„A magyar hangtörténetírás egyik nagy mítosza (vagy inkább széles körbenelterjedt tévhite) annak feltevése, hogy az ősmagyar (de akár még az ómagyar) korban beszélt magyar nyelv hangrendszere tartalmazta a veláris i hangot. Írásomban amellett szeretnék érvelni, hogy ez nem több hiedelemnél, és azok a jelenségek, amelyek alapján a veláris i magyar nyelvbeli meglétét feltételezik, e hang feltevése nélkül is megmagyarázhatók.”
Az "Izé" szópótló szócskát miért nem tudják Veszprém megyében jól ragozni? (Azt leszámítva, hogy egyébként is helytelen a használata)
Valószínűleg ugyanazért, amiért a férfi, csík, Csík, díj, híd, iv- (iszik), stb. mély hangrendű toldalékot kap: a magyarban régebben létezett mély hangrendű "i", amihez mély toldalék illeszkedett.
A "rosszul" ragozódó szavak ennek az i-nek az emlékét őrzik. Az viszont esetleges, hogy melyik nyelvjárásban ezek közül melyik maradt fenn. (Hiszen a nyelv szép lassan szereti kiküszöbölni a rendhagyóságokat, a "férfival" mellett van már "férfivel" is.)
(Azt leszámítva, hogy egyébként is helytelen a használata)
Létezik az ipari alpinista kifejezés. Ezt egyfajta tükörfordításnak gondoltam, valamely az ipari tevékenységben nálunk fejlettebb ország nyelvéből 'tükrözve', de a Google kereséseim, még az idegen nyelvűek is, magyar forrásra mutatnak. Mit lehet tudni ezen kifejezés keletkezéséről?
Csakhogy az írásaidat feltétel nélkül elfogadjuk és így a linkbe bele sem kukkantottam. De mindenképpen nagyszerű, hogy ilyen formán is el lehet már érni.
Rózsaszín álom, de így kellene feldolgozni egy korszerűsítés után a TESz-t is.
Nem tudok sokat mondani, inkább csak azért szólok hozzá, mert az én mátraalji vernakulárisomban is így van azzal, hogy ez kevésbé másként í-ző dialektus, mert az E/1 forma enyim, de a T/1 alak emménk.
Egyébként az ez- előtag (amely szerintem az enyém analógiájára jelent meg) a jelzői alakokon is ott van: ugyan én csak az ette házad ’te házad’, és az emmi házunk ’mi házunk’ formát tudom most felidézni, az enyim házam ’én házam’ mellett.
> Arra akartam utalni, hogy a szlávban volt F fonéma jóval a XI. századot megelőzően is.
Ne feledd, hogy ez a topik nem az Alternatíív fórumcsoporton van. A szlavisztika egységesen trivialitásnak tekinti az /f/ fonéma hiányát. Én adtam is péfákat emellett. Most akkor te jössz, hogy példákat adj, amelyek az állításodat alátámasztanák. De olyan példákat, amelyek a Magyarulezhez illők, nem pedig az Alternatívhoz.
Volna valaki olyan kedves, és megnézné az általam nem ismert/hozzáférhető szakirodalomban, hogy van-e valami fejlemény a szín (Farbe) eredetének kutatásában a TESZ-hez képest (ti. ott ismeretlen eredetű, a finnugor kizárva)? Köszönöm előre is. (Általam ismert és hozzáférhető szakirodalom = TESZ)
> átvételkor hanghelyettesítésnél. Szláv közvetítésről lévén szó az utóbbi tűnne számomra valószínűnek, csak akkor mitől vannak a délszlávban pl. olaszból átvett f-betűs nevek, helynevek, szavak?
Itt valóban hanghelyettesítésről van szó. A szláv nyelvekben legalább a XI. sz.-ig nem volt /f/ fonéma. A korai egyházi terminológiai átvételekben is /p/ (esetleg /v/) van /f/ helyett, vö. horvát post [pô:st] ’böjt’ < ószláv postъ < ófelnémet fasto > német Fast. Az olasz Francisco név régi átvételét őrzi a horvát Pran(j)ić családnéc. Helynevekben pl. latin Flanona > olasz Fianona ~ horvát Plomin (itt XI. sz.-i glagolita falvésetet találtak).
