nos igen, akkor nem léteztek még különféle üdítők, amit leemelnek a polcról :-) bár ez egy érdekes dolog, hogy mit is ihattak akkor. Majd utána olvasok. Sör már lehetett:-)
Szombaton kinyílt az utolsó vagy az utolsó előtti 98-as Tóth I. Bikám. Végre szép dugó! Egy nagyon picit talán-talán mintha az első kortynál úgy tünt volna, hogy kezd szét felés jönni, de aztán a vasárnapi vacsorához is maradt (tudom, tudom, de sajnos én utálom az alkoholt) és akkor is nagyon szép volt. Anti-tanninbomba. 7p
Ittunk még Oremus 2000-es Cuvéet. Kellemes volt. Barátnőm szerint narancslé. A melegben tényleg jólesett. Talán azért nem nagy bor. 5p
"bár ez nekem jórészt annyit jelent, hogy édes, fehér, muskotályos:-) "
Egy egyszerű borban a cukor alkalmas a hibák elfedésére. A legalsó árkategóriából nem jobb élmény egy száraz, mint egy cukorral édesítet bor. Sőt bántóbb. Viszont ezek helyett ott van a hétköznapi sör.
A jó borban meg van egy varázslat. Az, hogy hihetetlenül összetett ízélményt tud nyújtani, hogy története van, akkor is ha senki nem mesél róla. Hogy olyan kis apró aromákat, íz motívumokat lehet feldezni és élvezni benne, amelyet csak egy ilyen organikus, iparművészeti cikkben találhatunk. Mint egy megmunkált fa, mint egy akvarell. Ezt a legtöbb esetben a cukor csak elfedné, csak elfedné ezt a csodát, meg hát hogyan is kerülne oda. És csak a legcsodálatosabb, leggazdagabb tokaji borok tudnak a természetes édeség mellett is varázsolni.
A kommersz édesborra a következő jutott eszembe: Születésemtől 2 évvel ezelőttig Budapest Belvárosában éltem ugyanabban, a ma már több mint 100 éves bérházban. Ennek a háznak volt egy ősöreg liftje, amelynek oldalai teljes egészében fából voltak. Az eredetileg bennelévő tükröket én már nem láttam és a farészek is fokozatosan cserélődtek benne, de még vagy hat évvel ezelőttig fából volt és szép volt a pácolt fa, még ha egyre inkább le is romolott az állapota, és sokmindent láthatólag más el is viselt. Közben egyre több vésés és firkálás jelent meg rajta, ez persze nem volt szép. Aztán vagy 6 éve jött egy új és nagyon rendes, szorgos házmester. Egyik első dolga volt, hogy - merő jóindulatból - fogta magát és egy meglehetősen ronda barna színű festékkel lefestette az egészet. Eltünt a sok firkálás, és mivel nagyon vastagon festett még a vésések is szinte eltüntek. És eltünt a fa, minden finomságával és hibájával. Baromi ronda egységes, mesterséges barna lett. Néhány lakó bólogatott, hogy végre rendezett lett a lift. Azért ez egy nyolcvan lakásos hatalmas ház; remélem rajtam kívül volt pár ember, aki úgy érezte, hogy veszteség érte.
Bizony, olyannyira igaza van az előttem szólónak, hogy a tisztán fogyasztott bornak külön neve volt. Ugyanakkor azért nyilvántartották, hogy melyek a jó bortermő vidékek és évjátatok. Mindenesetre valószínűleg nekünk azok a borok nem nagyon ízlenének (és nem a kétezer éves érlelés miatt :)
"...A baj az, ha valaki a rövidtávú, pillanatnyi sikerét veszélyezteti a hitelességet, a sajátját, a borvidékét, a magyar borét. ..."
Teljesen egyetértünk.
Megint csak Szepsy történetet tudok írni (tudom ne rá hivatkozzak folyton) , ehhez a témához. A 2001-es év nem sikerült túl jól Tokajhegyalján sem. A Szepsy 6 p. aszú nagyon korrekt volt (kóstoltam), de nem ütötte meg azt a szintet, amit Szepsy elvár saját aszúitól. Ezért úgy döntött, hogy nem palackozza le. Eladta egyben (tartályban) egy cégnek, mondanom se kell töredék áron (folyóbor). Ezt az aszút a vásráló cég lepalackozta, majd nagyarany érmet nyert vele egy borversenyen. No comment.
