Köszönöm a gyors válaszokat! Még érdeklődnék a Takács, Kovács, Farkas, Csonka, Bangó, Csereklei és Bujáki nevek iránt, hogy származásilag milyenek lehetnek.
Az 1715-ös összeírásban (www.arcanum.hu/mol) ilyen nevekkel nem szerepel adózó Apostagon. Későbbi betelepülések.
Ezzel szemben, ha a felette jelölt Selmecbányai 'rokonság' ugyanaz az ág, akkor információ, hogy Körmöcbányán és Hont vármegyében szerepel Valentini, így arra érdemes továbbkutatni.
Viszont mindenképp anyakönyvi kutatás szükséges a nevek írott alakja(i)nak - annak esetleges változásainak - felderítésére, hogy egyértelmű legyen a kérdés.
A http://familysearch.org adatbázisa a XIX. sz. második felén már számos Valentini nevű egyedet mutat, de attól, hogy olaszos hangzású (latin alakú) ne adjon fantáziára kedvet, a családnevek alakjának rögzülése sokkal profánabb folyamat volt. A Multininek semmi 'netes' nyoma.
bár a következő névnek semmi köze a magyar nyelvhez de érdeklődnék a Burkhard név valóban kereszt és család név is német nyelvterületen , mintha olvastam volna.
Itt van pld egy ismert német színész a Gedeon Burkhard névvel, ahol nyílván családnév.
Illetve ha már ide tévedtünk a fent említett színész egy Brandtner nevezetű nyomozót alakít egy sorozatban, vajon ez a név jelent is vmit?
Régebben nagy gyakorlatom volt a német nyelv használatában de fent említett Burkhard és Brandtner nevek elég nyelvtörőnek hatnak :)
Én űgy gondolom, hogy a mátyási reneszánsz alatt sok itáliai, zenész, művész, szakember, kalandor került az országba, akik a török megszállta területekről északra menekült. Később, az elnéptelenedett alföld onnan is települt újra. Apostag is onnan népesült be. Csak az a kérdés, hogy a 16. században már ki voltak-e alakulva az ilyen itáliai családnevek.
Ad Multini: Van szlovák Multán, Multáň, lengyel Multan, Multyn. Ezek egy régi multan ’egyszerű, egyenes kard’ szóra mennek vissza. Lehet, hogy a Multini ezek egyikének latinosítása.
Ad Schlawka: Egy forrás szerint a lengyel Szlawka a Sław- ’dicsőség, hírnév’ kezdetű kéttagú személynév rövidülése -ka kicsinyítő képzővel. A sziszegő s [s] helyetti susogó sz [ʃ] egy lengyel nyelvjárási jelenség, a mazurálás visszahatása (hiperkorrekciója) lehet. Ez esetben a szlovák névformák is lengyel eredetűek.
"Például úgy, hogy a felmenője a svábok között asszimilálódott magyar volt" Konkrét példa: feleségem nagyanyja, Lontai M. Visegrádra ment férjhez, idős korában sváb akcentussal beszélt magyrul.
Schlawka: Vö. mai szlovák Šlavka, Šlauka (ez utóbbi a középszlovák ejtést tükrözi), esetleg lengyel Szlawka. A távolabbi etimológiájára egyelőre nincsen ötletem.
Multini: Mivel magyar Multin települést nem ismerek, amelyből ez lakosnév lehetne, így humanizált névnek imponál (l. következő név), de ennek sem találom az alapját. Ezért egyelőre passz.
Valentini: Humanizált név, apanév, a latin Valentinus (< latin valens ’erős, egészséges’ + -inus képzős) személynév birtokos esete. Ilyen módon egy Bálint személynévből alakult vezetéknév latinosítása lehet. Ez a típus a németek közt volt a leggyakoribb, így lehet, hogy szinonim német név [Valentin, Valten, Faltin, Felte(n) stb.] lehet mögötte.
Bahortsik: Ilyen nevet nem találtam, de van szlovák Bahorec, amelyből -ík kicsinyítő képzővel előáll a Bahorčík, hasonlóhoz vö. Nemec > Nemčík > magyar Nyemcsik ~ Nemcsik. A bahor szlovákul ’keréktalp egy ívrésze’, az -ec pedig kicsinyítő és személynévképző. Én mégis azt hiszem, hogy itt inkább a Bavor ’bajor’ népnév alakváltozatáról van szó.
