Ezeknek a " golyóknak" a marhafaggyú az alapanyaga, ami veszélyes hulladéknak minősül a vágóhídon, ezért még az ártalmatlanításért is fizetni kell. A Csarnokban a hentesek ingyen adják. Kell bele némi napraforgó és egy kis műanyag zacskó, amibe töltik. Kb. 5 Ft/db az önköltsége. Mégis tízszeres áron árulják.
Te próbálkoztál már közvetlen közelről, madárles nélküli fotózással?
Gondolom, ezek a szép képek, amiket megosztasz itt velünk, madárles mögül készített képek minőségi fényképezőgéppel és objektívvel.
Bár gondolom, egy állvány mögül és egy teleobjektívvel ennek igazából semmi akadálya sincs. Egyelőre nekem nincs olyan objektívem, ami pár méterről elfogadható képet csinálna a kisebb testű madarakról. És egyelőre pusztán emiatt feleslegesnek is tartok 100 ezreket kiadni.
"Nagyot változott a világ." Egyetértek. Sajnos ez a változás rendszerint a környezet, a természet rovására megy végbe. 1967-től mostanáig 50év telt el. Ezen időszak változásának tanúja voltam. Gyerekként olyan fajokat láthattam, mint a Kékbegy, a Gólyatöcs, a Haris. Ma elnémult a határ. Nem szólnak a pacsirták a földeken, idejét sem tudom mikor hallottam pl. mezei poszátát. Még az olyan kulturfaj, mint a fácán, az is teljesen eltűnt. Itt a közelben, azon a területen ahol pl. a Szikipacsirta élt, gumigyár épült. Még ötven év...
Elvből és zsigerből gyűlölök mindenféle szintetikumot, szóval ez nálam nem gond. A mátyásmadárról már többször hallottam, hogy elég intelligens madár. És a tapasztalatom szerint az egyik legóvatosabb is. Ez eléggé egybevágni látszik a te tapasztalatoddal... Az biztos, hogy nem ezeket a madarakat fogom magamhoz szoktatni...
Igen. Cinkegolyó esetében töltőanyagnak, gondolom olcsóbb a búza, mint a napraforgó. Azért csak elszokott fogyni a golyó. Igaz nem csak cinegék, hanem verebek is járnak rá.
A gyártónak szerintem van fogalma a madarak igényeiről, DE a profit ennél sokkal fontosabb. Pont rákerestem délután a barkácsláncok madáreleségeire: 600 forint fölött mérik kilóját, tehát 60-65.000/mázsa!!! Baromi drága, és kur.a pofátlan árazás.
Tavaly 10-15e között mérték a környéken a jó minőségű napraforgót, a megyeszékhelyen pedig 6.500 környékén mérték a vegyes madáreleséget: tört kukorica, ocsú, búza, len vagy cirokmag és még valami.
Én is úgy gondolom, hogy a búza nem a cinkéknek való, hanem inkább pl. a gerléknek. Azért kérdeztem, mert a napokban vettem cinkegolyót. Morzsalékosra törtem a rigók számára. Meglepődtem, java része búzából áll, némi napraforgóból, és persze a kötőanyagból, valamilyen zsiradékból. A gyártónak fogalma nincs a cinegék igényéről.
Nálam flakonokból készített függő madáretetők is vannak kitéve, fekete napraforgót szoktam beléjük tenni. Ezekre eddig a széncinegék szoktak rájárni. Ami magot a szenesek kivertek, azt egy balkáni gerlepár szedegette fel a földről. Sajnos már csak egy gerle maradt, ugyanis a párját egy ügyes, ragadozó macska elkapta. Én nagyon sajnálom azt a megfogott gerlét is.
Nem csodálom, a városi galambok nem is merik a kukoricát, hiába teszem ki,nem eszik. a verebek nem is merik ló--art, amiből régen a zabszemeket és egyéb anyagokat kiettek. Nagyon megváltozott a világ.
A lenolajkence áll legközelebb a természetes anyagokhoz, meg szerintem a hatáshoz is, ellentétben a különféle szintetikumokkal.
A helyzet az, hogy viszonylag rövid idő alatt a legextrémebb formát/szint is megszokják, ha látják pár óráig, hogy nem jelent veszély rájuk nézve.
Általában a legintelligensebb madarak a legóvatosabbak, bár róluk sem lehet elsőre megállapítani, hogy máshol már nem szokták-e meg az ember közelségét ill. kreálmányait.
Ha galambféléket nem akarsz az etetőben, akkor tényleg elméretezted. Nekem ettől jóval kisebb etetőbe is befurakodtak. Külön kis léc darabokat kellett rászegelnem, így a rés már csak kb 5cm lehet. Azóta a gerlék a földön keresgélik a nekik szánt elemózsiát, az apró madarak meg vígan ugrálnak ki-be a szűkített résen.
Igen, ez biztosan így van, remélem, gerlék, galambok egyelőre nem tisztelnek meg. Inkább most a kisebb testű madarakkal szeretnék foglalkozni : ) Az etető magasságát úgy terveztem, hogy a galamboknak már túl kicsi legyen, sajnos lehet, hogy mégis elméreteztem.
Azt szeretném kérdezni tőletek, hogy van-e tapasztalatotok a vadmadarak emberhez való szoktatásához etetés közben téli időszakban.
Mintha lett volna arról itt szó, hogy valaki cinkéket etetett saját kezéből.
Mennyire működhet az, ha az ember etetés közben a madarak jelenlétében, közelében tartózkodik? És adott esetben a madarak által megengedett távolságot fokozatosan csökkenti.
Célom az lenne, hogy megszokják a közelségemet és egy viszonylag közeli távolságból tudjam őket fotózni. Ez sokkal izgalmasabb, érdekesebb, mint egy összetákolt madárlesből fotózni őket - szerintem.
Pár méterről már most is működik, de ez még elég madárfaj függő és a távolság még elég nagy. A széncinkék elég bátrak, meg persze hőmérséklet és éhségfüggő is a dolog : ) A tavalyi mínusz 15-20 fokban nem nagyon foglalkoztak a jelenlétemmel, inkább a kajával.
Na, akkor legyen még egy kép : ) Közvetlenül telepítés előtt...
Érdekes volt, ahogy birtokba vették a madarak: széncinkék, kékcinkék, csuszkák. Kicsit tartottak tőle, vizsgálgatták, nem egyből szálltak le rá, főleg a tetrapakkos tető miatt idegenkedtek. Az az egyetlen eleme, ami nem túl "természetes"... Nagyon helyes, hogy ezekben a vadmadarakban benne van a természetes gyanakvás, idegenkedés ismeretlen dolgoktól.
Leginkább a napraforgómagot ették, a kékcinkék a golyót szeretik. Egy vörösbegyet is gyakran látok a közelben, hátha egyszer az etetőre is rárepül (alma, vaj, hántolt magok).
Kíváncsi leszek a nagyobb madarak látogatására is (szajkó, feketerigó), illetve hogy hány nap alatt fogy el róla az eleség. Hetente kb. 1x járok ki a kertbe.
Igazad van, van nekem lenolaj kencém, azzal még le kell kezelnem.
