Egyike azoknak a csúcsoknak, melyek leghatékonyabb felkeresési módja a PMP. Mikor én jártam arra, akkor még nem volt a mozgalom, ezért nem volt mit tenni, irány Pécel. Hazafelé, a Hévízgyörk 20 után a Gyapjaszsák (mini) előtt ideálisnak látszott egy kis kerülővel "levadászni" a kódot. Még egyszer gyalogosan nem volt érkezésem, bár nem kizárt, hogy egyszer még felkeresem a környéket.
Tanulmányoztam az autós megközelítési lehetőségeket:
"Megközelíthető Pécelről műúton a Nemzeti Történeti Emlékparkig, majd onnan egy földúton, illetve a piros jelzésből kiágazó piros +, majd piros háromszög jeleken."
Nem volt egyszerű megtalálni az emlékparkot, de örülök, hogy most már azt is tudom, hol van.
Mivel a térképemen nem tudtam beazonosítani a helyet (jó sokat mentem egy keskeny aszfaltcsíkon felfelé), nem voltam könnyű helyzetben. Érzésem szerint a 277,4 ponton voltam, a szögesdróttal körülvett objektumtól nem messze.
Elindultam az erdő szélén az egyetlen földúton (ennek kellett volna lennie a P- jelűnek), de szemből jöttek, és elmagyarázták, hogy nem erre van a torony. Azt hiszem, hiba volt ezt elhinni.
Nagyon szeretném tudni, úgy van-e, ahogy leírtam!
Segítségem nem lévén, nem maradt más hátra, mint a régi szabály, lehet, hogy nem szabad, de lehet. Visszamentem tehát Pécel keleti határáig, és a rozoga aszfaltcsíkon irány a csúcs. Tiltó tábla volt, de "nem vettem észre". Találtam jó sok P+ jelet. Az objektum környékén volt Phrsz jel is. Szörnyű látvány, és bűz fogadott. Hatalmas bunkerek, szétvert épületek, gaz, szemét.
Megtaláltam a bejárat felett a kódot, és gyorsan visszaindultam.
SK, fényvisszaverő festék ügyében még nem válaszoltam, és most sem fogok. Nem tudom honnan szereztünk fényvisszaverő anyagot a festékbe, de biztos hogy külön is meg lehetett kb. 10 éve vásárolni. Nem emlékszem már rá, hogy ment. Nagyobb festékboltokban, dekorosoknál érdemes lenne érdeklődni, hátha van tippjük. Valami dara szerű, csillgogó anyag volt, amit a festékbe keversz.
A könyv ára 2200 Ft, megvásárolható például az MTSZ központban. Csak dícsérni lehet a kezdeményezést. Naprakészségéről csak annyit, hogy a 4-es főút jelenleg még csak épülő abonyi elkerülő szakasza mind a térképen, mind a leírásban már szerepel.
A könyvhöz egyébként 1:50000 léptékű színes turistatérkép is tartozik, amely a Monor - Mende - Szentgyörgypuszta - Dány - Tóalmás - Jászberény - Tápiógyörgye - Újszilvás - Tápiószentmárton - Albertirsa - Pilis - Monor területet ábrázolja. A környéken elég sok jelzett turistaút található eszerint.
A Tápiószelei Természetbarát Klub által idén megjelentetett Tápió-mente turistakalauzban is azt írják, hogy jelenleg csak Mendétől délre járható a zöld sáv. Az útikalauz szerint, amely Nagykáta - Mende irányban írja le az útvonalat:
"Sajnos a korábbi kiadásokban megjelent térképeken megjelölt folytatólagos útvonal a Mendei-völgy - Kőtojás - Túzberek - Pécel (kb. 15 km) magánterületeket is érint, és ott a túrázókat nem szívesen látnák. Az alternatív útvonal kialakítása folyamatban van, reméljük, mielőbb sikerül összeköttetést teremteni a jelzett utak között."
