MÓRICZ ZSIGMOND EMLÉKTÚRA
(Nyíregyháza - Ófehértó)
Nem sok bíztató infóm volt a szakaszról, de úgy adódott, hogy találtam társat, minek következtében kissé bizakodóbban vágtam bele a kalandba.
Előljáróban csak annyit, hogy végig jelzett úton haladtunk, kb. 500 méteren, a legelőn, nem volt jelzés. Nagyon hasznosnak bizonyult a leírás irányában haladni.
Nem volt gond a szállással sem, igaz, kellett némi "rádumálás", hogy a kollégiumban (Nagykálló) alhassunk. Szünidőben nem probléma, de most jól jött, hogy "bemutatkoztam". A hölgyet az hatotta meg, hogy gyalogos túrázók kérnek bebocsátást. Név, telefonszám e-mailben, ha valaki úgy gondolja.
Nyíregyházától a leírást követtük, nem vágtuk le a városi kanyart sem:o)
Nagyszálláson az eredeti utcát elzárták, eggyel később lehet kényelmesen elérni a települést (nem kell korláton átlépni). Érdemes tovább menni, mert ott a kocsma:o)
Rátérve a jelzett útra, előbb egyenesen, majd balkanyar, pár méter után jobb. Ez az irány Birke-tanyáig. Félúton hatalmas építkezés, épül a sztráda. Még át tudtunk menni, de hogy mi lesz, ha megépül, nem tudom. Jelzések rendben, az út gyakorlatilag egyenes.
Birke-tanyán épp elkaptuk a boltost (a szomszéd házban lakik), kaptunk bélyegzőt, na és sört.
Innen rövid aszfalt, majd kis kunkor és már a tó gátján voltunk. Megható látvány a homoksivatagban a vízfelület.
A gáttól is jól jelzett az út, igaz, a keresztező Z- jelű utat nem találtuk meg. Elmentünk az Ibolya-pihenő mellett (a névadó az iskola elhunyt tanára), és megcsodáltunk a bunkert is.
A terv az volt, hogy elmegyünk a keresztezű műútig (Magy - Nagykálló), és itt, rátéve néhány többlet kilométert, ideiglenesen megszakítjuk a túrát.
Az út nem aszfaltos, bár egy kilométer után már két sávos (és aszfalt is van), itt van ui. a szeméttlep. Nagykálló keleti "végénél" értük el a főutat, innen még egy kilométer a kollégium. Kb. 20 kilométert tettünk meg első nap, a kitérővel együtt.
Másnap korán indultunk, kissé tartottunk ettől a szakasztól. Visszafelé a már ismert úton ballagtunk, megtaláltuk a keresztező P- jelű utat.
Innen füves úton, déli irányba haladtunk. Sok pókhálót kellett szaggatni, de a botos módszer bevált. Volt harmat is, rendesen.
A keresztező, széles szekérúton tiszta jelek, irány kelet. Elmentünk egy romos tanya mellett, majd a leírással szinkronban magasfeszültségű vezeték, irány É-ÉK. 2 kilométer után jobbos kanyar, itt is volt jelzés. Hatalmas akácfák mellett haladtunk. Ekkorákat még nem láttunk!
Rendben elértük a vezetéket, eljutottunk a tanyáig, majd északi irányban elhagyva azt, egy jobbos kanyar után elértük a műutat. Itt találtunk egy eligazító táblát. Feljegyeztem az adatokat, fénykép is készült.
Lassan összeáll a valós távolság:o)
A műút után még 500 méter szekérút (van jelzés), majd egy zsilipnél a mező szélére kényszerültünk. Nem tartott sokáig.
Betértünk az erdőbe, egy széles szekérúton ballagtunk. Sikerült elbambulni a fordulót, de szerencsére, a bölcs döntésnek köszönhetően (visszamentünk) megtaláltuk az "igaz" utat. Egy felhagyott szekérút, füves, sok-sok pókhálóval. Nem hosszú, de kellemetlen.
Az út végén széles szekérút, hatalmas legelő. A balkanyar után már irányba álltunk, nem volt messze a műút, a házakkal. Erről H.G. is írt.
Jó 2 kilométer aszfalt, majd irány jobbra. A gázvezeték mentén hullámvasutaztunk.
Mikor a szekérút balra fordult, elfogytak a jelzések. A jelzett út ui. a következő dombig a füves pásztában halad (nem volt könnyű megtalálni a jelet a dombon!). A domb után egy felszántott, keskeny sáv keresztezi a nyiladékot. Ez lehetett a leírásban szerpelő szekérút. Van jel is. Irány bal. Szerencsésen elértük azt a szekérutat, mely kb. 500 méterrel előtte elkanyarodott.