:) Tudomásom szerint régebben nem a bort vizezték, hanem a vizet borozták, ugyanis a legtöbb kútvíz nem igazán volt fogyasztásra alkalmas, viszont az alkohol víz és savtartalma kellemes csírátlanító hatásának köszönhetően tudták mivel szomjukat oltani eleink.
Kedvelem a bort, bár ez nekem jórészt annyit jelent, hogy édes, fehér, muskotályos:-) Az utóbbi időben kezd jobban érdekelni, gasztronómilailag, ízben mennyire differenciált. Érdekes, mint külön kultúra. Úgyhogy még nagy szakértője nem vagyok.
Kérdezném, hogy olvastam egy-két ókori bordalban, hogy a bort vízzel keverve kérték. Egy rész borhoz két rész vízet öntöttek. Ez mennyire lehetett általános náluk? Mennyiben különbözött, vagy különbözött egyáltalán az akkori bor a mostaniaktól?
Alkaiosz: Bordal
Jőjj, igyunk! Sose várj mécsre. A nap már csak egy ujjnyi tán, Vedd le hát, szeretett társam, a nagy szépdiszü kelyheket: gondűzőül adott bort minekünk Zeusz s Szemelé fia, embereknek: egészen tele töltsd, harmada bor legyen és kétharmada víz, és azután rajta, kupát kupa kergessen...
Devecseri Gábor fordítása
Anakreon: Bordal
Nosza, hozd, fiú, a kancsót, kiiszom ma egyhuzamban. De a tíz pohárnyi vízhez ne vegyél csak öt pohár bort: hogy a mámor el ne csapjon, íme, csínján iddogálok.
Nosza rajta! Csak ne bőgve, zsivajogva hajtsuk egyre le a bort, miként a szittya ricsajoz - de szép dalokkal mulatozva kortyolgassunk!
Nem csak Malatinszkyval...Wunderlich legegyszerübb vöröse 4 kuponnál kezdődik, Vylyan jellegtelen Chardonnay szintén 4ért...Dúzsi Rosé 2 kuponért alig féldeci és még volt 1-2 hasonló tapasznyalat.
Ettől függetlenül jobbára kellemes élmények érték a kilátogatót "szerintem".
Másik negatívum: Jandl-ék vendéglátó pincéje zárva volt, az "információ" pedig, amikor megkérdeztük, máshol esetleg elérhető-e Jandl elkezdte lapozgatni a programfüzetet...
:) szerintem hagyjuk a szexizmust...én úgy gondolom, hogy nemre való tekintet nélkül szabad tisztelni és megpróbálni értékelni a bort és a mögötte fekvő munkát. Nekem van jópár olyan nőismerősöm akik messze jobb orral, nyelvvel és ízléssel nomeg szókinccsel és fantáziával vannak megáldva mint sokunk a kevésbé szebbik nemből.
A borfogyasztási kultúra pedig szépen lassan, de fejlődik, de sajnos az elmúlt fél évszázad nagyon sok honfitársunkat tett sörivóvá. Ennek uygebár ezer meg egy oka van.
Amit tehetünk az az, hogy udvariasan és kedvesen próbálunk téríteni :) Én Finnországban már teljesen rászoktam, hogy a helyi ismerőseimnek és barátaimnak megpróbálom elmondani, hogy miből milyen bort és hogyan érdemes szerintem inni és mikor. Érdekes módon értékelik a dolgot :) Persze a dolog ott kezdődik, hogy tudatosítjuk mindenkiben akiben csak lehet, hogy a bor az egy kézműves (iparműevs) termék aminek hagyományai, misztikuma van és tiszteletreméltó emberi munka gyümölcse... ezeket pedig minden értelmes ember komolyan tudja venni és ha valaki megtanulja tisztelni a bort az érteni fogja például, hogy miért úgy tartjuk a poharat ahogy :)
Etyeken is kóstoltam, mert nem láttam még Pinotból borgulyást. És tényleg olyan mint egy Cabernet :) Szóval tényleg páratlan ... :)
Melleseleg: az Etyeken kóstolt 3 Tiffán-bor között alig találtam különbséget, a Portugiesertől a Jammertalon át a Pinot-ig mindegyik illatban gyümölcsös, ízben testes, tanninszáraz. Ilyen alig-különbségek voltak bennük csupán. Erősen közepesre jött le nálam.
