> Az olasz családnevek túlnyomó része valamilyen olasz tepülésről származást takar
Nem tudom, hogy ez a kijelentés, hogyan kapcsolódik a témánkhoz. Az -i végűek éppen a másik túlnyomó részhez tartoznak. az apanevekhez.
> Ezenkívül logikusan az olasz családnevek egy része származtatható a latinból, hiszen az olasz nyelv, mint az újlatin nyelvek egyike is nagyban a latinra épül.
Amelyik az olasz nyelv fonetikai szabályaival szemben épül a latinra, az ugyanúgy humanista műalkotás, mint a kelet-európai latinizálások. Akkoriban még az egész itteni kultúra a latinra épült: Magyarországon a XIX. sz. első feléig volt hivatalos nyelv a latin. A humanizált névalkotások tekintetében az olasz csak egy az egyenlők közt.
Takács: Magyar foglalkozásnév a magyar takács ’szövéssel foglalkozó iparos’ köznévből, azaz az elsőnek elnevezett ilyen foglalkozást űzött. A takács szó a magyarban szláv eredetű, de annyira magyaros hangalakot vett fel, hogy (pl. a Kováccsal ellentétben) elkülönül a hasonló szláv vezetéknevektől. Érintőlegesen sokszor említve lett már a topikon: http://forum.index.hu/Search/showArticleResult?topic_id=9056730&aq_ext=1&aq_text=Tak%E1cs
Farkas: Régi magyar világi személynév, az egyetlen ilyen, amely nem avult ki az újkorra. Apanévből lett vezetéknév, azaz ilyen személynevű ember leszármazottai kapták meg eredetileg megkülönböztető névként.
Csonka: Külső tulajdonságra utaló magyar ragadványnév, azaz ’csonka kezű/lábú’ ember kapta eredetileg megkülönböztető névül.
Bangó: A magyar nyelvjárási banga ~ bangó ’bamba, ügyefogyott’ szóval próbálják meg egyeztetni, ekkor belső tulajdonságra utaló ragadványnév lenne.
Csereklei: Magyar lakhelynév. Kázmér szerint a Csereklye több helyen határrésznév, a név ilyen nevű külterületen lakót, ott földet bírót jelöl. A cserekl(y)e egyébként ’nádtarló, (száraz) fenyőlevél, rőzse, hulladék’ értelmű magyar nyelvjárási szó.
Bujáki: Magyar lakosnév. Buják nevű település Nógrád és Sáros vm.-ben is volt: az elnevezett innen települhetett át a névadás helyére.
> „Fantáziára kedvet” csak az ilyen apostagi és turóci nevek jelentős száma adja: Albertini, Antoni, Carbonari, Cotharnari, Libertini, Multini, Salini, Valentini (mind -i végződéssel).
Ez pedig éppen arra utal, hogy ezek humanista latinizált nevek: Albertini <~ Albert, Antoni <~ Antal, Anton; Carbonari <~ Szénegétő, Köhler, Libertini <~ Szabados, Freimann, Salini <~ Sós, Salz(mann), Valentini <~ Bálint, Valentin. Ekkora olasz betelepülés nehezen feltételezhető.
Azt nem tudom, hogy a Burkhard ['bʊrkhart] név ma a németben anyakönyvezhető utónév-e, de a középkor folyamán népszerű személynév (utónév) volt, különösen alemann területen. A romantika a magyarban is feltámasztott számos régi, kiavult személynevet, ez a német területen is megtörténhetett.
A németben is jelentős réteget alkotnak a képző nélküli apanevek, vagyis a régi személynevekkel egyező családnevek. Ilyen módon ma a Burkhard, illetve Burkhardt, Burkhart írásváltozatai nem is ritka német vezetéknevek.
Személynévként a kéttagú germán személynevek széles rétegébe tartozik: elemei az ógermán *burġz (mai német Burg) ’vár, erődítmény; erődített város’ és *harduz (mai német hart) ’ kemény, erős’.
---------
A Brandtner ['brantnɐ] a Duden szerint a Brandner ['brandnɐ] alakváltozata, és lakosnév: vagy a Brand(t) ’égetéssel nyert irtásföld’ dűlő- vagy helynévből lett alkotva -ner személynévképzővel, és egy ilyen nevű helyen lakót jelöl; vagy a fekete-erdőbeli Branden településnévből származik -er képzővel: ekkor innen elszármazottat jelöl.
