Caius
Valóban, nem jelölném Oscarra a Napfény ízét. Képzeld, nem mindig a legdrágább és ledivatosabb témát feldolgozó film a legjobb. Gondoltad volna? A Honfoglalást éppen úgy nem neveztem volna, mert rossz film. Ezzel szemben az idei évben a Nekem lámpást... jelölése telitalálat. Egy nagyformátumú alkotó időskori megújulásának káprázatos példája, egy nagyszerű, mély film. Teszek rá, hogy nem került be az ötbe! Ha az idei Szemlén látott filmek közül kellene választanom, a Helyfoglalás mellett tenném le a voksom. Sose voltam Szőke rajongó, de az a jószándék, szeretet, tisztelet, ahogy ezt a fontos témát feldolgozta, példaértékű, különösen azok után gondolom így, hogy megismertem a készítés körülményeit. A primitív vicceivel, az amatőr szereplőivel többet mondd a mának, mint a 25 millió dolláros Napfény íze Raplh Fieness-el, Koltaival, Israel Horowitz-cal meg Szabóval együtt. És főleg: nem akar többet, mint amit nyújtani tud. Mert ebbe a hibába esett bele a fent említett Napfény íze és a Honfoglalás is. Bár kétségtelen, hogy szívesen besokkolnám a Filmakadémiát azzal is, hogy a super8-ra készült Buharov-Buharov-Croat-Nyolczas filmet nevezném, A másik ember iránti féltés diadalát, melyről ugyan ma sem tudom, miről szól, de amit csinálnak, jól csinálják... Egyébként lehet, hogy téged vagy bárki mást sokkolok azzal, hogy úgy tartom, büszke lehetek rá, hogy magyar vagyok, és nem is kívánom elvágni a gyökereimet sem a nemzetiségemet, sem a családomat illetően (v.ö. Napfény íze!), de ez a hozzád hasonlóak véleményével ellentétben nem jelent szüklátókörűséget, ultranacionalizmust vagy fasisztoid eszmékkel való szimpátiát, egyszerűen másként gondolkodom bizonyos dolgokról. Tudomásom szerint a véleményszabadság nem azt jelenti, hogy liberálisnak KELL lennem. Ugye?
Daisy2:
a hülye zsidók álltak be az ÁVH-hoz??? És az okos zsidók (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, Farkas Mihály, Vas Zoltán, Péter Gábor) pedig inkább az egész rendszer vezetői lettek, igaz? Vagy nem így gondoltad?
Az egyoldalú történelemszemlélet legjobb példája a trianoni katasztrófa meg sem említése. Aki szerint a magyar társadalmat a huszas-harmincas években az antiszemitizmus jellemezte, az hazudik. Akinek még élnek az akkortájt felnőtt szülei, nagyszülei, inkább erre a szlogenre emlékezhetnek: "Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország Mennyország!" Semmi esetre sem akarom felmenteni a Horthy-rendszert, de mind tudjuk, a körülöttünk levő ellenséges országok között, a művelt nyugat hazánkkal kapcsolatos addigi tevékenységét ismerve nem volt más választás, mint a németek mellé állás. Nyugodtan meg merem kockáztatni, hogy ha ez nem történik meg, akkor Magyarország szétdarabolása (Tiszától nyugatra Németország-Ausztria, Tiszától keletre Románia) ugyanúgy megtörténik, mint Csehszlovákia felosztása, Európa asszisztálása mellett. Emlékezzünk: a német megszállás végül be is következett! És ahogy az addigi események folyamán már bizonyossá vált, hogy gyakorlatilag szükségtelen rosszá vált Franciaország szemében Magyarország, nem tartom kizártnak, hogy további csonkításokra is számíthattunk volna. Az, hogy belevitt minket ez a döntés a második világháborúba, és a doni katasztrófa, Budapest szétbombázása vagy a holocaust révén a magyar nemzet huszadik századi történetének legszomorúbb éveié váltak azok az évek, már csak ennek a következménye. A film igazságtalansága az, hogy az egyes emberekre rákényszerített asszimilációval szemben nem mutatja be az egyes országokra rákényszerített asszimilációt: Magyarország esetében először a Monarchia