"csak ők előrébb járn(t)ak (ebben is) az elüzletiesedés megjelent Egerben, Szekszárdon is"
Az üzleti szempontok megjelenése szerintem általában nem negatív. A baj az, ha valaki a rövidtávú, pillanatnyi sikerét veszélyezteti a hitelességet, a sajátját, a borvidékét, a magyar borét. Pont üzleti okoból (is) kéne ez ellen tenni. A bor régen is üzlet volt és megélhetés, meg ma is az. Én általában is abban hiszek, de a bornál különösen, hogy igazán jól üzletelni csak hosszútávon és bizonyos szabályok betartásával lehet. Aki ezt nem teszi az esetleg meggazdagodik, és pénzre szert tesz, és azt elszórhatja vagy ráhagyhatja az utódokra, de aki a fenti értelemben jól üzletel, az sokkal többet kap mint pénzt és sokkal többet hagy a következő generációra is.
A francia borászatot sok szempontból példaként szoktuk emlegetni. Nem hiszem, hogy ott nem üzleti szempontok szerint döntenek. Csak ott könnyebben megtehetik, és szivesebben meg is teszik, hogy nem a pillanatnyi érdeket nézik. De ez ott sem egyszerű, mert az egyén, az adott cég ott is minél nagyobbat hasítna (gondolom), csak az évszázadok során olyan önszabályozó mechanizmusok alakultak ki, amik visszafogják ezt.
off Elnézést, igazad van. (Bár a ilyen szempontból én nem láttok különbséget a hülye és a h*lye között pl. hanyagolom mind2-t.). Nem gondoltam, hogy bárkit is zavar. Még egyszer bocsi. on
lehetne kérni a trágár szavak mellőzését vagy maszkírozását, mert mostanában előfordul hsz-eidben és engem kicsit zavar.
on
De ez szvsz nem villányspecifikus dolog, csak ők előrébb járn(t)ak (ebben is) az elüzletiesedés megjelent Egerben, Szekszárdon is.
Tegnap pincebulin voltam Etyeken, Tátrai cserszegie bizony brutál savas a tavalyi évből, a királyleánykája meg annyira szénsavas hogy fröccs már tisztán is, de a melegben azért jó volt.
Kollégáimnak a kultúrált borfogyasztást azért még okítanom kell, a vidám hangulatban egyikük erős tiltakozásom ellenére (mit szól a házigazda) felbontotta a pince mélyén rejtegetett 2000es Pouilly-Fume-t. Sajnos már én sem voltam teljesen fitt:) de amire emlékszem a borból az nagyon rendben találtatott (karakteres ízvilág, abszolút élénk friss érzet a kor ellenére. Egyébként nem sokat tudok a borról azon kívül, hogy loire menti fehér. valaki?)
még etyeki élmény. csak halkan, remélem, nem olvassa az érintett. szal fiúk, azért tudjátok, igencsak kiábrándító egy pasi, ha nem ért a borokhoz. olyan hülyén érzem magam, amikor pár szóból kiderül, hogy szegénynek lövése sincs az alapvető dolgokról és nekem kell óvatosan megpendítenem, hogy talán ne a csemege vöröst vegyük etalonnak. én se vagyok egy fenomén, de ez azért mégiscsak a pasi dolga lenne, nem?
ezért volt olyan gáz a fábry is, akit amúgy szeretek, de azért egy pohárfogás már ragadhatott volna rá az elmúlt 10 évben... szal örüljetek, hogy a jó sorsotok idejében elvitt ebben az irányban, és értetek a borhoz. :-)
A villányi zsákutca élharcosa :) tartott tegnap kóstolót (Ipacs Szabó István), 2004-es Kadarka, 2003-as Pinot noir, Merlot és Cabernet franc, illetőleg 2000-es Duennium. A Kadarka szép fűszeres, persze a 2003-asnál vékonyabb, de kellemes bor, a Pinot-val kapcsolatban kicsit határozatlan voltam, valami tán hiányzott belőle (mondjuk a sav? de ebben se voltam biztos); a Merlot viszont nekem határozottan savhiányosnak tűnt, mivel ráadásul édessége volt neki (ezt sose tudom, a nagyok hogy döntik el, hogy ez alkohol-, tannin-, extrakt- vagy mifeneédesség). A Cabernét nemrég palackozták, ennek megfelelően nem mondható túlérettnek, ellenben szerintem sokat ígér, a Duennium meg nagyon sűrű, komoly bor, otthon továbbkóstolgatva (!) sokkal szebb volt, mint a helyszínen.
