyben a 4. lett - de csak a második magyar. A gólkirályi címet ugyanis a bajnok (és kupagyőztes) Sète Lukács Pistája szerezte meg (28 gól), és kettejükön kívül további négy magyar végzett a legjobb 20 góllövő között! (Kovács - Antibes 17, Kohut Vili - Marseille 16, Belkó - Antibes 14 és Zavadszky - Montpelier 11.) Mi több, a Lille ebben az idényben a kupaelődöntőig is eljutott, ahol éppen a Sète állította meg (1:0). A következő évben a csapat és a csatár is visszaesett kissé: a Lille a 7. lett a bajnokságban, Simonyi - 18 góllal - 9. a gólszerzők versenyében.
Úgy érezte, váltania kell: a bajnokcsapat (!) Socheaux szerződtette, de Bandinak csak elvétve sikerült bekerülnie abba a bombacsatársorba, amit zömme Liberati (válogatott jobbszélső), Abegglen III. (minden idők legtöbb svájci válogatott gólját elérő csatár, a gólkirályi cím védője), Courtois (az előző szezon második, annak az idénynek a legjobb góllövője), Duhart (abban az évben debütáló francia válogatott) és az exszombathelyi Belkó Árpád alkotott. Simonyi tovább is állt: 1936 nyarán megtalálta "igazi" csapatát, a Red Start, amelyet majd' egy évtizeden át szolgált, s amelyben tudása kiteljesedett. Sajnos, igazi fénykora a háborús évekre esett, amelyekben természetesen nem folyhatott zavartalanul a futballélet, noha minden esztendőben rendeztek bajnoki küzdelmeket, de nem mindig sikerült befejezni őket.
A miskolci gólzsák így is tagja volt egy másodosztályú bajnokcsapatnak (1938-39), egy "fél" bajnokcsapatnak (1940-41-ben az északi zóna elsőségét a Red Star szerezte meg, de nem mérkőzhetett meg a déli győztes Maseille-jel, Acht-Aknai, Eisenhoffer és Weiskopf-Virág együttesével), egy bajnoki bronzérmes legénységnek (Paris-Capitale néven, 1943-44-ben), egy kupagyőztes gárdának (1942, a döntőben 2:0-ra verték meg a Korányi Desirével felálló Sète-et) és egy kupadöntős alakulatnak (1946, a fináléban Simonyi egy évtizeddel azelőtti csapata, a Lille győzte le a Red Start). Alig volt esztenő, amikor 10 gólnál alább adta volna, 1944-45-ben 29 góllal csoportja harmadik legeredményesebb játékosa lett és egy ízben (1941-ben) a Rouen elleni 7:1-es találkozon mesternégyest ért el! Négy ízben 1942 és 1945 között a francia válogatottban is helyet kapott, ebből egyet megnyertek, hármat elveszítettek a kék, s a négyből három alkalommal magyar csapattársa is akadt Simonyinak (kétszer Korányi, egyszer Sikló). Mi több, egy ízben még magyarok ellen is játszott válogatott találkozót: Párizs csapatával (amelybe egyébként 32-szer válogatták be!) 1938. február 20-án játszottak 1:1-es döntetlent Budapest ellen, s a francia főváros együttesében szerepelt Máthé Gyula (Racing) is.
A "levezető" időszakban - túl a harmincon - Simony megfordult további hat (!) francia csapatban és egy fél évtizedet töltött Portugáliában a jó középcsapatnak számító Sporting Covilha együttesében. Labdarúgó-pályafutását 48 esztendősen fejezte be, a másodosztályú Cherbourg játékos-edzőjeként.
A háború után jó néhányszor hazalátogatott. Talán a legemlékezetesebb ezek közül az 1966 júniusi alkalom, amikor mind a kilenc Simonyi testvér (valamennyien túlélték a világégést) egy csapatban lépett pályára a miskolci népkerti pályán egy különleges gálamérkőzésen. A Simonyi-csapat kapitányaként a 9-es mezben természetesen Simonyi II André (az ittenieknek örrökké csak "Bandi") futott ki a pályára...
Akkor folytassuk tovább Knézy Jenô kedvenc rémálmával, a magyar csapatok a nemzetközi porondon.
Színházi Élet, 1930. június 29.
Ferencváros - Slavia Prága 2:2
Planicka gólt kap, Takács II rúgja
Színházi Élet, 1937. április 4.
Rapid Wien - Ferencváros 2:7
(ez volt az a húsvéti kupa meccs, amit már lejjebb említettem)
Sárosi Gyurka gólt lô . . .
. . . meg Toldi is . . .
Austria - Hungária (MTK). Balett felsôfokon . . .
Színházi Élet, 1937. június 27.
Venus Bukarest - Ujpest 4:6. Aztán jött a visszavágó : Ujpest - Venus 4:1.
A sorsolás (Matte olasz játékvezetô)
Zsengellér nekikezd . . . (1:0)
Ezek a játékosok - Herberger szavait idézve - "nincsenek cukorból" . . . (Zsengellér újabb gólja)
Az újpesti menedzsment a lelátón drukkol
Balett . . . a felsôfok felsôfoka.
Színházi Élet, 1937. július 25.
Ujpest - Slavia (a pontos eredményt nem írja, csak annyit, hogy döntetlen lett)
Planickát az elôbb láttuk gólt kapni. Itt viszont bemutatja, hogy védeni is nagyon tud . . .
(a lap meg is jegyzi, hogy hihetetlen dolog az, hogy Sárosi hetet lôtt ennek a kapusnak)
Nozsir és Kalmár harca a labdáért
Sas lône gólt . . .
Sajna a Slavia lô is . . .
Küzdelem . . .
Rádióélet, 1938. augusztus 5.
Ferencváros - Juventus. Az eredményt nem írja, de megjegyzi, hogy botrányos játékvezetést produkált a cseh Vogel. Szép nagy betűkkel ki is emelték : pechVOGEL
Sárosi Gyurka támad :
No erre a jelenetre is várnunk kell nekünk egy darabig : a játékosok összeverekednek, a rendôrség oszlat. PechVOGEL nem állított ki senkit . . .
Jó a topic. Sokra értékelem az akkori kor szellemi, kultúrális és sport eredményeinket, nevelési módszereinket. Az aranycsapat nagyjai pedig azoktól tanulták a futball mûvészetét, akik abban azidôben dolgoztak, tanultak vagy futbaloztak. Azután csak süllyedt a hajó fokozatosan (nem csak a fociban). Lehet hogy off, álljon itt két cikk:
1. cikk 2. cikk lehet, hogy kissé kemény hangvételû és off, de érdekes olvanivalók, sajna nem találtam olyan topikot, ahová kitehettem volna. Olvassátok minél többen!
Mit tudtok a Nagyváradi AC bajnoki címéről, meg a Kolozsvár jó eredményéről.
Azt hallottam nagyfatertől, hogy az semmit sem ér, mert a Fradi 9 a csepel pl 8 játékossal tudott elutazni erdélybe és a többi csapat is hasonlóan járt, csak az Újpest volt ott komplett csapattal. Akik 11-en voltak azok is nagyon tartalékosan.
Ők meg ugye háború nélkül teljes csapattal játszották végig az idényt, ráadásul voltak akik a biztos , nyugodt dologra odaigazoltak.
