Jó volt a szakértőin! Nem vicc..., én sem gondoltam az előzményekből...
Nagyon jó élményekkel jöttünk haza, már ha ezt lehet élményként felfogni. IQ-ja elég lightosra sikerült, ahogy ott fogalmazott a pszichológus, de még 10-15-el feljebb van a minimum határnál... És ugye ami lehúzta: a mozgás hiánya, és az idő... Tempó, tempó.
Nálunk mint kiderült, ez a legfőbb gond. Most még marad oviban, ez egyértelmű volt, de jövőre azt mondták, csak normál sulit fognak ajánlani, és a Mexikói útit. Bennlakás..., kilőve.
Azt mondták, ép értelmű mozgássérült gyereknek, bárki bármit mond, csak ők vannak...
Na, ezért mondtam, hogy nem egyszerű ez sem.
Szorka: szembesülés. Most épp jó, mert visszatért a hitem, de az utóbbi 2 hónap volt olyan nálunk is, hogy azt hittem, csak anyai elfogultságom miatt nem veszem észre, hogy a gyerek nem is okos... Borzasztó hónapok vannak mögöttünk is, épp emiatt, hogy szembesültem ezzel a gonddal, hogy lehet, hogy mégsem ép értelmileg, pedig azt hittem. Bármilyen szinten vagy, szörnyű, ha azt mondják: lejjebb van a kicsi, mint hitted. Nekem is kevés volt erre 2 hónap, hogy feldolgozzam, képtelen voltam elfogadni, és az eddigi 6 év munkáját, és a jövőnket is (az új diagnózisunkkal karöltve) megkérdőjelezte... Vagy nem is tudom még megfogalmazni sem...:( Kívánok Neked sok-sok erőt és energiát, hogy visszatérjen a gyermekbe vetett hited, és fel tudd dolgozni a helyzetet!!!
Mi nagyon szerencsések vagyunk, mert a szakértői, akiktől rettegtem, megerősítette, hogy a lányom értelmileg ép, csak LASSÚ.
Az új diagnózist itt is megerősítették, és még kaptam néhány magyarázatot a miértjeimre is.
Logikus, és érthető válaszokat, amik Sopron óta felvetődtek bennem, amióta tudunk a bénulásról.
Szorka! Érzékenyen érint ez a gyermek problémáival szembesülök téma engem is, erről majd írok, de most megyünk szakértőire.................................................:(
Annak idején én indítottam a fórumot, csak valahogy nem erősségem az írás. Olvasás még csak-csak....
Most viszont a segítségeteket szeretném kérni. Illetve azok segítségét, akik már jártak Sopronban a neurorehabilitáción.
Bencével vasárnap megyünk. Elsősorban olyasmikre vagyok kíváncsi, hogy az étkezést miként tudtátok megoldani, és hogy mennyi szabadideje van a kezelések mellett. A kísérő, azaz én ott lehetek a kezelések alatt? Vagy addig pont el tudok szaladni ebédért?
Rólunk röviden: Bence mozgássérült, diagnózisunk továbbra sincs, és igazából már évek óta nem is érdekel a betegségének a konkrét megnevezése. Haladunk előre, fejlődik, okosodik. Már 2. osztályos, normál általános iskolában, és ugyan nem zökkenőmentes az integráció (sőt), de szerencsére nagyon jól veszi a sulis akadályokat.
Az emailem publikus, ha oda ír valaki Sopronról néhány szót, tanácsot, annak is nagyon örülök:) És köszönöm:)
Egyrészről jó hír, de hogy őszinte legyek, kicsit mégis lehangolt a látogatás. Eddig Eszter kicsit sérült gyerekek közé járt, itt ettől súlyosabbak vannak. És a legtöbbjükön ez nagyon látszik. Eszteren meg nem nagyon venni észre, hogy problémája van, inkább csak egy nagy babának látszik. Most viszont fel kell dolgoznom, hogy valójában azért ő sem könnyű eset. Mit ne mondjak, nem könnyű...
Mindegy, azért kicsit nyugodtabb vagyok. Most már csak azt kéne megoldani, hogy bekerüljön a buszos szállításba. Igazából azt mondták, hogy 40 gyereket tudnak szállítani, 41-43 szokott jelentkezni, hogy kér szállítást, tehát nagyon kevesen maradnak le róla. Pedig ezt még nagyon jó lenne kibulizni, mert azért nincs közel, nem is tudom, hogy oldanám meg, ha nekünk kéne hozni-vinni.
