Turbók: Lehetne -ók kicsinyítő képzős név a nyelvjárási turba ~ torba ’tarisznya; eleség’ szóból. Kázmér viszont a rövid o-s Turbok-ot, hozza, így a hosszú ó lehet másodlagos is. Kázmér ezt a turbuk ~ turbok ’(régen) halászhorog; (mai nyelvjárási) különböző szemméretű hálókból álló halászháló; párnatok’ szóhoz kapcsolja.
> A Hajabács névhez ha nincs további hozzáfűznivalód
Nincs. Az első impresszióknál, megrekedtem, mert nem találtam olyan szálat, amelyet jobban felgöngyölhettem volna. Innentől már esetleges a dolog, hogy előkerül-e olyan olvasmány, amelyben anyag lesz hozzá.
> Vajon a Kajdács/Kajdacs helynév nem fűzhető-e be a családnév-származási sorba?
A /d/ ~ /b/ hangváltozás lehetetlen (a /k/ ~ /h/ amúgy elképzelhető lenne). A Kajdacs amúgy -cs kicsinyítő képzővel lett a régi magyar Kajd személynévből, amely szintén fentmaradt helynévként (vö. Kajd, ma Tanakajd része, Vas m.). Ez az ótörök *Qajdï ’megfordult’ név magyarosodása. A török névben a -dï igenévképző, de -b-vel hasonló török képzőről nincs ismeretem.
> Verbók v. Verbák
Verbók van a mai szlovák családnévkincsben. Idevonható neveket a környező nyelvekben nem találtam. A Verbók hangalakilag nem szlovák, lehetne rekonstruálni egy *Vrbok alakot, de ezt nem tudtam adatolni. Emiatt az -ók végződés talán inkább magyar kicsinyítőképző-bokor. Az alapnév viszont szlovák, a vŕba ['vr̩:ba] ’fűz(fa)’ szó, illetve az ezzel azonos személynév.
Ad Schweinsteiger: A német lakosnév Schweinsteig ’tkp. disznóól’ helynévi alapjához találtam egy magyar analógiát, a Baromlak ’tkp. szavasmarha tartására szolgáló épület’ helyneveket. Google-izva a régi Baromlaky vezetéknév nyomára is lehet jutni, és ezt Kázmér is említi a családnévszótárában. Csak a magyarban a németnél inkább kiküszöbölődtek az ilyen családnevek.
A Hajabács névhez ha nincs további hozzáfűznivalód, akkor megköszönöm iránymutatásod. Már az is fontos haladás nekem, hogy a szlovák származás kizárható. Kipcsak török irányban annyit véltem találni, hogy a dunántúli Kajdács/Kajdacs község besenyő falu volt. Vajon a Kajdács/Kajdacs helynév nem fűzhető-e be a családnév-származási sorba? Innentől turkológust kell hivatnom, különben szaksegítség nélkül félő, hogy "Istókhalma -> Stockholm" típusú fölismerésekre jutok.
Volna még kérdésem: egyik szépanyám Verbók v. Verbák; kézírásból nem dönthető el. Szlovák - gondolom -, de melyik alak inkább?
Én továbbra is lehetségesnek látom a ’törülköző’ jelentést a szlovák Hantuch-nál.
Van ugyanis a szlovák osuška ’(nagyobb) törülköző’ mellé Osuško vezetéknév is. A Hantuch esetén még egy motiváció felötlött bennem: a szavajárási név, ugyanis nem ez a köznyelvi megnevezés a ’törülköző’-re. Így elnevező erővel bírhatott, ha valaki ezt a német kölcsönszót használta.
meg annyit a munkhart- hoz . Ez igaz hogy jellemzö german szemelynevböl ered ,de az elsö tag czak a MUN = Gondolat lehet. (v.ö. Munin Odin isten egyik kiserö holloja (Hugin+Munin)) Igy egy Munhart nev lehet az eredete.