Tolnai Világlapja, 1907. december 8.
A bajnokság gyôztese : (MTK)
és vesztese (BTC):
Az újság szerint "a rossz idôjárás és a rossz pálya daczára is" " héroszi küzdelemben" az MTK 4:3 arányban gyôzte le "félelmetes ellenfelét", de csak "pillanatnyi jobb dispositioval". Ez volt a magyar foci jubileumi tízéves bajnoksága.
Színházi Élet, 1935 jubileumi szám :
Schlosser Imre 1911-ben :
A "professzor úr" teljes harci díszben 1918-ban :
Az "elsô profi válogatott" 1920-ban :
Sárosi Gyurka 1933-ban:
és végül egy családi kép 1933-ból, a Soroksár FC harcra készen. Nagyapám egyik unokatestvére az álló sorban balról az elsô világos mezes.
Azt tudtatok,hogy 1936-ban a Fradi,a Hungaria es az UTE mellett a Phobus FC kepviselte a magyar szineket? Vegeredmenyben nem is rosszul.
Eloszor kettos gyozelemmel (3:0, 6:2) tovabbjutott a Young Fellows Zurich ellen. A masodik korben majdnem oriasi siker a kesobbi dontos es a kor egyik kiemelkedoen jo csapata a Sparta Praha ellen (2:5, 4:2).
Ez volt a csapat osszeallitasa a negy meccsen:
Csikos (kesobb valogatott a Fradival)
Weber (ex Hungaria)
Fekete
Borsanyi (ex ujpesti valogatott)
Megyeri
Peter
Beky
Solti (valogatott,kesobb a vilaghiru Inter menedzere)
Szikar
Turay II
P.Szabo (ex ujpesti valogatott)
A golokat P.Szabo (4),Solti, Turay II, Beky (3-3)es Szikar (2) lottek.
A csapat edzoje Banyai Lajos volt.
A ket hazai merkozest a Berlini utcaban jatszottak.
A mérkőzést még mint Ausztria-Magyarország találkozót kötötték le. A politikai helyzet azonban úgy alakult, hogy Ausztria, mint önálló állam megszünt, a hitleri Németország bekebelezte...
Bíró Mihály (becenevén Dani) a Práter poklában kapott először játéklehetőséget.Nagyszerűen helytállt, könnyed cselekkel játszotta át a híres Sestát. A válogatottak között mégis hiába keressük a nevét. Csak ekkor került be a legjobb tizenegybe - és ugye ez nem volt hivatalos válogatott mérkőzés...
Sárosi is szerencsétlennek mondható,hiszen 5 gólján kívül még kapufákat is lőtt.
Ennek a két képnek a szereplője már szerintem azonos :)
Most már csak néhány dolog érdekelne:
- Mettől meddig játszott a Fradiban?
- Miért szerepel Dani néven a tablón?
- Miért vitték ki 0 válogatottsággal?
- Miért nem lett soha válogatott?
- Egyáltalán mi volt a posztja?
Nekem is van egy csomo regi Szinhazi Elet, meg hasonlo regiseg, megprobalok hozzajarulni a topickhoz.
A kedvencem egyebkent az alabbi sztori : (asszem) az 1937-es Husveti Kupa dontojet a Fradi es a Rapid Wien vivta egymassal. Megkerdeztek az osztrak csapat vezetoedzojet, hogy hany golt fognak rugni a Fradinak? A vezetoedzo nagyon biztos volt magaban, kozolte, hogy harmat fognak beramolni a Fradinak.
Ugy is lett, rugtak harmat a Fradinak . . . az meg hetet nekik :-))
Elképzelhető. Én is találtam utalást arra, hogy Bíró II. Mihály nevezve volt a vébére, de a csapattablón meg csak Bíró Dani szerepel. Egyáltalán van olyan név, hogy "Dani", vagy csak Dániel létezik? Nem lehet, hogy becenevet, vagy művésznevet írtak? Bár nekem a két kép szereplője akkor se hasonlít...
Támadták is érte Dietzt kapitányt a korabeli sajtóban. Főleg Dudás János, Sárosi III Béla(a kis Sárosi) és Cseh II László(alias Cseh "Matyi")mellőzése miatt. Előbbi 2 játékos kihagyását azzal indokolta, hogy a vb-n már nem lehet kisérleztezni;"Dudás a megelőző mérkőzéseken egyenetlenül játszott, a kis Sárosinak pedig nincs nemzetközi rutinja". Cseh "Matyi" kihagyását nem indokolta a kapitány. A korabeli sajtó azonban célozgatott arra, hogy a vb előtti hetekben Cseh könnyelmű életmódot folytatott. Mindenesetre tény, hogy a kerethirdetést követő vasárnapon, a soros bajnoki mérkőzésén Cseh nagyszerűen játszott és négy gólt rúgott.Ennek ellenére nem került be az utazó keretbe.
Az is fura, hogy a vb előtti utolsó mérkőzéssel bezárolóag Cseh alapember volt Dietz csapatában, Dietz kapitánysága alatti 30 mérkőzéséből 20-szor került be a kezdőcsapatba. A vb után már csak 2-szer.
3 forrásból 2 nevet találtam, Bíró Danié 2-szer, míg Bíró II. Mihályé egyszer merült fel. Lehet, hogy Bíró II Mihály és Bíró Dani ugyanaz a futballista? Ami viszont felettébb furcsa, Bíró II Mihály sem volt válogatott, de a 38-as vb-re kivitték, ellenben a szintén kerethez tartozó Cseh II László(Hungária), Dudás János(Hungária), Pálinkás József(Szeged), Sárosi III Béla(Ferencváros)csak biztonsági tartalékként itthon maradt, holott sokkalta nevesebb játékosok voltak.
A Kerület pályája akkor még a Nagyszombat utcában volt (ma Görzenál), a Dunaparton, volt olyan Kerület - Fradi meccs is, hogy sötétben ért véget, mert többször is berúgták a labdát a Dunába, aztán csomó időbe tellett, mire kihalászták... :D
Azt nem hiszem, mert 38-ban a VB évében éppen a Fradi lett a bajnok, és a következő játékosok szerepeltek a szezon során:
Háda József, Tátrai Sándor, Korányi I. Lajos, Magda Béla, Polgár Gyula, Lázár Gyula, Táncos Mihály, Kiss Gyula, Sárosi György dr., Toldi Géza, Kemény Tibor, Sárosi III. Béla, Hámori László, Jakab László, Székely Béla, Bíró II. Mihály (azaz nem Dani!!!), Gyetvai László, Győri József, Tihanyi László és Szirmai Nándor.
Szóval nem hiszem, hogy a Fradiban játszott volna, főleg nem a VB évében.
Egyébként az Üllői úti kapudák című könyvben Sárosi tesz rá egy utalást, de hogy honnan jött, az nem derül ki belőle. Csak annyi, hogy fiatal játékos volt még 38 (legalábbis erre emlékszem).
Az általad említett könyv 1974-ben jelent meg, a Fradi 75 éves jubiluma alkalmából. AZon kívül még van pár ötletem, hogy hol lehetne utánanézni. Majd ha lesz rá időm, rámozdulok a témára.
