Nekem két élő vaddisznós élményem volt eddig. Tavaly a 12-es főúton Bernecebaráti és Parassapuszta között az út mellett pockolt sebesen, kocsiban ültem, így nem volt veszélyes, bár ugyanez a felállás szarvassal már gázos lehet, volt abban is részem, ilyenkor fel a refit azonnal, akkor nemigen lát, kikerülni, és uzsgyi. A plexit ugyanis gond nélkül átszúrja.
Most júniusban a Gerecsén túráztam, a Gerecse-csúcs felé haladva megszámoltam egy vaddisznót, egy szarvast és vagy 35-40 őzet. Mindegyik állat félt tőlem, mert elrebbentek, de bevallom, a vaddisznó kapcsán volt bennem némi szívkalimpa, Zrínyi is, Imre herceg is ráfázott anno. Viszont nyugtattam magam: ő sokkal jobban tart tőlem. Mocorgott a bokrok között, aztán megtapasztalva az ember közeledését elviharzott.
Viszont a vaddisznósült barnamártással, krokettel.... jaj, még leírni is gyönyör :-))))
"egyszerű elsősegélycsomag - ragtapasz, néhány szem fájdalomcsillapító, esetleg sportkrém, Mg, Ca tabletták"
Hozzátenném a szúnyog/kullancsriasztót (amit ugyan nem mindenki használ), illetve valami csípés elleni cuccot (pl. Fenistil). Utóbbi nem várt problémák esetére, mint pl. amikor egyszer minket Királyrét és Kisinóc között bögölyraj támadott végig. Vagy a telekszomszédunk, aki belebotlott egy lódarázsfészekbe (legalábbis az őreivel találkozott...)
ha támad, akkor nagy balszerencséd van. (tudom, ez nem megnyugtató)
Eddig hétszer-nyolcszor akadtam vaddisznóba, ebből a legijesztőbb tavalyelőtt volt a Bakonyi Barangolás 17B teljesítménytúrán, ahol mintegy kéttucatnyi vadröfi robogott át előttem, miután felzavarta őket a vadászat (hajtás volt az erdőben...).
Betojtam, de nem törődtek velem szerencsére.
Kicsikkel eddig kétszer találkoztam, sivalkodtak picit, de gyorsan odébbálltam, így nem találkoztam a büszke mamával.
Alapvetően szerintem a legtöbb állat elfut inkább (és még valószínűbb, hogy beléjük se akadsz). A vaddisznó persze agresszív szülő, de valószínűleg a röfik is arra törekednek, hogy inkább meg se lássák őket.
Néhány ötlet, amivel lehet növelni a biztonságot (nem a sajátjaim, és messze nem alkalmazom az összeset - igaz, nem járok egyedül túrázni): - ha egyedül mész, előtte családoddal stb. közöld, hogy honnan-hova mész, és várhatóan mikorra érsz haza, - feltöltött(!) mobiltelefon, de nyugodj bele abba a ténybe, hogy nincs mindenhol térerő (és ezt hozzátartozóidban is tudatosítsd), - egyszerű elsősegélycsomag - ragtapasz, néhány szem fájdalomcsillapító, esetleg sportkrém, Mg, Ca tabletták, - szőlőcukor, csokoládé, valami sós cucc - nyáron: sapka, vízlelőhelyek csekkolása, víztartalékok cipelése - hidegebb időben: termoszban tea, izofólia - ha keverős a szakasz, a tervezésnél szánj rá plusz időt - elkeverésnél mindig menj vissza az utolsó jelzésig - a _számodra_ problémásnak tűnő szakaszokra mindenképp társat kell keresni
Amibe bele kell törődni: - a frekventált részek kivételével (az is csak hétvégén) valószínűleg nem találkozol szembe túrázóval, gyakrabban futsz össze erdésszel vagy traktorossal - előbb-utóbb lekésnéd az utolsó buszt/vonatot, ezért kiszállási helyeket/alternatív megoldásokat is kell tervezni
Nekem úgy tűnik, hogy a kiszáradás/kifáradás/napszúrás/izomgörcs sokkal gyakoribb probléma, mint egy tényleges baleset - és ugyanolyan veszélyes.
