Az utóbbi időben sikerült szintén Törökbálintra visszavezetnem a három éve megkérdezett Muskovics nevet. Ezek szerint minden bizonnyal délszláv eredetű. Az 1715-ös orsz. összeírásban Muszkovics, de az első ismert családfő 1720-as halotti bejegyzésénél már Muskovicsot írtak. Ezek az adatok változtatnak valamit az eddigi állásponton?
Először is nagyon köszönöm a részletes boncolást. A Jezics névhez annyit tudok még hozzáfűzni, hogy mind az 1715-ös, mind az 1720-as orsz. összeírásban is Jeszicz alakban került feljegyzésre. De még az 1745-ös egyházi lélekösszeírásban is Jeszicz alakot használtak. Egy 1714-es anyakönyvi bejegyzésben Jesicz, míg egy 1786-osban már Jesich. Hátha segít ez a néhány infó.
Ezek a falvak viszont nem magyarazzak azt a kb 9000 Boost nemet nyelvterületen.Nem valoszinü hogy pont a Boosiak lettek volna ennyire fertilisek ;-).
Igy valoszinüleg vagy a böse = gonosz ,ellenseges szobol szarmaztathato vagy a Boso szemelynevböl amely egy BOS gyökerböl
keletkezett.(Boshart...) Ez viszont etimologiailag nincs egeszen tisztazott.Nehanyan ugyancsak a böse-vel hozzak kapcsolatba es ha a german neveket nezzük ez valimilyen harcias összefüggesben kell ertelmezni.A Bosso nev viszont a Burghart - nak is egy röviditett alakja.
Ez alkalmaval megköszönnem a Fuckor nev megoldasat is LvT nek.Kösz szepen.
Ad Pancsira: A ts az egyik régi magyar helyesírási tradíció szerint jelöli a /cs/ hangot. Egy másik tradíció szerint ugyanezt a hangot a ch betűkapcsolat jelöli, egy harmadik szerint pedig a cs. A magyar helyesírás egységesítésekor ez utóbbit választották, de az ezt megelőzőleg stabilizálódott családnevekben még máig megtalálhatók a régi tradíciók: vö. mai Kovács ~ Kováts ~ Kovách írásvariációk, amelyeket egyaránt /kovács/-nak ejtünk, és eredetünk azonos. Így a Pantsira írásmód nem tesz hozzá semmit a Pancsira etimológiájához.
A felvetett csehországi Pancíř helynév nem vethető ide. Ezt tkp. a Cseh-erdő egyik hegye (ill. hegyvonulata), az alatti lévő falu róla kapta a nevét. A név annyit tesz: ’páncél’, és hasonlóságon alapuló névátvitellel lett a hegy neve. A névválasztáshoz adalék, hogy a tövében lévő város neve csehül Železná Ruda (tkp. ’vasérc’), németül (Markt) Eisenstein (’tkp. vaskő’).
Ez hegynévként alkalmas, de paraszti névként nem. Ezenkívül az érintett szláv nyelvekben világos határ van a /c/ és /cs/ hangok közt. A cseh pancíř-nak megfelelő ukrán панцир (pancir) szóban az и (i) kemény, így az sem lehet, hogy a lágy /cʲ/ a magyar környezetben hanghelyettesítéssel lett volna /cs/, és ez visszakerült volna az ukránba.
Csire vs. Sira: E tekintetben minden lehetséges, még az ellenkezője is. A sekély ~ csekély régi magyar nyelvjárási különbségekre utal, azonban két pont mégis felmerül. Lehet, hogy tévedek, de a honfoglalásnál újabb adatokban a s ~ cs váltakozás inkább a szótag végén lép fel, mint az elején. Ugyanakkor a Sira inkább a Csira névvel vethető össze. A nagyfokú bizonytalanság miatt (amely nemcsak a fenti két pontből adódik, hanem abból a tényből is, hogy hasonló CVCV alakú nevek egymástól függetlenül keletkezhetnek akár egy nyelvközösségen belül is) én reálisan nem is gondolnék a két név kapcsolatára, bár ez nem zárható ki.
Kázmér foglalkozik a Csire családnévvel, és az Gombocz–Melich nyomán bizonytalanul ugyan, de az egyházi Cirják név ki nem mutatott *Csirják változata (ill. a hangrendileg kiegyenlítődött Cirjék > *Csirjék) rövidüléséből -e kicsinyítő képzővel alkotott névnek véli. Ebben az esetben szerintem biztos, hogy nincs kapcsolat a Sira névvel. A bizonytalanság ugyanis szupponálódna azzal, hogy a későbbi időkben a s > cs affrikálódás valószínűbb, mint a fordított irány (ráadásul nem is a szó elején).