Volt több Fradis könyv is, emlékszem egyre(talán valahány év zőld fehérben volt a címe), amelyben az összes Fradi meccs le volt vezetve teljes statisztikával, olyan Felejthetetlen 90 percek szerűen. Ha jól emlékszem kb 65-ig bezárodóan. Abban benne kell lennie.
Utánakerestem én is.
Azt hiszem ugyanonnan, ahonnan Mondial (Focivilág 1998/17)!:)
Ugyanezeket találtam.
Utánakerestem máshol is, 1926-ig biztosan nem játszott a Fradiban. Mondjuk a tablóképe alapján ennek elég nagy a valószínűsége?
Sajnos Nagy Béla dradistákat bemutató könyvének csak az első része jelent még meg (1922-ig), amikor legutóbb az Üllőin jártam. Már biztos megvan a második kötet is, abban bent kell lennie.
Az alsó sorban, balról a 2. játékos Bíró Dani. Ő kicsoda? Ott volt a vb-n, játékosként lett nevezve, de egyetlen meccsen se játszott. Sőt, se előtte, se utána nem volt magyar válogatott. Azt se tudom, melyik csapatban játszott. Az biztos, hogy se a nem az Újpestben, se nem a Hungáriában, se nem a Fradiban.
Nem eladó!:) Van még 1968. januári szám is. Ugye tudod mi volt 67 decemberében?:)
Egyenlőre csak ezt találtam:
"Programunk fő részét képezi a footballjáték rendszeres űzése. E helyen van szerencsém előrebocsátani, hogy a székesfőváros közgyűlése a külső Soroksári úton levő elemi népiskola mellett fekvő telket egyesületünknek ingyen átengedte. Ezen fővárosi telket oly karba helyeztük, hogy azon tagjaink a rendszeres játékot gyakorolhatják."
(Részlet dr. Springer Ferencnek, az FTC alapító elnökének 1899 nyarán elhangzott programbeszédéből.)
szerintem nem arra gondol, nekem van egy labdarúgó bajnokságaink címmel, ami 85-ös, csak az éppen a II. vh. előtti időszakkal nem foglalkozik, csak felsorolás szerűen 45-től vannak a bajnokságok részletesen is említve
A Ferencváros-Lazio döntők (szeptember 12 és október 24) között még valami történt, amiről dicshimnuszokat zengtek, akik látták, és éeken át meséltették maguknak, akik nem látták. Sárosi legnagyobb napjaként emlegették és hirdetjük még ma is, mi is.
Ez pedig a szeptember 19-i Magyarország-Csehszlovákia mérkőzés a Hungária úti pályán. Sárosi ekkor már megszerezte a doktorátut, a "Gyurka, Gyurka" üdvrivalgásba már belevegyült a "doktor úr!" is. 1937-ben pedig kialakult a Cseh-Sárosi-Zsengellér belső hármas. Amerikában Roosevelt elnök akkortájt nevezte ki maga mellé azokat a jeles tudósokat, tanácsadókat, akiket "agytröszt" néven becézett - vagy gúnyolt - a világsajtó. Erre keresztelték el nálunk is a belső hármast.
Egy apróbb hibát azonban elkövettek a vezetők. Nem az irányító észt tették vezérré! Középre a vidékről csak egy éve felkerült Zsengellért állították, aki, ha nem is rosszul, ám roppant félénken mozgott elől. Csehnek semmi sem sikerült, bármivel is próbálkozott.
A csehszlovákok a szünetben már 2-1-re vezettek. Az első félidő vége felé nagy nehezen egyenlítettünk.
1937. szeptember 19.
MAGYARORSZÁG-CSEHSZLOVÁKIA 8-3 (2-2)
Budapest, Hungária út, 27 000 néző, vezette: Bauwens (német).
Magyarország: Csikós - Futó, Korányi I. - Magda Turay, Dudás - Sas, Sárosi dr., Zsengellér, Cseh II. (a második félidőben: Cseh II., Sárosi dr., Zsengellér belső hármas), Kemény.
Pesten nem igazán találtam semmi érdekeset. A Központi Antikváriumban (Múzeum Krt.) nulla a felhozatal!
Sopronban időnként két helyen is lehet találni érdekes dolgokat! Igaz, mostanában nem néztem, de annak idején pl. 80 Ft-ért vettem meg Mező László: Futball adattárát. Nagyon hasznos könyv!
Az egyik a Corvin mozi mellett, az Üllői és a körút sarkán, az Üllői józsefvárosi oldalán található. Ha ismered a város legjobb gyros-osát, akkor mellette keresd :)
A másik nem is antikvárium, hanem egy piaci könyvárus. Békásmegyeren van, a piacon, ha a HÉVből jobbra jössz fel, akkor pont ott találod magad.
Egyébként ez a Fradi pálya "A" lelátója. 1911-ben készült el, a korábbi képeken a "B" lelátót lehet látni, ami a 30-as évek elején épült. Az A lelátó a mai "kamerás" oldalon, azaz az 1-8-as szektorok helyén volt, és majdnem teljesen ugyanúgy nézett ki, mint a BKV stadion főlelátója, azzal a különbséggel, hogy fából volt.
Amit bemásoltam, azok nem képeslapok, hanem fényképek.
A két képeslap, amire gondolsz egy aukción kelt el, mégpedig ha jól tudom, Szul kocsmatársunk nyerte a licit versenyt. És csak véletlenül voltak az Újpest stadionról is képeslapok. Kb. 3000 képeslapot árvereztek el.
Egyébként a képek:
Itt még biciklipálya van a fű körül, úgyhogy a kép 1925 és 1928 között készült
hogy itt van e biciklipálya, azt nem tudom eldönteni, de itt látszik, hogy az A teraszon sokan vannak :)
Egy kép a Fradi pályáról:
Ismersz valami jó antikváriumot? Én Budapesten két olyan helyet tudok, ahol sport könyveket tartanak...
1944.december 17. Sport utca
MÁVAG-Ferencváros
2-1
Karácsonykor kellett volna lejátszami a FTC-Újpest rangadót,de a sorozatos lágitámadások miatt nem jött össze.
Háromszori halasztás után sem sikerült lejátszani a meccset.
1944.
Ez az ugynevezett félbeszakadt bajnokság.
Igy álltak:
1.Ferencváros 11 9 1 1 44-11 19 pont
2.Újpest 11 9 1 1 39-17 19 pont
Hogy mi lett volna a Fradi pályán az eredmény ki tudja...
Emlékezés. Százegy esztendeje született Orth György
A feledhetetlen legenda
Lapunk spanyolországi tudósítója, Csillag Imre abban a szerencsés helyzetben volt, hogy élőben láthatta futballozni Orth Györgyöt. Az MTK és a magyar válogatott legendás játékosa április 30-án lett volna százegy esztendős, s ennek apropóján Csillag Imre megemlékezését olvashatják.
A magyar bajnoki mérkőzéseket nézve gyakran jut eszembe egykori barátom, a magyar labdarúgás egyik legendás egyénisége, Orth György. Nagyon kíváncsi lennék a véleményére, amikor egy-egy bántó technikai hibát látok, amikor rosszul végrehajtott lövésen bosszankodom; ugyanis mi néhányan, akik még élünk azok közül, akik látták őt játszani, akik ismerték, tudjuk, mennyit gyakorolt egy-egy lövésfajtát, hogy éles helyzetben is tökéletesen tudja azokat végrehajtani. Nagyszerű futballista és nagyszerű ember volt.
