Én egészen érdekesnek találom ezeket a párbeszédeket. Végül is nem egyezhet mindenben a fórumozók véleménye. Egyes hozzászólások még tanulságosak is lehetnek. Annak örülök, hogy e "viták" itt történnek. A madarak és a természet iránti érdeklődést mutatják. Legalább felpezsdült egy kicsit az oldal. Akiknek a természet- és a madárvédelem a fő foglalkozása, és ez irányú a képzettsége sem mindig és mindenben értenek egyet egymással.
Már csak kicsivel több fotó ( még ha nem is a legjobb minőség ) kellene...
A verebek szerintem is szépek, jó pofák. Igazi nagy túlélők. Nem véletlen, hogy szinte a világ minden táján fellelhetők : )
Én tudom, bízom is, hogy itt rengeteg dologban egyet tudunk érteni, és szerintem abban is, hogy mindannyian a hosszú éves tapasztalataink, megfigyeléseink és elkötelezettségünk mentén próbálunk ezeknek a tollasoknak egy kicsivel jobb világot varázsolni :) Én azt képzelem, azt gondolom, hogyha a nagytekintélyű hivatalok papíron ugyan nem, de a valóságban szemet hunynak az emberi rombolásnak, akkor talán elvárható, hogy azt is hagyja, ha itt-ott egyesek a maguk jóérzéseire, megfigyeléseire hagyatkozva a nem papiros verziók szerint "állnak" a madarakhoz, no meg a téli, vagy netántán olykor a nyári etetéshez is! :-S
Ahogy szétnéz ma az ember fia a természetben egyre inkább ilyen --> :( gondolatok kavarognak benne, viszont sokunk a maga szintjén próbál jobbítani, hogy ilyet ---> :) is lásson, ha itt-ott nem is szakszerűen. :-S Azokra a fázós kiccinkékre(meg másokra) én is sokat gondolok, hogy pl. milyen jó lehetett nekik úgy 1000-2000 évvel ezelőtt, amikor még nem akarta egy hivatal sem védelmi törvényekkel állandóan megmenteni őket.. :-S
Nagy eséllyel én hapciztam bele a nullás lisztbe... Szomorú szmájli olvtárs tudott újat mondani, nehéz szó nélkül hagyni. Nyilván kell az érzelmi elköteleződés, a jó ügyeknek jellemzően ez a fő mozgatója, tiszteletre méltó és becsülendő. Amikor könnyes szemmel a fázós kiccinkére gondolok, akkor sajnos a látás elhomályosul...
"Nem tudjuk pontosan, mióta kezdte el az ember etetni a madarakat, de feltételezhető, hogy több ezer éve történt. Bizonyára az első „madáretetők” más célt is szolgáltak: valószínű, hogy elődeink így akartak táplálékhoz jutni. A hideg időben kiéhezett madarakat könnyebben csapdába tudták ejteni az etető segítségével. A tudatos madáretetés, amelynek célja a madárvédelem, alig egy-két évszázada létezik, de egyre nagyobb teret hódít. Manapság a madáretetés a civilizált országokban nagyon divatos és népszerű kikapcsolódási jelent sok városlakó számára. A madáretető házunk közelébe vonzza a természet tollas csodáit és látványosságával biztosan megszeretteti gyerekeinkkel, barátainkkal a madarakat és a természetet."
Hozzászólásomban én ez utóbbi, tudatos, madárvédelmi célú madáretetésről beszéltem. És lehet, hogy belegondoltam a hobbiszerű, laikus madáretetést is, amelynek kifejezett, tudatos madárvédelmi céljai (talán) nincsenek, pusztán örömünkre és a madarak iránti tiszteletből, szeretetből történik. Így már egyet tudunk érteni?
Továbbá azt próbáltam mondani, hogy azon gondolkodom, hogy én a téli időszak beköszöntével automatikusan(!, bocsi ez a szócska kimaradt) nem fogok etetni, hanem inkább csak a téli időszak kritikus részeiben. Ez alatt én tartós, kemény fagyokat és hóborítást értek. Amikor az amúgy is szűkös(ebb) táplálék hozzáférhetetlenné válik.
Én azt mondom, hogy ezeken a kritikus időszakokon kívül nincs súlyos táplálékhiány, ami a madarak tömeges pusztulásához vezetne. Én sem mondom azt, hogy télen táplálékbőség vagy optimális mennyiségű és minőségű táplálék állna rendelkezésre. Dehát ilyen a tél! Pont ezért (is) tél a tél. Ezért enyhébb téli időszakokban nem látom sorsdöntőnek a madáretetést.