Innen ismét vannak jelzések. Belefutunk egy nagyon széles keresztező útba. Ezen balra, már látszanak Magy házai.
Az első ház melletti oszlopon ott a nyíl, irány jobbra. Mivel a kocsma messze volt, nem kockáztattunk. Magy és Ófehértó között nem sok jóra számítottunk.
Elindultunk a szekérúton.
Itt érdemes megjegyezni, hogy a leírás kissé zavaró. A 2 kilométerrel lévő erdősarok ui. nem látszik.
A helyes út a következő.
Balra gyümölcsfák, jobbra szántóföld. Mikor a szekérút balra elkanyarodik, akkor egy "V" alakú erdőfolt szerűségnél vagyunk. Mindkét oldalon vannak szekérnyomok, a déli a nyerő. 10 méter után jel is van.
A rövid út belefut egy erdőbe, majd szemben mező. Az útnak itt vége van. A mező szélén jobbra fordultunk, hamarosan megtaláltuk a jelet is. Jó 200 méter előre, majd az erdősaroknál balra kell fordulni, más út nincs. Itt is van jel!
Jó 100 méter előre, már látszik a patak. Itt van egy sorompó szerűség, egy fát úgy vágtak ki, hogy eltorlaszolja az utat.
Itt sajnos nincs jel, de ott a patak, mely mellett kell haladni, a leírás szerint. Jó 100 métert mentünk, vannak fák, de jeleket nem láttunk. Hamarosan megpillantottuk a hidat, melyen sikeresen átkeltünk.
Ha azt írom, hogy társam félt a lovaktól, akkor már ki lehet találni, kivel voltam. Mivel a lovak vészesen közeledtek, nem volt választás. Kissé lyukas a híd, de a hatalmas gerendákon, biztonságosan lehetett araszolni. A lécek egy része már hiányzik.
Átérve a túloldalon találtunk egy gyenge ösvényt a magas fűben, irány a szemben lévő erdő. Jobbra, balra víztükör csillogott, zsombékos lehet erre a mező. A leírást követve az erdő szélénél balra fordultunk, és meg is találtuk a jeleket.
Eljutottunk az erdő sarkáig, itt a leírásban az áll, hogy célozzuk meg a nagy fát. Mivel ilyet nem láttunk (bennünk volt az ideg!), elindultunk a leírással egyező, az erdőtől távolodó szekérúton É-ÉK irányba. Egy gémeskutat láttunk, és jól tippeltünk. Ezen volt a jel. Nem ártana, ha ez lenne a leírásban!
Elérve a következő erdőt, megtaláltuk a nagy fát is. Azért nem láttuk messziről, mert időközben felnőtt mögötte a nyárfás erdő, és a nagy fa már nem látszik nagynak. Közelről persze hatalmas!
Tovább az irány szerint, majd jött a keresztező széles szekérút. Jelek is voltak, meglehetősen sűrűn.
Egy nagyon hosszú nyárfa sor mellet halad az út. Homok és homok, ha még nem mondtam volna.
Balról tanya, majd enyhe jobbos kanyar, és már a településen vagyunk. Mindig jobbra, mígnem elérjük a háromszög alakú teret. A templomnál futunk bele a Nyírbátor - Baktalórántháza közötti országútba. Itt visszafordulunk, irány a vasútállomás. A sarkon kocsma. Legurult az első jól megérdemelt sör.
Innen már látszanak a vasúti előjelző táblák, a térkép tehát ebből a szempontból sem korrekt.
A vasútállomásig van még egy kocsma, mivel volt időnk, ezt sem hagytuk ki.
Még 5 óra, és már otthon voltam.
Remélem, mások is kedvet kapnak, attól nem kell tartani, hogy a leírás szerinti irányban (fentiekkel kiegészítve) nem lehet kényelmesen haladni. A távolság kb. 4 kilométerrel rövidebb, hisz az "északi" kunkor a jelenlegi hivatalos út, a "déli" lehetett az eredeti, hosszabb. Az én megyetérképemen is ez szerepel.
Összességében tehát a hivatalos 148-ból 100 megvan, eljutottam Vásárosnaményig. Ezt követően jönnek az ismertebb nevezetességek (Tákos, Csaroda, Tarpa, stb.). Remélem, nem kell sokáig várni!