Orth György születésnapjára emlékezem most, az egyik legnagyobb magyar labdarúgóra, aki százegy éve kezdte viszonylag rövidre szabott életpályáját. Sok kiváló futballistát láttam, de nálam mindig Orth volt az első. Sokoldalú volt, a hátvédtől a csatárposztig képes volt kiemelkedő teljesítményre. Egyik legemlékezetesebb alakítása az 1927 júniusi, franciák elleni gólparádéja volt. Bár a 13:1-re megnyert meccsnek Takács II József volt a hőse a maga hat góljával, de Orth is szenzációsan játszott. Olyan átadásai voltak, hogy azokra valóban illett a mondás: szeme volt a labdáinak. Amúgy Orth György is szerzett két gólt a mérkőzés elején, akkor, amikor a franciák még úgy ahogy tartották magukat.
Kapcsolatunk akkor sem szakadt meg, amikor már mindketten külföldön éltünk, rendszeresen leveleztünk. Néhány héttel a halála előtt is írt nekem, ez volt utolsó jelentkezése; a Porto edzőjeként hunyt el 1962 januárjában, hatvanévesen. A klub gyönyörű, fekete márvány síremléket állított neki, s arra aranybetűkkel vésték: „A mi szeretett professzorunk". Évtizede még szó volt arról, hogy Orth György hamvait hazahozzák, hogy magyar földben nyugodhasson, ám azt hiszem, mára az ügy „elaludt", pedig az egyik legnagyobb magyar futballista, aki külföldön is magyar maradt, talán megérdemelné ezt a gesztust...
Ekkor, 1906 tavaszán a Brüll Alfréd adományozta serlegért küzdöttek az I. osztályú csapatok....
Aztán lepergett a Brüll-serleg 1. fordulója. A Postás 1:0-ra nyert. És megszólalt a kritika:
"...Az FTC fiataljai közül csak Rumbold, a jobbhátvéd vált be. A csatársor felfrissítése ne msikerült: Schlosserral, egy, a korához képest is fiatal, meglehetősen naiv játékossal egyészült ki és a csapat leggyengébb részének bizonyult."
Sőt, még a következő heti FTC-Typographia meccs után is: "Az új erő, Schlosser nem idevaló. Kicsi és még lassú is"
Hiába rúgott a következő vasárnap a Törekvésnek a hatból egy gólt, gyönyörű, csavart, pergetett, kontrafals gólt - utána már csak a II. csapatban találta magát.
De a vezetők bizalmatlankodása sehogy sem tetszett a szurkolóknak, akik a heti két edzésen következetesen körülvették a Soroksári úti ódon - saját! - pályát. Szinte lázongtak a Tűzoltó utcaiak és nem lehetett felülni a 28-as sárga villamosra (amelynek két átlóval négyfelé osztott kerek jelzőtábláján a zöld és fehér színek váltakoztak) meg a kétfelé osztott (zöld és fehér mezőnyű) 29-esre, hogy az ember ne halljon méltatlankodó kifakadásokat. És a Ferenc körúti kávéházakban is egyre több hang követelte vissza azt a görbe lábú vékony gyereket a "Slózit".
Malaky a kezét dörzsölte. Ezt várta, elvégre magának tulajdonította a kis Schlosser gyerek felfedezését. Hiszen ő bámulgatta, hogy bánik a rongylabdával ott lent, az ablakuk alatti téren ez a gyerek. Mert hát Malakyék a Petőfi téren laktak, ablakukból éppen lehetett látni a Duna parti grundot, ahol a "Remény" névvel büszkélkedő kis utcai csapat rugdalta azt, amit éppen rúgni lehetett. Ott fedezett fel egy erőteljes hátvédet és ezt a görbe lábú, gyenge felsőtestű, de annál ravaszabbul dribliző és hatalmas lövésekekt megeresztő ballábas csatárt, Schlosser Imrét.
Így hát május 7-én a 33 FC ellen újra bekerült a közben gyatrácskán szereplő első csapatba. A 8:0-ra végződő mérkőzés 5 gólja fűződött Schlosser nevéhez. Meg is változott a sajtó hangja:
"Meglepő szépen játszott a kis Schlosser, aki idővel az egyik legjobb játékosunk lehet..."
A bajnokság végén kitört a MASZ-MOTESZ háború, az MLSZ elvette a Postástól az 1905-ös bajnoki címet és az FTC-nek adományozta. A Postás fellebbezett, elvetették. A belügyminisztériumig ment az ügy, hiába. Erre a Postás visszalépett a bajnokságtól, labdarúgó szakosztályát feloszlatta, s a nagyszerű csapat szétszóródott.
Ilyen előzmények mellett közeledett az év második magyar-cseh mérkőzése. Az elsőt nagy nehezen mentette a magyar csapat 1:1-re Budapesten egy csupa tartalékkal felálló ellenféllel szemben. Abba ugyanis nem adott játékost a Slavia és a Sparta sem. Egy szedett-vedett együttest küldtek Pestre, nehogy az MLSZ-t anyagi kár érje. Akkor ugyanis az MLSZ még erősen támogatta a cseh szövetség önálló törekvését Ausztriával szemben.
Most következett a visszavágó Prágában, ezúttal a legjobb cseh együttessel szemben. Miközben itthon a Postás eset erősen megzavarta a futball életet.
A válogató bizottság a Teréz körúti Edison kávéház pincehelyiségében gyűlt össze, a fő téma nem is a válogatás, hanem az FTC-UTE meccsen Schlosser két remek bombagólja. Senki sem vitatta, hogy a 17 éves gyereket be kell tenni a csapatba, de azért belsőcsatárnak - a rettegett Benda II ellen! - nem merték jelölni, hanem a balszélre állították. Azután nyélbe ütöttek egyetlenegy válogatott edzést, amelyen a kijelölt csapat mindössze négy tagja jelent meg.
Maleczky Román, az új főtitkár vezette fel Prágába a csapatot. Bizony megdöbbentette a pályára érkező fiainkat a hatalmas, hatezer főnyi közönség, amely a kis lelátón még zsúfoltabb képet mutatott. Aztán izgatottan estek neki annak a füzetnek, amelyet a cseh szövetség "Halftime" címen adott ki. Mi még nem csináltunk eddig ilyen válogatott programfüzetet. Benne a játékosok fényképei és egy cikk, mely szerint ennél szerencsésebben, jobban összeállított csapattal még nem álltak ki a csehek.
A sok újonccal felálló magyar csapat idegenül érezte magát a szokatlanul széles Slavia pályán. Dobogtak a szívek a meggypiros ing alatt, mikor felsorakozott az oroszlános jelvényű ingben a hazai legénység. A közelmúltban angol profikat verő Slavia 9 játékosát Rezek, a Sparta rettegett középfedezete és Kopeczky a Meteor balfedezete egészítette ki.
Aztán kezdődött a nagy mérkőzés.