Lehet, hogy akkor ebben sincs igazán nézeteltérés köztünk?
Ha jól értem, te itt azt mondod, hogy ebből a szempontból régen sokkal jobb volt a helyzet. Lehet, hogy igazad van, de akkor sem lennék meglepve, ha mégsem. Ezt szerintem már elég nehéz eldönteni így utólag.
Persze Nóri, ilyenek vannak, nálunk is tegnap egész délelőtt mozgolódott az udvaron egy kisebb muslicaraj és egy tucat szúnyog, néhány legyet is láttam, meg 2 poloskát és 1 db katicabogarat,,,ma viszont már egyikből sem láttam egy db-ot sem! A kertben itt-ott zöldell a tyúkhúr, a vérehulló fecskefű és pár helyen még a gyermekláncfű is be-be indult,,, De ez tudod édeskevés a rovarevőknek, egy magevőnek meg pláne! Mit gondolsz, ha olyan fasza lenne a helyzet, akkor az elvonult madarak ilyenkor miért nem jönnek hirtelen vissza, majd mikor romlik a az idő, akkor meg gyorsan vissza..? :-S Nyilván ők nem hülyék és ilyen "nagyívű" gondolat fel sem merül bennük, miután ösztönből eleve hosszú távra rendelkeztek be. Évmilliós tapasztalásuk ösztöne megvédi meg őket attól, hogy akár már útközben éhenpusztuljanak..! Az itt maradottaknak is csak belekavar ez a kiszámítatlan állapot. :(
Akinek az, úgysem tudja senki meggyőzni az ellenkezőjéről, mint a jajdefontos-etetni beálítottságúakat sem.
Itt látom az ablak előtt: reggel kis ideig, délután kis ideig jönnek a kék és széncinkék, meg a verebek.
Gondolom, a többiek is tudnak a lehetőségről, tavaly is jöttek, amikor kellett, majd jönnek most is. Tavaly-azelőtt jártak a meggyvágók, pintyek, tengelicek, párféle rigó ( mostanában szinte nem is látom őket )
Szerintem igenis van kaja! Az erdőben, a kertben, az, amit én kiteszek ( meg úgy minden 10-ik háznál mások ).
Az itatóra többen jönnek, az kevesebb van a környékben. Érdekes, a kertben sokan, itt a ház mellett éppcsak néhányan, azok se állnak neki pancsolni, mint a kertben.
ne féltsük agyon őket, megvan a magukhoz való eszük, nem lesznek hajlandók csak úgy éhenhalni, amikor van kaja-lehetőség...
Még az is mindegy, hogy csicsás bolti etetőket teszünk ki, vagy amolyan "jónekikezis" típusú háztájiakat ( enyém az utóbbi ), megtalálják, ha kell.
Ismerek néhány nagyon rendes természetvédelmi szakembert, akik fórumoznak. Gondoltam arra, hogy megkérem őket, írjanak pár sort a témában. Tök fölösleges, ilyen érvekkel ők sem tudnak vitatkozni.
Ha a fiatalok nevelését, a pedagógiát önámításnak nevezed, és az élőhely teremtésre is azt írod, hogy "nem sok köze van az Ő szempontjaikhoz" akkor nincs értelme a beszélgetésnek.
Pedig van még kaja, igazi, tartós hideg sem volt még.
Ahogy kisüt a nap, ellepik a ház falát a legyek, mászkálnak a bodobácsok, pókokat is látok. Elég picit belekotorni az avarba, és rengeteg csiga, rovar kerül elő. Meg van hagyva a kertben egy csomó kóró, de még nincsenek szétcincálva, mint tél végére. Télen jönnek rájuk a tengelicek, most még nem. Sértetlen almák lógnak a fa tetején, a rózsák tele vannak csipkebogyóval. Az enyhe időben nekiálltam levágni a gyepből a nagyobb kórókat, a mozgásra sorban bújtak elő a giliszták.
"Remélem, hogy nem gondolod nagyon komolyan az idézett mondatot."
De,,sajnos!
Ha nem is bőven, de van, ráadásul a rendes tél csak emlék. Az itt maradó madarak ehhez alkalmazkodnak, amelyik nem, az elvonul(t).
