Mindkettő. 100 kW nagyságrendbe eső mikrohullámú impulzisokat nem lehet egyetlen chippel előállítani, tehát több, párhuzamosan járó végfok kell, Ahhoz, hogy az összegzés megfelelő legyen, az összegző rendszerre fázishelyesen kell beérkeznie az összes jelnek. Ha ez nem teljesül, akkor
- megnő a kimenő jel harmonikustartalma (kiüti az LTE-t)
- csökken a kimenő teljesítmény (és vele a felderítési távolság)
- szélsőséges esetben a visszavert teljesítménytől elszáll egy vagy több végfokmodul
Ez a téma érdekel. (A PCC189-et hagyjuk későbbre! Úgyis kérdezni fogok.) Pl. miért nem magnetron? És miért sérülékenyebbek a félvezetők? Biztonság vagy gazdaságosság?
Holnap estig ráérek, nem kell azonnal válaszolnod :-))
Aztán rájöttek, hogy a félvezetők sokkal sérülékenyebbek, mint a csövek, különösen nagyabb teljesítményeknél. Lisztferihegyen a TAR-1 (radar) is klisztronnal megy...
A PCC189-cel viszont nem sokra mentem. Hol az egyik paraméter romlott el, hol a másik. Viszont a papírfelhasználásom megnövekedett :-)) Megnöveltem a tápfeszt is, az erősítés így max. 1,7-szeres lett.
Tényleg nem lineáris az elektroncső. A belső ellenállás változásával is számolni kell. Ami meg a meredekség változását illeti a rácsfeszültség függvényében, az meg maga a katasztrófa :-))
A fejlesztések során szá- mos műszaki problémával kellett megküzdeni. Ezek egyike volt, hogy egyes, a csövek búráján belül helyet foglaló alkatrészek a nagy terhelés, azaz az intenzív elektronáramlás hatására fokozatosan el- fogytak, így a drágán elő- állított "uborkásüvegek" élettartama erősen kor- látozott volt. A gyár szak- emberei már közel tíz esztendeje kísérleteztek a különböző bevonatokkal, mikor valakinek eszébe jutott, a háztartási edé- nyek analógiájára próbál- ják meg teflonnal bevonni a kérdéses részeket. A kísérlet sikerrel járt, és idővel nyugatra, kemény dollárokért adták tovább a technológiát.
Az általad számolt értékekkel (ha túléli) nagyjából hétszerest fog erősíteni a cső. Ez vonali szintű bemenőjelnél kb 15Vpp szintet jelent az anódon. Ennek kell "beleférnie" az Ut-30V értékbe. Ez bőven megvan...
A PCC189 maximállis anódárama a 15 mA, tehát én egy kb 5 mA-es munkapontot választanék. A beállított statikus előfeszültségre ugyanis rá fog szuperponálódni a vezérlőjel csúcstól-csúcsig és az egyik félperiódusban tovább fogja nyitni a csövet.
Az Ua,min-t, a legkisebb anódfeszültséget, a tanulmány alapján önkényesen vettem fel:
"Az Ua0 értéket abból a meggondolásból állapítottuk meg, hogy a cső legkisebb anódfeszültségére 30V-ot vettünk (karakterisztikáiból) fel, kivontuk a tápfeszültségből és a maradékot 2-vel osztva hozzáadtuk a 30V-ot."
Mivel hangfrekvenciás kapcsolást nem találtam, csak szóbeli hivatkozásokat, ezért elkezdtem valahol az elején.
Úgy gondolom, hogy az elektroncsövek esetében az első legfontosabb feladat a cső munkapontjának beállítása. Támpontként a Rádióamatőrök kézikönyve (1979.) Elektroncsövek fejezetének 2.12 bekezdésében leírtakat (továbbiakban:tanulmány) és a PCC189 adatlapját használtam.
A tanulmány az ECC83 munkapont beállításával foglalkozik. Ennek az adatait írtam át a PCC189 adatlapja szerinti értékekre.
Az én kenyéradómnál ezek nem játszanak. Az átviteltechnika alkalmazott tudomány, bár nagyon fontos és nagy súlya van a cég életében. Rádiós szempontból üzemel egy kiterjedt mikrohullámú rendszer és sok száz zárt üzemű stabil és kézi rádió. Azon kívül elég kiterjedt vezetékes telefonhálózat, külső, belső vonalakkal. Többet nem illik róla szólni. Én termelési vonalon dolgozom, annak minden gyönyörével és nyűgével.
A fiam is villanyász és ő sem tanult már csöves technológiát, aztán a munkahelyén szembejött vele a tiratron, a klisztron, a magnetron meg a haladóhullámú csö...
