Négy vezetéknév eredetéről szeretnék tájékoztatást kapni:Börcsök (dunaföldvári késes a múlt század derekán), Hajlik, Hodik, Peják (ugyanebből az időszakból Soltról).
Michnik/Mihnyik: A jelenkori elterjedést tekintve lengyelnek tűnik: Michnik ['mixɲik], és a leghíresebb jelenkori viselője is lengyel: Adam Michnik. De szlovákok közt is előfordul: Michník, és cseh Sziléziában is: Michník: A név képzőtlen apanév egy azonosalakú személynévből, és kétféleképp elemezhető:
Az 1. esetben a névtő a lengyel Michał ’Mihály’ személynév rövidülése, a 2. esetben bármely más Mi-vel kezdődő név lehet az alap, pl. Milosław, Mirosław (e kettőhöz vö. itt), Mikołaj ’Miklós’.
Addendum: Elfelejtettem az előzőhöz hozzátenni, hogy nemcsak lengyelek közé asszimilálódott magyarról lehet szó, hanem olyan lengyelről is, akinek magyarokkal volt kapcsolata (kereskedelem, katonáskodás, feleség stb.)
Vengrinyák (Nyírség): Végső soron lengyel, és a jelenkorban is a lengyel vezetéknévkincsből mutatható ki a Węgrzyniak [veŋg'ʒɨɲak]. De mivel alaptagja a Vengrín a szlovák névkincs része is, valamint a Nyírség is szlovák etnikumra utal, vélhetően itt Magyarországon ez szlovák névnek számíthat. (A kemény [r] ejtés a lengyel [ʒ] helyett szintén a szlovák fonetikai adaptációra utalhat.)
Más kérdés persze, hogy egy fokkal visszafelé a szlovákok közé asszimilálódott lengyel személy(ek)ről lehet szó. Ha vég visszább lépünk, akkor pedig az sem zárható ki, hogy lengyelek közé asszimilálódott magyar felmenő lett elnevezve.
Az etimológia ugyanis a lengyel Węgr ’magyar’ népnévből indul ki, pontosabban annak régies, egyénképzős Węgrzyn formájából. Ehhez járult a redundáns –ak férfinévképző, amely a XV. sz.-ban lett a környék szláv nyelveiben divat, olyan mellékalakokat képezve, mint a Čehák ’cseh’ (vö. magyar Csehák családnév), Rusniak ’ruszin’ (vö. magyar Rusznyák családnév), Uhrák ’mgyar’ stb. Ezek közül két népnévnél ez lett az elsődleges forma (persze az eredeti kontextusban csak férfiakra értve): Polak ’lengyel’ (vö. magyar polyák, amely szlovák közvetítés) az eredeti Polan helyett, és a Slovák ’szlovák’ az eredeti Slovien helyett.
Kálmán A Nevek világának "II. Személynevek" fejezetében szerintem elég jól kivonatolja a személynevek jellemző szemantikai vonatkozásait. A "Héber (zsidó) névadás" alfejezet végén ott vannak a teofórikus nevek is. A Nyest beidézted cikke ehhez képest csak a baál tagról mondott valamivel többet zsidók esetén (a kánaániták esetén viszont Kálmán említi Hannibált és Hasdrubált is).
Köszönöm szépen az utalásokat. Nálunk itthon csak Kálmán: A nevek világa és Hajdú: Családnevek enciklopédiája van meg "print anyag"-ként. A Kniezsa könyvet megpróbálom megszerezni.
Szegner: Emellett van Szégner is. Nyilvánvalóan a német Segner ['ze:gnɐ] vezetéknév magyarosodása. Erről etimológiát nem találtam. A név az első szinten a segnen ’(meg)áld; <ráolvasással> megígéz’ igéhez képzett cselekvőnév.
Azonban az -er képzőnek lett -ner változata, így lehet, hogy a Seger névvel azonos tartalmú névről van szó.