Miklian: Vö. szlovák Miklian, Mikľan, Miklan: ezek átnyúlhatnak a kárpátukrán részekre is (? Миклян). A magyar Miklós személynév szláv környezetben történt rövidüléséhez járult az -(i)an kicsinyítő képző.
Szklenár: Vö. szlovák Sklenár, esetleg cseh Sklenář. Ez foglalkozásnév, vö. szlovák sklenár ’üveges, ablakos (iparos)’.
A 9834-esben beidéztem egy cikk linkjét: ebben felmerül az iráni eredet. Azonban az együttélés korszaka évezredes távolságban van (ha egyáltalán volt), ami abból a korból továbbélt, azt nevezzük most szlávnak. De a Tuđman név -man része szláv alapon nem magyarázható.
Az iráni etimológia egyedül lehetséges útja, az oszmán-török közvetítés, hiszen ebben a nyelvben igen sok perzsa átvétel volt. De az, hogy a Tuđman etimológiája az irodalomban hiányzik, azt is jelenti, hogy olyan valós iráni (perzsa) név is hiányzik, amely az oszmán-török közvetítéssel a horvátba kerülhetett volna.
> a Czine az egy ősi magyar név, az Ambrus akkor görög eredetű
Mivel a magyarban az Ambrus személynév már a XIII. sz. elején kimutatható, így az is régi magyar névnek számítható. Viszont a C(z)ine is végső soron görög eredetű.
> a Szellák az vagy Cseh, Szerb-Horvát vagy Szlovák vagy Lengyel eredetű
Ha ilyen lecsupaszítva fogalmazunk, akkor vagy szerb-horvát, vagy szlovák (a cseh és lengyel nem zárható ki, de a magyar előfordulásokat tekintve elhanyagolható valószínűségűnek tűnnek). — NB. Nem tartalmi, de ha már nyelvi topikon vagyunk, akkor megemlítendő, hogy a népneveket a magyarban kis kezdőbetűvel írjuk.
> ma tudtam meg, hogy sváb származású, de apja az Ambrus az anyukája pedig Szellák volt. Akkor, hogy lehet sváb származású
Például úgy, hogy a felmenője a svábok között asszimilálódott magyar volt.
> Szerinted az Ambrusnak mi lehet a németies megfelelője vagyis a tükörfordítása ?
A Duden szerint: Ambros, Ambrosius, illetve Brosse, Broß, Brösel, Brosemann, Bröseke, Brosius, Brosenius.
Ezek egyben válaszolnak is Peter_Cs felvetésére: a humanista formák az Ambrosius, Brosius és Brosenius. Az Ambrus nem tartozik ezek közé.
Ambrus - nem lehet, hogy ez humanista név ezesetben? A humanizmus korában sok elsősorban délnémet vett fel latin vagy görög nevet, sokszor eredeti germán nevük tükörfordítását.
Akkor a Czine az egy ősi magyar név, az Ambrus akkor görög eredetű és a Szellák az vagy Cseh, Szerb-Horvát vagy Szlovák vagy Lengyel eredetű ?
Azért is kíváncsi voltam rá, mert ma voltam a dédmamámnál 99éves és elkezdet németül beszélni és én csak ámultam és bámultam, hogy tud németül és ma tudtam meg, hogy sváb származású, de apja az Ambrus az anyukája pedig Szellák volt. Akkor, hogy lehet sváb származású ?
Czine: Magyar apanév régi magyar személynévből, azaz egy ilyen nevű személy leszármazottai kapták eredetileg megkülönböztető névül. A régi személynév vélhetően az egyházi magyar Cintos < magyar Acintos ~ Jácint[os] < latin Hyacinthus < görög ‘Υάκινθος (Hüakinthosz) ’jácint, szarkaláb’ személynév Cin- rövidülésének és a magyar -e kicsinyítő képzőnek a kapcsolata.
Ambrus: Magyar apanév régi magyar személynévből, azaz egy ilyen nevű személy leszármazottai kapták eredetileg megkülönböztető névül. A régi személynév az egyházi görög ’Αμβρόσιος (Ambrosziosz) ’isteni (természetű, jó), istentől származó’ személynév magyarosodása (ill. az Ambr- rövidülésének -us kicsinyítő képzős származéka).
