Mi manapsag a legjobb ar/teljesitmenyu valasztas otthonra, amator szintre,
gyakorolgatni, stb. egy valamilyen elektromos billentyus hangszerben gondolkodva ?
Lassan a nyomtatott gépkönyv is kimegy a divatból. Egy ideje minden letölthető PDF formátumban. Most meg már ott van a Google fordító is nagyjából. Sajnos a műszaki fordítás ezelőtt is hatványozottan drágább volt és nem /A4-es oldalra számolnak most már, hanem karakterre x forintot, amiben ugyanúgy beletartozik a szóköz, vessző, pont,e írásjel... Horribilis pénz ezért több száz oldalas gépkönyveket lefordítani, ráadásul ezekben több display ábra van, amit külön procedúra szerkeszteni a fordításhoz. Hallottam olyat, hogy régebben próbáltak megúszni ilyet, egy nyugdíjas angol tanárnéninek odaadtak egy stúdió zengető gépkönyvet lefordítani és a reverb plate szót "zengő tányérnak" fordította mindenhol. :D Fogalma nem volt hogy műszakilag mit takar ez a szöveg.
Máskülönben meg már annyira hevenyészettek ezek a gépkönyvek is, hogy sokszor nem lehet belőlük megérteni, ha valaki alapvető szinti ismeretekkel nem rendelkezik hogy merre hány méter. Nincs elmagyarázva rendesen egy-egy funkció mire jó, csak rögtön azzal kezdi, hogy ezt nyomjuk meg a menüben való belépéshez...
Na de például mai okostelefonokhoz is mióta nem mellékelnek már semmilyen használatit? ;)
Tényleg, miért nincsen ezekhez magyar nyelvű leírás? Anélkül nem is lehetne forgalomba hozni. Engem nem zavar, mert értem az angol és a német nyelvet is, de így belegondolva furcsa. Mindig volt Yamaha szintim a DX7-től az SY-okon és EX-en keresztül a MOX/MOXF-ig, de visszaemlékezve egyáltalán nem biztos, hogy aki először találkozik ezekkel a hangszerekkel, tudni fogják, hogy mi micsoda. Ez most fokozottan igaz a Montage/MODX-re, ami egy teljesen más koncepció az eddigiekhez képest, pláne a tegnapi új fw.-ben a smart morph-fal együtt. Szóval kedves forgalmazók, kb. 20-30e ft egy kézikönyv értő lefordítása, ne spóroljátok már le ezt!
Közben megszületett a klímpírozógép ügyében a döntés, végül teljesen más lett, egy moxf8. Egyéb adottságai miatt döntöttem ez mellett, billentyűzet szokom még egy ideig(lomha) aztán ha megérdemli a szorgalmam akkor csere.
Még egyszer köszönöm a segítségeteket!
Magyar nyelvű használati létezik ehhez és ha igen hol keressem?
Megerkezett a Kawai CA-48, nagyon-nagyon elegedett vagyok. A billentese messzemenokig bevaltotta a hozza fuzott remenyeket, az elso olyan digitalis zongora ahol elfejetem hogy digitalis. Akar jatszva rajta, akar hallgatva. A billentese szamomra (gyerekkoromtol tanultam zongoraazni 12 evig es tobbe-kevesbe a mai napig rendszeresen jatszom) nem kulonboztetheto meg egy akusztikus zongoraetol. Nyilvan abban is van sokfele, de lenyegeben nem ter el azoktol. A lanyom szerint aki "profi" az akusztikus Kawai K-300-nal az alapbeallitassal valamivel konnyedebb a billentese, inkabb a nagy zongorakehoz hasonlit. Azt mondja fenyevekkel jobb mint a konzi akusztikus hangszerei amiken az oria vannak (itt foleg Yamaha pianinok vannak az iskolaban, ezekre gondolt - azert ebben gondolom az is benne van, hogy nem veletlenul Kawai-t valasztott otthonra, sokkal melegebb, gazdagabb a hangzasa, a Yamahak kemenyebbek, szoval o eleve Kawai-fun :). Hangzasaban nyilvan van kulonbseg az akusztikushoz kepest, gondolom ez a kategoria csucsmodelljeinel valamivel csokken, de ez mar a nuansz kategoria ... mindenesetre gyonyoruen szol, hangosan es fejhallgatoval is.