A könyv szerint a Tápiószecső - Tabacsiszka - Forró-forrás - Pécel (S sáv, kb. 26 km), a Sülysáp - Kóka - Tóalmás (S sáv, S+, S négyzet, kb. 16 km), a Sülysáp - Hrabina-alja - Cicka - Maglód (Z+, P+, kb. 22 km), valamint a Sülysáp - Kóka - Dány (S+, kb. 14,5 km) tervezett útvonalak, melyek "a Gödöllői-dombságról 1996-ban megjelent turistatérképeken is ábrázolt útvonalak, melyek felújítása és festése az elkövetkező évek feladata. Ehhez várjuk segítőkész természetjárók segítségét a könyv kiadójánál. (Tápió Közalapítvány, 2760 Nagykáta, Dózsa Gy. u. 19/G; telefon: (29) 640-061; e-mail: kozalap@tapiovidek.hu)"
Ezen kívül 17 útvonal részletes leírását tartalmazza a köny, távadatokkal. Így például a Z+ folytatását is Sülysápról Tápiószecső felé.
Szombaton tettük meg a Mátraháza - Mátraverebély közti OKT-szakaszt. Bélyegzőinformációk a szokott helyen olvashatók. Nem volt sok gond, a sár még néhol elég jól tartotta magát. (Szembe)túrázókkal főleg Ágasvár környékén találkoztunk.
Még valami: A szénégetőtelep előtt döbbenetes volt látni az egykori hatalmas meddőhányó-lerakat nyomait és a természetpusztítást, amit okozott. DE: az is nagyszerű volt, hogy láttam: a természet milyen regenerálódásra képes. Már látszott a növényzet újboli megtelepedése a salakon. Kialakul tehát egy új vegetáció. környezetvédő és tájrehabilitációval foglalkozóknak kitűnő "gyakorlótelep" lehetne!
A Kohász-út végét (elejét) volt szerencsém tavaly ősszel is végigjárni.
Írtad (volt)Inászó után a tekintélyes épületet. Ez egy méhésztelep lehet, ha ugyanarra gondolunk. Jobb elkerülni. Itt a ház előtt kicsit megtévesztő, mert pont nincsenek jelek. Érdemes rászánni egy kis időt felderíteni, különben jól el lehet tévedni. Fölfelé hatolva, majd elérve az általad is írt vezetéket, tényleg nagyon rossz az az ösvény, fel a Pécskő-nyeregbe. De nem hosszú! Innen lefelé jó kis ereszkedő van, én tavaly nem találkoztam torlasszal. A jelek viszont néhol elég gyérek voltak, emlékszem én is egy árokra, már közvetlenül az első utca előtt, ott totál hiányoztak. A nyalókák helyett egyébként néhány felfestett szám/betűkód is tökéletesen megtenné.
Ha valaki konkrétan tervezi az utat, akkor érdemes Múzsla leírásának áttanulmányozását követően olvasni az alábbiakat, hisz a hivatkozások e nélkül nem érthetők. Nagyon hasznos Múzsla leírása, de néhány pontosítás azt hiszem nem árt. Vélelmezem, hogy az elmúlt években történt a változások nagy része. A részletes leírás tehát egyfajta kiegészítés is.
Kalandos utazást követően, 10:00-kor indultam a kocsmától.
A kocsma a buszmegállónál (iskola) van, tudnak a mozgalomról, de bélyegzőjük nincs. Cégest adnak készséggel. Ja, és 50 Ft a kávé, tejszínnel!
Innen Múzsla leírása alapján, na és a jól jelzett útvonalnak köszönhetően, könnyeden eljutottam a postáig.
Vettem két képeslapot, összesen 24 forintért.
Ennyit az állapotokról.
A falu utolsó házát követően (Akácfa utca) érdemes figyelni a jeleket. Kezdetben a völgyben haladnak (a kerítésen van a jel, nem a kézenfekvő dózerúton kell tehát haladni!), majd egy hirtelen nekirugaszkodással indulnak felfelé. 200 méter a szint, rövid távon. Szép az erdő. Jobbra szűkül a völgy, elérjük a dózerutat.
Itt balra kell kanyarodni!