révén, majd a német, a második világháború után pedig az orosz fegyverek által kikényszerített idomulást. Hol volt a toleráns nyugat, a minket antiszemitizmusért megbélyegző nyugat akkor, amikor ötmilliónyi, egy tömbben élő magyart kényszerítettek arra, hogy idegen országban legyenek kénytelenek élni? Hozzátéve, hogy ők mégsem váltak románná, szerbbé, szlovákká! Ha Sonnenschein Ignác akkor nem az egyéni karriert választja, ha nem akar a korrupt monarchiabeli elit része lenni, akkor nem kellett volna Sors névre magyarosítania. Kész, ennyi. Székelyföldön még ma is vannak falvak, ahol gyakorlatilag nem hajlandók románul beszélni, ahogy egyik romániai magyar ismerősöm megjegyezte: "mifelénk csak a rendőr román". És itt, Magyarországon sem morzsolódott fel a zsidó közösség, hiszen vannak zsidó iskolák, zsidó temetők, zsinagógák, kóser éttermek. Félreértés ne essék, nem is akarom, hogy ők holnaptól felejtsék el, kik ők, honnan jöttek, mint ahogy nem örülnék neki, hogy ha a környező országokban élő magyarok feladnák a kultúrájukat, én csak azt szeretném, ha a világ elé nem egy olyan film került volna, ami Magyaroszágot mint afféle fekete bárányt mutatja be. És hogy miért hivatkozok annyit a történelemre? Nos, azért, mert maga Szabó is megtette az eredeti archív felvételek felhasználásával. Ez nagy felelősség! Ha valaki ezt az utat választja, következetesen kell rajta végigmennie! Nem lehet büntetlenül kihagyni, elfelejteni sorsfordító eseményeket, ha valaki felvállalja azt, hogy egy családtörténet mellett az adott korszakot is dokumentálni akarja. Ezért tartom jobbnak, igazabbnak, hitelesebbnek bármelyik korábbi Szabó-filmet, ahol ugyanezek a motívumok megjelentek. (Gondoljunk vissza a sok filmben megjelenő, zsidókérdést feszegető epizódra.) Ez nem magyar film, ez nem Szabó-film. Ha azt a tézist elfogadom, hogy ez a film arról szól, hogy mindenkinek vállalnia kell önmagát, azért vagyok zavarban, mert Sors Ignác azzal, hogy maga is a korrupt bírói kar díszes tagja lett, már feladta a saját elveit, de korántsem a származását illetően! Sors Ivánról pedig felesleges beszélni is, hiszen róla gyorsan kiderült, hogy a nemzet söpredéke, én legalábbis nem tudom másként értékelni azt, ha valaki elvtelen megalkuvással az ÁVH őrnagyi rangjáig viszi. Az ő névváltoztatása inkább úgy csapódik le bennem, hogy egy szemét csirkefogó új névvel próbál meg valamiféle karriert csinálni. Nem, akárhogy nézem, ezt a filmet nem tudom elfogadni, és nagyon szívesen elmennék egy beszélgetésre Szabó Istvánnal, hogy választ kaphassak a kérdéseimre. Mi itt hiába vitatkozunk, meggyőzni úgysem fogjuk egymást.
"Azt mondod, a teljes asszimiláció súlyos, jóvátehetetlen hiba. Ha nem csak a zsidókra gondolunk, akkor ez azt jelenti,
hogy a mai mai Magyarország lakosságának kb. 9/10-e elkövette ezt. Kezdve az itt talált szláv népességtől
Petrovics-Petőfi Alexanderen át egészen a családomig (fele részben a Fekete-Erdőből származom, de már nagyapám
sem beszél svábul). "
Szerintem is meglehetősen furcsa azt állítani, hogy az asszimiláció "súlyos, jóvátehetetlen hiba". Ez az állítás, azt feltételezi, mintha tehetnénk valamit.
Én is hasonló cipőben járok, mint te, azaz a családom fele sváb származású, és én sem élem meg hibaként az asszimilációt. És tk tenni sem tudok ellene, hiszen én már asszimiláltnak születtem. Noha egész jól beszélek németül, tudom, hogy soha nem lehetne belőlem német, mivel nem tudnám akcentus nélkül, tökéletesen megtanulni a nyelvet. És persze a kulturális közeg is hiányzott ahhoz, hogy németté válhattam volna. Tehát számomra nem létezik semmilyen út visszafelé.