Masztlik: Jelenkori vezetéknévi forrásadatot nem találtam: tehát nehéz orientálódni, és elkerülni a zsákutcákat. Kihagyom az olyan nyilvánvalóan hamis barátokat, mint a svéd mastlik ’árbockötél’, török (kirgiz) mastlik ’részegség’.
Occam borotvája (azaz az az elv, hogy a legkevesebb előfeltételezésen épülő magyarázat lehet a legvalószínűbb) szláv területre irányít. Talán a korábban említett szláv masť ’zsír’ szó kapott -lý melléknévképzőt, és ehhez a ’zsíros’ értelmű *mastlý szóhoz járult az -ík kicsinyítő képző.
Valószínűbb azonban, hogy a kiindulás a szlovák Maslík (esetleg cseh Maslík) családnév, csak beszúródott írásban egy hiperkorrekt /t/ hang. Ugyanis a -stl-, -stn-, ill. -zdn- hangkapcsolatokban a szlovák nem ejti a /t/-t, ill. /d/-t. Tehát a *Mastlík és a Maslík kiejtése egyaránt ['masl:ik]. A szlovák Maslík jelentése hasonló a Mastík-hoz, csak a ’tehetős’ jelentés hordozó zsiradék itt maslo ’vaj’, és ehhez járult az -ík kicsinyítő képző.
A szakzsargonban egyébként a kicsinyítő képző fogalma némileg tágabb, mint a mai köznyelvben. Olyan toldalékot jelent, amely alapvetően nem jelentés- vagy szófajváltást okoz, hanem konnotációs (érzelmi, stb.) árnyalatot ad az alapszóhoz.
A térség nyelvei gazdagok a kicsinyítő képzőkben. Ami a magyar családnevek kialakulását illeti, alapvetően az alábbiak primer (azaz egyszerű, nem összetett) lehet számolni:
Ezek közül a -d és az -ny az Árpád-korban már elavult, az -i pedig fiatal (a XVI–XVII. sz-tól terjed). Ha időben korábbra megyünk, akkor további, vélhetően kicsinyítő funkciójú képzők is azonosíthatók, mint pl. az -r. Az -i (-j) ~ -e ~ -a ugyanakkor nemcsak kicsinyítő képző lehet, hanem az -é birtokjel változata is, azaz apanévképző. Sőt az -i lakosnevet is képezhet: ha az alap képzőtlen településnév, azaz egy személynévvel megegyezik, akkor nehéz elkülöníteni az apanévképzői, illetve kicsinyítő funkciótól.
Időben előrehaladva a primer kicsinyítő képzők elavultak (kivéve az újabb -i-t), a szerepüket a képzőbokrok vették át, vagyis a primer képzők kapcsolata. ezek közül a leggyakoribbak:
– -csa ~ -cse,
– -csó ~ -cső,
– -ka ~ -ke,
– -kó ~ -kő,
– -kus ~ -kes ~ -kös,
– -ócs ~ -őcs,
– -ók ~ -ők,
– -sa ~ -se,
– -ska ~ -ske;
– -csi,
– -ika, stb.
Az -ok, -ocs stb. toldalékok nem összetettek, bennük a rövid magánhangzó kötőhang (vagyis eredetileg a tő része). A hosszú magánhangzós -ók, -ócs stb. végződések összetettek.
Ui. Az a vélekedés, hogy az -s melléknévképző az -s kicsinyítő képzőből különült el. Máig a tulajdonság kisebb mértékét fejezi ki az olyan alakulatokban, mint pl. a kékes < kék.
A szakzsargonban egyébként a kicsinyítő képző fogalma némileg tágabb, mint a mai köznyelvben. Olyan toldalékot jelent, amely alapvetően nem jelentés- vagy szófajváltást okoz, hanem konnotációs (érzelmi, stb.) árnyalatot ad az alapszóhoz.