Arról, hogy kötelező felvenni, ha a szakértői kijelöli, meg annyit mondtak, hogy azért ha túl sokan jelentkeznek, valakit ki kell hagyni, hiszen az adott, hogy összesen hányan járhatnak oda, többet nem vehetnek fel. De eddig állítólag nem kellett még elutasítani senkit.
Szorka! Ez nagyon jó hír :) Elárulom, ha a szakértői javaslat odaszól, akkor - úgy tudom - kötelesek felvenni :) Szóval, nem azt mondom, hogy 100%osan megnyugodhattok, de szinte majdnem :) Nekem mindenhol azt szajkózták, ha a szakértői javaslaton szerepel az intézmény, akkor annak kutya kötelessége felvenni... 6 fős csoport a max. a halmozottan sérült gyerekeknél, ezt nekem is mondták már :) Ha nem lenne ilyen messze, biztos, hogy jobban kedvelném a Csillagházat, csupa jót hallottam róla :) Örülök, hogy tetszett és megfelelőnek találod :) (mi vidékiek vagyunk, ide már nem jönne ki a kisbusz)
Megjártuk ma a Csillagházat. A jó hír, hogy 99%-os eséllyel felveszik Esztert. Azért nem mondtak 100%-ot, mert nyilván akkor alakul ki az egész, mikor már mindenki jelentkezett. De az állapota alapján biztos, hogy előre lesz sorolva, mert tudják jól, hogy enyhébb problémákra több intézmény van, de a súlyosabb eseteknek nehéz helyet találni.
Amúgy a suli normálisan néz ki, jól felszerelt, és egy csoportban 3-5 gyerek van, ősztől lehet, hogy 6 is lesz valami rendelet miatt, de attól több biztosan nem.
Ha lassú a fejlődés, akár 3 évet is eltölthet a gyerkőc az iskola előkészítő csoportokban, a lényeg, hogy 8 éves kora körül azért el kell kezdeni a sulit. Az előkészítőben elsősorban az önellátás-önkiszolgálás gyakorlása megy, de azért vannak már alapozások a sulira is. (pl. mennyiségek-számok fogalma) Nem beszélő gyerekeknek alternatív kommunikáció tanítása, evésterápia, tehát csupa olyan dolog, amire Eszternek szüksége van. (a gyógytorna nyilván alap) Úgyhogy visszaszóltam a szakértőinek, hogy jelöljék ki ezt az intézményt nekünk. Azután majd meglátjuk, mi lesz a sulival.
Röviden ennyi. Ha kérdésetek van, nyugodtan tegyétek fel. (akár priviben is)
Ez a mozgásvizsgáló procedúra szerintem abszolut nem reális eredményt mutat.
Elsőként azt találnám ki, hogy a területileg legközelebbi vizsgálóba vihesse az ember a csemetéjét. MÁsodszor azt, hogy végre vegyék figyelembe azt is, mit bír el a gyerek és mit nem, legfőképp alvásidőben.
Én most már nem is fogom erőltetni a vizsgálatot, majd azt mondom, hogy hamar kifárad a gyerek, inkább ne nyúzzák, mivel a suli már úgy is megvan.
Ez az egész rendszer úgy rossz, ahogy van, a felméréstől kezdve az iskolai és óvodai képzéseken át. Most már ideje lenne egy átfogó nagy reformra ezen a téren is de ez csak akkor fog némiképp változni, ha olyanok is lesznek a törvényalkotók között, akik érintettek a témában.
Sajnos teljesen átérzem a helyzeted. 2 éve ugyanebben a cipőben jártam én is :( Vagy 40 óvódát hívtam fel és pont ezen háborogtam, hogy egyszerűen nem találtam olyan intézményt, ahol a súlyos mozgássérült - párosulva a szellemi sérüléssel - gyermekem fogadni tudnák. A legtöbb helyen a mozgássérülés volt a gond :( Nekünk anno senki sem szólt a Csillagházról, igaz ugyan, hogy messze lett volna, de legalább egy lehetőség... Bízom benne, hogy Neked sikerül oda bejutni a lánykáddal :) Fel a fejjel, ha már a Csillagházban vagytok, akkor legalább valóban sok évig maradhat ott, mivel mi meg most jelenleg az iskolával vagyunk úgy, hogy sok lehetőség nincs.