Ám szerintem a film utolsó főszereplőjének sem az asszimiláció volt a fő gondja. És én a nevének visszavételét sem valamiféle "ellenasszimilációnak" értékeltem, hanem csak önmaga és a saját múltjának vállalásának.
Őszintén szólva, nem is nagyon lett volna neki hová visszafordulni. Elvileg ő könnyebb helyzetben lehetne, hiszen a zsidó jelenthet vallást és népet is, de ennek ellenére nem hiszem, hogy a film főszereplőjének gesztusa bármelyikhez való visszatérést jelenthetne. A filmből kiderül, hogy a vallás nem jelent semmit számára, sőt talán nem is hívő. Ha pedig valamiféle néphez akarna visszatérni, nem tudom, mit is kéne csinálnia. (Ez egyébként nem derült ki a filmből, hogy az ő őseinek mi is volt az anyanyelve, pedig egy nép kultúrájának az a kulcsa.)
Tehát szerintem, a főszereplő névvisszavétele sem több gesztusnál, mivel neki sincs igazi választása asszimiláció kérdésében, és akár hibának tartja a szülei, nagyszülei döntését, akár nem, alapvetően kénytelen annak maradni, aki volt.
Az nem vitás, hogy ez egy zsidó család, sőt, egy magyar zsidó család története.
Ezzel--szerintem--senkinek nincs semmi baja.
A baj a háttértörténelemmel van, ami szintén magyar, de korántsem csak zsidó, amint
azt a film bemutatja.
Itt sokan úgy érzik - politikai elfogultság a hályog oka, amit a szemükön viselnek - a "magyarságról" nem kap pontos képet a néző. Hadd jegyezzek meg ehhez valamit.
Egy _magyar családról_ szól a film, talán nem vettétek észre. Ez a magyar család zsidó ősöktől származik. De származhatna sváb, vagy szláv ősöktől is. (Ez utóbbi esetben Csurka is lehetne a család neve.)
Amiben különbözik a bemutatott magyar család mondjuk csurka istván őseitől az az, hogy ők a második világháború középpontjába kerültek egy fasiszta őrület jóvoltából. Nem a saját jószántukból és _nem a saját hibájukból_ (!)lettek a világháború áldozatai egy ipari méretekeben tötént tömeggyilkosság során. Ezért kapnak kivételes figyelmet e film történetében. Ezért szól róluk a film és nem a honfoglaló népekekről, akikkel nagyjából egyidőben és együtt érkeztek a Kárpát-medencébe és akikkel együtt alkotják azt a magyarságot, (!) amely benépesíti ezt az országot.
Most kiemelek két dolgot még egyszer abból amit írtam:
1. Magyar családról szól a film, magyarról.
2. Nem a saját hibájuk miatt lettek áldozatok.
Ezért a két dologért megérdemlik, hogy legalább értékálló művek mintái lehessenek.
Ha már élni nem hagyták őket.
A film Oscar díjra jelölése idén azért nem történhetett meg, mert a bemutatója lekéste azt. Ha jelölik, csak jövőre tehetik. De a Váci 25-be már idén befér és ott nem csak Oscar díjas filmek vannak.
Nem olvastam teljesen végig, amit írtál, bevallom férfiasan. Nekem ott elég lett belőle, hogy aszondja:
"Az, hogy a mondanivalója marhaság, gyakorlatilag nem is kérdés. Pláne nem a zsidókkal kapcsolatban, akik szerintem soha, sehol nem arról voltak ismertek, hogy "csak úgy" beolvadtak."
Lehet, hogy figyelmetlenül olvastam végig a topic vitáját, de mintha nem lenne benne egy alapvetően fontos üzenetre utalás. Ez pedig az, hogy a hülye zsidók álltak be a kommunistákhoz és az ÁVÓba és hogy ez a zsidóságnak egy nagyon rossz lépése volt.
nem tudtam
a Szabóval úgy vagyok, hogy baromira tisztelem, nagyon nagy a mestersébeli tudása de, amióta végeztem nála (3. diploma) rettegek megnézni a filmjeit, minden kép mögött ott érzem zsigerileg azt a megszállott, kegyetlen alakizást, amit művelt
Mondragon nem jelölné Oscarra. Talán inkább a Honfoglalást, amiben Franco Nero mindíg csak merően néz, Cyrill (vagy Metód?) 3 falu árát érő zsebbibliával kereszteli meg Árpád népét, van még benne 12,5 lovas színész, a tábortűznél félsejtelmesen negyedvalóságú nyocadmondákat recitál valami csüngőbajszú "megyeri vitez", Sarolton egy sólyom élvezkedik stb? Az szerintetek inkább kifejezi magyarságunkat? Meg a valós történelmünket? Ha ha ha...
