Nem tudok sokat mondani, inkább csak azért szólok hozzá, mert az én mátraalji vernakulárisomban is így van azzal, hogy ez kevésbé másként í-ző dialektus, mert az E/1 forma enyim, de a T/1 alak emménk.
Egyébként az ez- előtag (amely szerintem az enyém analógiájára jelent meg) a jelzői alakokon is ott van: ugyan én csak az ette házad ’te házad’, és az emmi házunk ’mi házunk’ formát tudom most felidézni, az enyim házam ’én házam’ mellett.
> Arra akartam utalni, hogy a szlávban volt F fonéma jóval a XI. századot megelőzően is.
Ne feledd, hogy ez a topik nem az Alternatíív fórumcsoporton van. A szlavisztika egységesen trivialitásnak tekinti az /f/ fonéma hiányát. Én adtam is péfákat emellett. Most akkor te jössz, hogy példákat adj, amelyek az állításodat alátámasztanák. De olyan példákat, amelyek a Magyarulezhez illők, nem pedig az Alternatívhoz.
Volna valaki olyan kedves, és megnézné az általam nem ismert/hozzáférhető szakirodalomban, hogy van-e valami fejlemény a szín (Farbe) eredetének kutatásában a TESZ-hez képest (ti. ott ismeretlen eredetű, a finnugor kizárva)? Köszönöm előre is. (Általam ismert és hozzáférhető szakirodalom = TESZ)
> átvételkor hanghelyettesítésnél. Szláv közvetítésről lévén szó az utóbbi tűnne számomra valószínűnek, csak akkor mitől vannak a délszlávban pl. olaszból átvett f-betűs nevek, helynevek, szavak?
Itt valóban hanghelyettesítésről van szó. A szláv nyelvekben legalább a XI. sz.-ig nem volt /f/ fonéma. A korai egyházi terminológiai átvételekben is /p/ (esetleg /v/) van /f/ helyett, vö. horvát post [pô:st] ’böjt’ < ószláv postъ < ófelnémet fasto > német Fast. Az olasz Francisco név régi átvételét őrzi a horvát Pran(j)ić családnéc. Helynevekben pl. latin Flanona > olasz Fianona ~ horvát Plomin (itt XI. sz.-i glagolita falvésetet találtak).
A p>f út tűnik könnyebbnek, ilyen volt a felnémetben kétszer, az ősmagyarban, és ha jól sejtem, bizonyos ponton/hangkörnyezetben a perzsa és a görög nyelvek elődeiben is. De visszafele is mehet pl. dialektusok versengésekor vagy átvételkor hanghelyettesítésnél. Szláv közvetítésről lévén szó az utóbbi tűnne számomra valószínűnek, csak akkor mitől vannak a délszlávban pl. olaszból átvett f-betűs nevek, helynevek, szavak? Nyilván az átvétel időpontja, útvonala se mindegy...
Én úgy gyanítom, hogy a p és f (b és v) akár ide-oda is változhat, s mintha hasonló lett volna a germán hangrendi változások során is. (De ez csak saját memória, rosszul is emlékezhetek, nincs alkalmam most leellenőrizni.)
Az angol változattal kapcsolatosan az a. cog '(fogaskerék)fog' eredete ismeretlen, talán egy skandináv szó kölcsönzése [norvég kugg 'cog'], s ezek talán mind kapcsolatban lehetnek a n. Kugel 'gömb, golyó' eredetével.
A kognitív latin eredetű vándorszó jelentése meg nem felfog, hanem megismer a l. con- '[itt nyomósító előtag]' + (g)noscere 'ismer' szavakból.
Elnézést, a cog-cognitive példát én hoztam. A cognosc- valóban megismerést jelent eredetileg, de a származékok _mai_ jelentéstartománya bőven átfed a magyar felfog szóéval. A cél az lett volna, hogy ellenpéldát hozzak egy olyan nyelvből, ahol a metaforikus jelentéskiterjesztés gyakori, mintegy jelezve, hogy az eredetet tekintve ne dőljünk be annak a puszta ténynek, hogy két szó alakja és jelentése is átfed a mai nyelvben.