Ugyan ezen okokból... Ahova szellemileg megfelelne a gyerek, oda túl mozgássérült, ahova mozgássérültként beillene, oda szellemileg nem passzol.
Az én választásom ide esett (he-he... nem is volt nagyon más): www.frissdio.hu A Gém utcából miért utasítottak el? Nektek is azt mondták, majd 6éves kortól esetleg az iskola-előkészítő csoportba?? Nekünk anno azt mondták...
SOk sikert és kitartást!!! Remélem a Csillagház bejön ;) :) Drukk drukk
Természetesen sulit akartam írni, csak kapkodtam:) Nálunk még nem ennyire rossz a helyzet, mert van még egy éve. De valamiért (akkor még nem tudtam az okot) előjött idén, elég durván, erről írtam is. De tudtam, hogy nincsenek véletlenek: ha ez nincs, nem kapok a soproni terápián! Így viszont kaptam rajta, amint Gyöngyös ajánlotta. Nem bántam meg! Állítólag a figyelemre egy hét terápia is elég. Állítólag a lányom figyelme azóta nem kalandozik el fejlesztésen, annak ellenére, hogy ma is hulla fáradtan vittem, lógott füle-farka:)
Jövő héten szakértői... Délután 1-kor, amikor a csoporttársai alszanak, 150 km-es utazás után... No comment...:( Nagy produkció várható...:(
Köszönöm, azt nem írtam, de már rajtuk is túl vagyok. Itt is gond a nagyfokú mozgássérülés. Pedig azért néztem anno, mert a közelében dolgozom, tehát, ha a lakóhelyünktől messze is van, de mégis naponta jövök a környékre.
Bezs: igen, sehol sem egyszerű, vidéken nyilván sokkal nehezebb. De hogy a fővárosban is ennyire nehéz legyen!
Hópihe! Büszke lehetsz a lányodra!!! Nagylányosan viseli a kötelező kínlódásokat! Hány éves is most? Én azt hiszem, elmaradtam mindenkinél pár évet:) Csak meglepődök folyton olvasás közben, hogy jé, már ők is sulisok lesznek...:D
Matiba! Gratulálok, és le a kalappal! Bármily idős pályakezdő leszel, a saját tapasztalat többet számít bárminél!!! Kitartást és sok energiát kívánok Neked!
Szorka! Nekem pedig épp az a gondom, hogy a lányom értelmileg ép, de mivel lassú, és a figyelme elkalandozik, kellene mellé ember. Én pedig neki nem találok sulit. Azért nem borítjuk fel az életünket, hogy elmenjünk a fővárosba! Nálunk is van ovi (értsd 20 km), de 8-ra a cél: stabil írás-, számolás-, olvasástudás kialakítása... Ez elvileg csak mozgássérültek sulija... Úgyhogy vidéken sem egyszerű, és még választási lehetőség sincs.
Köszönöm, igazán kedves vagy! :) Jól esik, amit írtál! Pedig én csak teszem a dolgomat..., amiről úgy gondolom, hogy nekem is jó, mert igazán ki tudok benne teljesedni, és remélem majd azoknak a gyerekeknek és szüleiknek is jó lesz, akikkel foglalkozni fogok.
Bár nem leszek épp fiatal, mire befejezem, és idősen leszek pályakezdő..., de mindegy, most jött el a lehetőség.
Szorka!
Olvastam az emailt, amint tudok esetleg vmit, jelentkezem, bármi is lesz az. Közben azóta is jár az agyam, gondolkodom, és keresgélek.
Azt nem tudom, hogy hol laktok, de ezt nézd meg. Lehet, hogy nem jó választás, tüzetesen nem is olvastam el, mert dolgozom, ill. dolgoznék, ha nem folyton azon járna az agyam, hogy segítenem kell. Persze, a kell-t úgy értve, hogy én érzem úgy, hogy kell, mert segíteni szeretnék. Itt van ovi, ált. isk., meg spec. szakisk. is, de hangsúlyozom, nem olvastam át az egész honlapot.
Igen, azt mondta a szakértői is (na, erre már nem adok), de beszéltem telefonon a tagozatvezetővel, és ő is megerősítette, hogy 5 éves kortól mehet. Van ugyanis 2 év iskolára felkészítés, és Eszter pont két év múlva lesz sulis. Azért jó lenne olyan helyet találni, ahol most már legalább 14 éves koráig maradhatna, és nem kellene 2 év múlva újra másik helyet keresni...