Hát pont ezaz, náluk nincs olyan, hogy "ha nem is bőven.." mert, ha nem tudják rendszeresen a fizikai szükségleteiknek megfelelő kalóriát fölvenni, akkor a rövidebb melegebb időt váltó hideget sem, pláne meg a hosszú telet nem vészelik át. :( A rövidebb felmelegedés alatt nem újjúl fel azonnal a természet! :-S A vonulók sem véletlenül vonulnak, az itt maradók meg nem véletlenül maradnak itt, mert számítanak azokra az állapotokra, amik ős idők óta beszabályozták ezeket. Az, hogy melyik, mely okból lett vonuló, az egy elég érdekes, máig vizsgált és vitatott kérdés, de az biztos, hogy egy hosszú távú döntést eredményezett, amiben nem hiszem, hogy szerepe volt az ilyen 2-3 napos melegedéseknek, a geológiai ill. kozmikus okoknak annál inkább! Az itt maradás viszont egy szánalmas csapda is lehet részükre! Az hogy írod a "rendes tél csak emlék", ez a valamikori természetben található táplálékforrásokra is vonatkozik! Ha az ember jár-kel ilyentájt erdőkben, szántókon...néhány mátyáson, egerészölyvön, nomeg a varjakon kívül szinte semmit nem lát. A városok viszont annál inkább hangosak az apróbbak, de még a karvaly jelenlététől is! Ez vajon mitől lehet? Gondolom attól , hogy itt jobban megtalálják számításaikat és itt persze a madáretetés csak kis szösszenet ebben.
a madáretetést, inkább úri passzió. Van értéke, különösen, ha rávesszük a zifjúságot némi leskelődésre, apró feladatokra, különösen, ha mellé élőhelyet teremtünk
Látod ez pontosan csak a mi szempontunk szerinti mérlegelés, aminek nem sok köze van az Ő szempontjaikhoz. Ez az önámításunk tipikus esete, miközben ezrével tapossuk szét őket utakon, tönkretesszük a légkört, beépítjük és kemikáliákkal ellehetetlenítjük eddigi élőhelyeiket és akkor a házunk körül akarunk a saját szórakoztatásunkra ilyen élőhelygiccseket kialakítani,,nem konkrétan neked szól persze! :( Viszont az már szívet melengető lehet, ha akár 1 madár életben maradását segítettük ezzel is.
Nálunk minden etető olyan, hogy abba a balkániak nem tudnak belemenni, csak a kis énekesek, max a verebek. 4 etetőnk van, jelenleg 2 üzemel, mert az egyik (ez új szerzemény) elég nagy, abba 1 kiló mag megy bele. Ma pl ebből nem is fogyott el az ennivaló. A másik kisebb, az alá felszereltünk egy tálcát, az abba kiszórt magokat eszik a gerlék. :)
Évtizedek óta etetünk, eddig még nem ettek ki bennünket a vagyonunkból, de ahogy írtam, nincs sok belőlük.
"Tehát sem a rovarevőknek, sem a magevőknek (akik időnként rovart is esznek) nincs megfelelő élelme! :("
Remélem, hogy nem gondolod nagyon komolyan az idézett mondatot.
Ha nem is bőven, de van, ráadásul a rendes tél csak emlék. Az itt maradó madarak ehhez alkalmazkodnak, amelyik nem, az elvonul(t).
Pont az a lényeg, hogy a hideg rákényszeríti őket a táplálék intenzívebb keresésére, és amíg nincs tartós hófedettség vagy tartósan kopogós mínusz, addig ők viszonylag boldogulnak. Közelebb jönnek hozzánk, átnézik gyümölcsfáinkat, a kertjeinket, az udvari farakást, szedegetnek a dióból, a parkok madárcseresznyéiből és így tovább.
Kemény mínuszok és tartós hó hiányában nem érzem perdöntőnek a madáretetést, inkább úri passzió. Van értéke, különösen, ha rávesszük a zifjúságot némi leskelődésre, apró feladatokra, különösen, ha mellé élőhelyet teremtünk és persze, ha a bajszos dorombmestereket távol tartjuk az etetőtől.
Úgy tudom, nincs is olyan régi története, talán a 19. századtól kezdték el szakemberek(!) propagálni - fontos - természetvédelmi megfontolásból (az élőhelyek, fészkelési helyek segítésével együtt).
