Sokkal nem lehet öregebb, akkortájt jött ki az SA.
Sokat ér. Ez már az a kategória, amikor nem számít, hogy kell-e generálozni. :)
Amúgy én meg 1800-éert vettem az első szaximat Szétszedtem, majd nem bírtam összerakni, Csídernél 1500-ért rendberakták (zacskóban vittem be :)), aztán 3500-ért eladtam. Kb. 1984 a dátum, a fizetésem 3000 forint volt. :) Amati tenor hangszer volt.
Aztán spóroltam, és miután hónapokig nézegettem egy (azt hiszem) 40000 forintos Yamahát a Rákóczi úton a kirakatban, 10000-ért vettem egy Weltklangot használtan (1986), azóta is átkozom a hülyeségemet, mert lett volna 40000-em, vagy 80 is (nem emlékszem biztosan az árra, annyi biztos, hogy több havi fizetés volt akkoriban), és akkor lehet, hogy én is a Yamaha fan klub tagja lennék, és nem egy hamis sz@ron kezdek tanulni, rengeteg szenvedést okozva magamnak a későbbiekben.
Egy fehérvári jazz zenésszel beszéltem, és aztmondta, hogy kell a nagyobb lehúzású fej, mert a mikrofon nem minden. Szép tiszta hang ott kezdődik. Persze naponta 4 órát gyakorol.
- megnézném, mennyi az új ára (azt sem tudom pontosan, gyártják-e még),
- körülnéznék a használt piacon, hogy milyen a kereslet és a kínálat viszonya,
- megnézném a hangszer állapotát (jó),
majd a fenti tényezők figyelembevételével meghatároznám a cső eladási árát az új ár valamilyen százalékában, amot aztán összegszewrűsítenék.
Az adatok összegyűjtésére most végképp nincs időm, de lehet, hogy a vicc kedvéért a napokban utánanézek.
Addig is kiváncsi vagyok, hogy a piacot nálam jobban ismerők szerint mit érhet egy jó állapotú ezüstözött Selmer SA 80 Series II. tenor, ami (ha jól emlékszem) a nyolcvanas évek első harmadában, vagy a közepe táján készült, de biztosan nem később, mert kb 1988 óta van a birtokomban és akkor is használtan vettem.
Oké elakarod adni, akkor majd mondasz árat. biztos jó lehet, de lagzis zenész nermigen vesz kottaálványt kotta nélkül is tudom, amit tudok. részegek mindig fellöknék. árat nem a vevő mond, nehogy megsértődjön az eladó. ki van ez találva. alku az más.
Ha komolyan vennéd magad, utánanéznél az áraknak. Ez egy ezüstözött modell, jó állapotban. Gyakorlatilag alig létezik a használt piacon, tehát ha "lehet, hogy eladom", akkor annyit kérek érte, amennyit akarokés vagy elviszik, vagy nem. Ha "el akarom adni" (nem ez a helyzet), akkor annyit kapok érte, amennyire a piac értékeli.
Gyári kemény tokkal, a saját fúvókájával és egy Otto Link 7-es fém fejjel, csomó cuccal (profi nyakló, rendes nádtartó, tisztítók, nádvágó, AKG csiptetős mikrofon, hangszerllvány, kották) együtt adnám el esetleg.
Onnan, hogy én a hangszerrel kapcsolatban mondtam, hogy esetleg eladom, és te nemrég arról beszéltél, hogy nem költhetsz többet egy százasnál. Ha ez nem változott, akkor ez a cső drága neked.
Fújtam én is vagy 4-5 márkájú szaxofonon hosszabb-rövidebb ideig (meg a szoprántól a baritonig mindenen, tán csak alton nem sokáig) anno.
Aztán - köpjetek le, hogy sznob vagyok, vállalom - valahogy a sokfelé kóricálás után csak az ezüstözött Selmer SA 80 II. maradt meg a 7-es Otto Link fejjel.
(De lehet, hogy hamarost eladom, mert már nem fújok.)
Tényleg, ha számolunk, akkor most olcsóbb a szaxi? Persze használt volt. Ha értettem volna hozzá, biztos nemvettem volna meg. Az árát visszahozta, vagy 10 szeresen. asok kínlódás mellett is.