A rizikó ugyebár nem más, mint annak valószínűsége, hogy egy esemény bekövetkezik.
Namármost a valószínűség kiszámításához adatok kellenek.
Ilyenekkel nem rendelkezek, de tegyük fel, hogy 1000 turista túrázott egyedül, és ebből egynek baja esett útközben.
A valószínűség tehát egy ezrelék, ami nem sok.
Én például eddig egyszer éreztem azt, hogy mi van, ha nem tudok kijönni az árokból, speciel a Bükkös-árokból (KDP). Kb. 300-ból 1 eset.
Soha nem volt nálam mobil (nincs is mobilom), tájolót sem használok.
Eddig még mindig hazaértem.
Igaz, ez sem perdöntő, mert a repülőgép pl. 100%-os biztonsággal közlekedik, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy eddig még senki nem maradt fenn a levegőben:o)))
Van, amikor biztonságos, de most, speciel csoportosan sem ajánlanám:o)
Ahogy nagypapám mondaná, jön fel az idő.
Pár perc, és nagy zuhé lesz Budapesten.
Én egyébként nem szoktam mások vélt, vagy valós véleményével törődni.
Sokat jártam egyedül, de mostanában, már a második kört járva, inkább megpróbálok társakat találni. Ez nem könnyű, hisz "mindenki másként csinálja", de azért van rá néhány példa, hogy nem lehetetlen. Akarni kell!
Amit mi vinni szoktunk fontossági sorrendben: 1. Unikum ( A kullancsok ellen orvosilag) 2. Bakancs ( Karcsinál néhány rövidebb esetben strandpapucs ) 3. Térkép 4. Ital (Ásványvíz, vagy télen tea) 5. stb..
Ott alszunk ahol találunk szállást, és általában hétvégenként szoktunk menni amikor mind a ketten ráérünk.
Bármikor lehet menni, van aki télen, van aki nyáron. szal menj akkor amikor csak akarsz. Az idő pedig a szabadidőd függvénye. Tehát annyit mész amire időd vagy kedved van.
Alvás: panzió, kemping, túristaház. A többség szerintem sátorban oldja meg, ahol épp az este éri, vagy csak simán hálózsákban. Télen ezek nemigazán kivitelezhetőek, viszont fedett szállást nehéz keríteni.
Hülyének nem fognak nézni. Én is jártam egyedül is, de azért nem árt ha van egy társad, több ok miatt is. pl van kihez szólni, baj esetén segítséget tud hozni.
Az a kérdésem lenne, hogy úgy általában milyen felszerelést visztek, hol alszotok és a leg fontosabb hogy mennyi ideig vagy mikor vagy milyen időszakonként szotatok menni a Kéken?
Hajós - Császártöltés alternatív útvonal bejárása.
A Judit panziótól szépen kijelzett útvonalon indultunk útnak. Amikor az útelágazáshoz érünk akkor a bal oldali úton vezet a jel, de figyelni kell, mert 50 méter után egy a fák levelei miatt alig látható lépcsôn jobbra le kell menni. Itt még jól ki van jelezve az útvonal. A méhek elôtt 5 méterrel van az utolsó kék sáv jelzés, eléggé alacsonyan, így az aljnövényzet kissé takarja. Innen kezdôdik az alternatív szakasz. Ha egyenesen mennénk tovább, akkor kijutunk az országútra és a csatora felé folytathatnánk az utunkat. Jobbra kanyarodva viszont, a méheket vérmérséklet szerinti távolságban elkerülve, a fiatal erdô árnyat adó útján haladhatunk Császártöltés irányába. (mi az erdô szélén vezetô szekérúton kerültük a méheket, majd kb. 50 méter után mentünk be az erdei útra.) Jelzéseket nem láttunk, de nem is nagyon lehet másfelé menni. Mivel Karcsi papucsban jött ( a pincébôl csak avégett jöttünk ki, hogy megnézzük az útvonal kezdetét), így kénytelen volt amúgy is a lába elé nézni. Amikor a csapás kezdett elvékonyodni, egy szekérúthoz értünk, ahol megláttuk az innen már jelzettként aposztrofálható, jól járható utat. Mivel túl voltunk az út nehezén és már nagyon szomjasak voltunk, gyorsan lezavartuk a maradék utat a Lesz vigasz kocsmáig.