Egyébiránt az még senkinek nem ütött szöget a fejébe, hogy hiába 3 órás a film, talán fizikailag lehetetlen is egyszerre ábrázolni a magyarok magyar valóságát (az oly nagyon hiányolt történelmi VALÓSÁGOT, mint olyat) és a zsidók magyar valóságát? Szerintem ennek egyidejű bemutatása amolyan Szomszédok-szerű never-ending-story valami lehetne csak.
Itt valóban nem a magyar történelem 60 éve a téma, és nem is egy család története, hanem a választás kényszeréről: asszimilálódni, vagy sem? De az asszimiláció nem önként választott dolog: az asszimiláció KÉNYSZER. Nem belső kényszer, hanem KÜLSŐ. Lehet nem szeretni, lehet halogatni, lehet kompromisszumokat kötni (előbb csak a név, majd a vallás is, az eredet pedig csak legvégül lesz megtagadva), de ettől még ez elvárás. Asszimilálódj, vagy számunkra nem létezel, alacsonyabbrendű büdös zsidó vagy-ezt üzente a kor a zsidóknak. És az egyéb nemzetiségieknek is.( Ma a cigányok léptek a zsidók helyére. Nem fogadja be a cigányokat sem a magyar társadalom, de ha letelepednek, tisztálkodnak, szépen ejtik a szavakat, dolgoznak-akkor ESETLEG szóba állunk velük.)
Sors Ignác tehetséges bíró, akar is tenni hazájáért, de ehhez nevet kell váltania. (Ez persze nem utasítás, csak baráti tanács-mondja főnöke. Persze. De ha nem magyarosít, maradhat egy bíró a sok közül-találunk helyette másikat is.) Sors Ádám dicsőséget akar szerezni hazájának-ám ha nem katolizál, még a jogos tust is elvitatja tőle a sportbíró. És még kikeresztelkedése után is foghegyről beszélnek vele, alacsonyabbrendűnek kezelik. Pedig ő KÉNYSZERESEN bizonyítani akar. Zárás után is edzene a vívóteremben. De még ezért is meg kell küzdenie. A tehetséges tiszt urak edzés utánhazamennek a családjukhoz, vagy szórakozni-mindegy. De egy ex-Sonnenscheinnek azért is meg kell küzdenie, hogy a bizonyítás lehetősége meglegyen. Ádám nem csak azért nem hajlandó kínzatása során zsidónak aposztrofálni magát, mert nem akar megalázkodni. Ez csak egyéni ok lehetne. De ha az őt verő nyilasnak azt mondaná, hogy ő nem S.Á, MAGYAR VÍVÓBAJNOK, akkor egész addigi erőfeszítéseit feledtetné meg. Akkor senkivé válna. Kegyetlen dolog, hogy elvárjuk, hogy a kisebbség asszimilálódjon, de amikor ezt megteszi, akkor pedig igyekszünk elvitatni asszimilálódott mivoltukat. Az asszimiláció csak akkor eredményes, ha azután a volt zsidó már nem magyar zsidó, csak magyar. De a többségnek (lásd vérszittya mélyMAGYAROK) sem így, sem úgy nem jó.
Lássuk be: a zsidók nem azért lettek gazdag kereskedők, bankárok, orvosok, jogászok, sokan kommunisták, mert ezt ŐK ezt akarták, hanem azért, mert mi "magyarok" sőt mi, "keresztények" nem hagytunk nekik más választást. Nem engedtük őket magunk közé, egyenrangúnak. S amikor kiderül, hogy akár kirekesztve, akár asszimilálódva ők is ugyan olyanok, mint mi, s nem kevesen tehetségesebbek, akkor egyszeriben félteni kezdjük tőlük pozícióinkat, s elvitatjuk tőlük magyar mivoltukat. Igaza van a tábornoknajk:
AZ ANTISZEMITIZMUS A TEHETSÉGTELEN KISPOLGÁR ÖNÁLTATÓ BOSSZÚJA arról, hogy ő azért nem tud érvényesülni, mert a gazdag zsidők összeesküvése miatt nem is lehet.