Nem használjunk ilyen minősítéseket, amikor valamelyikünk történeti forrásokból hoz éppen adatokat. Amiket leírt, azok tények, ha fenntartod az olasz eredet vélelmét, akkor inkább azt mutasd be, hogy ezek a tények hogyan illeszkednek az olasz eredethez.
A két név bennem sem váltotta ki az olasz eredet vélelmét, bár formailag tényleg lehetnének azok. Az általad beidézett http://www.houseofnames.com/valentini-family-crest szerint is a Valentini esetén „Origins Available: Dutch, Italian”, vagyis a germán eredet is számon van tartva. A milyennincs bemutatta északról délre irányuló vándorlás is a német származás mellett tanúskodik. A magyarországi németség közt gyakori volt a humanista, latinizáló névváltozás.
A Multini olaszságával pedig van egy kis probléma: a latin multus szóból az olaszban molto lett. Az /u/ tehát merőben nem olaszos elem a névben, amely magyarázatra szorulna. A számomra hozzáférhető olasz névtani irodalom azonban erre a névre nem tér ki.
A semmi 'netes' nyoma, nem azt jelenti, hogy ne fordulna elő az interneten ilyen név, hanem, hogy interneten elérhető - számomra ismert - családfakutatási adatbázisban nem találtam nyomát. Ha talál valaki, szóljon, s akkor lesz nyom, amin el lehet (el tudunk) indulni.
Érdekes az 1715-ös apostagi összeírás névanyaga: csak egy név „gyanusítható” idegen eredettel, a Lazobnik. Sajnos csak az evangélikus anyakönyveket rágtam át, pedig a református vallásúak valószínűleg a török megszállás túlélői. Ezek lehettek az adófizető jobbágyok, az új telepesek (egy ideig) adómentességet élveztek, ezért nem szerepeltek az összeírásban.
Az említett „olaszos hangzású (latin alakú)” nevek nem a selmecbányai vonalhoz tartoznak, azok apostagi oldalági rokonok. „A Multininek semmi 'netes' nyoma” -írod. Én egyedül a mormon adatbázisban félmilliót találtam: „543,218 results for >Name: Multini”. „Fantáziára kedvet” csak az ilyen apostagi és turóci nevek jelentős száma adja: Albertini, Antoni, Carbonari, Cotharnari, Libertini, Multini, Salini, Valentini (mind -i végződéssel).
Kedves LvT! A Hajabács családnév eredetét, jelentését keresem. Közeli változatai: Hajabácz, Hajabácsi, egy 1831. évi keresztlevélen: Hajabátz átírva Hajabáczra vagy fordítva, azóta konzekvensen Hajabács.
Magyar? A legrégebbi ismert ős tartózkodási helye az 1700-as évek végén az azóta is magyar túlsúlyú Komáromszentpéter, ahol ma is laknak H-ok. A Csallóközben, Mátyusföldön nem ritka a név. Hangrendi homogenitása és a szóelejei mássalhangzó-torlódás hiánya miatt akár magyar eredetre is lehetne gondolni? A népi etimológiai szintű eredeztetést ("Hallja, bácsi?") sosem tudtam komolyan venni. A Régi magyar családnevek névvégmutató szótárában hasonlót sem találok.
Szlovák? "Az -áč a szlávban cselekvőnevet, ill. ellátottságnevet képez" - írtad korábban. Anyanyelvi szlovák ismerősöm nem tud biztos véleményt mondani.
Török vagy örmény? Törökül tudó ismerősöm lehetségesnek tartotta a török eredetet (vö. ács, harács, korbács), amit később visszavont. A családi legendáriumban örmény származás is említve van. A név ilyen eredetét egy örmény szakos professzor tagadta.
Vmi egyéb? Egy japán kutató neve (angol átírásban Hayabachi, máshol Hayabuchi) nagy valószínűséggel a véletlen egybeesés példája.
Köszönöm a gyors válaszokat! Még érdeklődnék a Takács, Kovács, Farkas, Csonka, Bangó, Csereklei és Bujáki nevek iránt, hogy származásilag milyenek lehetnek.
Az 1715-ös összeírásban (www.arcanum.hu/mol) ilyen nevekkel nem szerepel adózó Apostagon. Későbbi betelepülések.
Ezzel szemben, ha a felette jelölt Selmecbányai 'rokonság' ugyanaz az ág, akkor információ, hogy Körmöcbányán és Hont vármegyében szerepel Valentini, így arra érdemes továbbkutatni.