Tudod, a madáretetés már a bronzkorban megkezdődött, mikor elkezdett gazdálkodni, termeszteni az ember fia. A földeken, meg háztáji udvarokon bőven volt élelem nekik, még a városokban is, ellentétben a mai állapotokkal. :-P
Erősen gondolkodom azon, hogy nálam a madáretetés nem a téli időszakban fog történni, hanem okszerűen: amikor tartós, kemény hidegek vannak és tartós hóborítás és a táplálékforrások kimerülőben és kritikusak.
A madarak számára a téli időszak nem csak arról szól, hogy hideg van, hanem arról is, hogy a rovarok java elpusztult, a többiek meg elvermeltek, vagy petéik...lárváik erősen rejtett helyeken pihennek,,,egy kis felmelegedéstől viszont nem kelnek hirtelen életre a fentiek sem! A gyommagvak zöme és takarmánymagvak is elfogytak, vagy elrohadtak, A mai agrártakarmányok többnyire zárt tározókban vannak, a pár bogyót kivéve nincsenek gyümölcsök sem, még rügyek is csak épp hogy. Tehát sem a rovarevőknek, sem a magevőknek (akik időnként rovart is esznek) nincs megfelelő élelme! :(
Ha van szaunavilág, lehet madáretetővilág is, most újabbal bővült nálunk, egy kis zöld diótartóval (a kölesnek itt is külön van egy kisméretű etető, mert a sok gerle nálunk is pocsékol, legalább abba ne tudjanak belemenni):
Asszem itt valami félreértés van kibontakozóban. Senki, de legalább is én sem mondtam soha, hogy "útálnék" bármilyen madarat. A világon már szinte mindenféle madarat befogadtam, vagy mentettem, ha módomban is állt. Gyerekkoromban még egeret, mókust, sünt, később fehér patkányt is tartottam terráriumban ill. ketrecben...Az, hogy a legkülönbözőbb madarak előfordulnak még olykor az etetőn, az felemelő látványnak is. :) Pusztán arról van szó, hogy tevőlegesen is hangsúlyt adok a ritkább, sebezhetőbb tollasoknak, miután Ők valóban rászorulnak a segítségre, ellentétben a többiekkel, függetlenül attól, hogy "szeretem-nem szeretem" bármelyiket is! :-P Volt egy korszak, amikor nem tettem különbséget,,, garmadával jártak galambok (még házi is) szarkák, mátyások, varjúk is az etető helyekre. Egy idő után azt vettem észre, hogy annyira elszemtelenedtek, hogy a kisebbek vagy nem fértek oda, vagy féltek tőlük, mert konkrétan elzavarták őket, arról nem beszélve, hogy nem hagytak nekik szinte semmit. A béke szimbólumának titulált galambok, még egymással is folyamatosan marakodnak, s ha mindez pl. az etetőben történik, szárnyukkal szinte egy pillanat alatt kiszórják az összes benne lévő élelmet! Még a pár db. petpalackos etetőket is lerendezték. Az ember nem kíván méteres nagyságú etetőket legyártani, ahol elférne az összes faj vegyesen kellő "kartávolságban", meg nem tudunk naponta rendszeresen a tanyára sem kilátogatni, ellátmány ügyben, az anyagiakról most hagy ne... A mostani megoldásokkal azonban a folyamatosság is jobban biztosítható, ami ugye nem egy elhanyagolandó szempont. Bizony vannak ebben önző szempontok is, de mégis, miben nincsenek körülöttünk ? Itt viszont próbál az ember egy tapasztalati optimumot beállítani ! Ezen a földön már szinte mindent a magunk képére formáltunk, ez még bőven belefért szerintem.. :-P
Vagy öt évvel ezelőtt azt mondta egy szakember a rádijóban, hogy a madarak ha látják a biztos táplálékbeszerző helyet, akkor ott jobban nő a szaporulat az átlagoshoz képest.
Nosza a már meglévő etetőhöz vettem egy nagyobbat, komfortosítottam, hatalmas itató-fürdőt is tettem a közelébe, és elindult a folyamatos etetés...
Igazat mondott a szakértő... újabban már hihetetlen számú friss kelésű tökös veréb és cinkegyerek jön az etetőhöz, ahol anyuka tömi a tátott szájacskájukna a pucolt magbelet...
Hatalmas élmény látni a csodát...ja, és a galambok... azokból is megjelentek a friss kelésűek, de a szarkák is innen etetnek.
a fürdőben sokszor vagy tizenöt madárka fröcsköli a vizet nagy boldogan.
