Lolli, nem volt vasárnapi tekerés, vagyis volt valami, mert lődörögtem egy keveset a topikcímnek megfelelő stílusban, de ez csak pótcselekvés volt.
Nem akart jönni senki a Börzsönybe, nekem pedig úgy alakult a munkám, hogy vasárnap hajnali 3-kor kerültem ágyba, és bár nem ütöttem agyon egy húszkilós kalapáccsal hajnalban az ébresztőórát amikor elkezdett zaklatni (a'la Garfield :-)), de ilyen előzmények után nem volt kedvem elindulni a Börzsönybe.
A túrázós körökben ismert szólásmondás szerint a "Börzsöny nem viccel", úgyhogy megadtam neki a tiszteletet és hétfő reggelig alaposan kialudtam magam, majd frissen üdén kitekertem a nyugatiba. Így utólag már biztos vagyok benne, hogy jobban jártam a hétfői nappal, mert ma talán még a hétvéginél is szebb idő volt. Igaz, kicsit rizikósabb volt a jóidő, mert a meteoromókusok még reggel is köddel riogattak, de úgy álltam hozzá, hogy ha tejfölben fogok tekerni, akkor legalább lesz motiváció, hogy felmásszak a Nagy-Hideg Hegyre, mert odáig már a köd sem merészkedik fel. (Vagy ha mégis, hát önkritikát gyakorolok: annyira nem vagyok macsó, hogy feltoljam a bringát a Csovira :-) )
Randi a Tavasztündérrel
Na ugye! Megmondtam én, hogy jó idő lesz! (Tudjátok, hogy február 24. Jégtörő Mátyás napja? :-) )
Amikor idén először bringáztam a Börzsönyben, akkor majdnem úgy nyitottam Kismaroson a vonatról leszállva, hogy dobtam helyből egy hátast (zúzmara).
(Nem röhögni! Mondom, hogy csak majdnem.)
Mara most nem zúzott, ragyogó Napsütés fogadott egyből, az (aszfalt)utak is szárazak voltak és ködnek nyoma sem volt.
"De a törpök élete sem csupa derű!
Hallotatok már a gonoszról? A csúf "
vedégmarasztaló börzsönyi sárról?
Volt az is!
Meg hó, meg jég ... stb
De a sárnak ilyenkor örülünk, mert azt jelenti, hogy meleg van; a hónak örülünk, mert illedelmesen el lehet tőle búcsúzni (pá, pá!); a jég meg azért jó, mert nem is estem el rajta, így megnövelte az önbizalmamat. (A szerénységemről már nem is beszélve :-) )
Azért annyit bevallok, hogy pár parajelenség megfigyelhető volt. :-)
Annak, hogy egyedül mentem megvolt az a hátránya, hogy gátlástalanul bevállalósabbra vettem a túrát. (Emelkedő amin kikapar alattam a "Conti Traction" gumi, olyan mély hóban tolás amiben elengedhettem a bicajt és nem dőlt el :-) ... stb)
Hát szóval alaposan elfáradtam, de úgy kell nekem!
Ja, igen. Van hátránya a túlzott helyismeretnek is. Már annyiszor tettem meg a Királyrét-Kismaros utat, hogy fejből tudok minden részidőt és ha még a vonatok indulása is a fejemben van, akkor megtörténhet, hogy ereszkedés közben elkezdek kombinálni, és rájövök, hogy ha egy kicsit (= nagyon) belehúzok, akkor talán elérem a korábbi vonatot is. Most is így történt.
Elértem de úgy, hogy remegő lábakkal másztam fel a rá.
Útközben hazafelé azon gondolkodtam, hogy miért a Nyugati a végállomás?
Igazán feljöhetne a vonat a Buda Gyöngyéig :-)
Na ennyit így, lendületből. A többit majd a képekhez fűzött megjegyzések formájában.
Képek itt lesznek, de szerintem majd csak éjfél után töltöm fel, mert ha most elkezdeném éhen pusztulnék.
