Ugyan nem kéktúrázom, de jó néhány szakaszhoz volt már szerencsém. A Füzér-Nagy-Milic gyönyörű volt; télen, a füzéri vár oldalán kékeszöld megfagyott jégvízesésekkel.
A Hegyes-tető pedig az egyik kedvenc kilátóm az országban (bár mozgólépcsővel kellemesebb lenne).
A lódarázs lassan aludni tér, legalábbis remélem. Én nekem már volt bajom belőle, Ötvös vasútállomás elött fejeztem be kényszerből a kéktúrát Sümeg helyett, s a zalaegerszegi kórházban végeztem:(
Bár mi még nem jártuk végig a teljes OKT-t, de az eddigi 730km-ből a legszebb, legattraktívabb szakasz szerintem a Dorog – Mogyorósbánya volt, és habár ezt a szakaszt már különböző alkalmakból bejártam vagy ötször, a szépségével soha nem bírtam betelni.
Például nagyon tetszett az Aggtelek - Ménes-völgy útvonal, kíváncsi vagyok, hogy az új milyen is lehet.Remélem egyszer eljutok azokra is.
Most úgy OKT-zek, hogy ahová a feleségem el tud menni, oda követem én is. Három kicsiny, de nem lebecsülendő szakasz sikerült eddig: Mátraháza-Kékestető, galyatető-Ágasvár, Romhány-Kétbodony
Először is kösz az infót a fehérkúti házzal kapcsolatban. Csak az nem hangzik túl jól, hogy "baráti térsaságok bérlik", semmi kedvem egy bulizó csapattal egy fedél alatt tölteni az éjt. Más megoldás után nézek.
Más.
El is felejtettem, hogy már a második OKT-t gyűröd, de a beszámolódat olvasva beugrott, hogy már igaz, jó régen, de említetted. A Tapolca-Keszthely távról olvasva felidéztem én is magamban az ott történteket, írtam róla anno én is a topikba. Nem volt egy csúcs szuper, de nekünk akkoriban a Vállus utáni hosszú gerincen veszető szakasz nagyon bejött. Lesenceistvánd plusz a Teke viszont kiábrándító volt, a falu után a szőlőhegyen egyáltalán nem volt se jel, se út. De a legrosszabb egyértelműen a Gyenesdiás utáni hihetetlenül mocskos szakasz volt, ami sajnos úgy tűnik, kitartóan őrzi régi "formáját". Nem túl szerencsés, ha valaki netán ezzel a szakaszal kezdi a kékezést, több mint ijesztő az állapota.
Lehet, hogy hülyeség, de mindenki írhatna a kedvenc Kéktúra-szakaszáról. Persze az is lehet, hogy ez a téma az uborkaszezonra való. De mikor van a Kéktúra-járásban uborkaszezon? :-)))
Én tavaly április végén jártam erre, Keszthely - Tapolca irányba.
Amikor Lesenceistvánd előtt, a szőlőhegy tetején jártam, láttam egy téglából épült présházat, egy öreg bácsit ült előtte és napozott. Amikor elhaladtam mellette, rá köszöntem. Erre megkérdezte:
- Fiatal ember, nem kér egy pohár bort?
–Dehogynem, megköszönöm! –mivel a nagy melegben földig lógott a nyelvem.
Majdnem egy órát ültem Jani bácsinál, aki sok mindenről mesélt én pedig nyalogattam a savanykás kisfröccsömet, ami akkor nagyon jól esett. Azt is mondta az öregúr, ha lát arra turistákat, mindig meginvitálja őket egy pohárkára.
Erről a szakaszról nekem mindig ez a kellemes élmény ugrik be elsőre. A sok csalánt és bogáncsot már el is felejtettem. :)
Nyáron mi is megtettük ezt a szakaszt, részben esőben. Sajnos Lesenceistvándon nem sikerült bélyegezni, talán az igazolófényképeket elfogadják. Vállus után katasztrófa volt az árok, az azon való átkelés közben ráestem a vállamra, ami kiugrott - szerencsére sikerült "visszaugrasztani", de azóta sem tökéletes. A lőtérről elfeledkeztünk (pedig a leírás is megemlíti), így alig mertünk továbbmenni, amikor a lövéseket hallottuk. A Gyenesdiás utáni rész valóban egyre gazosabb/gázosabb.