(még annyit, hogy mint annyi minden, a madarak is az állam tulajdonát képezik)
"Azért azt jegyezzük meg, hogy a madáretetés úri passzió, ..."
És a permetezés és más madárvédelem ellen szóló tevékenység az nem úri passzió? Inkább segítsünk! Ha gyenge az egyed , úgy is előbb utóbb elkapja egy ragadozó vagy elpusztul, stb..
"Úgy tudom, nincs is olyan régi története, talán a 19. századtól kezdték el szakemberek(!) propagálni - fontos - természetvédelmi megfontolásból (az élőhelyek, fészkelési helyek segítésével együtt)."
Miért lett volna szakmailag megalapozott előtte? A 19. században az ipar fejlődősével a több gép megjelenésével, több élőhely eltűnt, mint előtte, pl. még "csak" ekével, loval szántottak.
"Erősen gondolkodom azon, hogy nálam a madáretetés nem a téli időszakban fog történni, hanem okszerűen: amikor tartós, kemény hidegek vannak és tartós hóborítás és a táplálékforrások kimerülőben és kritikusak."
Amiket írtál ezek a jellemzők nem a téli időszakra jellemzőek? :))))
"Az ilyen enyhe téli(?) időszakban táplálékhiányról szó sincs! (Persze városi környezetben ez a kép kissé árnyaltabb lehet.) Tessék egy kicsit alaposabban körbenézni a területen. Ha egy picit melegebb, naposabb az idő, bogarakat, rovarokat lehet látni, találni, akár az avarban is (széncinkéket folyamatosan látok avarban keresgélni), gyümölcsfákon megmaradt gyümölcsöket lehet látni stb. stb. Nem sorolom tovább. Bőven van mit enniük."
Persze találnak, ki is "használják". Amikor kicsit naposabb az idő és , én úgy vettem észre ,hogy az etetőre sokkal kevesebb madár jön, mintha hidegebb az idő.
"Hosszabb távon inkább madárbarát kert kialakításával, kisebb élőhelyek, életterek kialakításával akarom a madarakat támogatni a kertemben (odúk, mesterséges tó, madárbarát bokrok-fák stb.)."
Ez egy jó elgondolás. :)
"Ezzel együtt - egy provokatívnak hangzó zárszóként -miért ne dönthetném el én, hogy kiket fogadok szívesen? Hát nem én rakom ki a kaját?"
Szerintem ha kirakod az etetőt , minden madárfajnak kirakod. Még ha csak a földről szedik fel a magokat is. Ha egyet elzavarsz a többi is elrepül. :) (Remélem érted , mire akarok utalni!? :) )
Ebből a hozzászólásodból nekem az jött le ,hogy te csak nézni illetve talán fényképezni? szeretnéd a madarakat. Semmi gond nincs ezzel, csak ha egyszer elkezdi az ember, akkor mindig legyen az etetés folyamatos a fagyok elmúlásáig!
Ez csak az én véleményeim, a többiek lehet máshogy gondolják. :)
Jól beszélsz. Ilyen enyhe időben fölösleges etetni, inkább itatni kellene. Mondom ezt úgy, nem volt érkezésem a feladatra.
Az etetésnek egyetlen szerepe lehet, a madarat a környéken tartani. Miután azonban az énekesek megkeresik a táplálékot, talán én gondolom túl a dolgot.
Nálunk egy nagy aranyeső bokor van a virágoskertben, amit bizonyos okokból kedvem lenne kivágni, de kifejezetten a madarak miatt hagyom meg. (Van még bőven tuja is, fenyő is, tiszafa is.)
A balkániak ellen csak az szól, hogy eléggé falánkok. Ha hozzá jutnának a cinkéknek kitett napraforgóhoz, azt hamar bebegyelnék. Azért kell egy olyan etető is, aminek tartalmához nem férnek hozzá a gerlék.
Azért azt jegyezzük meg, hogy a madáretetés úri passzió, a magunk gyönyörködtetésére csináljuk, elég durva beavatkozás a természetbe. Vízimadaraknál káros is lehet és egyébként sem érdemes túlzásba vinni. Úgy tudom, nincs is olyan régi története, talán a 19. századtól kezdték el szakemberek(!) propagálni - fontos - természetvédelmi megfontolásból (az élőhelyek, fészkelési helyek segítésével együtt).
Erősen gondolkodom azon, hogy nálam a madáretetés nem a téli időszakban fog történni, hanem okszerűen: amikor tartós, kemény hidegek vannak és tartós hóborítás és a táplálékforrások kimerülőben és kritikusak.