A Gém utca volt az első, de mikor elmondtam, hol tart most Eszter a fejlődésben (mozgásilag), egyből mondták, hogy szó sem lehet róla, erre nincsenek felkészülve. Pedig a szakértői is őket ajánlotta első körben. De ha nem tudják, melyik intézménybe ki adható, akkor minek is vannak?!
Az egészben csak azt nem értem, hogy 5 éves kortól kötelező valahová járni, de ha nincs hova?
Kíváncsi leszek a holnapi napra, a Csillagházban mit intézek.
Szorka, a Csillagházba már 5 éves kortól felvennék Esztert? Én nézegettem a fotóikat, de még az iskolaelőkészítősök is sokkal nagyobbnak tűnnek.
Azokat nézted, amiket Deemami? Gém utcai ovi? Egyébként igazad van, a halmozottak leginkább sehová nem járnak, főleg nem ovis korban, de iskolát is kutya nehéz találni nekik. :-(
És minden elismerésem a Tiéd, hogy ezt a nehéz hivatást tanulod! Szerintem nagyon sokat fog számítani, hogy érintett vagy, így sokkal megértőbb tudsz lenni, illetve én szülőként is jobban bíznék ilyen személyben (természetesen, semmi bajom a mostani fejlesztőkkel sem, mind nagyon aranyos és a maximumot próbálják meg kihozni Eszterből, de nyilván máshogy látja ezeket a dolgokat egy érintett).
Talán még emlékeztek rám..., jó hosszú ideje nem írtam, de "mentségemre" legyen mondva, hogy a topicot olvasom, igyekszem követni kivel mi történik.
Ami miatt most mégis írok:
- szerettem volna tudatni, hogy mi okból is tűntem el,
- másrészt Szorka ulolsó hsz-e késztetett arra, hogy belépjek.
Egy szó mint száz: régen ugye írtam, hogy két fiúcskát nevelek, dolgozom - bár most ez sajna kezd képlékennyé válni, mert azt a területet is átszervezi a kormányzat, ahol vagyok - születésem óta vagyok mozgássérült.
Amiért pedig eltűntem:
- 2011. szeptemberétől elkezdtem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karát, az első féléven sikeresen túl vagyok, szerencsére igen jó átlagot tudtam teljesíteni. Így minden időmet leköti a munka, a család és a tanulás. Bár a férjem sokat segít.
Most állok szakirányválasztás előtt. Két dolog miatt jelentkeztem:
- van egy ép értelmű, de tanulási problémákkal küzdő gyerekem a kettő közül,
- érintettként mindig is érdekelt a gyógyped., bizonyos szempontból azt gondolom, kicsit másként látva ezt a világot, mi sérült gyógypedagógusok igenis tudunk segíteni, és kell is segítenünk a hozzánk hasonló gondokkal küzdőknek.
A suli egyébként brutálisan nehéz így munka mellett, de imádom! Tudom, hogy sok van még hátra, de megyek előre, mert meg akarom csinálni!!
Szakirány, amit szeretnék és előzetes engedélyt kaptam rá:
- tanulásban akadályozottak és szomatopedagógia, igen, a szomato, tudom, felmerülhet a kérdés, de hogyan fogok én mozgássérültekkel foglalkozni, amikor magam is az vagyok.
A válasz: nem mozgásnevelő leszek, hanem mozgássérülteket tanító gyógypedagógia tanár, ha a sors így úgy akarja. Amit meg fizikai korlátaim miatt a gyakorlatban nem tudok elvégezni (pl. mozgásnevelés), levizsgázhatok elméletben belőle a gyakorlat helyett, de hatodik osztályig taníthatok írni, olvasni, számolni, fejleszteni, stb.
Így kicsit kitárult nekem a gyp világa, ezért arra kérlek Szorka írj nekem Eszterről priviben kicsit hosszabban. "Körbeszaglászom" az oktatóim és általam ismert személyek között, hátha sikerülne segíteni, valamilyen megoldást, helyet találni a lánykádnak.
Biztosat ígérni, nem tudok és nem is merek, egy biztos, segíteni szeretnék.
Nem szokott publikus lenni az emailem, de most beállítottam, úgyhogy nyugodtan írj!
Igyekszem majd még jelentkezni, addig is vigyázzatok magatokra és a gyerekekre! Mindenkinek kitartást!
