De cca. 15 évig ez téma volt, mert nem volt barátnője és már nem tudtunk mire gondolni, azaz az sem lett volna gond, ha esetleg kiderül, hogy a fiúkat szereti, de saját állítása szerint "csak" annyi volt a probléma, hogy gátlásos volt a kis cerka miatt.
Igazából nem is én találtam ki, hanem olvastam egy ilyen pasiról egy könyvben. Nagyon jó nője volt, és boldog családjuk. AZ íróknak nem kell mindent elhinni? :)
Lehet, de el tudok képzelni egy 160 centis kopasz kövérkés pasit, aki mondjuk szépen játszik a trombitán, ezért sok elismerésben részesült, ezért jó dumája lett, ezt pedig szeretik a nők. Vagyis van olyan nő, aki szereti.
Igen, csak azzal nem értek egyet, hogy neked feltétlenül kell egy bizonyos látható tulajdonság. Szerintem bármi apróságra lehet valaki büszke, és építhet rá önbizalmat. Nem kell a test, fej, és amiket mondtál, azok mentén maradni.
Készítek oly színvonalú finomságot,amit étteremben ennénk. Van egy bizonyos varázsa az otthon készült,tálalt vacsinak.:) S akkor hagyjuk abba mikor szeretnénk...onnan folytatjuk ahol épp kedvünk tartja.stb:)
Én is így értettem, az önbizalmat. Azt már nem önbizalomnak hívjuk, ha túlzott, hanem arroganciának, nagyképűségnek...
Ha a 85-ös IQ-jú okosnak gondolja magát, akkor nincs tisztában az értékeivel. AZ a fontos, hogy tisztán lássa magát. Lehet önbizalma, mert mondjuk szép, vagy sportos, vagy valami más. A kisugárzásából nem derül ki, hogy épp mire büszke.
önhittség, nagyképűség arrogancia stb. létező jelenségek, én ezt értettem túlzott önbizalom alatt
én meg pont azt mondom, hogy lehet elégedett magával, de nem mindegy mire.
ha a jónevű egyetemen diplomázott 130-as iq-jú okosnak érzi magát, rendben. ha a nyolc osztályt épphogy elvégzett 85-ös iq-jú, akkor nem megalapozott az elégedettség.
ha a 190 centis sportos alkatú elégedett a testével--rendben. ha a 160 centis nagyhasú, akkor hiába elégedett,attól még egy kis pocakos ember
Szerintem az önbizalom nem lehet túlzott. Ez olyan, minthogy nincs 120%-os narancslé.
És nincs olyan, hogy nincs mire. Nem kell hozzá kézzelfogható értéket adni. Magamhoz képest elégedett vagyok magammal, ennyi. Az, hogy más engem ebben meg akar ingatni, az őt minősíti. Ha ő leszól, mert én nem vagyok elég feszes testű vagy szép pofijú, attól még elégedett lehetek magammal, mert mondjuk okos vagyok vagy ügyes, vagy bármi. Valamiben jó vagyok, és az elég. A szülőknek kell megtanítani a gyerekeket arra, hogy elégedettek legyenek a rajzukkal, az énekükkel, akármivel. Aztán ha felnőnek, lehet, hogy rondák lesznek, de az bennük van, hogy értékesek.
arc, test, jövedelmi helyzet, életkilátások, egészség, szexuális ügyesség---ha ezek nincsenek rendben (minél több nincs belőle rendben, annál inkább igaz), hiába van önbizalma, mire megy vele:)
nekem van olyan 40 éves ismerősöm, aki nem volt megelégedve a méretével, kicsinek gondolta és kb. 15 évig szinte cölibátusban élt és most egy huszonéves lánnyal van együtt és nagyon szeretik egymást...
persze, de igazából én is az önbizalomról beszélek: ha túlzott, épeszű embert taszít.
ha normális mértékű, az nagyon szimpatikus lehet, de csak ha van mire: ha nincs akkor sokra nem megy vele, pláne komolyabb nőknél, pláne hosszabb távon.
Szerintem az önbizalom nem magától pottyan az emberek ölébe, hanem abból jön össze, hogy értelmesek, kiegyensúlyozottak, tisztában vannak a saját értékeikkel, belátják és elfogadják a hibáikat. Egy nagyon jó személyiség feledteti a kevésbé jó adottságokat. És ez vonzó lehet a nők számára.
ha remek teste van, nagyon megnyerő a dumája, látszik hogy nem egy nagyon lepusztult srác, akkor lehet hogy nem jóképű, talál nőt. na de már itt is van mivel ellensúlyozni az arc problémáit.
szóval önmagában az önbizalom eléggé túlértékelt, ha nincs mire, hiába van. kivéve pár nagyon kis idiótát, de hát azt meg nem kell irigyelni senkitől
én úgy értelmeztem arról beszél, hogy nem számít mekkora a micsodája, mert ronda, ergo édesmindegy, el sem jut odáig, hogy valaki megnézze. ezt értette testi fogyatékosság alatt.