Az ilyen enyhe téli(?) időszakban táplálékhiányról szó sincs! (Persze városi környezetben ez a kép kissé árnyaltabb lehet.) Tessék egy kicsit alaposabban körbenézni a területen. Ha egy picit melegebb, naposabb az idő, bogarakat, rovarokat lehet látni, találni, akár az avarban is (széncinkéket folyamatosan látok avarban keresgélni), gyümölcsfákon megmaradt gyümölcsöket lehet látni stb. stb. Nem sorolom tovább. Bőven van mit enniük.
Nekem szimpatikus az a gondolat, hozzáállás is, hogy ne diszkrimináljunk madarak közt, jöhet veréb, gerle, akárki. Azon is gondolkodtam már, hogy madárspecifikus etetőket készítek, de kezd már ez is elmenni a túlzás felé.
Hosszabb távon inkább madárbarát kert kialakításával, kisebb élőhelyek, életterek kialakításával akarom a madarakat támogatni a kertemben (odúk, mesterséges tó, madárbarát bokrok-fák stb.).
Ezzel együtt - egy provokatívnak hangzó zárszóként -miért ne dönthetném el én, hogy kiket fogadok szívesen? Hát nem én rakom ki a kaját?
Bevallom, én sem értem, miért kell a balkániakat távol tartani. Nálunk 4 pár van, akik leadták a lakcímkártyát (ők egész évben itt tanyáznak), télen ez kiegészül 2-3 párral, verebek is jönnek a novembertől (mezei, városi), kedveljük őket. :)
Macskáink is vannak, no jó, az egyik már nagyon öreg, és nem jár ki, a másik távol tartja a kerttől a szomszédok gyalogszőröseit, és nem nagyon vadászik a madarakra. Tavaly egyetlen a rovására írható halott madarat találtunk. :(
Soha nem volt még ennyi cinkénk (sok szenes, kevesebb kék), a tengelicék nagy csapatban jönnek, a rigók állandó lakók. A zöldikéket hiányolom, bár ők is felbukkantak már, de egyelőre csak mutatóba. Nyáron rozsdafarkúink és fecskéink is vannak (3 fecskefészkünk van, bár ebből 1, amibe biztosan minden évben beköltöznek).
Egyelőre 1-1,5 kiló mag fogy naponta, de lesz ez több is, az alma is megy, arra a rigók járnak. Magba forgatott vajat egyelőre még nem tettem ki, azt a hidegebb időkre tartogatom.
Aggaszt, hogy felbukkant a napokban egy szarka. Évek óta nem láttunk szarkát a kertben.
Szervusztok, rég jártam erre és most visszaolvastam pár oldalt.
Egy-két hozzászólást engedjetek meg...
Az elmúlt napokban jött hó miatt ijedtemben én is elkezdtem etetni.
Igaz, csak olyan etetőm van, mint amit pár oldallal előbb Sombrero mutatott, bőven bevált már évek óta.
Nem rakok bele mást, csak szotyit, semmi bajt nem látok benne.
Aki éhes és úgy látja jónak, jön és eszik. Nem a védettek, nem a ..... , hanem aki jön.
Cinkék, stiglicek, verebek, pintyek, stb, majd összeszámolom...
A kihulló, kiszórt mag se vész kárba, jönnek a rigók, gerlék, felszedik - mg a hóból is!
Az itatók egész évben kint vannak fűtés nélkül.
Van róla felvételem, hogy a vékonyabb jeget is feltörik és szorgalmasan pancsolnak benne.
Persze, ha hideg van, ki-kiszaladok, viszek bele némi melegvizet, feltöröm a jeget, de ezzel be van fejezve a "madárvédelem...
Itt bent az ablakom előtt lóg az etető, naphosszat leshetem őket - csak óvatosan kell bent mozogni, ne riasszam el őket.
Sok éve én is ritkítgattam a verebeket ( mi minden mást esetleg, ők is szürkék... )
Aztán egy napon a kertben láttunk egy bombázót felszállni... A veréb vitt a fiainak egy hatalmas lótetűt, alig bírt felszállni vele a fészekig.
Azóta nálam minden madár védett. Vasvillával... :)
A verebek, stiglicek, meggyvágók itt is "beülnek a készbe" és zabálnak, míg jól nem laknak - aztán még sziesztáznak is talán... A többieknek addig kuss a neve...