Romeiser: Német, -er képzős apanév a német egyházi Romeis személynévből. Ez utóbbi a latin Remigius németesedett származéka. Szent Remigius (franciául Saint Rémy) a frankok megtérítőjeként került az egyházi kánonba. A név a remig- tövű latin remex ’evezős(legény)’ szó hozzátartozást, hasonlóságot jelző -ius képzős származéka.
Forstinger: Német, -er képzős lakosnév a német Forsting nevű települések egyikéről.
Ocsenás: Vö. szlovák Očenáš, Otčenáš. Ez szavajárási név a szlovák otčenáš ’miatyánk’ imanévből (< Otče náš… ’Mi atyánk…’). Arra utalhat, hogy az elnevezett sokat imádkozott, vagy sűrűn felidézte ezt a kifejezést.
Wintermantel: Nem olyan furcsa, ha felidézzük pl. a magyar Suba családnevet, de Kázmér hoz Kabát-ot is a XVI–XVII. sz.-ból. A jellegzetes viselet tipikus névadási motiváció. A Wintermantel ’tkp. télikabát’ esetén a Duden azt említi, hogy ez elsőnek elnevezettnek a környezetéből kirívó kabátja lehetett, illetve (fázós lévén) akkor is felvehette, amikor a környezet még nem.
Hantuch(ová): Erről nincs irodalmi adatom. Az ilyen jellegű nevek azonkívül, hogy a környezetéből kirívó lehetett a törülközője, vagy annak használata, lehet foglalkozásnévi is: a készítőre vagy a kereskedőre utalva.
Majzik: Vö. szlovák Majzík, cseh Mojzík, lengyel Mojzyk. Ez a szláv Mojžiš ’Mózes’ személynév rövidülése -ík ~ -yk kicsinyítő képzővel. Apanévi használaton keresztül lett családnév. Az /a/ hang szlovák eredetre, vagy másodlagos magyarosodásra utal.
Masztik: Vö. szlovák Mastík, cseh Mastík, lengyel Mastyk. Ez a szláv masť ’zsír; kenőcs, ír’ köznév továbbképzése -ík ~ -yk kicsinyítő képzővel. A motiváció lehet a tehetősség (vö. „zsíros paraszt”), vagy kenőcsök, írek készítése. Apanévi használaton keresztül lett családnév.
Munkhart: Vö. német Munkhart. Az etimológiáját nem találtam, de nyilvánvalóan régi német kéttagú világi személynévről van szó, amelynek első tagja a korai újfelnémet munk ’morcos, felfuvalkodott ember’, ill. ’felfúvódott, duzzadt, dagadt’, az utótag pedig a német hart (germán *harduz) ’kemény, erős’. Apanévi használaton keresztül lett családnév.
Dolezsál: Vö. cseh Doležal. Igen gyakori cseh családnév. Ez a doležať ’valameddig fekszik, sokat fekszik’ ige igeneve, későn kelőre, dologidőben gyakran alvóra utalhat. Apanévi használaton keresztül lett családnév.
Köves: Magyar családnév. Kázmér foglalkozásnévnek véli ’kőműves, kőfaragó, kővágó’ értelemben. Lehet azonban a Köves települések egyikéről vett képzőtlen lakosnév (onnan elszármazottat jelölve).
Berki: Berek vagy Berki helynevekből származó magyar lakosnév (onnan elszármazottat jelölve).
Berkovic: Vö. német Berkowitz, osztrák Berkowitz. Ez a lengyel Berkowicz (cseh Berkovič, szlovák Berkovič). Ez vagy az ősszláv byrati ’dob, vet, hajít’ ige ber- tövéből származik, vagy pedig a német Behr személynévből, amelynek a Ber(n)- ’medve’ előtagú német világi személynevek (pl. Bernhardt) rövidülése. Ehhez járult a szláv -ek kicsinyítő képző, és ahhoz az -owicz apanévképző.
