fájlból vettem, a szűkebb értelemben vett borokat így tanítják a fősulin. Így is megkűzdöttem a konzulensemmel is hogy az olaszrizlinget oda soroltam, de tágabb értelemben vettnek már elfogadta. Zöldveltelini és Chardonnay... igazad van, ezt nem vitatom, de amikor a konzulensnek mondtam hogy a villányi borvidéken a Merlot-ot is hungarikum bornak mondják, kiröhögött. (szerinted ezután ha még a Chardonnay-t is megemlítem, lehet hogy válthattam volna más szakdolgozat témára.) No mindegy:-) Az amit írtam tükrözi a tudásom a témával kapcsolatban, de szeretném továbbfejleszteni, úgyhogy most tőled is tanultam vmit:-)
Zoli: a védés jól ment, 4-est kaptam, de nem a reduktív-oxidatív kérdést tették fel (feltehetőleg azért nem, mert a 3 vizsgáztató közül senki nem ért a borokhoz, így ádámtól és évától kellett volna elkezdenem:-) )
Ha Megengeditek: George Cinqe a párizsi Four Seasons szálloda előkelő étterme Enrico Bernardo pedig Chéf-Sommelier. A magyar borok bekerülése pedig egy nagyon kedves magyar hölgynek köszönhető aki szintén Párizsban dolgozik egy 2 michellin csillagos étterem sommelier-jeként. - Magyarok a nagyvilágban ekkora a dolog! Maximilien Riedel pedig a maga 28 évével egy dinamikus ember aki minden konvenciómentes dologra nyitott. Neki jó marketing fogás volt magyar borozni, a magyar bornak jó volt eljutni oda ahová mondjuk a riedel nélkül nem vagy nehezebben ment volna. Szerintem NAGY dolog!
Hogy mekkora dolog?:-) Érdemes lenne átböngészned a New York-i Michael's Restaurant borlapját is. Ott is lesz egy két ungarise szörprájz:-) http://www.michaelsnewyork.com/wine/mnywinelist.pdf
Jól tudod. A Four Seasons szállodalánc tagja és Párizs legelegánsabb szállodája. Bernardo fiú pedig (megnemerősített forrás) jól beválasztotta Malatinszkyék 2003-as Cabernet Franc-ját a borlapra. Jó nekik:-)
Malatinszky igen optimista:-) Az tény, hogy a magyar - leginkább az itthon csúcsbornak nevezett- borok egyre népszerűbbek a nagyvilágban. Ha ezek a borok megmérettetnek a világ nagy boraival és beágyazódnak a külföldi borkedvelők tudatába, akkor már sokkal könnyebb lesz eladnunk a jó borokat készítő, ám még a határainkon túl nem ismert termelők borait.
Nos, megemlítettél több szőlőfajtát is, ezeket a hungarikumok között említetted. Közkeletű az a besorolás, amelyik hungaricum-nak tekinti azokat a szőlőfajtákat, amelyek (vélhetően) a Kárpát-medencében alakultak ki. Ezek fajtaköre elég szűkös, de a listád még kiegészíthető néhány további fajtával is. A hungarikumok közé szokták sorolni a nem helyben kialakult, de jelenleg nagyobb mértékben csak itt termesztett fajtákat is.
Van viszont olyan nézet is, amely szerint a bor hungarikum jellegét nem szerencsés leszűkíteni a fajtára. "Ahol van kialakult tájkarakter és ez a fajtajelleget meghatározóan felülírja, egyediesíti, ott a szintézis teszi a bort ”magyarrá”. Azaz pl. a Chardonnay vagy a Grüner Veltliner is tud "hungaricum" lenni (Kereklevelű, Zöldveltelíni), amennyiben nem a fajta nemzetközi sztenderdek szerinti "tiszta" íze, hanem sokkal inkább a különleges termőhely (és esetleges speciális termesztési-feldolgozási módszerek) adnak egyedi karaktert a bornak.(Lásd pl. szőlő 7650-es hsz-t).
Azt írod: "A terméknek pontosan olyannak kell lennie, ahogy azt évtizedeken keresztül előállították, kedvelték, használták és fogyasztották." A bor esetében fontos, hogy mit tekintünk viszonyítási alapnak, meddig megyünk vissza az időben. Mondjuk a tokaji bor esetében nem csak az elmúlt ötven évre gondolok (követendő mintának tekintsük-e pl. az 1975-ben a Kombinátban "készített" 6 puttonyos aszúbort?), sokkal inkább arra, hogy sok esetben újra kell fogalmazni és meg kell tanulni az egyes szőlőfajták, egyes régi klónok, dűlők értékét. Alig több, mint tíz éve kezdik vissszahódítani azokat a régi termőhelyeket, amikek a művelésével már réges-régen felhagytak, manapság kezdik felkutatni az egyes fajták régi, kisebb szemű, lazább szerkezetű klónjait. Arról már nem is beszélek, hogy a filoxéra-vész előtti aszúboror alapanyagát még nem amerikai alanyról szüretelték, feltételezhetően kicsit más karakterű bort adott. Ja, és akkor még nem is érintettük a dolgozatod opponense által felvetett oxidatív-reduktív problematikát. Tényleg, hogy ment a védés?
V. György a Londoni Gresham? Honnan vagy te ilyen jólértesült?
Azért kiváncsi lennék mennyi fogy belőle, inkább presztízs mint valós profit, persze itthon rögtön lehet 20k-ért adni.
Érdekes a hazai 03as Cf-ek (Takler , Mala) külföldi "sikere", úgy tűnik ideális volt az év...
Más, hétvégi pécsi gasztofeszten igen jó Cf-et kóstoltam a Keller pincétől, (2002) üdítő kivétel volt a gyenge felhozatalban. Viszont sajnos megint nem találtam jó Cirfandlit a kinálatban...
"A terméknek pontosan olyannak kell lennie, ahogy azt évtizedeken keresztül előállították, kedvelték, használták és fogyasztották."
Ezek szerint a "hungarikumak" fejlődnie sem szabad? Szerintem azokból a fajtákból amiket te hungarikumnak írsz még messze nem hozták ki a borászaink a maximumot... ha valaki próbálkozik, kisérletezik meg keresi a rejtett potenciákat akkor az árulója a magyar ügynek?
Szerintem ez a múzeumi polcra való hegesztés nem jó megközelítés és veszélyes is. Gyakorlatilag ezt a "minőség" és stíluskonzerválást emlegetik sokan amikor egy elmaradott, korszerűtlen és kevésbé minőséget szolgáló bort termelnek.