Seger: 1. Säger – a) Foglalkozásnév a sägen ’fűrészel’ igéből; b) A sagen ’mond’ igéből lett ’elbeszélő; költeményt előadó; vádló; szószátyár’ értelmű foglalkozás-, illetve ragadványnév.
2. Seger – a) ’vetőmunkás’ jelentésű középalnémet foglalkozásnév; b) ’órás’ jelentésű középalnémet; c) a német Segher ~ Sigher (< germán *seğaz ’győzelem’ + *harjaz ’had, sereg’) személynév folytatása [a Segner esetén ez nem játszik, mivel nem képzett].
3. Seeger – A bajor Seeg, türingiai Seega, pomerániai (ma lengyelországi) Seeger településnévhez képzett lakosnév.
Lehet, hogy fulcónak lesz valami közvetlenebb is adata is a Segnerről.
> A Koplándit pont azért is kérdeztem, mert inkább gondolna az ember egy amerikai zeneszerzőre (felvett név), mint egy Fejér megyei földművesre.
De azért vannak hasonló hangalakú magyar helynevek, pl. Kaplony (egyben régi magyar személynév is). Alakult családnév a káplán ’házi, udvari pap; segédlelkész’ foglalkozásnévből. Így teljesen elképzelhető, hogy volt valahol, valaha egy ilyen eredetű magyar helynév (szerves, esetleg szervetlen) -d végződéssel.
Berkó: Lehet szláv eredetű, vagy a 9947-esben a Berkovic kapcsán említett Ber- névtő szláv -ko kicsinyítő képzős formája, vagy a 10007-esben (a 9990-eshez) hozott szerb-horvát Brko magyarosodott formája.
De nem lehet kizárni a magyar etimológiát sem, mert alkalomadtán előfordulnak mély hangrendű magyar kicsinyítő képzők a hangrendileg semlegesként (is) viselkedő /e/ tőmagánhangzó mellett, vö. Ferkó. Ekkor a Bereck, Bertalan, Bernát stb. személynevek Ber- rövidüléséből és az összetett -kó kicsinyítő képzőből a magyarban is kialakulhatott a Berkó személynév, majd apanévi családnév.
Vagyis vélhetően polifiletikus (azaz több forrásból is kialakulhatott ugyanaz a hangalak).
Strezseniczky: Vö. szlovák streženický lakosnév, amely a szlovák Streženice (magyarul Sztrezsenicz, utóbb Kebeles) településről elszármazottat jelöl.
Maruszkÿ, Maruszky, Maruszki: Az utóbbi két írásmóddal a mai magyar telefonkönyvben is szerepel. A Maruszki forma Vác környékén koncentrálódik: ez szlovák eredetre utal, azzal együtt, hogy a szlovákiai névkincsből hiányzik. Ez némileg tipikus azoknál a neveknél, amelyek a török kiűzését követő áttelepedések során (vagy utána) keletkeztek.
Egy Maruszki, meg a két Maruszky mohácsi. A horvát-szerb eredet (mohácsi sokác, Szentrende környéki szerb, dalmát) azonban kizárható, mert ezeknél a -ski nem szokásos vezetéknévképző toldalék. Bulgárra még gondolhatnánk, de az elterjedési mintázat ezt kevéssé látszik támogatni.
A szláv -skьjь képző [és folytatói a cseh-szlovák -ský, lengyel -ski, bulgár -ски (-szki) stb.] névtani szempontból alapvetően helynevekből képez melléknevet képez, ilyenformán lakosneveket alkot. A lengyelben azonban kifejlődött apanévképzői funkciója is, ekkor személynév áll előtte (vö. Biernacki).
Mivel a nevet fentebb szlovákként azonosítottam, elsősorban lakosnévi eredetre kell gondolnunk. A magyaros leírású név normalizált szlovák rekonstrukciója Marušský, ahol /s-sz/ > /sz/ hasonulás történt, vö. hasonlóhoz Szénászki <: (Nagy-, Kis) Szenás, Szarvaszki <: Szarvas. Így pedig már kibomlik az alapul szolgálható földrajzi név, a Maruša, amely a Maros folyónév történelmi szlovák formája.