Viszont mindenképp anyakönyvi kutatás szükséges a nevek írott alakja(i)nak - annak esetleges változásainak - felderítésére, hogy egyértelmű legyen a kérdés.
A http://familysearch.org adatbázisa a XIX. sz. második felén már számos Valentini nevű egyedet mutat, de attól, hogy olaszos hangzású (latin alakú) ne adjon fantáziára kedvet, a családnevek alakjának rögzülése sokkal profánabb folyamat volt. A Multininek semmi 'netes' nyoma.
bár a következő névnek semmi köze a magyar nyelvhez de érdeklődnék a Burkhard név valóban kereszt és család név is német nyelvterületen , mintha olvastam volna.
Itt van pld egy ismert német színész a Gedeon Burkhard névvel, ahol nyílván családnév.
Illetve ha már ide tévedtünk a fent említett színész egy Brandtner nevezetű nyomozót alakít egy sorozatban, vajon ez a név jelent is vmit?
Régebben nagy gyakorlatom volt a német nyelv használatában de fent említett Burkhard és Brandtner nevek elég nyelvtörőnek hatnak :)
Én űgy gondolom, hogy a mátyási reneszánsz alatt sok itáliai, zenész, művész, szakember, kalandor került az országba, akik a török megszállta területekről északra menekült. Később, az elnéptelenedett alföld onnan is települt újra. Apostag is onnan népesült be. Csak az a kérdés, hogy a 16. században már ki voltak-e alakulva az ilyen itáliai családnevek.
Ad Multini: Van szlovák Multán, Multáň, lengyel Multan, Multyn. Ezek egy régi multan ’egyszerű, egyenes kard’ szóra mennek vissza. Lehet, hogy a Multini ezek egyikének latinosítása.
Ad Schlawka: Egy forrás szerint a lengyel Szlawka a Sław- ’dicsőség, hírnév’ kezdetű kéttagú személynév rövidülése -ka kicsinyítő képzővel. A sziszegő s [s] helyetti susogó sz [ʃ] egy lengyel nyelvjárási jelenség, a mazurálás visszahatása (hiperkorrekciója) lehet. Ez esetben a szlovák névformák is lengyel eredetűek.
"Például úgy, hogy a felmenője a svábok között asszimilálódott magyar volt" Konkrét példa: feleségem nagyanyja, Lontai M. Visegrádra ment férjhez, idős korában sváb akcentussal beszélt magyrul.
Schlawka: Vö. mai szlovák Šlavka, Šlauka (ez utóbbi a középszlovák ejtést tükrözi), esetleg lengyel Szlawka. A távolabbi etimológiájára egyelőre nincsen ötletem.
Multini: Mivel magyar Multin települést nem ismerek, amelyből ez lakosnév lehetne, így humanizált névnek imponál (l. következő név), de ennek sem találom az alapját. Ezért egyelőre passz.
Valentini: Humanizált név, apanév, a latin Valentinus (< latin valens ’erős, egészséges’ + -inus képzős) személynév birtokos esete. Ilyen módon egy Bálint személynévből alakult vezetéknév latinosítása lehet. Ez a típus a németek közt volt a leggyakoribb, így lehet, hogy szinonim német név [Valentin, Valten, Faltin, Felte(n) stb.] lehet mögötte.
Bahortsik: Ilyen nevet nem találtam, de van szlovák Bahorec, amelyből -ík kicsinyítő képzővel előáll a Bahorčík, hasonlóhoz vö. Nemec > Nemčík > magyar Nyemcsik ~ Nemcsik. A bahor szlovákul ’keréktalp egy ívrésze’, az -ec pedig kicsinyítő és személynévképző. Én mégis azt hiszem, hogy itt inkább a Bavor ’bajor’ népnév alakváltozatáról van szó.
Miklian: Vö. szlovák Miklian, Mikľan, Miklan: ezek átnyúlhatnak a kárpátukrán részekre is (? Миклян). A magyar Miklós személynév szláv környezetben történt rövidüléséhez járult az -(i)an kicsinyítő képző.
Szklenár: Vö. szlovák Sklenár, esetleg cseh Sklenář. Ez foglalkozásnév, vö. szlovák sklenár ’üveges, ablakos (iparos)’.
A 9834-esben beidéztem egy cikk linkjét: ebben felmerül az iráni eredet. Azonban az együttélés korszaka évezredes távolságban van (ha egyáltalán volt), ami abból a korból továbbélt, azt nevezzük most szlávnak. De a Tuđman név -man része szláv alapon nem magyarázható.