Végül sokan írták, hogy a történel mi háttér elnagyolt, sablonos, sőt hamis. A történelem kettős. Vannak tények, és vannak benyomások, korképek, melyek bennünk élnek. E film hitelesen mutatja be (a nem zsidó származású hozzászóló benyomása szerint), ahogy a zsidók megélték azokat a korokat. S cselekvéseik benyomásaikon alapultak. A film tehát hiteles-számomra.
S még valami: sokat elmond a többségrőll, hogyan viszonyul a kissebbséghez. Nincsen okunk túl büszkének lenni.
Merem vállalni a "nem ad hiteles magyarságképet" kifejezést, noha talán valóban nem a legszerencsésebb a megfogalmazás. Az agitproppal példálózó elvtársaknak üzenem, hogy a név és a rang kevés manapság ahhoz, hogy akárkit is megvédjen a kritikáktól. A korai Szabó-filmek a kedvenceim közé tartoznak, de remek a harmadik trilógia is, nagy formátumú, komoly alkotónak tartom, éppen ezért vagyok csalódott. A feje tetejére állhat itt tőlem aki akar, ez a film rossz. A magyarságkép kifejezés magyarázata: tessék végiggondolni, a filmben miféle magyar nemzetiségű szereplők jelennek meg. Ott volt Kató, a színtelen-szagtalan, meglehetősen szolgalelkű cseléd, a korrupt monarchiabeli politikusok és jogászok, az antiszemita diákok, és azok, akik nem állnak a megszégyenített zsidó társ mellé, Margittay, a vívóedző, aki elmenekült az országból, az antiszemita és ellenséges katonatisztek, a tábornok, aki semmit nem tesz Sors Ádámért, a tisztiklub portása, aki szintén semmibe vette a zsidó sportembert, az állatias keretlegények, a géppisztollyal vadászó kommunista tábornok, a mindent rendszert kiszolgáló filmes, a laza erkölcsű karrierista rendőrnő, a lakásba beköltöztetett, rettenetesen bunkónak látszó házaspár, na és a gyakran felbukkanó, minden emberi vonást nélkülöző rendőrök, csendőrök, hivatalnokok. Hát lehet, hogy én voltam és vagyok rossz helyen, de ismertem és ismerek rendes magyar nemzetiségű embereket. Ha valaki külföldön ezt a filmet komolyan veszi, maximum úgy gondolhatja, hogy a magyarok vagy antiszemita gecik, vagy echte bunkók. Hát szerintem ezért káros. Az, hogy a mondanivalója marhaság, gyakorlatilag nem is kérdés. Pláne nem a zsidókkal kapcsolatban, akik szerintem soha, sehol nem arról voltak ismertek, hogy "csak úgy" beolvadtak. Ma sem. Voltak sokan valóban, mindenféle nemzetiségűek, akik úgymond teljesen magyarrá váltak, de én nem úgy látom, mintha ők borzasztóan elrontották volna ezáltal az életüket. Például itt van egy Purczeld Ferenc nevű, kispesti sváb gyerek, akit ugye "Puszkasz" néven ismert meg a világ, és ő aztán igazán magyarként viselkedik. Persze lehet, hogy a valóságban álmatlan éjszakái vannak, és majd, ha megnézni a filmet, felveszi az ősi családi nevet. Maximum Purczeld Öcsi bácsi lesz.
A díjakkal kapcsolatban annyit, hogy tudom, mit ért el eddig el a film, és most, hogy láttam, nem vagyok tőle boldog. A fényképezést és a rendezés technikai részét még inkább el is fogadom, de a forgatókönyv és a film egésze nulla. Hogy mennyit érnek a díjak, arra jó példa, hogy a kókler Spielberg is rendezői Oscart kapott a Ryan közlegényért. És egy kis kiigazítás: ha a filmet bemutatják az USA-ban, és legalább egy hétig megy egy moziban Los Angeles-ben, akkor nem a legjobb idegennyelvű film, hanem a legjobb film, fényképezés, rendezés stb. kategóriában indulhat. Legjobb idegennyelvű film kategóriába az adott ország nevezheti a filmet, ez elvileg talán lehetne Magyarország, de a film inkább kanadai. Ha rajtam múlna, nem jelölném a filmet, és nem csak a nyilvánvaló problémái miatt, hanem azért is, mert nem magyar nyelvű, nem magyar pénzből készült, jórészt nem magyar színészekkel megvalósított produkció.