Fura kérdéssel fordulnék a kedves topik-olvasókhoz. Nagyon jó volna megörökíteni a vándortúra élményeit fényképeken is - ehhez lenne szükség egy digitális fényképezőgépre - ami nekem sajnos nincs. Kölcsöngépet próbáltam szerezni, de a próbálkozás kudarcba fulladt mivel az Olympus kft magánszemély kezességét nem fogadta el csak cég által aláírt szerződésre nyújtottak volna kölcsönkészüléket. Így most fényképezőgép nélkül készülök indulni Sümegről és legnagyobb bánatomra nem tudom megörökíteni a túrát képekben.. talán abban bízhatok hogy néhány túrázónál hoz magával és csinál fotókat. Volna valakinek digitális fényképezője, amelyet esetleg tudna nélkülözni ilyen hosszú időre is, esetleg csak 1-2 hétre. A készülék épségéért és tulajdonosához való megfelelő visszajutásáért maximális garanciát vállalok! Minőségi kategória egyáltalán nem számít. Aki teheti gondolja meg kérésemet!
Andrási Gábor
Nem állítom, hogy ez a kedvenc szakaszom, de most, hogy már túl vagyok rajta, néhány apróságot közzétennék.
Felújították a jelzéseket, legalábbis a Veszprém megyei szakasz már-már tökéletes.
Értelemszerűen nincs gond Tapolca és Lesenceistvánd között, de erről a 6 kilométerről vagy jót, vagy semmit. Mivel jót nem tudok írni, marad a semmi.
Lesenceistvándon a Teke kocsmát megtalálni nem gond, ha Keszhely felől érkezünk. Ha nem lett volna ott a pecsét jel, biztosan elmentem volna mellette. Annyira megörültem a szép irányító jelnek, hogy nem néztem jobbra, csak a következőt kerestem.
A szőlőshegy "végén", gond nélkül találtam meg a jeleket és a jól kitaposott ösvényt. A jelzések elkerülik a gaz következtében járhatatlan szakaszokat, igaz, néha kapaszkodni kell a csúszós kerülő utakon. De a lényeg, nincs gond, van járható ösvény, és vannak jelek. Ez volt az egyik félelmem.
A másik problémás szakasz Vállus után (akkor előtt) volt, most, szerencsére nincs.
Szekérnyomos út, a gaz között, vannak jelek is, igaz, akkor a méteres gazzal voltam elfoglalva.
Sikeresen leértem az árok aljára, itt kicsit vizenyős a talaj, hatalmas kidőlt fa alatt kellett átbújni, de a jelek is jók, és ösvény is van. Sajnos nagyon gazos, de járható. Sok-sok bubujancsi, csalán, de nem tart sokáig. Elértem a gerincutat, innen nincs gond.
Az aszfalcsíkra érve meglepődve tapasztaltam, hogy nincs jelezve az irányváltás. Az ellenkező irányból érkezőnek nincs problémája, de annak, aki nem figyel Vállus felől, könnyen lehet. Ez hiba.
Jól van jelezve a völgy felé kanyarodás. A homokos mélyút nem nagy durranás, menni kell! A hatalmas erdőírtás miatt szomorú a látvány, sok idő eltelik, míg errefelé erdő lesz!
Szomorúan állapítottam meg, hogy az elágazásnál, melyről 3 éve is szóltam, még mindig nincs jel. Aki Keszthely felől érkezik, az vagy ráérez, vagy úgy csinál, mint a torkos borz.
Nagy durrogtatás volt a lőtér közelében, na és aszfalt. Nemszeretem szakasz ez is.
Elérve Gyenesdiást, beültem egy sörre. Kellett!
Innen egy földúton kell menni, az eleje, a hídig, még csak-csak, de utána szemét és gaz. Nőnek a fák az úton, pár év, és járhatatlan lesz ez a szakasz. Marad a forgalmas 71-es út. Lehet, hogy elmegyek egyszer metszőollóval és megtisztítom. Kár lenne ezért az 1 kilométerért, utána ui. Keszthely.
Egy ideig talpaltam az aszfalton, de a körforgalom után egy megállóban azt mondta egy helybéli, hogy pár perc, és jön a busz, mely a vasútállomásig megy. Egy életem, egy halálom, a hiányzó pár száz méter összejön, mikor majd folytatom. Buszra szálltam, megspórolva egy kemény menetelést. Ráérősen is mehettem volna, de akkor nem értem volna el a Keletibe menő vonatot. Gyorsvonat, de szinte mindenhol megállt. De a lényeg az volt, hogy a Keletiig ment.