Van Csira név is, amelyet Gombocz–Melich szintén a fenti módon vezet le, csak mély hangrendű -a kicsinyítő képzővel (mivel a Cirják vége eredetileg is mély hangrendű). Az őket idéző Kázmér szerint „[a] csira köznévvel a kronológia miatt nem egyeztethető”. Azonban, ha ezen a köznéven a magyar csíra ’az embrió, növénykezdemény előállapota’ szó értendő, akkor szerintem a kronológia is stimmel, mivel ennél ugor kapcsolatokat vélelmez a szakirodalom (és az EWUng kérdőjellel ide is kapcsolja a 1400-es Chira személynevet). Sőt, ebben az esetben a Sira név idetartozósága is felvethető a régi csekély ~ sekély analógiájára. — a Többi csira köznév (1. ’hermafrodita, meddő’, 2. ’duzzadt, mirigy, kelés’, 3. ’vöröses tarka <marha>, vörös hajú <ember>’) először a XVIII. sz.-ban adatolt, így valóban nehéz lenne a névvel őket összekötni.
A korábbi lista feltehetőleg Szatmárból való, mivel Fehérgyarmat közeléből én Smajda, Sira, Balku, Harbula nevekkel is találkoztam már élőben. S ebből a listából a Sira név az, ami miatt felhoztam. Helytörténeti kutatásaim során belebotlottam egy Csire (Chyre) névbe, ami nagyon összecseng ezzel. Lehetséges-e valami kapcsolat e kettő között?
[Borovszky szerint Balkányban álmosdi Csire birtok is volt, így a Chyre átiratának elfogadott a Csire alak.]
Nem lehet ’szakállas’. A Brko a XVIII. sz.-i Budakalászon már vezetéknév lehetett, nem ragadványnév. Azaz az elsőnek elnevezett – vagyis az, aki bajszos volt – korábban élhetett. A későbbi generációk szőrviselete már eltérő lehetett.
Vélhetően a család gyerekei lokális kollokviális megszólításként korábban is megkaphatták a Brkić ’kis Brko’ nevet, de mikor családot alapítottak, már ők is csak Brko voltak, és az ő fiaik lettek Brkić-ek. Egy adott esemény hatására azonban a Brkić vezetéknévként stabilizálódhatott. (Pl. egy Brko nagy jelentőségre tett szert, hosszú életű volt stb., ezért az apa-fiú kontrasztot már a felnőtt gyereke esetén is fenntartották. Vagy éppen ellenkezőleg: a fiatal Brko szélesebb körben ismertebb lett a lokális Brkić nevén, ezért a tágabb környezete ezt felnőtt korában is megtartotta.)
Ahogy írtad, „[a]z apa Sztanko Brko volt, a fia viszont már Brkics Jakab”, feltűnő, hogy az apa még szerb keresztnévvel és szerb névsorrenddel rendelkezett. A fia neve pedig már magyaros volt. Lehet, hogy mögöttes nyelvi váltás miatt a szerbként még transzparens Brkić ’kis Brko’ képzés magyarként már elemezhetetlen egységet alkotott, ezért jelent meg mintegy vezetéknévként.
Lepnyák: Pilisi névként szlovák, de amúgy lehetne cseh vagy lengyel is (a mai szláv névkincsből egyébként kikopottnak látszik). Ez a szlovák régi lepný ’ragacsos, ragadós, enyves, lépes; enyvvel kapcsolatos’, régi nyelvjárási; <állatról> bagzó; <emberről> buja’ melléknév -ák személynév-, illetve nagyító képzős származéka. Enyvvel foglalkozó (enyvfőző, léppel vadászó) személy ragadványneve, esetleg jellemnév lehetett.
Jezics: Alakilag megfelel a horvát (ill. horvát-szerb) vélelemnek, ugyanakkor más szláv nyelvből nem sikerült adatolni. Igaz, a Jezić a horvátban is igen ritka (egy történelmi adatához vö. itt). A legkézenfekvőbb lenne arra gondolni, hogy z [z] : ć < ž [ʒ] : ć elhasonulás történt, és a gyakoribb horvát-szláv Ježić vezetéknév változatáról van szó. Ennek töve a jež [jê:ʒ] ’sün(disznó)’ szóval azonos személynév, amelyhez az -ić apanévképző [*] járult.
H a z hang eredeti, akkor a tő a jez [jê:z] ’jászkeszeg, Leuciscus melanotus’ halnévből, vagy a jezan ['jê:zan] ’szörnyű, borzalmas; dühös, mérges’ melléknévből származó személynév lehetett.
Kleman: A francia eredet nem zárható ki (vö. Clémant ['klemã] ’Kelemen’ vezetéknév), de lehet, hogy közvetetten, ugyanis a Duden szerint a Cleman a német névkincs része is, ugyanúgy, mint ennek németesedettebb Klemann, Kleemann változata.
