Szokásos nyugati zöld-képzetek. A kelták kékre festették magukat és fejvadászok voltak kb. a hunok idején, az olaszok, belgák, franciák máig eszik a lóhúst, a germánok meg embert is áldoztak. A buszkasi ismert játék egész Közép-Ázsiában, nincs vele semmi baj, ahogy a színlelt lányszöktetéssel.
Robert Graves ezeket írja a hunokról " Vitéz Belizár" címü müvében...
Többféle hunt ismerünk, fehér hun, masszageta, heruliánus, bulgáriai hun. A heruliá-nusok felvették a kereszténységet.
A hunok búzaszínüek, ferde mélyen ülő szemük mindig vörös a portól és széltől.
Orruk kicsi, nem feltönő, arcra kövérek, sima fekete hajukat elől levágják, a fülüknél befonva viselik hátul pedig hosszan lelógatják. Lábuk kicsi befelé hajló karjuk igen erős.
Lovaik húsz méföldet tudnak megállás nélkül egy iramban vágtatni.
A földet nem művelik, gabonájukat vagy csere vagy sarcként kapják. Fő frissitőjük a kancatej, amit kumisznak hívnak, ezt frissen vagy írónak savanyítva isznak, vagy pedig megerjesztik és akkor a részegítő ital neve "kvasz".
A tiszta víztől írtóznak.Vaddal és lóhussal táplálkoznak, mert a szarvasmarha és a sertés elpusztul a sztyeppei szélben. A húst só nélkül szárítják a napon.
A civilizált emberek szemében undorítóak mert lóhúst esznek.
Sportjuk a lóhátról való birkózás. Veszekedő természetüek, de ha két ember összeakaszkodik nincs harmadik aki közbeavatkozna.
A gyilkosságot halállal büntetik ...ugyanigy a fajtalankodást, házasságtörést, tábortüzbe való vizelést.
Igen mocskosak, nem mosakodnak,arcukat lótrágyával kenik.
A kék eget imádják, mágusaik vannak és félnek a villámlástól és menydörgéstől.
Házasságot csak szinlelt lányrablás utján kötnek.
Fegyverik az íj, lándzsa és a széles pengéjü kard. Csatában a nemesek páncéllal kirakott bőrkabátot viselnek, de csak amellükön, mert a hátul viselt páncél gyávaságnak számít.
Teljesen érthetettlen nyelven beszélnek, ugy csipognak mint a madarak.
Lehet, majd jobban megnézem. A tejcukor emésztésére való enzim termelése egyes embereknél valóban leáll, inkább úgy 4 éves koruk körül,(összefügg az ősi elválasztás idejével) utána nem tudják a tejcukrot emészteni. Ettől még holtig élnek, csak elég sok hasmenésük és eféle kellemetlen tünetük lesz. Nyilván, olyan népek ők, ahol a fejősállat tartás és tejgazdaság nem jellemző évezredek óta sem, mert különben kiszelektálódtak volna ezeknek az ősei, akik nem birják a tejcukrot. Főleg a dél-kínai, japán, vietnami, thai lakosság között lehet tejcukor-érzékenyeket találni Ázsiában, a mongol, közép-ázsiai, török között meg kevésbé. Amennyiben a tejben lévő cukrot vmivel elbontják, akkor már veszélytelen az előbbieknek is a fogyasztása.
Nem igazi sajt lehet, ezt elhiszem. Az epe a zsírokat emulgeálja alaptételként, jó zsíros juh, bivalytejnél van esélye zsírt találni,(a fókatej zsírosabb, de azt nem fejik a hunok) de a lótej pl. nem egy zsíros cucc, hanem cukorban gazdag. Azt pedig éppen a kül. gombák bontják alkohollá például, mint a kumiszban.
Ez nem igaz. Európában, Közel Keleten, Kelet Afrikában nagyon sokan (a többség) megőrzi a laktóz toleranciáját felnőtt korban és meg tudják emészteni a nyers tejet ill. a tejtermékeket.
Egy kicsit hunos amit írok. A "Vitéz Belizárban" olvastam hogy Belizár a hun segédcsapatoktól valami maszát vagy élesztőt kobozott el amivel a hunok a szeszes- italt gyártották és nem nézte el hogy részegeskednek.
Ez az ún. oltó,egy enzim, de ezt csak a szopósborjú vagy szopós bárány oltógyomra tartalmazza. Lehet szárítani is, ebből egy kicsi adag megalvaszt 1-2 l tejet és az olyan lesz, mint a joghurt, kefir, aludttej. De csak olyan, mert az előbbieket gombafaj oltja meg!
Igen, a keleti népek sohasem itták nyersen a tejet, mert nem tudják megemészteni (igazából senki nem tudja 2 éves kor felett). Ezért kell erjeszteni, az vagy tehéngyomorból, vagy juhgyomorból származó bektériumflóra kivonat volt.
Akárcsak a szóját, amelyet nem véletlenül erjesztenek tofuvá, ugyanis a szója igen sokféle mérget tartalmaz; ezért nem szabad soha napi 25 grammnál többet fogyasztani... éljenek a húspép+szójagranulátum felvágottak!
