PILISI PARKERDŐ ÚTJAIN
(7. sz. túra, Pilismarót - Dömös)
Ritkán jutok el a Szakó-hegyen túlra, pedig még az is PILIS. Sőt!
Olyan ez a "hegyen túl", mint az Óperenciás tenger, állítólag az is onnan kapta nevét, hogy Enzen túl van. (Németül 'ober Enz'.)
Optikával vágtunk neki, részben azzal a céllal, hogy az Enciánosok pecsétjét is beszerezzük Mexikói-réten.
Dömösön hagytuk az autót, innen busszal Pilismarótra mentünk.
Bemelegítésként felmásztunk a dombra, a vár felkutatásának céljából. Nem könnyű megtalálni a felvezető utat, de lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség. Jó nagy vár lehetett a dombon!
Pecsét a váras "füzetbe", pecsét a könyvecskébe, kávé a hasba, majd irány a völgy.
Kezdetben aszfalt, de a völgy fokozatosan tágult, szép rétek mellett haladtunk, hallottuk a patak csörgedezését, megbámultuk a kopjafát, az erdészházat, míg végül elkanyarodtunk, irány az erdő.
Optika azt ígérte, hogy tíz méter pontossággal megtalálja a forrást. Letértünk az útról, irány a patakmeder. Itt megkérdeztem, hogy melyik oldalon, majd átkeltünk. Már csak az irányt kellett eldönteni. Folyás irányba mentünk, és 10 méterre valóban ott volt a forrás. Patinás. Többet nem írhatok.
A forrástól végre földút, kezdetben még szekérút, majd ahogy kapaszkodtunk felfelé, ösvénnyé keskenyedett a jelzettt út. A végén kemény mászás. Asztal, padokkal, ragyogó napsütés, panoráma. Elfogyasztottuk az első csúcs-csokoládét. Ha nem mondtam volna, a Hirsch-orom tetején volt az első pihenő. Hat kilométer Pilismaróttól. Völgytúra, rövid, de intenzív mászással kombinálva.
Innen igazi pilisi tölgyerdőben, gerinctúra a következő csúcsig (Felső-Ecset hegy). A fák törzsén jól látszik, hogy vannak inséges évek, és a szél sem kedvez. Szegényes lehet a talaj. Én ezt az erdőt szeretem. Szerencsére még ép, irtás nyomait nem láttuk.
A gerincút végén balra folytatódik a túra, jobbról jön a Z- jelzés, és együtt haladnak az Égett-hárs nevű turista csomópontig. Szemben a nagy hegy tömbje, a völgyben Pilisszentlélek. Innen még nem közelítettem a Pilis "közepét".
Az útelágazáshoz érve nem a Z+ jelzéseket követtük, ezt már ismertük (Eötvös 50). Irány a Z-. Megtaláltuk a szekérutat, majd a nagy fát, rajta a felirat: PILIS 50. Rég jártam erre!
Innen még egy kicsi a kerítés mentén, majd sorompó. A Mexikói réten voltunk. Sok-sok bungalló, forrás, na és a lényeg, az asztal, az egyszemélyes fogadó "bizottsággal". Bónusz pecsét a füzetbe. A könyvecskénkben is "igazoltuk", hogy arra jártunk május elsején, vasárnap.
Az étteremben kaja-pia, a sör 380 pénz. Messze volt Dömös, egy sör belefért.
A visszautat Optika "tervezte", elindultunk ellenkező irányba, fel a vezeték pásztájában a műútig. Innen a biztonságos műúton mentünk. Ott értük el a Z- jelű utat, ahonnan már látszott az étteremnek helyet adó épület. A térképen is volt szekérút, de a kb. 1 kilométeres kitérő után nagy élmény volt felfedezni, hogy odafelé is lett volna rövidebb út:o)
Nagy bölcsen megállapítottuk, hogy két pont között valóban az egyenes a legrövidebb.
Innen még egy rövid szakasz a Z- jelű úton, majd a már említett nagy fánál irány a Znégyzet jelű út.
A fiatalosban nem szabványos, de hasznos jelek segítenek, anno Feidiga Károlyék festették, mert sok volt a "panasz" a PILIS túrán erre a szakaszra. Biztonsággal értük el a Hoffmann-kutat. Gyors "könyvelés", majd irány a Z+ jelű út, melyen S- jeleket látni. Ezt VadMalactól tudom. Sikeresen elértük a jobbról érkező széles dózerutat, itt van az egyetlen Z+ jel egy hatalmas bükkfán.
Már-már természetes, de az ösvény sincs jelezve. Rutinból tértük le a dózerútról. Az első jel a nyeregben volt, a távolság kb. 500 méter. "Ideális" állapotok.
Innen lehetett volna egyszerűen is menni, de mi a forrás felé vettük az irányt (Z-). Feltankoltunk, és mivel elértük a túra legmagasabb pontját, ismét csúcs-csokoládéval jutalmaztuk magunkat. Akkor még nem tudtam, hogy Optikának mindig van ötlete. Eszébe jutott Árpád-vár.
