Van különbség a ":" és a "-" között? Én magamban arra jutottam, hogy a ":" a gólarányt, míg a "-" a gólkülönbséget jelöli. Úgy tudom, 1970-től számított az utóbbi... (+ a régi meccseknél kettőspontot, az újabbaknál kötőjelet használnak)
Volt egy válogatott meccs, ahol Schlosser-Kohut balszárny játszott. Ebben azt az érdekességet találtam, hogy Schlosser 1906-ban mutatkozott be a válogatottban, míg Kohut Vilmos abban az évben született (de lehet, hogy 1907-ben). Szerintem ilyen azóta sem történt...
A Felejthetetlen 90 percekben 30 ezret írnak. Még ezt is sokallom, bár ha a salakra is engedtek be embereket, illetve nagyon összezsúfolódtak az állóhelyen, akkor talán megközelíthette. Passz. Mondjuk engem a nézőszámok annyira nem érdekelnek (leginkább azért, mert úgysem lehet őket pontosan megállapítani), legfeljebb a szezononkénti átlagok hosszú távú változását tartom érdekesnek. Annak ugyanis van némi tudományos relevanciája.
Tudod, hogy van ez a nézőszám a magyar fociban: mindig, mindenhol trükköztek vele (és ahol sok az állóhely, ott tényleg nehéz lehet megállapítani az igazságot). Ez egy fix pont a focinkban. Olyan, mint az a tudat, hogy futballunk haldoklik, meg hogy "innen már nincs lentebb". A debreceni Nagyerdei Stadion befogadóképességéről kb. öt adatot olvastam, 12.000 és 25.000 között mozogtak a számok.
Idézek a korabeli sajtóból(nem mellesleg akkoriban minden média foglalkozott a kaposvári csodával):)
Ez akkor történt amikor 40 év után ujra elsöosztályu focit látott a város ugy,hogy három év alatt a harmadik vonalbol küzdötte fel magát a csapat az elsőosztályba.A 75/76-os szezon,a rajt elött 3 héttel társadalmi összefogással épült meg a stadion betonlelátója,utána jó 30 évig ez volt a pálya,elsö meccs,22 000 néző,hatalmas érdeklődés,Rákóczi-Vasas 2:0.
"..Nem mindennapi eset történt szombat délután a kaposvári kórházban.Pék János,aki tizenkét évvel ezelött egy autóbalesetnél veszitette el beszédkészségét,s azóta mennyasszonya is elhagyta és már-már az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott,megszólalt!!!
Hogy mi volt az elsö szava?"Tizenegyes!"Ezt akkor mondta ki,amikor a Rákóczi-Vasas meccsen Turait elkaszálták a tizenhatoson belül.A gyomorvérzéssel kórházban lévő Pék hallgatta Szepesi György közvetitését és a nagy izgalom váltotta ki belöle a felkiáltást!Az orvosok besereglettek a szobájába és mindenki csodálkozva hallgatta az ismét,hosszú idö után megszólaló férfit.
Az eset nagy port vert föl.Foglalkozott vele bőségesen a sajtó és a rádió is.Az ügy nem az orvosi szaklapokba lett publikálva.Kiderült,Pék táppénzcsaló szélhámos aki soha nem volt néma.A felfokozott hangulat billentette ki évtizedes álcájából.Mikor a betegápolok helyett a rendörök jelentek meg nálaa három nap után ,már valóban elakadt a szava..de annyit még ki tudott mondani:megyek..."
Ez volt.Napokig téma volt,megszólalt a néma Kaposváron a Rákóczi meccs alatt!:))
Ha bármi érdekességet tudsz a szekszárdi fociról, írd le. Ahogy látod, Szekszárdról nem sokat tudunk, főleg ami a 45 előtti korszakot illeti. Arról tudsz esetleg, hogy könyv jelent-e már meg a város futballjáról?
Látom, szépen kijegyzeteltél mindent. Ha valaki ismer olyan szöveget, amely részletesen bemutatja a szabályok változásait, ne késlekedjen, adja meg a lelőhelyét.
Jéé, ezt tényleg én írtam.:) Viszont kicsit rövidnek találtam. Összvetettem a nyomtatott verzióval (2005. augusztus 11.) és kiderült, hogy kb. 1200 betű kimaradt az internetes verzióból (Procenkó Ferenc bűnlajstroma). Remélem, ez csak valami véletlen, és nem rövidítik meg rendszeresen a cikkeket.
Az élet már csak ilyen, hogy az eseményeket mindenki máshogy látja. Gondolom, a verekedő drukkereknek is volt egy verziója, meg a bírónak is. Azt hiszem, a Drukkerkocsmában bőven találunk példát ilyen esetekre. Én azért maradnék a futballtörténetnél.