Másnap könnyu utunk volt Császártöltéstôl Kéleshalomig, hiszen jól jelzett, és kiválóan járható volt. Ráadásul a térkép is fedte a valóságot, csak a kéleshalom elôtti jobbkanyarnál vágta le a kanyart párszáz métert rövidítve az utat a jelzés.
Őrtilos környéke gazdag várakban, a Festungot és Zrínyi-Újvárt próbáltam meg levadászni, ha már ott voltam. A Dél-Zala térkép szerint Őrtilos vá-tól (a falu persze itt is távolabb van) a Zh, illetve a Z+ visz hozzájuk, a valóságban a Belezna vm. - Őrtilos vá. - Szentmihály-hegyi templom - Őrtilos nyugati széle - Zákány vm. - Gyékényes vá. közötti szakaszon új P+ jelek vannak felfestve, ez egyben egy tanösvény is.
A Festungot nem találtam meg, alulról, a műútról látszik a zászló, felülről a mélyútról kinézegetve a pincékhez, telkekhez menő utakon nem láttunk semmit. A jelzés a műútról a 6. kmkő környékén indul fel a hegyre, majd a 4. kmkőnél érkezik vissza, az erődítmény az 5. környékén van a meredek domboldal tetején. A helyiek szerint alulról is megközelíthető, de ott magánházak vannak.
Zrínyi-Újvárhoz vezető szakaszon néhol elég ritkásan vannak a jelzések felfestve, vagy takartak, odafele valahol kiszaladt az út alólunk. A Beleznára vezető műutat kicsit keletebbre értük el, így megállapíthattuk, hogy a P+ térképen szereplő nyomvonalának kezdetén a jelzések ősrégiek, még villanyoszlopon is alig láthatóak. A vár dombját Belezna vm-től egyszerűen meg lehet közelíteni, a tetőn a gaztengerben egymással "versengő" emléktáblák.
Őrtilos vá-nál kiépített vizitúrapihenő, Mura-Dráva összefolyás. A térképen is szereplő Z jelzés kezdeti (P+-val közös) szakaszán új jelzések. Szentmihály-hegyen van kocsma és fogadó is (kulturált, olcsó, kicsit kemény ágyakkal, megbeszélésre meleg étellel). Búcsú idején (Anna és Mihály napkor van) sokan jönnek át Horvátországból a csak ekkor üzemelő kishajóval. Volt szúnyoginvázió is, érdekes módon nem a parton, hanem az erdőben.
Információ Szádeczky-Kardoss Gézától: A Várak a Mátrában mozgalom igazolófüzete augusztus közepén kerül a nyomdába és várhatóan szeptember elejétől lesz kapható.
Nem volt semmi az előző napi meleg sem, de a vasárnapi túra egy tizessel hosszabb volt, igaz, valamivel hamarabb tudtam indulni.
Nem volt kecmec, be kellett "dobni" az autót, különösen a visszaút miatt.
Hódmezővásárhelyen, az autóbusz állomás közelében tettem le a kocsit, minek következtében kényelmesen elértem a 6:30-as buszt, 7:00-kor már ittam a kávét Mindszenten. Kaptam bélyegzőt is.
Sajnos, a komp innen kb. 2 kilométer, ezt a többletet, "le kellett nyelni".
Rövidíthettem volna, hisz a templomnál már közel volt a gát, de úgy tereveztem, hogy körülnézek a kikötőnél. Sajnos, táblát nem találtam, és a csárda is zárva volt. A révészek a másik oldalon voltak.
Lefényképeztem az átkelőt, majd irány a gát.
Az 52.000-ás "kőnél" indul a túra.
Jobbra, végig ártéri erdő, hatalmas nyárfák.
Balra kb. 2 kilométer még Mindszent, majd egy kilométeren tanyák.
A harmat már felszáradt, a füves gáton nyomtam, ahogy bírtam. 9:15-kor már Mártély főutcáján jártam. Mivel a kocsmáros mással volt elfoglalva, bosszúsan visszamentem a gátra, a Petőfi utcán keresztül. Pár száz métert tettem meg a strand területén, míg végre találtam egy nyitott sörözőt.