De akkor - régebben - még nem voltak ilyen magasról leszarós dilemmáid. És én is türelmesebb voltam.
Ingerültté tesz, hogy elfogy itt a józan ész lassan. Csak elmenni, meg visszahúzódni látom azokat, akikkel beszélni érdemes. Nem mondom, emilben szoktam velük hosszan társalogni, de annak más az íze. Nem olyan, mint a napfényé. (Így nem offtopic)
"Ráadásul a mondatvégi ponton is vitatkozik, ha teheti."
Ez tetszik. De en vagyom arra, hogy emberszamba vegyen, ezert gyakran ujra probalkozom. [Tipikus jobboldali kisebbrendusegu komplexusom van :-)]Meg ugy altalaban nem tetszik az "IGNORE ON" jellegu hozzaalas. Kulonben regebbenn tobbszor elofordult, hogy egeszen jokat vitatkoztunk.
Udv.
Ajaj
"ha sokan elkövetnek egy nagy hibát, az nem ok arra, hogy erénynek lássuk."
A legkevésbé sem állítottam, hogy erénynek kellene látnunk egy sokak által elkövetett hibát. Még azt sem, hogy el kellene tűrnünk. Hanem azt, hogy ha egy közös hibát másban kritizálok, magamban pedig nem,legkevesebb, hogy következetklen vagyok. De lehet, hogy képmutató. De mindenképpen hiteltelen.
A másik kérdésben: "Amelyikünk jobban ismeri, annak van igaza?" a válaszom: IGEN, ha az a kérdés, hogy milyen az illető személyisége, nagyon nagy a valószínüsége, hogy az őt jobban ismerő lesz közelebb z igazsághoz.
És hogy valóban jobban ismerem-e? Valószínűleg igen, mert én már találkoztam vele személyesen többször is, és írásait is olvastam, míg te csak utóbbi (ha nem így lenne, javíts ki.)
De az egész már eléggé nem a témáról szól, úgyhogy részemről ezt nem folytatom (a válaszod persze elolvasom, ha kívánsz még erről írni).
Nagyon sajnálom, de én azt gondolom, hogy ha sokan elkövetnek egy nagy hibát, az nem ok arra, hogy erénynek lássuk.
(Ez éppen olyan érv, mint György személyes ismeretségének mértéke. Amelyikünk jobban ismeri, annak van igaza? Ráadásul érv a vaksötétből, hiszen azt sem tudod ki vagyok, mint ahogy én sem rólad. Hm?)
OK.
(OFF- de azt meg kell jegyeznem, hogy veled ellentétben számomra az erkölcsi alap értelmes szókapcsolat: azt jelenti ugyanis, hogy ha olyan hibát kritizálok a másikban, ami bennem ugyanúgy meg van, hiteltelenné válik a mondandóm.- ON)
Azt mondod, a teljes asszimiláció súlyos, jóvátehetetlen hiba. Ha nem csak a zsidókra gondolunk, akkor ez azt jelenti, hogy a mai mai Magyarország lakosságának kb. 9/10-e elkövette ezt. Kezdve az itt talált szláv népességtől Petrovics-Petőfi Alexanderen át egészen a családomig (fele részben a Fekete-Erdőből származom, de már nagyapám sem beszél svábul).
Na jó, kicsit csúsztattam: a zsidók asszimilációja sokkal nehezebb volt mindig is, mint a más népeké. De ennek tárgyalása az antiszemitizmus okaihoz vezetne, amiről született már párezer könyv (nem is beszélve az indexes topikokról).
Nincs vitakultúrája, hagyd békén. Ha részben igazat adsz neki, mindíg azzal vádol, hogy ő sose állította azt, amiben igazat adsz neki. Ha azt írod, pongyola, de nem marhaság, akkor ő azt úgy érti, hogy szerinte nem pongyola (idáig jó), tehát te a szájába adtál valamit (na ez viszont a logika szabályaival ellentétes: ugyanis a vélemény forrása ez esetben nem ő, hanem aki billentyűzetet ragad).
