Ennél még viccesebb dolog történet ma, találkozás életem első váltóletépő száraz faágával:
Váltó kuka, fül elhajlott, és a lánc is elszakadt (elgörbült egy szem és ott szétakadt). Ráadásul a miniszerszám lánccsapkinyomója is most adta meg magát, úgyhogy még a láncot sem tudtam megrövidítve visszaszerelni, úgyhogy hajtáslánc nélkül 5 kilométert tolhattam hazafelé.
Úgyhogy kell új váltó, váltótartó fül, láncbontó szerszám. Tartalék új láncom van új kazettával együtt, csak azt várta, hogy a mostani elkopjon.
Fel lehet ehelyett tenni egy újabb, clutch-os, Shadow stílusú váltót, vagy mindenképpen régi 9s (Mega9) kompatibilisat keressek?
A 3. napon kereszteztük a Kelemen-havasok főgerincét, és átléptünk Szucsáva megyébe. Technikás ereszkedőben végigtoltuk gépeinket a hatvanastól a kilencvenes évekig művelt kénbánya festői kürtője mellett, majd Dornavátra érintésével észak és nyugat felé folytattuk utunkat. Majdnem megháltunk egy horgászpihenőnél, de aztán - a szótár javaslatát követve - inkább az erdőben aludtunk.
A 4. napon, mely pihenőnapnak is felfogható, kímélő kaptatón, leszállás nélkül megmásztuk a Borsai-hágót, majd egy térképi eredetű, kapitális tévedéssel elkerültük a Lóhavasi-vízesést. Ezután kempingben szálltunk meg Borsán.
A további túranapokat technikai okból csak szeptember elején tudom közölni.
---
Túrahonlapomon a szerkesztő engedélyével közlöm A kényelem rezervátumai című hangulatos írást Varga Lajostól, mely a vad- és a hivatalos kempingezésről szól - 1975-ből.
Ma elmentem ugyanarra a körre, a sárfolt már felszáradt, a nyereg jó lett, a pozízióját is sikerült hibahatáron belül eltalálnom. Igazából egy nagyon specifikus erőhatás kell ahhoz, hogy kiugorjon a sín, földetérésnél a combom belsejével felfelé és előre rántottam a nyereg hátsó részét, lett is ott egy kék folt, normális használatban ez nem nagyon fordul elő.
Elcsúsztam ma egy sárfolton (földúton, ártérben), és akkorát estem, hogy kiugrott a nyereg a sínjéből. Elég macérás volt úgy hazamenni, hogy nem tudtam ráülni, bár egy darab ronggyal próbáltam megkötözni.
Itthon aztán leszedtem a nyeregcsőről, és nézegettem egy darabig, hogy mit csináljak vele, de végül is két franciakulcssal megfogva a síneket sikerült visszafeszíteni a helyére, remélem egy darabig kitart még a 24 éves Ritchey nyereg.
Szoval 3an voltunk Pinyo es DHpage-el es jo hangulatban telt a fel es le.
Sooot vegre a Palvolgyi barlang bufeje is osszejott. Zaras elott 8 perccel. :- ) Nagyon jot dumalgattunk a Sracokkal es benyomtuk a ropit, es nagyon fincsi fehercsokis muffint!
Elkészült az első két nap szöveges leírása. Eléggé nyers, mert jobbára a naplóm szövegét illesztettem a képek közé, utólag csak ott egészítettem ki háttérrel, ahol fejből nem tudtam valami fontos részletet. Az első napon Marosvásárhelytől Maroshévízig tekertünk, és a gáton túl, egy kaszálón aludtunk. A második napon feltoltuk gépeinket 700 méterről majdnem 2000-re, megtekintettük a Bánffy-tengerszemet, felléptünk a Rekettyés-tetőre, és karnyújtásnyira kerültünk a holdbéli látványt nyújtó, nagyszabású kénbánya-kráterhez. Ennek megtekintése a harmadik napra esett, amit azonban csak augusztus 9-e után tudok hasonlóan kidolgozni.
A felettébb barátságtalan és társasági életre alkalmatlan (bár a mezőgazdaságnak és a természetnek tök jó) időjárás miatt Vilard és dhpage urakkal egyeztetve a mai, szerdai napra toltuk át a teleholdast.
Nekem volt ilyenem, mert első körben ezzel próbáltam védekezni a defektek ellen, volt, amikor segített, volt, amikor nem. Konkrétan a rendőrpalota mögött fogtam valamit, pukk, ssssszzz, aztán sziszegés megáll, és némi nyomásvesztéssel, de nem lett totál lapos a belső és haza tudtam még menni vele, otthon pedig elég volt felpumpálni.
Szerintem van értelme, mert ha fogsz egy nagyobb szöget, tüskét, akkor lehet, hogy amennyire az eléri a belsőt, csak akkor lyukat csinál már a fizikai védelmek után, amit a lötyi el tud tömíteni. Vagy nem.
Ami picit furcsa volt elsőre, hogy hidegben azért dermed a cucc, és kell egy párszáz méter, amíg menet közben egyenletesen elterül a centrifugális erőtől (amíg áll a bringa, összegyűlik lent). Ez elsőre szokatlan és kényelmetlen volt.
Így van, erre gondoltam. Bár kérdés, hogy ha valami mégis áthatol a külsőn meg a szalagon, és kiszúrja a belsőt, az mekkora lukat csinál, és mit kezd vele a lötyi. Szóval lehet hogy felesleges, elég lenne egy sima belső is. Igazából abban bízok, hogy az ilyen belső erősebb anyagból van, mert úgy már jártam, hogy a külsőnek semmi baja volt, a belső meg 5-10 centi hosszan kiszakadt. De hogy mitől???
Yepp, drága, de cserébe megszűntek az olyan hülyeségek, mint munkába menet februári esőben defekt és társai.
Szóval ebben volt már részem, sajnos egynél többször, és már egy alkalom jelent annyi felesleges stresszforrást, ami nekem megér 40e Ft-ot, hogy ne legyen az életemben.
Pont ezen a topikon ajánlották, és milyen jól tette, aki tette, mert azóta csak az Árpád hídon gabalyodtam már random drótba, kéthetente egyszer valami autó törött alkatrésze biztos a kerékpárúton landol, a külső meg teszi a dolgát és megvédi a belsőt. Szóval, ha sokat mész, biztosan megéri beruházni.