"Mintha két kéz összefonódott volna, úgy repült párhuzamosan a két szélső, Sebestyén és Schlosser. A csehek csak kapkodtak. Ha Schlosserra támadtak már átvágta a labdát, hatalmas ívben Sebestyénnek. Ha a jobbszélsőnkre mentek rá, már repült is a labda Schlosser elé" Viharzottak a magyar támadások, pedig Sebestyén egyáltalán nem volt gyors, és Schlosser sem túlságosan. De a labdáik annál inkább! S ha kellett kiderült, hogy milyen ravasz, minden hájjal megkent focista mindkettő.
Bár az első gólt a csehek szerezték meg, Jeny révén Sebestyén labdájával Horváth egyenlített, majd főleg Schlosser passzaiból 3:1-re, aztán 3:3 után 4:3-ra vezetett a magyar csapat, egy balszerencséd bekapott góllal meg kellett elégednie a 4:4-es, győzelemmel felérő döntetlennel. Amilyen halálos csend fogadta minden egyes gólunkat, olyan meleg elismerő taps fogadta a levonuló magyar csapatot .
-Ki volt a legjobb? - faggatták itthon a hazajövőket a pályaudvaron. Károly Jenő, a "tanár úr", a csapat legrégibb tagja így felelt:
-Nem az a fontos, hogy ki volt jó, hanem az, hogy ki lesz a jövőben a legjobb... Hát ez a kis Slózi a közeljövő legnagyobb magyar játékosa!
Nem tévedett.
1901 Militades Manni Budapesti TC 17
1902 Militades Manni Budapesti TC 10
1903 Károly Jenö MTK Budapest 15
1904 Pokorny József Ferencvárosi TC 12
1905 Károly Jenö MTK Budapest 13
1906/1907 Kelemen Béla MAC Budapest 21
1907/1908 Vangel Gyula MAC Budapest 21
1908/1909 Schlosser Imre Ferencvárosi TC 20
1909/1910 Schlosser Imre Ferencvárosi TC 26
1910/1911 Schlosser Imre Ferencvárosi TC 45
1911/1912 Schlosser Imre Ferencvárosi TC 40
1912/1913 Schlosser Imre Ferencvárosi TC 44
1913/1914 Schlosser Imre Ferencvárosi TC 36
1916/1917 Schlosser Imre MTK Budapest 38
1917/1918 Schaffer Alfréd MTK Budapest 42
1918/1919 Schaffer Alfréd MTK Budapest 41
1919/1920 Orth György MTK Budapest 28
1920/1921 Orth György MTK Budapest 21
1921/1922 Orth György MTK Budapest 26
1922/1923 Priboj István Újpesti TE 25
1923/1924 Jeszmás József Újpesti TE 15
1924/1925 Molnár György MTK Budapest 21
1925/1926 Takács II József Vasas SC Budapest 29
1926/1927 Horváth László III.Kerület FC Budapest 14
1927/1928 Takács II József Ferencvárosi FC 31
1928/1929 Takács II József Ferencvárosi FC 41
1929/1930 Takács II József Ferencvárosi FC 40
1930/1931 Vincze Jenö Bocskai SC Debrecen 20
1931/1932 Takács II József Ferencvárosi FC 42
1932/1933 Jávor Pál Újpesti FC 31
1933/1934 Toldi Géza Ferencvárosi FC 27
1934/1935 Cseh II László Hungária MTK Budapest 23
1935/1936 Sárosi György Ferencvárosi FC 36
1936/1937 Cseh II László Hungária MTK Budapest 36
1937/1938 Zsengellér Gyula Újpesti FC 31
1938/1939 Zsengellér Gyula Újpesti FC 56
1939/1940 Sárosi György Ferencvárosi FC 23
1940/1941 Sárosi György Ferencvárosi FC 29
1941/1942 Kalmár György Szegedi AK 35
1942/1943 Jenöfi Jenö
Zsengellér Gyula Vasas SC Budapest
Újpesti FC 26
1943/1944 Zsengellér Gyula Újpesti FC 33
mindjárt jövök egy Schlosseres cikkel, csak túl hosszú, úgyhogy nem írom be mind, csak az érdekesebb részeket
Szerintem végig sem olvastad. Semmiféle utalás nem tartalmaz arra vonatkozóan a cikk, hogy a játékosok elcsalták volna a meccset. Az, hogy jött a felsőbb utasítás a csapatösszeállítást illetően, viszont tényként kezelhető, vagy kételkedsz Balogh István az akkori korszak egyik kiemelkedő játékosának a szavahihetőségében? A cikk végig őt idézi, most attól függetlenül, hogy mikori is. De biztos hazudik...Ha igen, akkor biztos van racionális érved, hogy miért is nem játszott az a 3 játékos...Az is tény, hogy az olaszok jobbak voltak, és akkor is azok lettek volna ha a nem játszó játékosok mégis játszanak.
A német példádat pedig nem is értem, hiszen 1936-ban a magyarok az első, a németek a második körben estek ki. Előbbiek a lengyelek, utobbiak a norvégok ellen, nos ez a két válogatott mintha nem tartozott volna a "tengelyhez"...de Isten ments, hogy most azon kedjünk el vitatkozni, hogy bunda volt vagy sem az olasz-magyar vb döntő. Zárjuk le annyival, hogy nem, az akkori magyar vezetők azonban tán megkockáztatható, hogy finoman szólva(hogy ne menjek túl messzire)nem biztos, hogy sokat bánkódtak a vereség miatt.
Tudtam,hogy ez a téma előkerül ebben a topicban.Ez Hackett kedvenc gumicsontja.
Nézzük a tényeket!
1.Milyen politikai rendszer volt Magyarországon 1966-ban?(Ekkor jelent meg a cikk.)
2.Az olaszok a 30-as években szinte mindig nyertek a magyar válogatott ellen.
3.Ha tényleg a politika diktált volna,akkor például a berlini olimpián a német csapatnak kellett volna nyernie.
4.Nálunk mindkét elvesztett világbajnoki döntőt azzal szokás magyarázni,hogy le kellett feküdni az ellenfélnek.Szerintem a hollandokban vagy a csehekben több az önkritika.
Nem tudom, Orthot lehet én sem ismerném fel, kevés kép maradt róla és azokat sem nagyon mutogatják. Az a baj tényleg, hogy a neveket ismerem, de sosem láttam játszani őket.
Vajon Orth György nevét ismeri-e a mai ifjúság? Gyanítom, hogy nem. Sajnos. Amit nagyon sajnálok, hogy ezeket a játékosokat nem tudom reálisan megítélni, hiszen soha nem láttam őket élőben játszani, de még TV-ben sem. Egy történet az elején feltett kérdésemre:
Tari István: Mikor "hal meg" egy játékos?
A labdarúgóház folyosóinak és termeinek falán sok kép függ. Mindig sok nézője van.
A napokban egy sereg ifjúsági játékos járt a klubházban. Az egyik kép előtt többször is megálltak. Nézegették. Megjegyzéseket tettek. Mögéjük sodródtunk. Hallgatóztunk.
A fiúk találgatták, hogy a képen látható válogatott csapat tagjai közül melyik játszhatott a legjobban.
- Azt hiszem ez az izmos lábú - mondta az egyik.
- Szerintem a sima hajú - vetette közbe a másik.
- Nézzétek, ez a hosszú, kopasz nem sokat tudhatott. Talán tartalék volt!
Nézték és nagyot nevettek. Mikor elmentek, mi is megnéztük a hosszú kopaszt.