Megreggeliztem, ittam egy sört, majd irány a gát. Kb. fél órát "vesztettem", de a rövid kerülőt nem bánom. Nagy élet volt a méltán híres strand környékén.
Egy földúton értem el a gátat, majd irány Algyő.
A sör egy ideig tartotta bennem a lelket, de a meleg komoly ellenfélnek bizonyult.
Nagyon be kellett osztanom a folyadékot. Árnyék egy szál se. A holtpont egy tanya közelében volt, itt egy pózna árnyékába húzódtam, és pihentem pár percig. Szerencsére a szél fel-feltámadt. A hjőségben még a mozgó meleg levegő is üdítő.
Nagyon élveztem a végtelen mezők látványát. Messze, a távolban néha egy-egy torony (Hódmezővásárhely) látványa "zavarta" a táj harmóniáját.
A táv pontos ismerete nagymértékben hozzájárult a sikerhez.
Fellélegeztem, mikor már láttam a sineket, igaz, akkor még hátravolt egy hatalmas kanyar. Ez volt a legrosszabb.
Már délután volt, és elfogyott a tea. Minden oszlopnyi táv után fellélegeztem, közel volt a 47-es út. Át a sineken, majd pár száz méter, és vége. Vége a túrának, de volt még hátra némi "apróság".
Mivel a hídon felújítási munkálatok voltak, a forgalmat lámpa vezérelte. A kényszerű megállás miatt joggal gondoltam hogy valaki csak felvesz, és elvisz a körforgalomig. Két "sorozat" után a gyorsjárat pilótája szánt meg. Felszálltam a légkondícionált buszra, és letett a körforgalomnál. Hivatalosan ott sem volt megállója, de nagyon örültem az emberségességének.
A közeli kocsma sajnos, zárva volt, ennek nem örültem.
A buszra várni kellett egy kicsit, ez sem volt üdítő. Szerencsére Hódmezővásárhely nincs messze.
Leszállás után még pár méter, és a kocsiban volt egy fél liter jeges tea. Apropó "jeges". Kellemesen langyos volt, egy slukkra felhajtottam.
Volt még némi lelki erőm, bementem a Tescóba, vásárolni ezt-azt.
Bedobta még fél liter hűtött italt, majd irány Makó.
Olyan meleg volt, hogy a kereszthuzat ellenére csak a forró levegőt éreztem. Borzasztó volt!
Hosszúnak tűnt a 30 kilométer!
A kempingben az első dolgom volt betenni a sört a mélyhűtőbe, majd irány a zuhany.
Asszonykám meleg étellel várt, mire megebédeltünk, a sör is iható állapotba került.
A délutánt a medencében töltöttem, a 10x6 méteres "fürdőkádban" kellemes melegségű volt a csapvíz, bár kicsit sokan voltunk egy "medencére".
Nagy dorbézolás nem volt, hisz az esti program (Szeged, Csárdáskirálynő) miatt még 2x30 kilométer autókázás állt előttünk.
Azt hiszem off, de igazán jó előadásban volt részünk.
Nagyon sokáig tartott, de annyira nem, hogy utána ne bontottunk volna fel egy palack vöröset.
Még gyertyafény is volt az éjszakában.
Ha még nem mondtam volna, szeretem az Alföldet.
Megbámultuk a "fekete" Marost, majd eltetttük magunkat másnapra.
Több helyszínen, ahol jártam, van fényképem vagy belépőjegyem, szerintem elfogadják. Így nincs akkora "bukta".
2005-ben kezdtem csak el jelvényszerző túrázni, így nagyjából most tartok ott, hogy minden olyan mozgalomról, melyet végig akarok csinálni, vagy már elkezdtem, megvan a füzetem, összesen 4 hiányzik: OKT, Börzsöny turistája, Szentkutak Magyarországon, Nógrádi vártúrák. A beszerzési forrást is tudom már. Az OKT-füzet elsősorban a "Dorogtól Nógrádig" mozgalom miatt érdekel, aztán lehet, hogy később kiterjesztem valóban országosra.
A meleg miatt nem indultunk el péntek délután, maradt a szombat hajnal.