A Szellák alak a magyarban keletkezett: vagy -dl- > -ll- hasonulás, vagy a délszláv (ill. a keletszlovák, valamint keleti szláv eredetű lengyel Selak) alakok rövid -l-je nyúlt meg.
A RadixIndex ismeri a Szellák nevet, ezek az adatok kettős eredetre utalnak: egyrészt délszlávra (Rigyica, Újverbász, Bonyhád), másrészt szlovákra (Nyíregyháza).
Bármi is legyen a forrása, azonos értelmű foglalkozásnévről van szó, vö. szerb-horvát seljak ['sěʎa:k] ’paraszt, földműves’, szlovák sedliak ['sedʎi̯ak] ’ugyanaz’.
Nagyon köszönöm részletes válaszod. A Menthe alakkal kapcsolatba volt még valami, Lorenz Mendi házaságánál valószinűleg Menthe alakban volt a neve, csak elég rosszul olvasható a pap irása, utána már Menti és Mendi alak van.
Szima: A Sima [sǐ:ma] a horvát-szerb Simeon ’Simon’ személynév becézője. A környező sokác településekről ez a név Soltra is átkerülhetett. Ugyanakkor a magyar Szima családnév olyan településeken is előfordul, mint Létavértes (Nagyléta). Ez is valamelyik görögkeleti vallású (vélhetően szláv) etnikum hasonló köznapi nevéből ered, amely szintén az egyházi görög Συμεών (Szümeón) személynévre megy vissza.
Dér: A Dér-dombja birtokos szerkezet mindenképpen a Dér tag tulajdonnévi és nem köznévi jellegét sugallja. Így vélhetően ez a Dér családnévhez kapcsolható, különösen, ha ez a vezetéknév a településen ki is mutatható. Kázmér a családnevet nem közvetlenül a dér csapadékfajtához kapcsolja, hanem az ugyanilyen alakú régi magyar világi személynévhez. Ez utóbbinak vagy van kapcsolata a dér köznévvel, vagy nincs. Ha van is kapcsolat, az sem a közvetlenül csapadékkal, hanem átvitt ’őszülő [hajú, szakállú, bajszú]’ értelemben.
Chirer: Az ejtését azért kérdeztem, mert a közép-európai eredet mellett felmerülhetne a francia is, ha az ejtése [ʃire:] (magyarosan: /siré/) lett volna. Ekkor az ugyanilyen ejtésű Chriret, Chirez nevekkel, de a szintén ide tartozó Chirac, Chirat, Chiron stb. vezetéknevekkel együtt ’köves hely’ értelmű helynév, dűlőnév lenne a háttérben.
A közép-európai térségben, ahol a leírtad [x] ejtése van a ch-nak, lehetne szláv, ha nem lenne az -er végződés, ugyanis a nyugati szláv Chira ~ Chyra stb. alakulatok a Cirill, Kirill név Chiril alakváltozatának származékainak tarthatók.
Az -er azonban a német nyelvi térségre jellemző: ez volt az eredeti gondolatom is, csak abba a problémába akadtam meg, amelyet a Tü(ü)tschmann ~ Tuđman esetén magam is hangsúlyoztam: nem elég, hogy feltételezhető egy kiindulási név: jó, ha ki is mutatható. És a Chirer-t (Chierer-t, Chirrer-t) nem sikerült a német névtárakban kimutatnom.
Ennek ellenére nem maradt más, mint a német etimológia, annak ellenére, hogy nem mutatható ki. Megpróbálom majd ezt a tényt is indokolni.
A II., avagy német hangeltolódás a német nyelvterület egészén nem ment végbe teljes mértékben. Így a szó eleji /k/ megmaradt /k/-nak az irodalmi nyelvben is. A délnémet (vagy felső német, Oberdeutch) nyelvjárásokban: a bajor és alemann dialektusokban azonban itt is végbement, és kch [kx] zárréshang lett belőle, amely a délnyugati területeken (vagyis leginkább Svájcban) ch [x] hanggá egyszerűsödött, vö. német Kind ’gyerek’ ~ délbajor kchind ~ svájci chind. De ez a nyelvjárási sajátosság gyakran nem jelenik meg, mert az irodalmi nyelvet követve k-t írnak ch helyett: ilyen pl. a svájci Chirel patak (bár Chur kanton nevében ez mégis megjelenik).