Orth Gyuri volt...
Még be sem fejezhette a mondatot, már elhangzott az újabb itélet:-Balogh is túlságosan kemény. Nem szabad elrontani a mérközés légkörét!-Nem a légkör a mi hangulatunk romlott el. Spéci bácsi nem tudta magát türtőztetni. Kifakaadt:-Akkor talán állítsák össze az urak a csapatot-mondta, s hangján érezni lehetett majd szétveti a feszültség. Az értekezlet során nem is szólt többé. Nem mondom megtisztelteés volt a cím,eres mez viselése, de különös érzés lett volna Géza helyén játszani, amikor neki teljes joggal helye lett volna a csapatban"emlékezik vissza egy emberöltő távolságból Balogh Bonzó"Tudomásul kellett vennem, nem vagyok alkalmas arra, hogy 90 percen keresztül ápoljam a magyar olasz barátságot.
Végetért az értekezlet és egyben a jó hangulatunk is. Még a mindig tréfálkozó Béla bácsi, ahogy fociberkekben ismerték a Vörös taki, a válogatott gyurója és egyben pszichiátere is elkomorult.-Ez nem tetszik nekem gyerekek-hajtogatta és kesernyés mosollyal hozzáfűzte-El kellett volna énekelni az értekezlet után a Mégis bunda a bunda című népdalt...-Aztán gyorsan követték egymást az események...Lemondta a szerplést Turay Jóska és aztán Korányi is. Mind a kettő játszott már mérközést nagyobb sérüléssel is, most egyik sem vállalta a játékot. Pedig az értekezlet előtt szó sem volt ilyesmiről.-Még mindig érzem a sérülésemet és a gyomrom is rendetlenkedik-indokolta Suttyó. Mi mindannyian tudtuk, hogy nem erről van szó. Kisebb sérülésük kapóra jött nekik. Nem kellett nevüket adniuk a barátság ilyen ápolásához.
S hogy mi történt a mérközésen?...Azt mindenki tudhatta. Olyan volt a találkozó, mint az utóbbi évek olasz-magyar találkozói...Szépen játszott a csapat, átütőerő nélkül...Kikaptunk 4-2-re, az olaszok villám támadásaikból érték el góljaikat...Nagyon hiányzott Suttyó és Géza szive, lelkesedése, fáradhatatlansága, keménysége, nem is beszélve Króni gyorsaságáról Biavati és Colaussi ellen...Mi lett volna ha ők is játszanak?...Mondjam azt, hogy megnyertük volna a vb-t...Nem ilyesmit, nem állíthatok...Már akkor is gömbölyű volt a labda...De, hogy harcosabb, elszántabb hangulatban lépett volna pályára a csapat, abban biztos vagyok...Így nem esett csorba az olasz-magyar barátságon s Pioláéké lett az aranyérem, s miénk az ezüst mellé, az utolsó értekezlet soha el nem felejthető keserűsége.
Szegény Spéci bácsi annyira elkeseredett, hogy 2 napra eltűnt a csapat mellől...Csak az elutazás előtt jelentkezett ismét...Hazajöttünk és ő nem vállalta többé a válogatott melletti edzősödést...Lemondott...S én még mindig bosszúsággal gondolok arra a taktikai értekezletre" Fejezte be emlékezéseit Balogh I. István, aki szintén nem volt alkalmas a barátság áolására. De azt az untauglich minősítést cseppet sem szégyenli.
Gondoltam bemásolom ide, mert a legtöbb eredmény a két világháború közötti időszakban született.
Ti ezeket a cikkeket úgy gépelitek be? Pl. Orthról. Nem fáradságos?
Időpont:1938. junius 18-án, délután. Jó hangulatban ültek együtt a magyar válogatott tagjai a vincennesi szálloda éttermében.Érthető volt a jókedv, hiszen az addig jól végzett munka tudatában gyűltek össze a vb döntő előtti taktikai megbeszélésre. Nagy arányú győzelem Holland-India ellen, aztán Svájc ellen 2-0, s két nappal korábban a svéd válogatottat fektették két vállra és nem is akármilyen arányban."Pedig a svédek úgy kezdtek, mintha keresni akarnának valamit"emlékezik vissza balogh István, az újpestiek Bonzója, aki tagja volt a keretnek de azt a mérközést, mint tartalék izgulta végig."Még a fülünkben csengtek a Himnusz utolsó akkordjai, mikor a svédek első támadásukból Nyberg révén vezetést szereztek...S aztán az egyre kaptak egy ötöst..."
Az esélyekről beszélgettek a játékosok. Arról, hogy most talán meg lehet szakítani a 13 éves sikertelenségi sorozatot. Az olaszok az elődöntőben nem voltak túl meggyözőek a brazilok ellen, a mieink pedig valóságos iskola játékkal győzték le a svédeket. "Úgy együtt volt a gárda, mint előtte tán még sosem...egy mindenkiért, mindenki egyért...Ha álmomból felkeltenek, akkor is el tudnám mondani a svédek elleni összeállítást:Szabó-Korányi,Bíró-Szalay,Turay,Lázár-Sas,Zsengellér,Sárosi dr.,Toldi,Titkos...Senki sem érezte magát fáradtnak, biztosra vettük, hogy ez a csapat lép pályára a döntőben is...Mi tartalékok is ezt tartottuk természetesnek...Vártuk a taktikai értekezletet s kinyílt az ajtó Dietz Karcsi bácsi,szövetségi kapitány és Schaffer edzőnk egy népesebb küldöttség kiséretében lépett be.
-Fiuk, látogatókat kaptunk hazulról...Szendy polgármester úr hozta az otthoniak üzenetét...A szurkolók köszönik az eddigi helytállást és sok sikert kivánnak....-Karcsi bácsi sorra bemutatott bennünket a küldöttség tagjainak, s aztán kiderült, hoy másféle üzenetet is hoztak magukkal...A kapitány hozzánk fordult:-Úgy gondolom, nincs semmi okunk arra, hogy változtassunk a svédek elleni győztes csapaton-körülnézett s mikor látta, hogy mindenki helyeslően bólint, folytatta-Olyan összeállításban lépünk pályára mint csütörtökön.
-S ekkor megszólalt valaki a küldöttség tagjai közül:-Toldi nem játszhat az olaszok ellen!-Spéci bácsi, Schaffer edzőnk szólalt meg elsőnek-Miért ne játszhatna?Teljesen egészséges és igen jó frmában van.-Túlságosan kemény játékos és igen heves vérmérsékletű-hangzott a válasz.Spéci bácsi még érvelt:-Az olaszok ellen ilyen kemény, lelkes fiukra van szükség.-Félő, hogy eldurvulna a mérkőzés és nagyon lényeges, hogy az olasz barátaink ellen szép, baráti hangulatú döntőt játszunk...Mit mondanának az emberek, ha a két baráti nép fiai kakaskodnának egymással...Erről szó sem lehet, Toldi nem játszhat.-Géza, ez a nagydarab ember, egy szót sem szólt, de a tekintete mindent elárult...Tudta és akkor már mi is sejtettük, hogy miről lehet szó...Akkor már összekovácsolták a tengelyt, hivatalosan virulnia kellett a német-olasz-magyar barátságnak...S ebből ugye a sport nem maradhatott ki. Spéci bácsi még próbálkozott:-Akkor legyen Balogh a balösszekötő! A Holland-India elleni meccs óta nem játszott, pihent erő...