A Kle(e)mann egyben a német Klee [1. olyan helyen lakó, ahol lóhere (Klee) nő; 2. Klewe <: Nikolaus ’Miklós’ személynév rövidülése; 3. szirtnél, meredek partfalnál (középalnémet klē, klēf) lakó] név -mann lakos-, ill. apanévképzős származéka is lehet.
Lehet még a német Klemmann is, amely a Klemm [1. az életvitelre utaló ragadványnév a középfelnémet klem ’szűkös, nélkülöző’ szóból; 2. a Clemens ’Kelemen’ név rövidülése; 3. olyan helyen lakó, ahol szoros, szűkület (Klemme) van] név -mann lakos-, ill. apanévképzős formája.
[*] A 9990-beli témához: a 9998-ban nem részleteztem, hogy az apanévképzők egy része eredetileg kicsinyítő képző (más részük birtokos képző, harmadik csoportjuk többesszám-, ill. gyűjtőnévképző). A szerb-horvát -ić (és más szláv megfelelőik) is kicsinyítő képzői eredetű. Ilyen értelmét a szerb-horvátban némileg megtartotta, így a ježić ['jěʒitɕ] közszó is ’kis sün’ jelentésben. A kicsinyítő képzők apanévképzővé válásához adalék, hogy a „kis Kovács” alakú megnevezések a magyarban is egy Kovács nevű ember fiát jelölik.
a Lepnyák, Jezics és Kleman nevek eredetére lennék kívánics. A Lepnyákról azt tudom, hogy a 18. század közepén a Pilisből való, a Jezics csn. a törökbálinti 1745-ös összeírásban "croata" nációmegjelölést kapott és a Klemanról pedig az a legenda él Tárnokon, hogy őse egy lábsérülés miatt Magyarországon letelepedett francia katona, aki eredetileg Clemens (?) volt.
Booz: A Boáz személynévvel való nagyon tetszetős. Ugyanakkor hasonló nevet nem találtam az Árpád-kori személynévtárban. Az ószövetségi nevek pedig szerintem vagy koraiak, vagy a reformációhoz kapcsolhatók.
Van ugyanakkor Bóz településnév, amelynek neve a régi magyar buz ~ boz ’bodza’ szóból jön. Vezetéknévként képzőtlen lakosnév lehetne, vagy a növénynévből származó ragadványnév.
Ezenkívül van német Boos családnév, a Duden szerint ez képzőtlen lakosnév a hasonló német települések egyikéről. Erre a német településnévre nem találtam etimológiát, így nem tudom, van-e régi személynévi kötődése (talán fulcónak van anyaga).
Csincsi: vrobeenak igaza van. Ezzel szemben Magyarországon vannak Csincse ~ Csincsa alakú helynevek, pl. a Csincse patak Bükkalján, vagy a Mezőkeresztes melletti Csincse falu. Ez köznévi eredetű, ugyanis a magyar nyelvjárási csincsa ~ dzsindzsa szó ’mocsaras hely’ jelentésű szó. Ezért másutt is előfordulhat külterületi névként, dűlőnévként.
Az ilyen településnévből vagy dűlőnévből Csincsei ~ Csincsai alakú lakosnév lett, amely egyszerűsödhetett Csincsi formára.
Az szláv nyelvekben az apanévképző egyik elsődleges formája az -ić (-ič, -ич, -ic). A másik az -ov (-ev, -ow, -iew, -ов, -ев) birtokos képző. Ahogy az sokszor van, a jelentés erősítése végett a kettő összetapadt, és alkotott egy harmadikat, az -ović (stb.)-t. Nyelvenként eltérő, hogy a hármat mennyire használják az egyes nyelvek, a szerb-horvátban az -ov (-ev) nem használatos ilyen funkcióban, az -ović (-ević) igen produktív lett, az önmagában álló -ić sem ritka.
A Brko névhez tehát a szerb-horvátban egyaránt lehet Brkić és Brković, apanév, azaz ’Brko leszármazottja’ értelmű újabb név.
A Booz családnév eredetére vagyok kíváncsi. Nem lehet-e keresztnévi eredetű - a Boáz a Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név. (http://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/S%C3%A9nyi_c%C3%ADmer: Sényi Tamás 1588. augusztus 28., Prága I. Rudolf nemesség és címer általa: testvére István, atyafia Booz Péter)
Azt hiszem, a román ötös számnév kiejtése a magyarba inkább csincs formában kerülne át. (A szó végére írt i a románban nem teljes értékű hangot jelöl, hanem az utolsó mássalhangzó lágyulását jelzi.)
Bocsánat, nem tudtam megállni, hogy ne szóljak közbe, a Brkics pont azt jelenti, hogy 'Brko fia' az -ics apanévképző pont ezt jelenti minden névben, Petrovics, Halihamidzsics, Jankovics, stb.