Nyíregyházi KISE - DVSC 1925 október
A Debreceni Hétfői Újság beszámolója: „Polaneczky (DVSC) támad a kapusra s állítólag belerúgott. erre a közönség berohan a pályára s ütlegelni akarja Polaneczkyt, aki futásnak ered, s menekül. A közönség utána, Polaneczky elesik, mire a közönség ütlegelni kezdi. Erre rendőrök rohannak elő s kivont karddal kergetik el a verekedőket s mentik meg Polaneczkyt. Egyesek késsel is hadonásztak. A közönség nem akar tágítani a pályáról, mire a rendőrség és a bíró, látva az izgatott hangulatot, beszünteti a mérkőzést tizenkét perccel hamarább. A DVSC, a bíró és a kísérők csak rendőri fedezet mellett tudták elhagyni a pályát.”
Szemét tirpákok.:) Vagy mégsem? Ők talán mást láttak?
A Nyírvidék beszámolója: „A második félidőben az erélytelen Havas bíró még bátrabbá vadította a debrecenieket, ami Polaneczky (DVSC) részéről újabb pofonban és rúgásban nyert kifejezést. Az áldozat természetesen a nyíregyházi kapus volt, aki Barth helyett (ő az első félidőben sérült meg - Sz. P.) állt a háló elé. A közönség azonban megelégelte a dolgot, berontott a pályára és meg akarta lincselni Polaneczkyt, aki azután a futásban keresett menedéket. Ész nélkül rohant a pálya mellett lévő kukoricáson keresztül a fűtőház felé, a közönség pedig utána. Izgalmas hajsza kezdődött. Polaneczky nem vette észre, hogy egy drótkerítés is van előtte s annak teljes rohammal nekiment. Ez volt a veszte, mert így utolérték és alaposan megpofozták. Az erélyesebb népítéletnek Gödölle Béla rendőr felügyelő vetett véget. Aki jóformán az agyonveréstől mentette meg a hallatlanul durván játszó vasutast. A rendőrség természetesen a mérkőzés további folytatását betiltotta. Helyes volna, ha az illető egyesület játékjogának megvonása iránt felterjesztést intéznének a belügyminiszterhez, mert ezeket a rendszeresen megismétlődő brutalitásokat tűrni tovább nem lehet.”
„MLSz - Új szabályok a kapu előtti jelzésekre. A MLSz szintén elfogadta a már Angliában is használt új jelzéseket, melyek szerint ezentúl elmaradnak a kapuelőtti félkörök és a 11 m-es vonal. Helyettük két négyszög rajzolandó a kapu elé a következőképp:"
És az új, jelenleg is használt felfestés ábrája látható az újságban. Egy minimális különbséggel:
Azóta annyi változás történt, hogy (ha minden igaz) 1929 óta a 16-os vonalánál a büntetőrúgásnál használtos félkörívet kell rajzolni.
Hátborzongató látvány, ha egy láb derékszögben meghajlik. Nem térdben, sípcsontban. Aki látta, nem feledheti a diósgyőri Nagy Sándor becsúszását, amely az újpesti Véber lábszárának és pályafutásának kettétörését jelentette. Persze a rendszeres futballfogyasztónak számtalan hasonló emléke van, és aki látott már ilyet, az egyhamar nem tudja kiverni a fejéből a reccsenést, a labdarúgó kétségbeesett jajveszékelését és a szörnyű látványt.
Nem könnyű ellenállni a kísértésnek, hogy közhellyel folytassam: nincs új a nap alatt. Kis színes hír egy 85 évvel ezelőtti Nemzeti Sportból: "Goldberger Gézát a rendőrség letartóztatta, mert ellenfelét, Obermayer Istvánt úgy megrúgta, hogy annak lábát eltörte." Nem szerencsés feltételezni e játékosokról, hogy szándékosan mészároltak. Ám az mégiscsak feltűnő, ha valaki azért kerül be rendszeresen a sportrovat hírei közé, mert ellenfele lábára utazott. Lutz János neve 1919 őszén várt ismertté, amikor a Sporthírlap beszámolt az Újpesti Munkás TE játékosának különös rekordjáról. Lutz ugyanis ekkor törte el hatodik ellenfelének lábát. Egy héttel később a lap már hosszabb cikket közölt az újpesti labdarúgóról, hiszen kiderült, hogy nem csak a bajnoki pontok és a klubfanatizmus hajtották ezt a kemény legényt. Lutz ugyanis nemcsak tétmeccseken veszélyeztette ellen-felei testi épségét, hanem "barátságos jellegű kombinált meccseken is lábtörésre pályázott, ami arra vall, hogy tulajdonképpen a lábvadászat a kedvelt sportja". Az utolsó szerencsét-lenül járt játékos klubja büntetőfeljelentést tett Lutz ellen, a labdarúgó-szövetség pedig két évre felfüggesztette a játékjogát. Az eltiltás megroppantotta Lutz pályafutását. Visszatérése után két évet kellett várni, hogy súlyos sérülést okozzon, ekkor is "csupán" egyik ellenfele karját törte el. Ekkor azonban örökre eltiltották az újpesti futballistát, így lábakra sem tudott többé vadászni.