Még amíg el nem alszom írok egy csapatról. Mégpedig a 20-as, 30-as évek egyik legjobb vidéki csapatáról, a Bocskayról. Ha a debreceni DK-sok további adatokkal, történetekkel rendelkeznek, a klub további sorsát ismerik, kérem írjanak!
Bocskay Football Club Debrecen
Alakult 1926-ban, színe kék-sárga. A megalakulás esztendejében a második profiligában szerepelt a debreceni csapat és ebben az évben végzett teljesítménye alapján - osztályozó mérkőzés után bekerült az első ligába.
Az első profi bajnoki szezonjukban, 1927-28-ban a 12 csapatos mezőnyben a 11. helyezést érték el. A következő szezonban azonban felzárkóztak a "három nagyhoz" és a 4. helyen végeztek. Az 1929-30-as szezon a klub történetének legsikeresebbje lett: a Szegedi Bástya elleni 5-1-es győzelemmel megkaparintották a Magyar Kupát. A bajnokságban a legjobb vidéki csapatként az 5. helyen végeztek.
Az 1930-31-es szezonban a gólkirály a csapat balösszekötője, Vincze Jenő lett. A Bocskay ismét a 4. helyen végzett, ezzel jogot szerezett a Középeurópai Kupa indulásra. Az első fordulóban az FC Vienna együttesével találkoztak, Bécsben 3-0-ás, a visszavágón 4-0-ás vereséget szenvedtek. A KK győzelmet ebben az évben a Vienna szerezte meg...
A csatársor ekkoriban Európa hírű és magyar válogatott volt: Markos, Vincze, Teleki, Eőry, Hevesi. Vincze 25-ször, Markos 19-szer, Teleki 7-szer, Eőry 1-szer szerepelt a nemzeti tizenegyben.
Az 1931-32-es 4. és az 1932-33-as 6. helyet követően az 1933-34-es szezonban a Fradi és az Újpest mögött sikerült elcsípniük a bronzérmet. A profi bajnokság kilenc szezonjából ez volt az egyetlen, hogy nem az Újpest, Ferencváros, Hungária hármas osztozott az érmeken. Ezt a nagyszerű teljesíményt többek között az Üllői úton és a Hungária úton aratott győzelemmel sikerült elérniük. A teljesítményt a szövetségi kapitány is díjazta: a 34-es Olaszországi VB-re három debreceni játékost is nevezett: a csapat három csatárát. Az 1. fordulóban, az Egyiptomiak elleni 4-2-re végződött meccsen a válogatott a Markos, Vincze, Teleki, Toldi, P. Szabó Gábor csatársorral állt fel, azaz 3 Bocskay játékossal. Meg is hálálták a bizalmat a játékosok: Vincze Jenő és Teleki Pál is betalált az egyiptomi hálóba. Az osztrákok elleni negyeddöntőn viszont csak Markost állította a csapatba a kapitány, vereség is lett a vége...
A VB szereplés után újabb KK szereplés is várt a csapatra. Ezúttal az FC Bologna volt az ellenfél. Az olaszországi 2-0-ás vereségre csak egy 2-1-es hazai győzelemmel tudott válaszolni a kék-sárga csapat. Viszont ismét a végső győztes ellen maradtak alul...
A későbbiekben már nem szerepelt ilyen jól a csapat. A játékosok kiöregedtek vagy eligazoltak. 1934-35-ben a 9., 1935-36-ban és 1936-37-ben a 6. helyen végzett a Bocskay. A későbbiekben már a kiesés ellen harcolt a debreceni csapat: 1937-38-tól sorrendben 11., 12., majd végül az 1939-40-es szezonban 10. helyen végzett a csapat. Ez utóbbi eredménnyel búcsúztak az ekkor már nemzetinek nevezett bajnokságtól, és oda sohase tudtak többé visszakerülni. 1943-ban a DVSC vette át a helyüket.
összesen 13 szezont töltöttek az első osztályban.
Ez alatt 306 meccsen 116 győzelmet arattak, 55 alakalommal végeztek döntetlenre és 135 hagyták el vesztesen a pályát. 567 gólt rúgtak és 637-et kaptak, 287 pontot szereztek. A Bocskay 8 alkalommal lett a legjobb vidéki klub.
Az Olympique de Marseille-nek is magyar edzője volt a 30-as évek közepén: Eisenhoffer József. Korábban ott is játszott. Kohut Vilmos, a Fradi korábbbi balszélsője pedig a 30-as évek egyik legnagyobb Marseille-i sztárja volt.
Gratulálok a topikhoz. Egy érdekesség: az AS Romának első, 1942-es bajnoksága idején magyar volt az edzője: Schaffer Alfréd, az I. világháború alatti évek többszörös magyar gólkirálya.
ORTH (FALUDI) György (1901), az MTK és a Hungária FC játékosa, 1917 ls 1927 között 30 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 13 gólt szerzett. Tagja volt az 1924. évi olimpiai játékokon szerepelt magyar együttesnek. - Nyilván fiatalabb olavasóink is többször hallották vagy olvasták már: "Minden idők legkiválóbb magyar labdarúgója Orth György." Ebben a sportágban bonyolult feladat a játékosok képességeinek összehasonlítása, egybevetése. Mégis határozottan állíthatjuk, ha akadt is Orth-hoz hasonló, az ő kivételes tudását megközelítő, vagy talán el is érő játékos, túl még nem szárnyalta egyetlen magyar labdarúgó sem. Már jóval 180 centiméteren felüli, arányos termetével kimagaslott társai közül. Tökéletes technikai képzettsége - fejjel és lábbal egyaránt - olyan magas fokú játékintelligenciával, "hadvezéri" irányítóképességgel, korát megelőző taktikai érzékkel és fegyvertárral párosult, amely az európai labdarúgás egyik legkiválóbb egyéniségévé avatta. Sokoldalúsága is szinte páratlan. Kapustól balszélsőig talán minden helyen játszott - válogatott színvonalon. (Szereplése a legjobb tizenegyben így oszlik meg: középcsatár 19, középfedezet 5, jobbösszekötő 3, jobbfedezet 2, balfedezet 1 mérkőzésen volt.) A sérült Zsák helyett a kapuba is többször "beugrott" - sikerrel. Érdekes, hogy legszívesebben a balfedezet helyén játszott. Képességei azonban irányító szerepkörben, tehát a középcsatár és középfedezet posztján csillogtak teljes fényükben. Zseniális taktikusnak bizonyult. A legváratlanabb pillanatokban, a másodperc tört része alatt kedvezőbb helyzetet tudott teremteni saját vagy társai számára. Ellenállhatatlanul cselezett, nagy erővel és pontosan lőtt, illetve fejelt. Látszólag lomha mozgása viharos erejű rohammá változott, ha belelendült. Társai helyezkedését futás közben is látta, jól érzékelte. Mindig a legkedvezőbb megoldást válaszotta a támadás folytatására vagy befejezésére. - Orth gyermekként került a Vasas csapatába, de 15 éves korában már az MTK játékosa lett. A válogatott tizenegyben mindt 16 esztendős ifjú mutatkozott be. A sors azonban nem sokáig maradt kegyes hozzá. 1925-ben, Bécsben, olyan súlyos térdsérülést szenvedett, amelynek szomorú következményeit teljes mértékben többé nem tudta kiheverni. Nagy akaraterővel még néhány évig játszott. A válogatottban is helyet kapott, Egyre inkább nyilvánvalóvá vált azonban, hogy a sérülés előtt csodálatos mozdulatokra képes láb már nem engedelmeskedik a változatlanul szárnyaló ötleteknek, elgondolásoknak. Tulajdonképpen már 1929 végén visszavonult a tényleges játéktól. Itthon próbált edzőként elhelyezkednim de nem jutott képességeinek megfelelelő feladathoz. Ezért 1930 tavaszán Dél-Amerikába távozott. Kisebb megszakításokkal három évtizeden át ott tevékenykedett - nagy sikeerrel. Hazalátogatásra készülődött, amikor 1962 januárjában egy végzetes szívroham - Portugália földjén - végleg elszólította a földi küzdőtérről. A magyar válogatottban legemlékezetesebb teljesítményét mindössze 20 éves korában, 1921. november 6-án, a Svédország elleni találkozón (4-2) nyújtotta. Káprázatos játékára három ritkán látható góllal tette fel a koronát. Akik azonban látták őt játszani, azok számára nyilván sok más mérkőzése is emlékezetes. Négy-öt évtizeddel ezelőtt (69-es a könyv - a szerk.) vasárnaponként sok ezer ember csak azért járt mérkőzésre, hogy az ő játékában gyönyörködhessék...
