Én csak eljátszottam a gondolattal!:))) Véleményem szerint ez egy érdekes munka lenne, és értelmét is látom - nagyon rég nem forgattak hazánkban történelmi filmet.
Hát, ebben azért nem értek egyet. A monarchia is szépen kikanyarított magának itt-ott Lengyelországból.
Amúgy hajlamos vagyok hinni a korabeli beszámolóknak és visszaemlékezéseknek. P.l. amikor József nádornak orosz hercegnő lett a felesége (Alexandra Pavlovna Romanoya), rendkívül nagy volt a szimpátia (az orosz ,,Bor bizottság" és ,,Kereskedelmi képviseletet" már nem is említem, vagy azt, hogy a cár adott anno pénzt Pest árvíz utáni helyreállítására - nem egy gyakori gesztus az akkori Európában; ja, meg persze azt is elfelejtettem, hogy a cári hadseregben való szolgálat presztízsértékű volt a magyarok között (ha jól emlékszem - meg kell néznem - az 1842-es rovans szerint a huszárezredek létszámának negyedét adták magyarok, a huszártisztek között pedig ez az arány 60-valahány százalék volt.)
Képzeld, ha sikerülne megcsinálni amerikai-orosz-lengyel-magyar koprodukcióban! Hogy a szereplők saját nyelvükön beszéljenek! Ez nem lenne semmi. Meghívni a forgatásra az adott országok hagyományápolóit, bevonni amatőr és profi történészeket, hadtörténészeket...
Szerintem nem annyira halott ötlet, mint amilyennek első látásra tűnik. Hány magyar származású produsere van Amerikának?
Ez az orosz szempont, s gondolom a Krimi-háború tanulságai után íródott első sorban. A magyarok 1848 előtt se repestek annyira az oroszokért, ajánlom figyelmedbe a lengyel kérdést... a magyarok a lengyelekkel szimpatizáltak mindig, s nem az országukat felosztókkal. Az más kérdés, hogy az akkori oroszellenesség sokkal kisebb volt, mint az 1849 utáni.
és lenne hozzá kiviteltől függően 300-500 millió forintod is?
mert egy szerény szereplőgárdás, csak jelzés értékű csatajelenetes film is legalább ennyibe kerül. Egy igazi, nagy statisztériás, látványos, pirotechnikát is alkalmazó film meg legalább az 5-6 szorosába. De akkor semmi különleges hókusz-pókusz nincs benne, csak pár száz gyalogos, 100-200 lovas ( okosan filmezve ez már seregnek tűnik), meg vagy egy tüzérüteg imitálása...
Pedig érdekes lenne egy forgatókönyv, igazad van! Elég sok ember Magyarországon meglepődne, hogy nem volt annyira egyértelmű a beavatkozási dolog, sőt - teljesen más volt a viszony a ,,győztesek és legyőzöttek" között, mint ahogyan azt - osztrák segédlettel - évtizedekig elképzelte a közvélemény.
A szimpátiákról én is írtam. Ennek a bibliográfiája óriási (oroszul). P.l. a ,,Magyar hadjáratért" járó érmet az orosz katonák és tisztek demonstrative nem hordták. Az osztrák és orosz csapatokat nehéz volt egymás mellett állomásoztatni, mert komoly fegyelmi összetűzésekhez vezetett. Már arról nem is beszélve, hogy a tábornokoktól a katonákig mindenki nyíltan gúnyt űzött az osztrákokból és kinevették. A szimpátis 100%-ik a magyarok oldalán volt (nem szabad elfelejteni azt sem, hogy 1849-ig a magyaroknak az oroszokkal a legjobb kapcsolataik voltak. Ezért is ért egyet abban szinte minden orosz és szovjet történész, hogy az 1849-es beavatkozás a lehető legnagyobb ostobaság volt I.Miklós részéről! Ahogyan Kersznovszkij írta: ,,...Elveszítettük egyetlen természetes, több évszázados barátunkat Európában."
Amugy, ha lenne írói vénám, forgatókönyv témám/elképzelésem volna!
Pl. gondolkodtam egy a 2. váci ütközet után, és az utolsó hónap eseményei közepette játszódó történeten!
Görgei élet és halál között a fejsebével, lázálmai és ébrenléti állapotában vissza-gondol a Zichy kivégzése és az azt követő időszakot felölelő tőrténésekre, azon a bizonyos lovas könnyükocsin, a ponyva árnyékában, a sebész vizsgálatai közben, az északi megkerülö hadmozdulatok közben, ugy hogy még egy kocsikereket sem hagynak hátra az oroszoknak (orosz visszaemlékezés!), polgári szekérkaravánt is beleértve!!!