Az iráni etimológia egyedül lehetséges útja, az oszmán-török közvetítés, hiszen ebben a nyelvben igen sok perzsa átvétel volt. De az, hogy a Tuđman etimológiája az irodalomban hiányzik, azt is jelenti, hogy olyan valós iráni (perzsa) név is hiányzik, amely az oszmán-török közvetítéssel a horvátba kerülhetett volna.
> a Czine az egy ősi magyar név, az Ambrus akkor görög eredetű
Mivel a magyarban az Ambrus személynév már a XIII. sz. elején kimutatható, így az is régi magyar névnek számítható. Viszont a C(z)ine is végső soron görög eredetű.
> a Szellák az vagy Cseh, Szerb-Horvát vagy Szlovák vagy Lengyel eredetű
Ha ilyen lecsupaszítva fogalmazunk, akkor vagy szerb-horvát, vagy szlovák (a cseh és lengyel nem zárható ki, de a magyar előfordulásokat tekintve elhanyagolható valószínűségűnek tűnnek). — NB. Nem tartalmi, de ha már nyelvi topikon vagyunk, akkor megemlítendő, hogy a népneveket a magyarban kis kezdőbetűvel írjuk.
> ma tudtam meg, hogy sváb származású, de apja az Ambrus az anyukája pedig Szellák volt. Akkor, hogy lehet sváb származású
Például úgy, hogy a felmenője a svábok között asszimilálódott magyar volt.
> Szerinted az Ambrusnak mi lehet a németies megfelelője vagyis a tükörfordítása ?
A Duden szerint: Ambros, Ambrosius, illetve Brosse, Broß, Brösel, Brosemann, Bröseke, Brosius, Brosenius.
Ezek egyben válaszolnak is Peter_Cs felvetésére: a humanista formák az Ambrosius, Brosius és Brosenius. Az Ambrus nem tartozik ezek közé.
Ambrus - nem lehet, hogy ez humanista név ezesetben? A humanizmus korában sok elsősorban délnémet vett fel latin vagy görög nevet, sokszor eredeti germán nevük tükörfordítását.
Akkor a Czine az egy ősi magyar név, az Ambrus akkor görög eredetű és a Szellák az vagy Cseh, Szerb-Horvát vagy Szlovák vagy Lengyel eredetű ?
Azért is kíváncsi voltam rá, mert ma voltam a dédmamámnál 99éves és elkezdet németül beszélni és én csak ámultam és bámultam, hogy tud németül és ma tudtam meg, hogy sváb származású, de apja az Ambrus az anyukája pedig Szellák volt. Akkor, hogy lehet sváb származású ?
Czine: Magyar apanév régi magyar személynévből, azaz egy ilyen nevű személy leszármazottai kapták eredetileg megkülönböztető névül. A régi személynév vélhetően az egyházi magyar Cintos < magyar Acintos ~ Jácint[os] < latin Hyacinthus < görög ‘Υάκινθος (Hüakinthosz) ’jácint, szarkaláb’ személynév Cin- rövidülésének és a magyar -e kicsinyítő képzőnek a kapcsolata.
Ambrus: Magyar apanév régi magyar személynévből, azaz egy ilyen nevű személy leszármazottai kapták eredetileg megkülönböztető névül. A régi személynév az egyházi görög ’Αμβρόσιος (Ambrosziosz) ’isteni (természetű, jó), istentől származó’ személynév magyarosodása (ill. az Ambr- rövidülésének -us kicsinyítő képzős származéka).
A Szellák alak a magyarban keletkezett: vagy -dl- > -ll- hasonulás, vagy a délszláv (ill. a keletszlovák, valamint keleti szláv eredetű lengyel Selak) alakok rövid -l-je nyúlt meg.
A RadixIndex ismeri a Szellák nevet, ezek az adatok kettős eredetre utalnak: egyrészt délszlávra (Rigyica, Újverbász, Bonyhád), másrészt szlovákra (Nyíregyháza).
Bármi is legyen a forrása, azonos értelmű foglalkozásnévről van szó, vö. szerb-horvát seljak ['sěʎa:k] ’paraszt, földműves’, szlovák sedliak ['sedʎi̯ak] ’ugyanaz’.
Nagyon köszönöm részletes válaszod. A Menthe alakkal kapcsolatba volt még valami, Lorenz Mendi házaságánál valószinűleg Menthe alakban volt a neve, csak elég rosszul olvasható a pap irása, utána már Menti és Mendi alak van.