Így, ha igaz, akkor egy olyan érdekes történet tetszik felsejleni, ahol egy Alföldre, a Maros közelébe költözött család visszatelepül – az általános iránnyal ellentétesen – Pest megyébe. De az is lehet, hogy a család egy része települt Vác környékéről a Maros környékére, és a maradottak erről kapták a ragadványnevüket (majd családnevüket).
> Természetesen nem kész személynévlistára gondoltam, csak néhány ilyen tárgyú linket reméltem.
Én mindenesetre az előbbit véltem érteni: már majdnem beszkenneltem Kniezsa István: A magyar és a szlovák családnevek rendszere c. írásának személyneveket összegző pontjait (de ennyi időm nem volt).
Azonban az utóbbi esetén sem én vagyok az embered, mert régimódi lévén én print anyagot gyűjtök, linkeket kevésbé.
Fida: Ami a jelenkori szláv előfordulásokat illeti: lengyel (53 fő), cseh (1 fő), szlovák (5 fő). Stankiewicz a Fid kezdetű személynevek (pl. Fiedrich, Fidor ~ Fedor < keleti szláv < görög Theodorosz, Fidelis) rövidülésének tartja az -a tőképző végződéssel.
A Koplándit pont azért is kérdeztem, mert inkább gondolna az ember egy amerikai zeneszerzőre (felvett név), mint egy Fejér megyei földművesre.
Mezőbándi
Én sem megyek messzire: én is találkoztam olyannal, hogy a család átköltözött egy másik városba és az ottani pap rendre különbözőképpen írta vezetéknevet (az egyik gyereknél még utólagosan át is húzták és fölé írták helyesen). Mégis végig ugyanazt a vezetéknevet őrizték meg az állami anyakönyvezésig, amellyel a másik városból kivándoroltak.
lenne egy tisztazatlan nev amely allitolag olasz , de a familySearch azt mutatja hogy meg inkabb szlovak vagy lengyel,habar nagyon ritkan Pugliaban is elöfordul. Fida . Esetleg a magyar Vida-val azonos-e ?
Részemről ez nem névetimológiai fejtegetés, de nagyon könnyen lehetett olyan helyzet, hogy az anyakönyvet vezető pap rosszul írt be valamit. Pl. később írta, nem emlékezett pontosan, akármi. Különösen, ha nem helyi születésű volt a delikvens (meg a pap) és nem is volt gyakori résztvevője a szertartásoknak (keresztszülőként, szülőként). Lehet, hogy az illető Ricsovszki volt, a pap agya meg a Ricsányira "állt rá", amikor - ki tudja mikor - beírta.
Hogy ne menjek messzire: az én családnevemet vagy egy tucat különböző módon láttam már leírva, pedig tényleg nem egy bonyolult név. Nincs a top 100 leggyakoribb családnév közt, de azért van belőle elég. A feleségem nevét pedig... hajaj... Igaz, az legalább egy egyedülállóan ritka családnév errefelé. Szóval, nem lenne példátlan eset, hogy a pap adott valakinek új nevet (és nem a keresztelőjén). Persze, ez nem feltétlenül rögzült azután (bár, szerintem még az is előfordulhatott).
Romeisz: A német Romeis vezetéknév magyaros írásmódja. Ez pedig képzőtlen apanév az azonos személynévből. Az -er apanévképzős Romeiser formája már szerepelt a 9955-ös bejegyzésben, a részleteket l. ott.
Várterész: Magyarország iparosainak és kereskedőinek 1891-es címjegyzéke szerint csíkbeli név. Ugyanitt van azonban Valterész is Maros-Tordából. Az előbbi az utóbbiból lett l : r > r : r hasonulással. A név nyilvánvalóan német, és a Walther (< germán *waldan ’hatalom, erő’ + *harjaz ’had, sereg’) személynév német Walthers ~ Waltheres vagy latinizált Waltheris birtokos apanévi formája.