5:15-re terveztük az indulást, mint később kiderült, jó ötlet volt a "rátartás". Rengeteg külföldi autó volt a pályán, és a Kiskunfélegyháza utáni szakaszon szinte folyamatos volt a kocsisor.
7:45-kor érkeztünk, sikerült egy jó parkolóhelyet találni az autóbusz állomás közelében. Gyors átöltözés, palackok a zsákba, majd irány Algyő. A gyorsjárat csak a körforgalomnál állt meg (vá. bej. út).
A közeli kocsma nem volt nyitva, de jó 200 méter "befelé", és már ihattam is a kávémat.
Kaptam bélyegzőt, igaz, Szeged felirattal.
A terv az volt, hogy a 8:47-es járattal megyek tovább, a hídig ui. van kb. 2 kilométer, mely nem része a túrának. Minden összejött, sőt olyan rendes volt a sofőr, hogy megállt a hídnál. Innen indult a túra.
Másnap már pontosan tudtam, hogy ez a pont nagy valószínűséggel a 27.000-ás, Mindszent felől ui. a 27,3-as "kő" a vasúti átjárónál volt, innen kb. 300 méter a 47-es út.
A buszjegy is jó igazolásként, de annyira megtetszett a panoráma, hogy egy képet is csináltam a két hídról. Remélem, sikerült.
9:00-kor indultam, egy liternyi jéggel.
Az első kb. 2,5 kilométer aszfalt. Ezt követi a sorompó, és az első hiteles szám, a 24,3-as "kő".
Az útvonal ismerős volt, de januárban azért más a gáton. Meleg volt, és el kellett érnem a kompot. Szedtem a lábam rendesen, nem volt gond a meleggel. Jegyzeteltem, bár sok objektum nincs a közelben.
A 12,6-os "kőnél" van a már ismerős tájékoztató tábla, innen még pár száz méter aszfalt.
A komp előtt érkeztem, és hamar kiderült, a rend az rend. Nem fordult vissza, kivárta a 12:30-at. Volt még kevés vizem, és leülhettem a kompon egy árnyékos padra. Kellemesen lehűltem, és a pihenés sem ártott.
Megkeresetem a "füstös" kocsmát, ittam egy pohár sört, majd irány az autó.
Nem adtam sok esélyt a rendőröknek, hisz csak a Kiskőrössy csárdáig mentünk (a másik elegánsabb).
Az árnyékos asztalnál pihengettem, eszegettünk egy keveset, majd irány a kemping.
A korai kelés és a séta kivett némi energiát belőlem, a délután zuhanyozással, és napozással telt.
Felkészültem a másnapi, komolyabbnak igérkező megpróbáltatásra, és békésen elaludtam.
A kánikula nem bizonyult elég indoknak (nem adtam fel indulás előtt), alaposan felkészültem, és nekivágtam. Mindkét napon sikeresen beértem, sőt tartottam az 5-ös átlagot. Egy picit elégedett vagyok:o)
87 kilométert gyalogoltam, kétszer "futottam neki", és összességében 4 túrával sikerült eljutnom Mindszentről Nagylakig, a gáton. A mostani hétvégén a Nap mindent bedobott, de én is felkészültem. Hű szövetségesem, a szél, időnként besegített, igaz, meleg levegőt hozott, de legalább mozgott körülöttem a forróság. Különösen a Mártély - Algyő szakasz volt emlékezetes, a táv ui. 15 kilométer, és 9:45-kor indultam. Hatalmas élmény volt a végtelen "semmi" látványa.
Amitől legjobban féltem, az a pangó vizek miatti szúnyoginvázió, de úgy látszik, ebben a melegben a szúnyogok is árnyékba vonultak.
Egy biciklissel találkoztam, de az se bírta sokáig, leszállt a gépről, és tolta. Nem kérkedek a teljesítménnyel, de nagyon meleg volt. Olyan gatyaszaggató.
Írok majd részletesebben is a szakaszokról, de a lényeg az, hogy ez a mozgalom teljesült.
Szeretem, mikor vége van, ráadásul ez egy nehéz túra.