Nagyon orulok hogy nem a CN szeriat valasztottuk, az hangszinvalasztek, es egyeb extrak meg ebben is boven megvannak, joval tobb mint amit ki lehet hasznalni ha az ember zongorakent hasznalja. Viszont a mechanika es a jatekelmeny valoban eszmeletlenul kozel jar az akusztikus zongorahoz.
Meg egy: amig olvastam azt gondoltam, ez mar inkabb a reklam, de fantasztikus a billentyuk felulete, mar hozzaertni is elmeny.
Ő bizony nagyon is jó döntés lesz. Én cirka egy éve próbálgattam egy kiállítóteremben és eddig ez volt az első dig.zongora, ahonnan alig bírtam felállni annyira élvezetes volt játszani rajta. Összhatásban. Mindenesetre csalódástól nem kell tartanotok :o)
Egy evvel ezelott kezdtunk gondolkozni a lanyom hasznalt pianinojanak a lecserelesen, megfutottuk a szokasos koroket digitalis-milyen-mennyiert vs. silent system... Akkor vegul az lett a dontes hogy megvettunk egy Kawai K300-as akusztikus pianinot, ami egyszeruen fantasztikus. Mostanra viszont felmerult az igeny a digitalis irant is (reggeli gyakorlas, esti gyakorlas egyre inkabb fontos tekintve hogy iskolaba jar es mellette gyakorol minimum 4 orat, hetvegen tobbet es tarsashazban lakunk)
Hosszas merlegeles utan egy Kawai CA48-nal kotottunk ki az akusztikust kiegeszitendo... a regi kis Yama DYP-131-nek vegleg lealdozott... azert meg megprobalom eladni...
Nagyon kivancsi vagyok milyen lesz a billentese a Kawai pianinohoz kepest...
Audio samplinggel még a Nordokat is lelopják, amik legendásan adnak a hangminta védelemre. Ez kikerülhetetlen lesz mindig is. Ellenben volt nálam múltkor egy Techincs arranger.
Na ott az SD kártya levédésére megtalálták a megoldást! Audio konvertálás és lejátszás csakis adott készüléken és számítógépen volt lehetséges. A titkot el is árulták figyelmeztetésképp, a hangszer hardver azonosítója, valamint a PC alaplap és háttértár azonosítója lett bevonva a kódolásba. Magyarul ha valamelyik cserélve lett akár javítás okán is, akkor nem volt lejátszható tovább a tartalom.
Ami a gyorsaságot illeti, a fotó apparátok 32 bites képfeldolgozása lényegesen nagyobb adatforgalmat és sebességet jelent mondjuk egy RAW képnél vagy progresszív tömörítésénél, mint egy hangszer akár több szálú audio alkalmazása. Úgyhogy a fotótechnika évtizedekkel megelőzte amire a hangszereknek szüksége volna. De csak emléákeztetőül, a Korg Trinity is tudott már 1995-ben az akkori technikai fokon 4 sávos hard disk funkciót CD felbontásban. Na ahhoz képest ma egy SSD meg akár egy 30 ezres mobilban lévő CPU fényévekkel van e technológia előtt már. :)
Ez így van. De magas polifóniafokhoz és jó dinamikahelyességhez azért nagyon gyors proci és memória kéne. Másrészt, szerintem a natúr mintákat nem nagyon fogják a gyártók így kiadni, hogy mondjuk egy SSD-ről bárki kiolvashassa, amin mondjuk egy stáb évekig dolgozott.
Igen, ők mindig is gondolkodó emberek oldaláról közelítették a kérdést.
Érdekességképp viszont pont minap cseréltünk eszmét ilyen témakörben egy zenész ismerőssel, s arra a konklúzióra jutottunk, hogy még régen 5-10 MB ROM méret növekedés okán eszelős hangminőség növekedést vártunk, úgy még manapság is, a több száz megabájtos ilyen tárolók esetén azért elég sok faramuci dolog szembetűnik a hangszereknél.