Jó, hogy megvan ez a szakasz.
Különösen jó, hogy leszámítva a Vállus utáni árkot jól járható. A jelzésekkel nincs gond.
Hétvégen sikerült kétszer fél nap autózás árán eljutni túrázni arra helyre, ahol a fél kontinenst beborító anticiklon ellenére esett az eső, így a következő PMP túra ismét egy hétköznap ködös reggelén indult. Illetve még jóval előtte, hiszen az egyébként kiváló Gödöllői-dombság térkép elnagyoltan úgy mutatja hogy a Naszály melléktérkép csatlakozik a főtérképhez közben pedig dehogy – szóval az igazolófüzet kábé százötvenezres térképének útvonalát próbáltam összehozni valami finomabb példány földútjaival, majd ezt töltöttem fel a GPS-be. Kosdról startoltam, itt már rögtön kiderült hogy az útvonalvezetést illetően a jelfestés és a GD térkép 2:1-re győzött az igazolófüzet vázlatán (nem utoljára a mai nap), vagyis a piros északról jön a faluba majd 700 méter után a buszfordulónál a hídon át keletre távozik. A sarkon egy pipec jelzőtábla is van táv és időadatokkal, szóval indultam Rád felé a dombnak föl. A dombtetőre érve jobbra kell fordulni az erdei szekérútra, pár méterrel beljebb jelzés. Itt még mindig föl a tetőre ahol nincs jelölve, de balra. További egy kilométer a földúton majd egy jobbra eső fa jelzi vagy 100 méterrel előre a balos fordulót (ezt sikerült elnéznem, azt hittem csak a szokásos nyilazás ott is ahol nem kellene). Itt végre egy lejtmenet, de a földút balra dől és egyre azon gondolkoztam hogy úszom meg esés nélkül, ha fékezem, vagy ha nem. Végül élve kijutottam az erdőből megálltam egy pillanatra és iszonyat bűz csapja meg az orrom. Sehol egy szeméttelep – érthetetlen. Végül felfedezek magamtól két méterre egy vaddisznótetemet amit egymillió hangya kisérel meg morzsákra bontani, gyorsan továbbálok. Rádra érve egy jól jelzett flikkflakk után kibukkanok a főúton. Szemben egy iskola, ahol örömmel adnak pecsétet. Műút jön, aki ezt utálja, nos annak nem sok része lesz benne ezen a szakaszon. 2,3km után a műút jobbra fordul, egy földút, amire a füzet hajaz, balra. Ne dőljünk be, a jelzések még 150 méterig a műúton maradnak, majd ezután jön a balos forduló, és hamarosan a környék egyetlen hídja is. Jól jelzett egyenes földút majd egy elágazónál a korábbi elemzéseknek megfelelően elfordulok balra a Cseke-dűlő tanyái felé. Jel még a magát kínáló helyeken sincs, visszafordulás tehát. Az elágazótól nem messze a kőolajvezeték oszlopán ott figyel kedvenc piros jelem, tehát az elágazónál egyenesen tovább kellett volna menni. Arrébb egy tisztás túloldalán 1957-es faragású feszület, piros jobbra az erdőbe, balra átfestett jelek. Elvileg ide bukkana ki bal felől a Cseke-dűlő variáns, amit a füzet sugall. Tovább a jól jelzett piroson másfél kilométer után egy jobbos fordulót követően szemközt találom magam Vácdukával. Az út a falu szélén vezet el, majd 950 méter után nyíl balra, talán az egyetlen keresztutca ahol nincsnek házak, tetszik a dolog. Főúton át majd emelkedő megint. Az új parcellák elmúlásával a széles útnak is annyi, keskeny, de jól járható erdei ösvény vezet a dombtetőre. Innen valamivel kanyargósabb úton le, egy bicajos számára nem hátrány a gyors döntőképesség, mert az ösvényből később csapás lesz – élvezem ezt a részt. Leérve újabb polémia: füzet mondja jobbra párhuzamosan a főúttal. Kis bolyongás után ezt választom, kibukkanmok a szeméttelepnél, majd nemsokára a vasúti átjárónál találom magam. Ezt definiálom a túra végpontjának, azonban most még tovább kerekezek egyenesen a jelek mentén. Már Güszi is írta, hogy a csörögi városnéző variáns ismételten csak a füzet fixa ideája. Bekanyarodok az Ámor bár vagy milyen nevű műintézményt jelző tábla mentén 800 méter után meglelem az önkori épületét egy pecsétért. Most esik le, hogy Vácdukán ez elmaradt. Visszafele karikázva csak játszik egy kis kultúrprogram is, jelet nem találok erre sem. A vasúti átjárón most vissza meglelem, hogy a szeméttelep-variáns helyett az ezzel párhuzamos műút a nyerő amiről lekanyarodva megvan polemizáló helyem. Naja kérem, a fémtáblát ami egy jobb döntés felé vitt volna elhajlította valaki – hogy mosakodjak kicsit. Most hogy felmértem a teljes utat már csak vissza kell találnom Kosdra a “traktorhoz”. Műúton Vácrátót felé, majd forduló Vácdukára. Itt a postán pótolom a bélyegzési hiányt 300 méterre ÉNY-ra a piros-főút elágazástól. Műúton a rádi útig, 2A-ra hang vagyok rámenni, azzal párhuzamos földutakon keveredek el a kosdi útig. Bicajról is keresek piros jeleket, hátha, de csak P4 és Kkörút van ami ha jól vettem le egy kilátóhoz visz fel. Igazolást végül itt is az iskolában lelek. Az iskola a buszfordulótól délre 550 méter, majd a Viki cukival szemben jobbra kanyarodva. Képben vannak a mozgalommal, nem néznek hülyének ésatöbbi.