Én már tudom - most 40 évesen -!, hogy most léptem arra az útra, ami igazán az "enyém", és hiszem, mégha nagyon nehéz is az élet, minden sérült gyerekben benne van a maximum, csak ki kell hozni belőle!!!
De ahogy egyik oktatóm fogalmazta meg nemrég a suliban: (bőgve jöttem ki az óráról, és nem értette először, miért) tudomásul kell venni, hogy minden sérült ember tehetséges!
(Lehet, hogy nem szó szerint idéztem, de ez volt a lényeg, és boldog vagyok, hogy ott lehetek, hogy ezt végre valaki szájából hallhattam és még ráadásul az évfolyamtársaim is kedvelnek)
Szép napsütéses napot Nektek, és bocsi, hogy ilyen hosszúra sikeredtem..., és önző módon leginkább magamról írtam.
Sziasztok! Bár mostanság nem írtam, de olvasni olvaslak Titeket, és örülök a jó híreknek, ahol vannak. Én most eléggé padlón vagyok, még mindig nem tudom, Eszter hová fog ősztől járni. Pedig valahová kell, hiszen a nyáron betölti az 5-öt, tehát kötelező. Tegnap voltunk a Petőben, és oda sem veszik fel, az értelmi problémák miatt. Ez eléggé lehangolt, nem csak azért, mert más helyet kell keresnünk, hanem azért is, mert kénytelen vagyok szembenézni azzal, hogy ő értelmileg sem az enyhe kategória. Nyilván tudtam eddig is, hogy vannak ilyen problémák, de nem tudtam igazán eldönteni, mekkorák. És nincs leírva semmiféle diagnózison, orvosi papíron, hogy milyen szintű az értelmi probléma.
Csütörtökön megyek még egy helyre, ahová az ovi és a szakértői is javasolta, hogy menjek, míg mások meg éppen nem, mert ott nagyon súlyos esetek vannak, Eszter meg szerintük nem az. A Mozgásjavító kihelyezett tagozata, a Csillagház lenne az. Ha oda sem fér be, akkor már tényleg nem tudom, mi lesz. Ugyan hozzánk képest az tényleg a város másik vége, de onnan háztól-házig szállítják a gyerekeket, tehát ilyen szempontból mindegy.
Nem értem én ezt, nem hiszem, hogy csak nekem van olyan gyerekem, aki mozgásilag is és értelmileg is érintett. Ennek ellenére az intézmények nagy része csak egyikre vagy csak másikra van berendezkedve. Hová járnak az Eszterhez hasonló gyerekek?
Szóval, nem elég, hogy az embernek megvan a problémája azzal, hogy a gyerek "más", még az egyéb körülmények is pluszban nehezítettek. Bocsánat, most nagyon ki vagyok lelkileg!
én annyit hallottam,hogy a pethöben voltak a varsóiak,-és bemutattak képzést náluk ,hogyan mivel müködik a fejlesztés-de ez még tavaly május magasságában volt..
asegédszköznél egyáltalán nem értemhogy lehet féllábra irni , és a másikhoz saját uton keresiteka megfelelö párt.. nálunk sem az orthopédus aki eldönti jó lett e a segéd eszköz hanem a konduktor nézi meg.nekem annyit mondtak ha viseli a gyerek, piros nyomodott foltokat kell keresni haa gyerekesetlegesen fájdalmat -nyomásérzékenységet jelez-azontul,hogy utálja az egészet... ha ilyet tapasztalok akkor bevisszük és a konduktor is bevizsgálja agyereken. nekünk is volt amikor teljesen ujra kellett gyártatni az egészet....
mütét elötti labort megcsináltuk... nagyon szorongtam,mert utolsó élménye a civil doktornál jó pár éve volt, amikor azt mondta fehér ruhás van bennt, akkor ö nem megy be... doktora toleranciáján mulik ki hogyan reagál erre- akkor a doktor azt mondta sebaj majd kimegy a váróba és ott nézi meg a gyereket..igy nem volt kényelmetlen és a gyerekemet sem kellett agresszivan beeröszakolni...-de ez az akkori élmény kellö szorongással töltött el- szerencsére nagyon jól sikerült minden-hös nagy lányként megoldottaigy mindenképpen belefértünk a toleranciába.
kisasszonynak is kavarognak a gondolatai a mütét körül- kezdi elfogadni-egyenlöre az a legfontosabb kérdése mindig,hogyan oldjuk meg,hogy valaki ott ülhessen mellette...és nyugodt és nem sirdogál.