Tehát talán az irodalmi nyelv szűrője (rárétegződése, szuperpozíciója) fedi el a mai német előfordulásoknál a szókezdő ch-t; és a kérdezett, Magyarországra került név esetén ez nem érvényesült. Ezért talán elég a *Kirer neveket kutatnunk, majd megjegyezni hozzá, hogy ennek délnémet-svájci változatáról lehet szó.
A RadixIndex a történelmi Magyarországon ismer Kirrer nevet, Németországban van Kierer, Ausztriában Kierer, Kirrer. A rendelkezésemre álló etimológiai irodalom ezeket nem említi, de a Kirchmaier ~ Kiermeier megfelelés analógiájára, úgy vélem, elsősorban a német Kircher ’sekrestyés, templomszolga; templomnál lakó; Kirch[en] településről származó’ vezetéknév alakváltozatáról lehet szó. A köznémet Kirche ’templom’ svájci formájához adalék a svájci határnál lévő olasz Carcoforo svájci német Chirchof (< Chirchhof ~ német Kirchhof ’templomudvar; temető’).
Mente etc. A XVIII. sz.-ban az -e már nem volt produktív (azaz „élő”) névképző (kicsinyítő képző) a magyarban, de az -i (már és máig is) igen. Ezt figyelembe véve szerintem nem is nehéz rekonstruálni a változásokat, mert a produktív jellegzetességek rendszerint helyébe léphetnek a kiavultaknak, de fordítva nemigen.
Ezért szerintem a kiinduló alak a legrégebbi Mente. Ez alakulhatott át (az eredeti névadási motiváció elhomályosultával, ill. eleve nem ismeretében) a gyakori -i végű nevek hatására Menti formára. Az /n/ zöngéssége hatott a követő hangra, így lett a Mendi alak. Én tehát teljesen kirekeszteném az egzotikus lehetőségeket.
Kázmér a XVI–XVIII. sz.-ból Miskolc, Szendrő, Eger környékéről származó forrásokból adatolja a Ment(h)e nevet. Ő bizonytalanul a magyar mente ’rövid felsőkabát’ közszóhoz kapcsolja, mint jellemző viseletre utaló ragadványnevet, vagy a készítőre utaló foglalkozásnevet.
Valóban van német területen Mente, ez alsószász területre (elsősorban Hannover környékére) koncentrálódik. Etimológiáját nem találtam meg: mindenesetre Kiss Lajos említ egy német régi Manto személynevet, talán ennek a származéka. Vagy a gyakoribb német Mende (< am Ende ’a [falu] végén [lakó]’) vezetéknév változata.
Hannover környékéről kevesebb betelepülés volt, mint a Mende által lefedett egyéb német területekről, ezért német eredet esetén a Mende valószínűbb forrásnak tűnik. Az /n/ zöngésítő hatása hiperkorrekcióra (téves „visszaalakításra”) is alkalmat ad, így el tudom képzelni, hogy a találtad Mente név korábban Mende formából eredt.
De a Mende amúgy lehetne magyar is: Men[yhárt] + -d + -e, de szláv személynév régi magyarosodása is, vö. lengyel M(i)enda vezetéknév.
Amúgy, ha a Mendi formát venném eredetinek, akkor sem újlatin eredetet valószínűsítenék, elvégre van magyar Mende település, és a Mendei típusú lakosneveknek lehet „összevont” Mendi alakja (vö. Szenti < Szentei <: Szente). De ezzel pl. a Menti köztes alak megmagyarázatlan marad, így továbbra sem gondolom ezt az irányt járhatónak.
Szóval a vezetéknév szerintem magyar vagy német eredetű, és az eredeti formája a Mente, esetleg a Mende.
Még két solti - földrajzi névhez köthető - személynév eredetét szeretném megtudni (2. katonai felmérés):
- Szima (Szima-halma [Szima halina]). Ugye személynév a Szima?
- Dér (Dér-dombja). A Dér családnév gyerekkoromban is megvolt a településen, de nem a természeti jelenségről van-e szó? És lehet-e természeti jelenségből családnév?
a cseh nev Linha egy Linhart szemelynev rövid alakja.Linhart pedig egy felsönemet alakja a Leonhartnak.A nev Csehorszagnak az egesz nyugati feleben talalhato.(Praha 48 Pardubice 12 Český Krumlov 11 Jihlava 7..)