Azt még én tenném hozzá, hogy 3 alkalommal volt gólkirály.
Remek topic!
A Középeurópai Kupa is ebben az időszakban indult. 1927-ben írták ki először a sorozatot. Az alapító országok: Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia. A szervezők Jugoszláviát hívták meg negyedikként, az olaszok 1929-ben csatlakoztak a KK-hoz. A kupaküzdelmekben Közép-Európa legjobb csapatai vettek részt.
1927 és 1933 között 8 együttes vett részt a küzdelmekben, 1934-1938 között pedig már 16. 1939-től 1959-ig ismét csak 8 csapat indult. A második világháború után 1955-ben írták ki újra a kupát. De ez már nem ehhez az időszakhoz tartozik. A KK 1988-ig létezett.
A győztesek a II. világháborúval bezárólag:
1927: Saprta Praha
1928: Ferencváros
1929: Újpest
1930: Rapid Wien
1931: Vienna
1932: Vologna
1933: Austria Wien
1934: Bologna
1935: Sparta Praha
1936: Austria Wien
1937: Ferencváros
1938: Slavia Praha
1939: Újpest
1940: Elmaradt a döntő (A két döntős a Ferencváros és a Rapid Wien lett volna)
Coupe des Nations(Nemzetek Kupája)1930
1930 nyarán rendezték meg a tornát Genfben, a helyi klub a Servette otthonában, annak a Servette-nek aki éppen akkor nyerte meg a svájci bajnokságot. A tornát egyidőbe rendezték a vb-vel, amelyre csak 4 európai ország küldte el csapatát(Belgium, Románia,Franciaország és Jugoszlávia). A torna egyébként a Stade des Charmilles felavatásának is volt szentelve.
Résztvevők:
First Vienna FC (osztrák kupagyőztes)
Cercle Brugge (belga bajnok)
SK Slavia Praha (csehszlovák bajnok)
Sete (francia kupagyőztes)
SpVgg Fürth (német bajnok)
Újpesti FC (magyar bajnok)
AGC Bologna (olasz bajnok)
Go Ahead (holland bajnok)
Real Unión Irún (1927-es spanyol kupagyőztes-a versenyen bajnokként volt meghirdetve, ami téves, hiszen 6.-ként érkezett, gondolom a kasszának azért így jobb volt)
Servette FC (svájci bajnok)
Az Irun és a Bologna engedélyt kapott arra, hogy ne csak saját, hanem más csapat játékosait is pályára küldje. A görög és a norvég szövetség tiltakozó levelet küldött el a rendezőbizottságnak, hogy csapataikat nem hivták meg a tornára.
First Round
28 Jun: Servette 0-7 First Vienna
29 Jun: Sete 3-4 Fürth [asdet, winning goal in 140']
29 Jun: Slavia 4-2 Cercle
30 Jun: Újpest 3-1 Irún
byes: Go Ahead and Bologna
Consolation Round (losers first round)
1 Jul: Servette 2-1 Cercle
1 Jul: Irún 5-1 Sete
[losing teams eliminated, winners progress to quarterfinals]
Intermediate Round
2 Jul: Go Ahead 0-4 Bologna
[winners against worst winners consolation round; losers against best winners
first round?]
Third Place Match
6 Jul: First Vienna 5-1 Servette
Final
6 Jul: Újpest 3-0 Slavia
Final classification:
1.Újpest
2.Slavia
3.First Vienna
4.Servette
5.Bologna, Fürth, Irún and Go Ahead
9.Cercle and Sete
A győztes tehát az Újpest lett, ami azért is nagy szó, mert ezt a kupát a BEK elődjének is nevezik. Többször nem is rendezték meg, valszeg a KK nagyobb presztízse és a endezésbeli hiányosságok miatt.
Lehet, hogy nem sok mindenkit érdekel 20-as, 30-as évek beli magyar foci, de engem nagyon.
Ez a korosztály is az aranycsapatéval megegyező sikereket ért el, VB ezüstérmesek lettek. Mégse beszélünk róluk, nincsenek róluk könyvek, az újságok nem közölnek fényképeket, nem ismerjük a játékosok későbbi sorsait.
A médiában az 54-es csapatunk a mai napi állandó téma, a 38-as meg sose volt az.
De nem csak VB döntőt játszottunk ekkoriban. A 20-as évek közepén indult be Magyarországon - Európában másodikként - a profi futball. Részt vettünk az 1912-es, a 24-es olimpián, illetve az amatőr válogatottal a 36-oson is.
Itt, Közép-európában kezdődött el az európai foci keretbe foglalása. Útjára indult a KK, amit többször is magyar csapatok nyertek. Elindult az Európa Kupa, az első országok közötti torna is. Ez utóbbiról például sehol se találtam semmit. Annyit sikerült találnom, hogy 1927 és 1930 köztött zajlott az első. Az Újpest megnyerte az 1930-as Bajnokok Tornáját is. Ezekben az időkben is nagy nemzetközi sikereink voltak, világklasszisaink fociztak a pályákon és külföldön, de ezek, ők mind feledésbe merültek. Miért?
Szerintem egy átlagos magyar focidrukker jó ha 4-5 játékost meg tud említeni a háború előttről, de Puskásékat álmában is felsorolja....
Ebből az időszakból éredekelne, és reményeim szerint nem csak engem, szinte minden. Adatok, statisztikák, nagypapák által mesélt történetek, képek, könyvek, újságcikkek stadionokról, játékosokról, klubokról, a válogatotról, külföldön játszó magyarokról. Magyarul minden, ami magyar foci a két világhábroú között.
Ha van rá igény, én is tudok írni egy-két dolgot, főleg az Újpesttel és a válogatottal kapcsolatosan, de mindenkitől várok valamit :)