Azt hiszem sikerült jól megválasztanom a bázist (Makó, kemping), minek következtében a délutáni meleget el tudtam kerülni. Különösen fontos volt, hogy nem kellett sok időt várni a túra után a "visszaváltozásra", közel volt a megváltó zuhany és az árnyék, na és a sör.
Mindkét napon előre megfagyasztott folyadékot vittem magammal, nagyon bevált. Még dél körül is kellemesen hűvös volt a tea, igaz, reggel még a 1,5 liternyi folyadék jég formájában volt az üvegben. Bebugyoláltam egy vastag törülközőbe, 9:00-kor még jégdarabok úszkáltak az üvegben.
Annyit még végezetül, hogy az egynapos túrákat nem számítva, már csak egy olyan útvonalas mozgalom van (Cserehát turistája), mely "érintetlen". A többit már "csak" be kell fejezni:o)
Két hét múlva lesz egy újabb "löket", legalábbis remélem.
Megpróbálom összekötni más mozgalmakkal, küllönösen a távoli pontok esetében bosszantó, ha már egyszer jártam valahol, akkor még egyszer "kell" egy másik mozgalom miatt.
Én felkeresek minden pontot, de ez azt hiszem, nem általános. A megyénként 3 pont elég nagy kihívás, különösen a távoli megyék vonatkozásában.
No, miután látom, hogy igencsak vihart kavartam a Mátrai várakkal kapcsolatban, konkrétan megírom, hogy s mi zajlott az MTSZ-ben.
Kb. 2 hete mentem be túraigazolásért, de szándékomban állt AK füzetet is venni. Egy hölgy, aki ott volt, kinyitott egy szekrényt, tele igazolófüzetekkel. Láttam egy eddig ismeretlen, talán vajszínű füzetköteget (4-5 lehetett összegumizva), amin annyit olvastam el, hogy MÁTRAI..., mert le volt takarva valamivel. Kérdeztem a hölgyet, hogy ez a Mátrai várak-e, mondta, hogy igen, de ez félre van téve valakinek. Mivel én is szerettem volna egyet, sokáig keresgélte, de nem talált többet belőle. Mondta, hogy ő csak helyettesít, ezért nem tudja, van-e még belőle. Ennyiben maradtunk: nem erőltettem a dolgot, mivel tudtam, hogy a neten elég részletes leírás van a várakról. Be kell, hogy valljam, hogy hol és milyen cserepeket, patacsokat (?) találtak, kevésbé érdekel; a kódokat máshova is fel tudom addig jegyezni.
No, röviden ennyi, de kíváncsian várom a választ a matrahegy.hu-n is (látom, mosomedve kartács is érdeklődött) . Mindenesetre úgy látom, nagyon nagy az érdeklődés, ha nem tévedek, ez a mozgalom még slágertéma is lehet itt a topikon.
...És még egyszer elnézést, ha félrevezettem valakit, nem szándékosan tettem.
Güsziológus nagyon lelkesen írt erről a pontról, így csak némi kiegészítés.
A múzeum egyben a helyi Tourinform iroda is, bár kicsit szűkös a nyitvatartás, hétvégén sem lehetetlen bejutni. A városhoz köthető alkotók műveiből apró, de csodálatos kiállításokat varázsoltak az emeleten. TKM bélyegző van, belépődíj nincs.
A múzeum melletti nyitott kapun (nem törődve a felirattal) át el lehet jutni a gimnáziumig. Ez a rész már gondozott, a közbülső szakasz sajnos nem. A mamutfenyőnek még a tuskója is impozáns, a barokk kaput is megtaláltuk. Érdemes még kicsit sétálni a Művelődési Ház környékén is.
Az Ágneslaki arborétumban lett volna vezetőnk, azonban ez végül más elfoglaltság miatt mégsem jött össze. A vadászháznál német autók álltak, de senkit sem láttunk. Az arborétum egy kavicsos sétaúton fél óra alatt körbejárható, a fák alatti táblákra fel van írva a fajtájuk. Olyan fenyő és tujaféléket is láttam, amelyekre máshonnét nem emlékszem, néhány példány sajnos rossz karban van. Ha a főbejárat zárva lenne, a halastó melletti földúton is be lehet jutni az arborétumba.