Csak a leglényegesebb pl., hogy a mai memóriák és SSD-k korában, már egyáltalán nem volna szükség méretkorlátozásra, sőt hangminta tömörítésre sem, pláne nem veszteséges tömörítésre!!!
Tény, hogy mára tengernyi a választék hangszerben (is). 30 éve ez az özönáradat csak digitális zongorában elképzelhetetlen volt mint manapság. Ellenben, hogy ma relatíve olcsó belépő kis tanuló hangszerek is már létezhetnek (nyilván a minőség relációjaként), annak sok akkoriban vaskosan megfizettetett, kezdetleges technológiák alapozták meg közvetve a jelenét egyik részről.
Másik részről ma is érvényesül hasonló dolog, éspedig a folyamat aktualitásaként közvetlenül, mikor is olykor nüansznyi plusszokért vaskos százezrekkel drágább (nyilván az előállíthatóság mérlegén túlárazott) modellek bevételéből is jut, kis olcsó tömegszériákat piacra dobni.
Szerény véleményem szerint a Yamaha belépő szinten jórészt a korábban szerzett nevéből él... persze akadnak kisebb változtatások, P-125 meg YDP-164 stb, de a P-515 / CLP-6xx alatti szinten olyan komolyabb dobásra nem figyeltem fel tőlük... Ha leginkább az YDP 103 az alternatíva, akkor én is a CLP-220-ra szavaznék -- inkább egy régi GH, mint egy mai GHS...
A másik kérdés, hogy mennyire lenne érdemes ugrani az árszinttel egy eggyel komolyabbra, ami -- jó használt ajánlat híján -- mostanában 250 környékén kezdődik (a korábban említettek közül is különösen pl. Kawai CL-36, Korg LP-380, Roland FP-30 szett). A magam részéről hajlanék arra, hogy ezek megérik az árkülönbséget. Igaz, ebben benne van az is, hogy nem láttam a használt zongorát személyesen, hajlamos vagyok az extra óvatosságra... ahogy az áréryékenység és a garancia értékelése is elég szubjektív.
Ha tényleg újszerű állapotú a CLP-220, akkor egyáltalán nem volt rossz vétel!
Értem, csak nekem mindig furcsa, hogy adva van egy presztízs márka és belekezd valami olyan forgalmazásába, ami nem felel meg a róla kialakított képnek (próbáltam nagyon szalonképesen fogalmazni). Persze tudom, hogy a Yamaha is gyárt pss játék szintiket, meg több tízmilliós hangversenyzongorát is. Nem vagyok marketing szakember, de logikusnak tűnik, hogy vannak termékek, ahol a brand "felhúzó" erőt képvisel (ld.: Yamaha) és úgy tűnik van ahol érezhető bizonyos recesszió, vagy dekadencia. (Sokszor nem tudom érthetően megfogalmazni a gondolataimat, de talán érthető volt.)
És a megvételezett zongora, pontosítom a Clavinovát, tehát Clavinova CLP 220-as:
Túlzás nélkül újszerű állapotban van, első tulajdonostól (hölgy, nemdohányzó, állatmentes, kevés leütéssel) :-D, de komolyra fordítva mint írtam maximálisan megvagyok vele elégedve, hobbiszinten szomszédot bosszantani nagyon jó lesz. És a 200.000-es limiten is jóval beljebb kerültem, 160.000 Ft-ot hagytam ott érte.
Neked is és djuice-nak is köszönöm, hogy segítettetek!
Ennek kapcsán pedig csak annyit jegyeznék meg, nagyon nem mindegy, hogy digitális zongorát keresel-e, vagy szintetizátort.
A zongora esetében a billentés mechanikája nagyon sokat számít, illetve ennek értelmezése és hanggá alakítása, ami követi a leütés hirtelenségét/lágyságát stb. -- a Kurzweilről elsősorban a zongora-specifikus elvárások kapcsán beszéltelek le.
Most pár napig sűrű volt az élet, aztán úgy látom, a kérdezőnek már nem aktuális a kérdés.
Egy szempont még nem volt egészen tiszta nekem, minimálszekrényes is elég, vagy igazi szekrényes kell? Az utóbbiak alapból drágábbak, cserébe a saját hangszórón keresztüli hangzás tud jóval jobb lenni. Fizika, rezgőtest tömege, valamit valaméirt stb.