Többnyire minden nap reggel 9 óra vagy akörül (de nem korábban) indulunk tovább... az indulás helye a kéktúra-bélyegzőhelyekél lesznek. Vagy legrosszabb esetben ott például kocsmárostól megtudakolhatjátok hogy hol a találkahely. De föl is hívhattok ha gond van (remélem mobilom is lesz addigra) :)
Nagyon sok sikert kívánok a vállalkozáshoz, bár én is veletek tarthatnék! Remek ötlet, és remélem, sok szép kép és beszámoló születik majd!
Egy kérés Hallgatoozoo-hoz, a http://kobor-kalandor.tar.hu/OKT-ober/vandortura.htm helyen a forrásból légy szíves töröld ki a 12. sort, hogy élvezhetőbb legyen az oldal (nem másolom ide, melyik sorról beszélek, nehogy gond legyen, hogy html-kódot szúrok ide, de az a sor a reload.js-t hívogatja újra és újra és újra...)
Hallgatoozoo topiktársunk kérésére továbbítom e felhívást (hogy jól tagoltan olvasható legyen):
Sziasztok Mindenki!
Amint azt látom már értesültetek róla mekkora fába vágom a fejszémet... :) Minden turista barátomat aki szívesen csatlakozna egy- egy rövidebb-hosszabb szakaszhoz nagy szeretettel várom!!!
A HÉTVÉGI SZAKASZOK (ahová minden becsületes Kéktúrázónak egyszerűen muszáj eljönnie! ;) )
Október. 1-2. Sümeg - Zalaszántó - Gyenesdiás közötti szakasz. 51 km 10 óra Sümeg vá.
Október. 8-9. Kőris-hegy - Tés - Bodajk közötti szakasz. 56 km 9 óra Kőris-hegyi kilátó
Október. 15-16. Kesztölc - Nagy-Szénás - Pilisborosjenő közötti szakasz. 52 km 9 óra Kesztölci templom
Október. 22-23. Romhány - Cserhátsurány - Alsótold közötti szakasz. 51 km 9 óra Romhány vá.
Október. 29-31. Bánkút - Uppony - Gömörszőlős - Aggtelek közötti szakasz. 56 km 10 óra Bánkúti Síház
De jobbat is mondok: egy napra is nyugodtan csatlakozhattok. A fő hogy minél több embernek szóljatok - és persze hogy OTT LEGYETEK ! Végül a teljes útvonalbeosztást megtalálhatjátok emitt: http://kobor-kalandor.tar.hu/OKT-ober/vandortura.htm
Megosztom egy vasárnapi tapasztalatom. Ha a Naszályon túráztok, a menedékház (sárga sáv jelzés mentén Vác felől) ablakán csak a rácsodálkozás pillanatáig nézzetek be, hangtalanul. Ugyanis a bejárattal szemben egy iszonyatosan nagy, A3-as lapnál is méretesebb alapterületű lódarázsfészek van. Beszélgettünk, s a hangra szépen elkezdtek kifelé igyekezni, nos itt éreztünk késztetést arra, hogy bár a túra végén voltunk, de mozgósítsuk az erőtartalékokat, és iramosabban haldjunk lefelé :-))