Egy dagonyás úton haladunk, balra hegy, a Fehér-kő oldalában vagyunk.
Hogy honnan indul a P- jel, azt nem tudom, de egy útkereszteződésnél tiszta nyilak, és kettős jelek vezetnek felfelé egy fiatalosban.
Még nem vagyunk a Körtvélyesen, de a P- jelek már fel vannak festve.
A fiatalos után, jó magasan balra kanyarodnak a jelek, szép, tiszta jelek, széles út. Csodálatos a panoráma, balra a Mátra gerince, jó messze. Itt érdemes figyelni, mert egy furcsa elágazás következik. A széles út megindul enyhén lefelé (érdekes mód irányba!), ugyanakkor balra, előre kiválik egy hasonlóan széles út, sőt, szinte visszakanyarodva megindul lefelé is egy út. Ez lehet az, melyet átvágtunk a fiatalosban.
Ez a pont azért fontos, mert itt eltűnnek a jelek. Biztosan csak annyit tudok, hogy a folytatás nem jó. Ez az út levezet egy völgyrendszerbe. Amúgy csodálatos!
Az igaz út a középső lehet, mentem jó száz métert, de jelet nem találtam. Többet kellett volna menni!
Elindultam a dózerúton de ez nem az igazi. Belevezet a Rákos-lápa bérctől északra lévő P- jelű útba. Innen kemény mászással jutottam fel a Kukucs hegynél lévő útkereszteződésbe. Közel két kilométer helyett jó hatot mentem, de szép volt!
A jelek kereszteződésétől dózerúton haladunk balra hatalmas völgy, a Markazi-kaput idézi. Itt kéne becsatlakozni a Knégyzet jelnek, de csak út van, jel nincs. Sőt a K+ helyett P- jel volt a nagy bükkfán. (Egy kilométerrel ezelőtt "távozott!") A mi utunk jól van jelezve, kényelmes erdei szakasz következik. Emelkedünk picit, majd kanyargunk, végül jön a kerítés. Ez elkísér a pihenőhelyig. Innen lehet megmászni a Nagy-követ.
Innen bükkösben lefelé. A K+ után kemény ereszkedő, csúszós homokkő, majd rét. Egy magányos fán van jel. A rét végén a szekérút balra megy, de a mi utunk a horhosban folytatódik, jel nincs!
Összefutunk a Khrsz jellel, itt csatlakozik vissza. Innen homokköves hegyoldal jobbra, már látszanak a házak.
A kis bizonytalanságot leszámítva, a közel 14 kilométeres szakasz jól van jelezve, az útvonal könnyen járható, szint van, de nem katasztrofális. A panoráma nagy élmény volt.
Bárnán kocsma, sör, pihenő. Ismerős település, nem volt gond a tájékozódással. Jelek rendben.
Az egyetlen bibi az Iskola utca végénél van. Egy nyíl mutatja, hogy felfelé kéne menni, de jelek nincsenek. Végül azt a mezei utat választottam, melynek elején tábla hirdette, hogy út elzárva, magánterület. Egy lesiklópály lehetne a tisztás, jobbra-balra fenyőerdő. Múzsla leírása itt megtévesztő, mert vannak vízmosások, de az út a mezőn halad. A tető közelében, egy akácfán ot a tiszta jel. Innen egy gerinencúton haladunk.
Ide kívánkozik, hogy a téképen a Snégyzet együtt halad a K- jelekkel. Ez a valóságban nem így van. A Snégyzet jelek már az elején elindulnak az 532 méteres Szép-hegy irányába, a völgy északi oldalán.
Rövid közösködés a Bányász körúttal, majd a Kápolna-völgy helyett a Hosszú-bérc-tetőre kapaszkodunk.
A lefelé menő út valóban meredek, a végén balra egy patak vájta völgy, mely a vízművek épületénél végződik. Innen sáros út vezet a műútig.
Innen sajnos aszfalt. A szénégetők orrfacsaró bűze után egy ház, mely a BM pihenőháza lehet. Van tehát objektum ide ki lehetne helyezni nyalókát. Más épület nincs. Itt lehetett hajdanában Inászó. A kiírás szerint itt bélyegezni kéne, de csak fényképezni lehet. Kár.
