Nálam húsz zsák napraforgó várta a teraszon, hogy elkészüljek a fedett takarmánytárolóval. Tömegével jártak rá a cinegék, kis lyukat csíptek a zsákon, egyenként szedegették ki a magot. Most ezt megszüntettem, helyette darált dió van vödrökben, ugyanúgy csapatosan járnak rá.
Fínom füstölt, kellően sózott szalonnát sütök ki töpörtyűnek a túrós tésztához(ba). Csak mostanában csináltam ezt a szotyis zsírkupacot(tejfölös vödör formában)..ugyanis a szomszédom nagyon várja a heti adagját. Ebből lesz a jó hagymás-zsíroskenyere.
Azt vettem észre, hogy a gyári (faggyús)cinkegolyó a favorit, ( a szarka képes ellopni,) de az én szalonnazsírból öntött szotyim is fogy.
A madárkák érzékeny, és okos állatkák. Ha nem ízlene a szalonnazsírba ágyazott szotyi, messze elkerülnék. Ott van mellette több etető mindenféle jóval.
Gondolom a só miatt kérdezted? Ha nem javallod a sózott zsíros megoldást, én nem erőltetem. Van a kamrában vagy negyven darab gyári cinkegolyó(napi kettő elfogy)
Jóval visszább a topikban valaki jó ötletet adott, én is megcsináltam...szalonna-sütésből származó zsírba öntöttem fekete szotyit úgy, hogy literes tejfölös vödröcske volt a forma. Kifagyás után kitettem az etető mellé egy nagy tálcára...
..óriási sikere van, mert a szarkák imádják(meg a cinkék is)
A városi verebek ma gyakorlatilag ugyanazon a hulladékokon élnek, mint a varjak, szarkák és ugye a galambok. Állattartás, ahol élnék világukat a peremkerületek néhány tanyáját kivéve nincs! A városban nincsenek gabonaföldek, magtározók, de még a vágóhidakat is szinte teljesen felszámolták, ahol esetleg a varjaknak, szarkáknak, hollóknak, ölyveknek csurrant-cseppent néhány falat. A madáretetés tehát azért óriási jelentőségű, hogy azokról a szánalmas minőségű élelmekről némileg átszoktassuk őket egy valamivel nekik megfelelőbb kosztra.
Hogy látjátok, a verebek is mintha a kiveszés irányába fogynának!? Itt úgy 15-20 éve olyan csiripelést és fészkelést végeztek, alig lehetett miattuk nyugodni. Most ennek a töredéke jön, az is a szomszég kutya ételmaradékára. Szörnyen kevés a madár mondjuk a 60-as évekhez képest, elszomorító. Kimész az erdőbe, és alig van madárhang. Mindegy, melyik évszakban, tavasszal is kevéske.
Mint írtam, nálam mindig tele vannak az etetők. Napjában háromszor jönnek felhő szerű rajokban úgy a cinkék, mint a verebek. Van más kismadár is, de ők csak párosan, és ritkán. A felhő szerű raj olyan 25-30 madárkát jelent. Micsoda bunyókat látni. Az idei kelésű "fiatalok" már nagyon bátrak, erőszakosak.
Hét-nyolc galamb, néhány szarka, négy-öt szajkó jön rendszeresen, mindegyik a kedvére valót eszi-viszi. A szajkók inkább a kukoricát, a szarkák a cinkegolyót is csipegetik(nem függesztem ezeket, hanem az etetőben van mindig több darab)
Nincs sem macska, sem kutya, tehát csak annyira óvatosak, amennyire az evolúció alapként beléjük szerelte.
( A sünjeim már alszanak a helyeiken, a vakondjaim viszont igencsak túrnak. Hihetetlen mennyit melóznak. A szomszédból jöttek, most itt termelik a buckákat))
Sajnos én meg őket nem láttam már nagyon régen, még a vidéki rezidencián sem,,ill. átvonulóban, vagy pár percig valamelyik magasabb fa tetején megpihenni. Két éve itt Pesten többször jelentkezett az etetőn és még fészkelt is valahol a közelben, de mióta a karvaly egymás után elhurcolta a 3 db fiókáját soha többé nem jelentkeztek. Kíváncsi lennék, hogy ezzel vajh mit szelektált..? :-P
érdekes látvány ilyen közelről megfigyelni a madarakat az etetőben, és környékén...amióta tükrös ablakaim vannak, a madarak nem látnak be, nem zavarja őket, hogy áll valaki az ablaknál...
A sok cinke, veréb, vörösbegy, galamb után megjelenik néha néhány gyönyörű szarka is... Pár hete több szajkó(kisebb-nagyobb) is eszegeti a madáreleséget...inkább a kukoricát eszik, és a faggyús-szotyolagolyót..
az is érdekes látvány, hogy a legóvatosabb madár a szarka, és a szajkó..ők rendkívül körültekintőek...persze ha ezek valamelyike itt van, akkor az aprómadarak sehol..
Nézd, sok mindent nem tapasztaltunk meg személyesen is, de attól még, létezik, vagy van és volt. Szerencsére a II. világháborúval sem, a dzsihadisták ténykedéseivel sem szembesültünk személyesen,,,mint ahogy a többség a madárpusztulásokkal és a madárpusztítók gaztetteivel sem, de attól még tény! Kívánom mindannyiunknak, hogy ilyesmire soha ne is kerüljön sor, azonban nem árt résen lenni, mert sok mindent meg lehetne előzni.
Nekem a szombathelyi parkerdőben van kertem, és örömmel vettem észre, hogy nálunk is megtelepedett Mátyás király madara a holló. Gyakran hallom a kro-kro hangjukat, akár tavasszal, vagy ősszel.
Most nyáron pedig volt az egyik régi ólunkban egy sünanya, aki befészkelt és lett neki több kicsi sünije, aztán felnevelte őket, hát nekem ez maga volt a boldogság, egyszer pár éve meg megyek ki a hátsó udvarra és a Shar Pei-ünk kutya eledeles tálkájából falatozott egy mini süni, hát én még ilyen aranyos kis jószágot nem láttam :) Ropogtatott, meg kis röfögő szuszogós hangot is adott ki :D
Nagyon szeretem én is a madarakat :) Nálunk vannak olyan részek a kertben, ahol van, hogy egy hónapig sem jár senki, mert a fű se nől a fák alatt, csak a talajtakaró növények. Nem megyünk be erre a részre, hogy a madarak békében élhessenek ott, csak kívülről szemléljük őket. Ott aztán madárkánaán van :) A rigók ötösével keresgélnek az avar között, a fák ágai között pedig cinkék és verebek repdesnek ágról ágra :) Szeretem őket.