Nekem is eszembe jutott a vicc, egy nekem, egy neked, egy a zenekarnak. Egy forrás nekem, egy vár Optikának. Így igazságos. Sőt! Optika bebizonyította, hogy a Fényes-forrás megközelítésének legegyszerűbb módja, ha átkelünk a Lukács-árkon. De ne siessünk a történésekkel.
Megmásztunk egy hegyoldalt, és láss csodát, visszatértünk arra a szekérútra, melyről letértünk, hogy rövidítsünk. Ösvény nyomait nem találtuk, és a hegy nyopmasztóan magasnak tűnt. Alternatíva hiányában megindultunk, mindig felfelé. Szerpentinezni kellett a meredekség miatt, de haladtunk. Felfelé még csak-csak, gondoltam de mi lesz lefelé?
A csúcson hatalmas vár alapjai, sáncok, és egy sziklaüreg. Remélem, nem hasad ketté a hegy egyhamar!
Kerestük a lefelé vezető alternatívát, és úgy döntöttünk, a másik oldallal próbálkozunk. Optika elemében volt. Megindult, természetesen keleti irányba, lefelé. A forrás nyugatra volt, de állította, hogy erre vezet az út. Ilyenkor nem érdemes vitatkozni, irány a lejtő. Se út, se jel, de pontosan egy útkanyarhoz értünk. Itt én nyugat felé mentem volna, de az igazi a tovább keletre, majd az éles visszakanyar után, füves úton, végre nyugati irányba mentünk. Egy furcsa hordó, keskenyedő ösvény, hajdani kerítés oszlopai, majd S- jelzés. A Lukács-ároknál jártunk, alattunk a félelmetes katlan.
Már nem csodálkoztam, mikor visszafelé indultunk. Optika egy kanyarban eltűnt, mire odaértem, már a völgy alján kereste az átjárót. Nagyon élt!
Követtem a túravezetőt, üggyel-bajjal átkeltem a patakon, majd irány a meredek oldal. Keresztben hatalmas fák nehezíteték a haladást. Optika hatalmas tempóban haladt, nyoma sem volt már a szombati túra miatti fáradságának. Az elején még erre hivatkozott:o(
Élvezte a navigálást. Tutira mentünk, hisz pár perc múlva megállt, itt a Fényes-forrás, mondta. Nem gondoltam volna, hogy innen is megközelíthető, de a tény az tény. Asztal, padok, ivóvíz. Lerogytunk. Az idő valahol a várban megállt, a megtett pár kilométer lidércnyomása oldódni kezdett. Eltűntettük a maradék csokoládét, vizet vételeztünk, próbáltam pihenni, de menni kellett! Egy forrás, egy vár volt a "penzum":o)
A forrás környékén találtunk jeleket, de ott, ahol kellett volna, semmi. Aki tudja, tudja, aki nem az keressen! Végre P- jelek!
Akkor még azt gondoltam hogy pár kilométer, és beülhetek az autóba. De nem.
A rétnél padok, jel sehol. Mentünk tovább, jó 200 méter után, a rét másik "végénél", pihenő maradványok környékén egy nagy fán van az EET jel. Erre azért volt szükségünk, mert a Mexikói-rét - Dömös szakasz (PT-4 túra) önállóan is teljesíthető. Sok kicsi sokra megy!
Még két keresztező völgy, majd szép erdei út, temetőkapu, balra objektum. 10 perccel előtte zárták be:o(
Hátra volt még egy forrás, mely menet közben megszaporodott. Megtaláltuk a Csaja-kutat is, igaz, ezért mászni kellett, nem is keveset. De ezt Optika se ismerte!
Pecsételés a sarkon, cola (bizony-bizony), majd irány az autó.
Nincs még vége, hisz a sok forrást "ellentételezni" kellett:o)
Római vár Gizella-majornál (impozáns), őrtorony Lepencénél, és Visegrádon. A füzetben volt még egy negyedik is, de azt nem találtuk meg.
Időnk lejárt (18:00 volt a terv), nekem már nagyon elég volt. Egy kicsit Optikán is látszott a fáradság, de azt hiszem, még ment volna!
Úgy "döntöttünk", hogy Pilisszentlászló fele megyünk, kihagyjuk Dunabogdányt. Pedig ott is várt ránk ez-az. De elég volt!
Ja, odafelé még Gyula-forrás is volt.
Viszonylag hamar hazaértünk.
Csodálatos nap volt!
PILIS forever!
Ui.:
Köszönöm Optikának a túrát. Volt néhány kitérő, de végeredményben Pilismaróttól Dömösig mentünk, és érintettük az összes "fontos" pontot. Többet menni nem tilos!
Még 10 túra vár rám, ez volt az eddigi legszebb.