Innen továbbra is aszfalt, majd indul egy út enyhén lefelé. Ez nem a mi utunk!
Az aszfalt végétől balra egy tekintélyes épület. Hogy mi, azt nem tudom.
Innen már csak kövekkel erősített földút vezet, mindig felfelé. Balra mély völgy. Jobbra domboldal. Inkább hegyoldal. Jelek is vannak.
A végén egy hatalmas farakás, itt gyűjthetik össze a "termést". A széles útnak itt vége, már látszanak a keresztező vezetékek. Az első betonoszlopon nincs jel (kár), de a második, régi faoszlopon már nyilak is vannak, egy füves, már nem használt szekérúton, a vezetékkel párhuzamosan küzdünk a magassággal. Bokrok, ágak, kezd elvadulni az út, bár még járható. Ritkán, de jelek is vannak. A vége előtt nem sokkal indul egy tiszta füvesút felfelé, azt hiszem, ez az igazi. Én maradtam irányba, de jó 100 méterrel délebbre értem el a nyerget. A nagy tölgyfán ott a három, tiszta jel (K-, P-, S-). Vége az emelkedőnek. Jó magasan vagyunk!
Innen már azt hittem, nem érhet meglepetés, mentem lefelé, balra kerítések, jobbra erdő.
Jelzések is voltak, bár az utat egy idő után eltorlaszolták. Nem éppen turistabarát táblák, de volt egy jobbra induló ösvény, mely egy kanyarral visszavezetett irányba. Az ároknál megtaláltam a jeleket is. Hogy merre kellett volna menni, nem tudom.
Mindenesetre jó hosszú ereszkedő, de van ösvény. A hétvégi telkek meglehetősen elhanyagolt állapotban vannak.
Szerencsésen megérkeztem tehát Salgótarjánba, az autó türelmesen várakozott.
A 25 helyett közel 30 kilométeres túra kissé elfárasztott, de a fáradtság elmúlik, az élmény marad.
Az első szakasz tehát megvolt. Még annyit, hogy logisztikai szempontból ez egy kerek egész. A reggeli ózdi járattal lehet menni, Pétervásárán kell egy kicsit várni, de van csatlakozás Istenmezejére. 9:39-kor van ott a busz.
Salgótarjánból nem probléma visszaérni, mármint a budapestieknek. Van busz is, vonat is.
A 25 kilométer, az esetleges kitérőkkel elégséges "adag".
Nekem most kimaradt Istenmezeje, de csak ideiglenesen. Bárnáról nem írtam, de a három csúcs (Nagy-kő, Kis-kő, Szér-kő)kapcsán már jártunk ott. Bájos kis falu.
Arra is nagyon kíváncsi lennék, milyenek most a jelzések, mert ottjártamkor nagyon vegyesek voltak. Úgy emlékszem, hogy épp az Istenmezeje-Starján szakasz volt frissen felújítva, de legalábbis jól követhető (Istenmezeje-Nagy-kő szakasz éjszakai teljesítés volt nagyobb eltévedés nélkül.)
Az (Arló-)Somsály-Ózd(-Sáta) szakasz tényleg gáz, na nemcsak a jelzések miatt... Ózd-Somsály között még a jelzések is nagyon hiányosak voltak, pedig ezen a részen az ember szeretne gyorsan túljutni. Somsály a leglepusztultabb szlovákiak falvakra emlékezetett, különösen a "templomrommal" a közepén. Szörnyű.
Dédestapolcsány és Uppony között elvben szabályos a tóparti kék- és a hegyen átvezető kék+ is, én az előbbit jártam, nem tudom az utóbbi hogy van jelölve, de ahogy ismerem Güszit, ő majd úgyis azt választja, ha azon még nem járt.
Viszont a Járdánháza-Istenmezeje szakasz is gyönyörű, a bükki szakaszról nem is beszélve. A Zsinnye-patak völgye inkább száraz időben ajánlott!