Igazi szekrényt abban az árfekvésben nagyon nehéz találni általában is.
Kicsit körbenéztem a használt piacon, mointha a vírus miatt az is a szokásosnál is jobban pangana...
Amúgy számomra a konkrét felvetett modellek nem voltak meggyőzőek, elsősorban az életkoruk miatt... a digitális zongorák a 2000-es évek végén, 2010-es évek első felőben még elég jelentős tempóban fejlődtek. Ha nem esik be valami frisebb vagy 10 éve csúcsmodell zongora olcsón, akkor egy új minimálbútor vagy hordozható gyári álvánnyal lett volna az ajánlásom (újonnan kaphatóak közül pl.: Kawai CL-36, Kawai ES-110 szettben, Korg D1 szettben, Korg LP-380, Roland FP-30 szettben, Yamaha YDP-164 stb.) de való és igaz, ezek bármelyike tervezett büdzsé teteje környékén volna (vagy picit túl is rajta), a felvetések pedig jelentős árérzékenységet sejtetnek... ugyanakkor sejtem, jelentősen kevesebbe került a használt darab, és a régebbi modellek esetében a Yamahával lehet még talán a legkevésbé mellényúlni.
És akkor megint ott vagyunk a valamit valamiért dilemmánál.
Ha trit-on elégedett a választással, akkor az a legfontosabb :)
Sziasztok! Időközben megvettem a Clavinovát és azt hiszem nem csináltam rossz vásárt. A Piano 1-es hangja hall 1-es reverbbel ami 15-ös értékre van állítva, szerintem nagyon szép realisztikus hangot produkál 3/4-es hangerővel. A billentését is remeknek találom, az én szintemen egy jó darabig biztos kiszolgál engem. És nem utolsósorban jól passzol az ikeás bútorokhoz, így asszonypajtás is belenyugodott az elkerülhetetlenbe. :-)
Na ez már mai darab, de van-e olyan hangja mint egy CLP 220-nak (elvégre min. 10 évvel fiatalabb technológia), viszont ez tényleg "csak" egy pianinó, még egy sávos felvételi lehetőség sincs benne.
Szekrényesben inkább Ásítósárkány van otthon aki tud vmit ajánlani, azon kívül hogy Korg LP380 meg pl. a jófogin van még egy-két diszkrétebb állványos best of cucc (pl. Roland FP7). 2-300 közt nem nehéz lőni vmit.
Én azonban nem tartózkodnék egy P80 stílusú kis portable stage pianotól, ui. egy asztalos negyed annyiból csinál neked alá egy nappaliba illő stílusos állványt, mint amennyit ezért egy gyártó felárként elkér a cabinet style miatt! :)
De a döntés persze a tiéd!
A Kurzweil igazából a K2000, K2500 szintijeiről volt híres 20-25 éve. Azóta nem alkottak maradandót, szokásos tucatterméket nyomnak mint a legtöbben. A Forte, Artis modeljeik meg nagyon túl vannak árazva.
Neked is köszönöm az észrevételeidet! Pedig régebben a Kurzweil szintetizátorai elég jó hírűek voltak, meg most is van egymilliós vasuk, de ezek szerint dig. zongora építéséhez kevésbé értenek.
Köszönöm az ötletet, meggyőzőek a videók és az ár is igen kedvező. Viszont mindenképpen szekrényes változatot szeretnék, mert a nappaliban lenne és a család azt még hajlandó elfogadni. :-) Van egy külön pici "stúdió" szobám, ott van több szintetizátor, meg rengeteg kütyü, ahol min. hét ketyerét kell bekapcsolnom ahhoz, hogy hangot halljak (sokszor van: ménemszól!?) szóval pont az lenne a lényeg leülök, egy gomb be, és játszom. Úgy néz ki kénytelen leszek többet áldozni rá, valszeg használtan vadászok majd egy Yamaha 142, vagy 162-re. Azért érdekes, hogy egy parafonikus Moog Sub 37-re nem sajnáltam a 350 k-t, vagy ugyanennyit egy Korg Prologra, de ez már egy másik történet... :-))