És a végén odaérnek Arad alá, ahol kiderül, hogy hiábavaló volt minden, mert a dilettáns lengyelek és Mészáros még a gyülekezési pontot is eltévesztik!
Amugy a Cári orosz tisztek szimpátiája egyértelmü volt, erről több emlékiratban is tesznek említést!Görgei is, mások is!Ezért is voltak egy kis ideig illuziók a megtorlással kapcsolatban!
Viszont egy Oroszo-i zendüléssel kapcsolatban nincsenek illuzióim!
Én a 80-as években, nem az 50-esekben, saját szemmel láttam, hogy a téli Bakonyban a táborhelyet gyorsan elhagyni készülő szovjet egység tiszthelyettese, "kórházi ágyig" rugdalta a kiskatonát, aki nem elég fürgén pakolt--gondolom én, kb. semmiért!
S azért volt sietős a pakolás mert a magyar lőtéren voltak és megjelentek a magyar egységek!Na ilyenkor a magyar tisztek hirtelen nem néztek oda és ők hirtelen illaberek-nádakerek!
Bár a magyar szabadságharchoz magyar vonatkozásban nem tartozik hozzá, de orosz vonatkozásban igen.
Oroszországban kezdikegy év múlva a ,,Hattyúdal" című film forgatását. Most kaptam egy levelet jóbarátaimtól Moszkvából. Este lehet, hogy megkapom a forgatókönyvet.
Az 1848-as Kijevi huszárezredben történt zendülésről és az utánna jött megtorlásról fog szólni (a Kijevi huszárezredben nagyon sok magyar szolgált). Többek között megadja a választ arra, miért nem vettek részt a szabadságharc leverésében orosz huszárezredek.
A történet amúgy nagyon érdekes (írtak róla Kersznovszkij és Arisztov történészek). A büntetőper papírjaiban az állt,hogy: ,,A zendülés és dezertálás oka: hazaszeretet."
Kiváncsi leszek a forgatókönyvre. Lehet, hogy megyek ,,szagérteni", és az is lehet, hogy magyar színészek is fognak játszani!
De. Nem tudtad, hogy svájci órás volt, aki Oroszországba emigrált és óragyárat (pontosabban műhelyt) nyitott, ahol az arisztokrácia és a sereg számára díszórákat gyártottak?:)
Van egy könyvem (két éve jelent meg) ,,A cári hadsereg kitüntetés-, jutalom- és díly-órái".
NANÁ!!! Írtam róla. Az összes orosz a legnagyobb elismeréssel beszélt rólla (pedig ellenségek voltak), mert nálla kizárt volt a foglyok kínzása. Miután vége volt a harcoknak, neki engedték meg egyedül, hogy megtartsa a kardját és a csapatzászlót (!!!!!!!). A cár küldött neki egy ,,Paul Bure" aranyórát a ,,Legvitézebb ellenségnek" felirattal, amit ő visszautasított.
Megmondom őszintén, hogy példaképpe lehetne a mai magyar nemzedéknek, de sajnos alig ismeri a nagy átlag:((((
1, írjuk helyesen a nevét, megérdemli: Kmetty György 2, volt hadtesparancsnok, de még milyen :)
Kmety György (Felsőpokorágy, 1813. máj. 24. – London, 1863. ápr. 25.): honvéd tábornok. Volt császári tiszt, 1848-ban a győri 23. honvédzászlóalj őrnagya, dec. 10-től alezredes. Az É-i téli hadjáratban hadosztályparancsnok, Budavár bevételénél hadtestparancsnok. Jún. 13-án Csorna mellett megverte a háromszoros túlerőben levő Wyss tábornokot, a temesvári csatában fedezte a honvédcsapatok visszavonulását. Töröko.-ba emigrált, ahol Kursid pasa néven részt vett a krími háborúban, Karsz vára védelmében. Később Nagy-Britanniában telepedett le, 1853-ban elsőnek írta meg Görgey emlékiratainak bírálatát pamflet formájában – M. Arthur Görgey’s Leben und Wirken in Ungarn (London, 1853); A narrative of the defence of Kars (London, 1856).
(van ahol Kursidnak, van ahol Hursid pasának írják, régi török írást nem ismerem )