Ja, és a szép tűzzománcjelvény miatt is megéri a teljesítés.
A Kohász Kék végigjárása nekm több éves tervem. Három éve egyben eljutottunk Miskolctól Somsálybányáig, hát, az maradandó élmény azóta is... A folytatás, illetve újboli elkezdés szinte folyamatosan "napirenden" van nálam, de sajna azóta se jött össze. A túrázók igencsak elkerülik az útvonal nagy részét, de a Sáta-Istenmezeje szakaszt biztosan. Az Ózd környéki részt tekintve nem is csoda...
Nem tudom, szabad-e felvezetőt írni, de valami azt súgja, hogy ez a túra más lesz, mint a többi. Nem nagyon hosszú, nem nagyon szintes, de emberpróbáló. Különleges élmények várnak rám!
Nagyon hosszú volt a felkészülési szakasz, óriási félsz van bennem, talán nem alaptalanul.
Nem tudom, hányan teljesítették már a túrát, de nekem nagy kihívás. Nagyobb, mint az AK.
Van térkép, van leírás (Múzsla), de nagyon tartok a túrától. Az első nap tapasztalatai után ez az érzés csak fokozódott.
Nem tervezek gyors tempót, a 6-7 részben teljesítés látszik optimálisnak.
Elkezdődött tehát, készül az első beszámoló.
Próbálok részletesen írni, hogy mások jobban koncentrálhassanak a túrára, biztonságosabban haladhassanak, és az időt azzal töltsék, hogy élvezzék az útvonal szépségeit.
Nagyon tetszett az első szakasz (Istenmezeje - Salgótarján).
Remélem, sokan kedvet kapnak, és belevágnak. Ezért írok, nem másért.
Ha tetszik, akkor egy-két sor reflexió jöhet.
Még annyit, hogy a végső lökés a csúcsok (KARANCS-MEDVES) felkeresése volt.
Sajnos pedig teljesen lehet, hogy a kertben szedted össze. Mi tavaly voltunk egyet kirándulni és az esti vizit során nem találtunk. Másnap munka után mégis találtam a térdem környékén, még csak a lábai kapaszkodtak, nem volt bennem. És összesen 1 kis zöld területen mentem át a X. kerületben. Ha 1 napja bennem lett volna, akkor nem csak a lábával kapaszkodott volna.
A kék-túrák napjain a dzsindzsásokban, susnyában mindig találkozunk pár kullanccsal, a Kriszti állandóan pöcköli le a nadrágjáról (volt már egyszer, hogy 10 fölötti létszám gyülekezett rajta egy vértesi túra során). Úgy beburkolódzik, hogy max. a kézfejénél vagy a nyakánál juthatna be. Még 25 fokban is hosszúnadrág, hosszú felső. Újabban rászoktunk a 2 óránkénti kullancsriasztó alkalmazására, azóta a ruhán csak elvétve van, bár a ruhának csak a bejutási pontjait szoktuk befújni. És bennünk azóta nem volt egy sem. kopp-kopp.
Májusban (eddig) két OKT szakaszt sikerült teljesíteni. Ezzel meg is tripláztam a bejárt szakaszok számát. Mindkétszer kedves feleségem is elkísért.
Nagymaros-Kisinóc th.
A munka ünnepén került sor a 2. kirándulásra. Még rutintalan túrázónak számítva egy komolyabb elkavarási lehetőségbe futottunk bele (a Templom-völgy végén), de szerencsére pár méter után pont jöttek szembe az egyik úton, így megtudakoltam, hogy van-e arra jel. Mivel nem volt, a bal oldali utat választottuk, ahol később fel is tűntek a jelzések. (A ttt-s fórumon többen jelezték ezt a helyet, ennek ellenére bizonytalankodtunk.) A Hegyes-tetőn viszonylag nagy forgalom volt, a Köves-mezőn a melegre még rátettek egy lapáttal a szokásos magyaros zenét hallgató majálisozók (rotyogtak a bográcsok). Törökmezőn is nagy forgalom volt, a kutyák száma is megtöbbszöröződött. Kóspallagon valszeg a helyi néptáncosok műsorának idején haladtunk át. Kisinócon pedig turistaház vezetőinek kislánya szórakoztatott a busz indulásáig.