Utánna kell néznem melyik fajta italról olvastam, a kumisz vagy valami más. Az volt a lényeg hogy a harcos reggel valamit beleszórt a tejbe és az egész napos lovaglás rázkódó hatására estére tápláló italt kapott. Lehet az a kefir?
Száraztészta ügyben nem tudok állást foglalni, de viszont "Tesco gazdaságos levespor" ügyben már jól álltunk. Gondolok itt a porított húsokra.. Nem tudom hogy a kefirt hova soroljuk mikori találmány, de a kumisznak kifejezetten jót tett a sok lovaglás.
Arrafelé rosszabb is volt az éghajlat komolyabb növénytermesztésre. Amúgy tudtak volna, hiszen a kínai rabszolgák tömege értett volna a földműveléshez. De a száraz, hideg pusztákon csak a ritkás fű nőtt, ami legelőnek se mindig jó, de ha jobb nincs, megteszi. A kínaiak békeadóban meg hoztak elég rizst és akármilyen terményt, csak ne támadják meg őket a hunok!:)
A magyarságra is Levédia és Etelközben tartózkodásakkor azt mondták hogy nomád nagyállattartó törzsek. De tudunk földmüves tevékenységről is, abban a térségben. Az ázsiai hiungnuk esetében olvastam téli és nyári szállásokról, a legelők ilyetén váltásáról. Tehát ők valszeg nem földmüveskedtek. A nyugatra vándorolt hiungnuk, és később az európai hunok (az Uralon inneni) esetében nem kifejezett nyári és téli szállásról tudósítanak csak a legelő lelegelése utáni tovább vándorlásról. A KM-ben pedig a hunok már nem vándoroltak akkora távolságokat észak dél irányban mint pl. a mai mongol gazdák. Épp ezért szvsz. Attila hunjaira is áll a "nomadizáló" nomád kifejezés.
Ráadásul mindkét kultúra kevert volt, azaz egyik sem volt tiszta nomád, sem tiszta földműves. Azt a kifejezést szoktam hallani, hogy nomadizáló, amely kevert földműves/kereskedő/nomád.
A sivatagi homokban mumifikálódott halottak sem nagyon voltak mongolos külleműek, inkább kaukázusiak. Azaz, már nagyon régen volt arrafelé is ilyen is, olyan is. És keveredtek is, ahogy a déli hunok pl. a kínaiakkal, az első nemzedék máris mongolos küllemű lett, ha az egyik szülője vörös-szőke, fehérbőrű, kék-zöldszemű lett volna is.:)
nadehát pont erről beszélek. ezért nem azonos az egyik "hun" a másikkal. a hefaliták nem azonosak attila hunjaival, akik nem azonosak mao-tun hsziungnujaival.
A történetírók butaságát nem lehet nem szabad dogmatikusan értelmezni és ragasz- kodni hozzá, mi több "támaszkarókat" gyártani a megtámasztásukra. Tudott hogy a mongolok a birodalom alapitók népe, a tatárok pedig a mongolok ellenségei voltak. Dzsingisz kán apja halála miatt megöletett minden tatárt aki a kerékagynál alacsonyabb volt. De viszont később már nem engedte tatárnak kereitnek merkitnek najmannak stb. neveztetni magukat hanem egyszerüen mongolnak. Az hogy Batunak csak csekély létszámú "vérmongol" jutott nyugati hadjáratára egy másik dolog. Hogy IV. Béla királyunk a "tartarosz ördögeivel" az akkori írástudó szerzetesek jámbor istenfélő leirataiban szereplő "tartarosz,tatarosz,tatar" hordákkal csatázott az is egy dolog. Ezt a tévedést számolják el a papok. Azok a papok akik azt irták hogy "tata- roszok" tatárok mészárolják a magyart szvsz. nem is tudtak egy igazi tatár nevű népről akik Batu ükapját megmérgezték Attól ők még mongol hóditó seregnek tartották mondták magukat, Dzsingisz Bogdo kijelölt útját követve. Ha ezt az utat akarjuk taposni miszerint Attila seregében harcoló (gót,gepida,szkir,tur- ciling stb) nép hun volt vagy nem, akkor azt kérdezem hogy Magyarországon élő a magyar vezetés fennhatóságát elfogadó (besenyő,kabar,kun,székely) népesség magyar vagy nem. A kalandozások korában nyugat nem azt kiabálta hogy ... kunok,kabarok,besenyők... nyilaitól ments meg Uram minket, pedig bizton mondom voltak jócskán.
egyszerűen arról van szó, hogy a nomádoknál ezek a dolgok máshogy működnek. a magyarországot dúló tatárok neve mongóliából származik, az emberek viszont a földközi tenger északi partjára települt kunok leszármazottai voltak, őket hívták tatárnak. a hun haderő jelentős részét európában vazallus germánok alkották. ők is hunok voltak? vagy a kunok tatárok?