Lenne egy elég nehéz nevem. Az első ilyen ősöm 1740-től haláláig Anton Mente néven szerepelt Dorogon (Esztergom megye). Halálakor az özvegye férjhez ment Menti özvegynéven. A fiúk 1767-ben Vörösváron (Pest megye) házasságánál még Lorenz Mente, később viszont már Mendi, a család neve ma is Mendi. A gond hogy minden névalak más nemzetiséghez köthető. A Mente név van Németországban. A Mendi Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban, Tirolban. Dorog környékére kerülhettek franciák mert volt bevándorlás Lotharingiából, éltek Spanyolok Budán 1739 után. Köszönöm előre a választ.
Az az egyik összetevője a kérdésnek, hogy a svájci Tüütschmann név átkerülhetett-e kaj-horvát területre, és ott lehetett-e belőle Tuđman. A másik összetevő az, hogy létezhetett-e a svájci Tüütschmann név?
A jelen kort nyilván nem lehet teljesen visszavetíteni a habánok-hutteriták korai népvándorlásáig, de mégiscsak mondanak valamit a jelenkori előfordulások.
Nos, a svájci vezetéknévtárban van Tutsch és Tütsch, de ezek ritkák. Még Tü(ü)tscher sincs, nemhogy *Tü(ü)tschmann. Ausztriában van több Tutsch (ugyanakkor van Tutschka is, amely szláv, és nem tudni, hogy a Tutsch ezzel, vagy a Deutsch-csal függ-e össze), azonban más idevonható nevet nem találtam -mann végződés nélkül sem (Deutschmann, Deutzmann van, de T-s alakok nem).
Német területen is van Tutsch, Tütsch, még egy Tütscher is, de -mann végű változat nincs. Ami van, az a Dutschmann, amely Berlinben és Lausitzban a leggyakoribb, és két Dütschmann. Ezek azonban olyan részen találhatók, ahonnan horvát átvételnél szóeleji zöngétlenedés szerintem nem várható.
Szóval nem tudtam igazolni, hogy olyan német név létezne, amelyből Tuđman lehetne.
-----
A Tuđman névhez tartozik – de magam sem tudom, hogyan értékeljem –, hogy ennek első szótagja, a tuđ(i) egyben ’idegen’ jelentésű horvát-szerb melléknév. A -man azonban belső alapról nem magyarázható.
A habánok jó válasz, csak azt nem tudom, hogy a horvát területre áttelepültek között a svájci vagy a dél-tiroli nyelvváltozat volt-e a domináns. Hutterer (!) Miklós a germán nyelvekről írott munkájában nem részletezi a Hutterischét (a habánok, hutteriták nyelvét). Mindenesetre a dél-tiroliról ezt írja a Wikipedia: „Das mittelhochdeutsche iu wird im Süden und Westen als ui, im Osten als oi ausgesprochen: Fuier/Foia. [vö. irodalmi Feuer. LvT]”.
A Magyar Nagylexikon nem mond többet a Wikipediánál, csak annyiban, hogy nem hisz a Kézai-féle állításnak, és csak Gut, illetve Keled ispánoktól származtatja a nemzetséget.
A Gut nevet Kiss Lajos az ugyanilyen német személynévből eredezteti. Ez azonos a német gut melléknévvel ’rátermett, derék, jóravaló, előkelő, nemes lelkű, barátságos, segítőkész’ tulajdonságnévi jelentéssel.
A másik névadó neve a mai Keléd településnévben maradt fent. Kézai Keled-je egy évszázaddal korábban még Cled. Ez a mai német Klett(e) családnévvel (korábban személynévvel) próbálják összekapcsolni. Ez utóbbihoz vö. Klette ’bojtorján, ragadós termésű növény’, a Duden ennek hasonlóságon alapuló névátvitellel ’erőszakos, tolokodó; szívós, célratörő’ értelmű ragadványnévi motivációt tulajdonít. Szintén a Duden szerint keleti középnémet területen a Klete ’viskó, szegényes ház’ értelmű: ekkor az ilyenben lakó ragadványneve. Ladó az Utónévkönyvében ’göndör (hajú)’ jelentést tulajdonít a német névnek.