Dorog-Piliscsaba
3 lényeges momentuma volt a túrának.
1. Klastrompusztán találkoztunk első ízben fémbélyegzővel. A pecsét ennek megfelelően sikeredett. Jobban megnézve a művet, lehetséges, hogy megpróbálom hasznosítani, mint Rorschach-tesztet. Végülis a Klast rész kivehető, ilyen pacát készakarva sem tudnék csinálni.
2. A Klastrompuszta és Piliscsév közötti részen az atlasz szerint a villamos vezeték után egy benőtt akácos árokban folytatódik az út (ahol Hörpölinéknek volt egy csalános kalandjuk). Mi nem nagyon találtuk ezt az utat. Az igazsághoz tartozik, hogy a nagy dzsumbuj miatt nem is igen kerestük. Maradtunk a szekérúton, ami bevitt minket Piliscsévre.
3. Hétfőn a bordáim tájékáról sikerült egy kullancsot kioperálni. Két ok miatt sem igazán értem a dolgot. Egyrészt hazaérkezés után átvizsgáltuk magunkat, akkor nem találtuk. Másrészt nem szívta meg magát, teljesen lapos volt. Azt nem valószínűsítem, hogy vasárnap szedtem össze Pesterzsébeten a kertben.
Látom Gödöllői-dombság térképet renováltok. Mivel Péteriben lakok, megkímélhetlek titeket egy kevés gyaloglástól.
A P- szerintem eléggé közismert a beszámolókból. Igazából Gyömrő K-i végében nehéz megtalálni: az uszoda és a nyugdíjasotthon között tér rá egy földútra. A térképen Újmajornak jelzett hely mellett nem megy el, hanem a házak között csatlakozik be az É-D irányú földútba. (Ott, ahol a térkép utat jelez csak rókacsapás van.) Hosszúberek vmh.-ig ua., mint a térképen.
A PL jelzés szerintem soha nem is létezett. Őslakos vagyok, de régen sem láttam jelzéseket. Arrafelé szoktam sétálni a kutyámmal, de egy darab jelzés sincs sehol. Nyugodtan lesatírozhatjátok a térképről. Elhatároztam, hogy felújítom egyszer, de az tényleg csak egyszer lesz... Többek között azért is, mert nem felújítani kell, hanem megalkotni (gondolom erdészet, stb. beleegyezésével). Be kellene másznom az MTSZ-hez kérdezősködni, bár lehet, hogy közületek is tudja valaki, hogy mi ilyenkor a teendő. Az útvonal egyébként egyértelmű így jelzések nélkül is.
A múlt szombaton Maglód és Sülysáp között a térkép szerinti P+ és Z+ utakat jártam be.
A P+ről annyit, hogy csak a térképen létezik. Sehol nem találtam még egy kopott jelzést sem. Igaz, a nyomvonala végig jól járható. Egyedül csak Maglód fölött, a patak keresztezésénél kell "magánterület" lekerítése miatt 10-20 m-es kitérőt tenni.
A Z+ úton voltak jelzések. Ritkásan. Kopottan, de voltak! Itt a bökkenő a Sülysápra való bejutás. Ugyanis a bevezető részen az utca le van kerítve. És... nem a leggazdagabb népek lakták be a község ezen részét. Kicsit kavartam észak felé, de nem jött be. A megoldás a "déli elkerülő út", amin szépen be lehet sétálni a vasúti átjáróig. Innen a Kossuth Lajos utcán végigsétálva jutottam az eredeti Z+ vonalához. A Dózsa Gy. utcában szép vadászkastélyban lehet gyönyörködni. Majd a Kukli-hegyet megkerülve, szemétdombok között értem el a szépen rendbehozott vasútállomást, ahol "kisbolt", "nagybolt", kocsma, cukrászda is található.