Szima: A Sima [sǐ:ma] a horvát-szerb Simeon ’Simon’ személynév becézője. A környező sokác településekről ez a név Soltra is átkerülhetett. Ugyanakkor a magyar Szima családnév olyan településeken is előfordul, mint Létavértes (Nagyléta). Ez is valamelyik görögkeleti vallású (vélhetően szláv) etnikum hasonló köznapi nevéből ered, amely szintén az egyházi görög Συμεών (Szümeón) személynévre megy vissza.
Dér: A Dér-dombja birtokos szerkezet mindenképpen a Dér tag tulajdonnévi és nem köznévi jellegét sugallja. Így vélhetően ez a Dér családnévhez kapcsolható, különösen, ha ez a vezetéknév a településen ki is mutatható. Kázmér a családnevet nem közvetlenül a dér csapadékfajtához kapcsolja, hanem az ugyanilyen alakú régi magyar világi személynévhez. Ez utóbbinak vagy van kapcsolata a dér köznévvel, vagy nincs. Ha van is kapcsolat, az sem a közvetlenül csapadékkal, hanem átvitt ’őszülő [hajú, szakállú, bajszú]’ értelemben.
Chirer: Az ejtését azért kérdeztem, mert a közép-európai eredet mellett felmerülhetne a francia is, ha az ejtése [ʃire:] (magyarosan: /siré/) lett volna. Ekkor az ugyanilyen ejtésű Chriret, Chirez nevekkel, de a szintén ide tartozó Chirac, Chirat, Chiron stb. vezetéknevekkel együtt ’köves hely’ értelmű helynév, dűlőnév lenne a háttérben.
A közép-európai térségben, ahol a leírtad [x] ejtése van a ch-nak, lehetne szláv, ha nem lenne az -er végződés, ugyanis a nyugati szláv Chira ~ Chyra stb. alakulatok a Cirill, Kirill név Chiril alakváltozatának származékainak tarthatók.
Az -er azonban a német nyelvi térségre jellemző: ez volt az eredeti gondolatom is, csak abba a problémába akadtam meg, amelyet a Tü(ü)tschmann ~ Tuđman esetén magam is hangsúlyoztam: nem elég, hogy feltételezhető egy kiindulási név: jó, ha ki is mutatható. És a Chirer-t (Chierer-t, Chirrer-t) nem sikerült a német névtárakban kimutatnom.
Ennek ellenére nem maradt más, mint a német etimológia, annak ellenére, hogy nem mutatható ki. Megpróbálom majd ezt a tényt is indokolni.
A II., avagy német hangeltolódás a német nyelvterület egészén nem ment végbe teljes mértékben. Így a szó eleji /k/ megmaradt /k/-nak az irodalmi nyelvben is. A délnémet (vagy felső német, Oberdeutch) nyelvjárásokban: a bajor és alemann dialektusokban azonban itt is végbement, és kch [kx] zárréshang lett belőle, amely a délnyugati területeken (vagyis leginkább Svájcban) ch [x] hanggá egyszerűsödött, vö. német Kind ’gyerek’ ~ délbajor kchind ~ svájci chind. De ez a nyelvjárási sajátosság gyakran nem jelenik meg, mert az irodalmi nyelvet követve k-t írnak ch helyett: ilyen pl. a svájci Chirel patak (bár Chur kanton nevében ez mégis megjelenik).
Tehát talán az irodalmi nyelv szűrője (rárétegződése, szuperpozíciója) fedi el a mai német előfordulásoknál a szókezdő ch-t; és a kérdezett, Magyarországra került név esetén ez nem érvényesült. Ezért talán elég a *Kirer neveket kutatnunk, majd megjegyezni hozzá, hogy ennek délnémet-svájci változatáról lehet szó.
A RadixIndex a történelmi Magyarországon ismer Kirrer nevet, Németországban van Kierer, Ausztriában Kierer, Kirrer. A rendelkezésemre álló etimológiai irodalom ezeket nem említi, de a Kirchmaier ~ Kiermeier megfelelés analógiájára, úgy vélem, elsősorban a német Kircher ’sekrestyés, templomszolga; templomnál lakó; Kirch[en] településről származó’ vezetéknév alakváltozatáról lehet szó. A köznémet Kirche ’templom’ svájci formájához adalék a svájci határnál lévő olasz Carcoforo svájci német Chirchof (< Chirchhof ~ német Kirchhof ’templomudvar; temető’).