[Értökös] > Alapszava a szlovák studeny, orosz студёный (hideg, fagyos) melléknév
Itt van egy érdekes jelentéstani csavar. A közvetlen alapszó ugyanis a szlovák studnica, cseh studnice ’kút, forrás’ közszó. Ez a cseh-szlovák közszó valóban érintkezéses átvitellel keletkezett a ’hideg, hűtésre alkalmas hely’ kiinduló értelemből.
Azonban a szóban forgó névnél csak a ’kút, forrás’ jelentést kell figyelembe venni, és ez a lakóhely jellegzetességére utaló, ún. lakóhelyi név; vagyis az eredetileg elnevezett egy fontos kút, forrás közelében, vagy ilyen nevű dűlőben lakott.
A Studenec alakú helynevek itt némiképp hamis barátok, mert azokból Studenecký, vagy Studenský alakú lakosnevek lesznek.
> a Ritsovszky név magyar alakja lehet a Ritsányi?
A válasz röviden: nem.
Hosszabban: a Ritsovszky voltaképp szlovák Hričovský, és a szlovák Hričov településnévből jön, ennek magyar alakja Hricsó (utóbb Ricsóváralja, Alsóricsó, Felsőricsó), így a magyar alak Hricsói ~ Ricsói ~ Hricsai ~ Ricsai lehetne.
A magyar Ritsányi lehetne egy szlovák *Hrič(i)ansky névforma kalkja, de a Hričov településnévből nem ez jön ki alternatzív formaként, hanem a Hričovčanský, amelyből magyarosodással *Ricsócsányi jöhetne ki.
Persze, ha feltétezünk haplológiát (egyszerejtést), akkor a *Ricsócsányi éppen összehúzódhatna Ricsányi ~ Ritsányi alakúvá, de ez már túl sok ha…
Berente: Értökösnek a 10038-asben nem sikerült Kiss Lajost beidéznie. Ezért én most megpróbálom rekapitulálni.
Ez régi magyar világi személynév, amely a szláv Boręta személynév korai átvétele. Ez utóbbi a Bor- kezdetű kéttagú szláv nevek rövidülésének és a szláv –ę(t)(a) kicsinyítő képzőnek a kapcsolata.
A magyar Berente családnév tehát lehet képzőtlen apanév. Valószínűbbnek tartom azonban, hogy nem közvetlenül kapcsolódik a személynévhez, hanem áttételen keresztül. Vagyis a Berente településnévből képzőtlenül lett lakosnévről lehet inkább szó.
NB. A Berente településnév is a személynévből lett. Azonban szerintem nem jellemző, hogy régi világi személynevek teljes alakjukban családnévként maradtak fent. Ez újabb névalakulásra utal, de ekkor már az egyházi névadás divatozott. Ezért vélem úgy, hogy a településnév lehet a névadás motivációja.
----
Koplándi: Elviekben egy *Koplánd, esetleg *Koplán(y) helynévből képzett lakosnév, de ilyen helynevet nem sikerült azonosítanom.
Lehetne –i apanévképzős származék egy *Koplánd, esetleg *Koplán(y) személynévből, de ilyet sem leltem. Ráadásul etimológiailag sem sikerül felbontanom ezt a hipotetikus alapot.
A Jodokus egyházi személynév latinizált formája, amely egy 7. századi breton szent tiszteletére adatik. E név német köznyelvi formáinak egyike a Jo(o)st. Ha ezzel –l kicsinyítő képző járul, akkor kapjuk a Jöstl névalakot. A német nevekben elő-előfordul, hogy egy magánhangzó elveszti az ajakkrekekítését (vö. Kon[rad] + -z + -l:> Künzl > Kinzl), így a Jöstl-ből is előállhat a Jestl.
A válasz tehát: (teoretikusan) összefüggésbe hozható.
> Most már igazán érdekel, milyen keesztnevekből lett (és melyekből nem lett) a magyarban és a környező népek nyelveiben (nálunk előfordulható) családnév.