Ráadásul a mondatvégi ponton is vitatkozik, ha teheti.
GLászlónak csak úgy érdemes válaszolni, ha előtte idézed. És még akkor is biztos lehetsz benne, hogy lemarház.
És mellébeszél.
Nem kell neki válaszolni, ennyi.
azfix
"Mintha csak a hatvanas evek agitproposait hallanam. Eszmeisegeben karos.:-))"
Ez a ti nagy bajotok, szerintetek nincs olyan, hogy eszmeisegeben karos, mert az olyan agitpropos volna. Az agitprop nem azert volt kulonleges butasag, mert bizonyos dolgokat eszmeisegeben karosnak minositett, hanem azert mert pont azokat minositette igy amik igazabol ertekesek, eszmeisegukben hasznosak voltak.
Ha nincs olyan, hogy eszmeisegeben karos, akkor miert nem olvasol Csurka vezercikket, hisz jol ir az oreg, ugyesen is, minden heten egy ujsagoldal profizmus.
Udv.
Jaj de sajnálom.
Szerintem azonban a "nem ad hiteles magyarságképet" megfogalmazás nem pongyola, én ilyet nem mondtam. (Ezt legfeljebb Te állítottad.) Ez a megfogalmazás szerintem képtelen marhaság önmagában is, de a filmmel kapcsolatban totális marhaságnak minősül. Hogy ezt elébb nem írtam le, az visszafogottságom jele.
Hogy Györgyöt Te mennyire ismered, meg én mennyire (honnan tudod?), azt nem hasonlitgatnám, szerintem picike értelme sincs. Erkölcs alapom elveszítése ehelyről nem tűnik értelmes kifejezésnek, - vigyázz, nem pongyolaság, maflaság!
A végén írsz elfogadható dolgokat, azzal kellett volna kezdeni. Elfogadom, szerinted az asszimiláció nem kudarc. Szerintem viszont a teljes asszimiláció súlyos, jóvátehetetlen hiba. Éppen akkora, mint a teljes különállás. Hogy ebben különbözik a véleményünk, az nem baj.
Ennyit a filmről. Egyébként is elég lett volna ennyi.
A "nem ad hiteles magyarságképet" megfogalmazás valóban pongyola, és túl szubjektív. csak az a baj, hogy az eddigi hozzászólásaidat olvasva te is ugyanúgy hajlamos vagy a túlzott általánosításokra és pongyolaságokra. Pl:
"De György csak azt adja, amit szokott: kényes entellektüel módjára irtózik attól, hogy másokkal egyetértsen, fut szembe a többséggel."
György Pétert azt hiszem, jobban ismerem, mint te (jártam órájára is), és sokszor és sok mindenkivel egyet tud érteni. Amit itt írsz róla, az egy általánosító sztereotípia, és elég hamis.
Ezek után nem érzem az erkölcsi alapját annak a mondatodnak, hogy
"De mindezt nívósan teszi, vele lehet vitatkozni. A most neki hozsannázókkal nemigen."
A filmről és magyarságképről: valóban nem lehet elvárni egy rendezőtől, hogy felelősséget érezzen minden pillanatban azért, hogy mondanivalója milyen reakciókat vált ki, milyen képzeteket kelt. Ő csak megénekli, ami a szívén fekszik (beleszőve a producerek meg a célpiac követelményeit), a többi már nem az ő dolga. Engem csak az zavar, hogy a filmnek az a végkicsengése, hogy az asszimiláció zsákutca volt, mert Magyarországon a zsidókat mindenki és mindig csak bántotta. És itt jön elő az, hogy csak az egyik oldal van bemutatva (a keretlegények), és a másik nincs (a zsidókat bújtató pestiek). Mert ha én lettem volna Sors, persze az én rokonaimat meggyilkolták, de látom, hogy másokat meg megmentettek. És akkor már nem olyan egyértelmű a következtetés az asszimiláció kudarcáról.
Nem is beszélve az Európai Filmakadémia díjairól: Az Év Európai Filmszínésze Díj (Ralph Fiennes), valamint Az Év Európai Operatőre (Koltai Lajos) és Az Év Európai Forgatókönyve (Szabó István és Israel Horovitz)
:-))