Lutz méltó társa volt Procenkó Ferenc. A Terézvárosi TC játékosát nem nevezhetjük lábszár-specialistának, ő egyszerűen túl temperamentumos volt. Neve 1921-ben vált ismertté, amikor két alkalommal is beszámolt "tevékenységéről" a Sporthírlap. Alighogy véget ért a Terézváros-VII. ker. mérkőzés, Procenkó pofon vágta egyik ellenfelét, mire az visszaütött. A közönség a pályára tódult, és "parázs verekedés" kerekedett. Pár hónap múlva a kispesti tábort sikerült felbőszítenie Procenkónak. A futballista hasba rúgta a KAC kapusát, a kiállított játékost "öltözőbe menet a közönség soraiból többen inzultálták. Erre a különben is ideges és izgatott hangulatban levő két tábor összecsapott. Botok törtek a fejeken, női sikoltozások hangzottak, formális csatatérré alakult a nézőtér." Procenkó páratlan pályafutását egy 1928-as cikkből ismerhetjük meg. A TTC-Testvériség mérkőzésen ő volt az első kiállított labdarúgó; ismét forrt körülötte a levegő. Hamarosan újabb társa követte, aki az ellenfél vezető gólja után azt találta mondani a bírónak: "Ilyen piszkos bíráskodással lehet csak elveszíteni a mérkőzést, maga hülye!" Kiállítása után ismételt: "Újból mondom, hogy hülye, hülye." Újabb játékost kellett ezután kiállítani, aki levonulása után visszament a bíróhoz, és azt vágta a fejéhez: "Lássa, milyen hülye maga, a pofájába röhögök." A cikkből az is kiderült, Procenkót olyan gyakran tiltották el, hogy tizenöt éves pályafutásából csak ötöt töltött a pályán. "1913-ban egy dorgálással és egy intéssel startolt a terézvárosi futballista. Ám a következő évben már egy sebészeti kórház matrikulái között találjuk első áldozatának nevét. A sebészeti klinikákon egész orvosgenerációk nevelkedtek fel Procenkó >>beszállásainakLegendásan fegyelmezetlen focista volt a debreceni Rott Kálmán is, ő azonban a nézőkre és bírókra haragudott különösen. A Debreceni TE labdarúgója 1922 tavaszán a helyi egyetemi csapat elleni találkozó elején "piszok paraszt"-ot kiáltott az egyetemista nézők felé. A radikális jobboldali beállítottságú egyetemisták ekkor elhatározták, hogy elégtételt vesznek a labdarúgón. Antiszemita dalokat énekeltek, majd a mérkőzés végén "Üssük a zsidókat!" felkiáltással a pályára tódultak, és megvertek néhány DTE-labdarúgót. A debreceni futball történetének egyik legnagyobb botrányáról a budapesti Magyarság és a Világ, illetve a párizsi Petit Parisien is beszámolt (a szélsőjobboldali Magyarság egyébként végig Róthként említi az egyébként keresztény labdarúgótÉ). Rott későbbi pályafutását ismerve fel kell tételeznünk, hogy e botrányhoz neki is volt némi köze. Az eset után nyolchetes eltiltást kapott, ám fél év múlva újra fenyíteni kellett, mivel a DVSC elleni mérkőzésük után "pesti strigó"-nak nevezte a játékvezetőt. Persze főként az egyetemisták elleni mérkőzéseken volt elemében Rott, ellenszenve tettekben is megnyilvánult. Vélhetően ő volt az a játékos, akit 1923-ban azért ítéltek háromnapi fogházra, mert felpofozott egy őt szidalmazó egyetemista szurkolót. 1924-ben viszont elvetette a sulykot, mert - ismét az egyetemistákkal vívott mérkőzés után - kétszer is "tettleg inzultálta" a játékvezetőt. Örökre eltiltották, ám 1927 tavaszán visszakapta játékjogát. Állítólag a Bírói Testület azt tervezte, hogy nem fognak bírót küldeni olyan mérkőzésre, ahol Rott pályára lép.
Mint labdarúgó, vélhetően jó útra tért Rott Kálmán. Ám míg 1941-ben az edzősködésbe fogó Procenkó Ferencet díszoklevéllel tüntette ki a labdarúgó-szövetség, addig Rott nézőként is letette névjegyét. 1927 őszén rendezték a Bocskai-Sabaria profi, élvonalbeli labdarúgó-mérkőzést, melyen a közönség agresszíven lépett fel a vendégcsapat játékosai és a bíró ellen. Az egyik néző a szünetben azzal kedveskedett a levonuló játékvezetőnek, hogy: "Sem maga, sem a bíró élve nem mennek le a pályáról." Az illető ráadásul egy bottal meg akarta szúrni a játékvezetőt, amiért a labdarúgó-szövetség egy évre eltiltotta a profi mérkőzések látogatásától. Rott Kálmánt már megint megbüntették...