A térségben a családnevek kialakulása zömmel a XV. sz.-tól a XVII. sz.-ig tartott. Minden, az ebben az időszakban használatos személynév [*] megjelenhetett családnévként önmagában, ill. továbbképezve. Mivel ez bővebb lista, mint a mai Ladó-féle utónévkönyv, itt nem tudom ezt kimerítően részletezni.
[*] A személynév jobb terminus a keresztnévnél, mert keresztnév csak egyházi személynév lehetett, míg a másik nagy csoportot, a világi személyneveket nem adták a keresztségben. Ezért is kpotak ki pl. ezek a magyraban idővel, az egy Farkas-t leszámítva, amíg a XIX. sz. romantika fel nem támasztotta őket jól-rosszul.
Doncsecz: Ez egyértelműen szláv hangalakú név, és Nostra 10032-esbeli lokációjával összevetve, pontosabban szlovén vagy kaj-horvát eredetűnek tartható. Azonban mindössze a szlovén telefonkönyvben van egy ilyen bejegyzés, a többi jelenkori szláv névjegyzékben nem találtam, így a horvátban sem. Ez a szlovén felé tolja a valószínűséget, illetve az vélelmezhető, hogy a jelenkori Magyarország területén élő nyugati délszláv népességben alakult ki.
A névben az –ec kicsinyítő, személynév-, illetve lakosnévképző. Ennek megfelelően az alap, amelyhez ez járult lehet személynév, közszó és helynév. Az alap rekonstrukciós képlete DoNEkV, DoNEcV, DoNEčV, ahol N = /n, m/, E = mozgó /e/, V = opcionális tematikus magánhangzó.
Ha személynévi alapot keresünk, akkor elsősorban a bulgár Дончо (Doncso) tűnik kézenfekvő analógiának. Ez a bulgár Андон (Andon) ’Antal’ személynév Don- csonkolásának, és a -чо (-cso) kicsinyítő képzőnek a kapcsolata. A Duden szerint a német Don is a német Anton ’Antal’ köznapi változata, így feltételezhető, hogy szlovén (kaj-horvát) területen is előfordult.
De a Don- tag lehet más személynév rövidülése is, így pl. latin Donatus (vö. magyar Donát), Dominicus (vö. magyar Dono[n]kos) ottani folytatásaié. Az –EkV, –EcV, –EčV morfémák egyaránt ismert szláv kicsinyítő képzők, amelyek a hozzátoldott –ec palatalizáló hatása miatt mind –č- alakban jelentkeznek.
De az is lehet, hogy az alapnév a magyar Doncs ~ Dancs személynév, amelyet Nostra említett a 10032-esben. A –cs ugyanis magyar kicsinyítő képző is, és a fent sorolt nevek, valamint a Damján ~ Domján és a Dániel a magyarban is rövidülhettek Dam-mé, Dom-má ill. Dan-ná, amelyekből különböző hangtani folyamatok a –cs előtt kialakíthattak Don- változatot.
De az is lehet, hogy az alap helynév. Ilyen települést nem találtam, de egy domek ’tkp. házacska’ lehet településen belüli helyjelölő, amelyből lakóhelyi név képződhet. A domek ugyanakkor közvetlen közszói eredetként is szóba jöhet.
---
Hogy éppen mennyi posszibilis lehetőség van ebben a hangsorban, megemlítem, hogy a lengyel irodalom is számon tart Dończ- [doɲtʃ] kezdetű neveket (ha éppen nem –ec-cel továbbképzettet). Ezt ott a régi Duniec ’dán’ népnévből vezetik le, amelynek mai nyelvbeli alakja a továbbképzett Duńczyk. Ha keleti szláv vonalra tekintünk ki, akkor a Донец (Donyec) egyrészt ’kis Don’, másrészt jelenthet ’Donnál lakó férfi’-t. Ebből további –ec képzővel lehetne Дончец (Doncsec), azaz ’Donycnél lakó férfi’, vagy ’Donnál lakó férfi’ (képzőhalmozással).
