"A szó töve finnugor eredetű: vogul ut, votják ot (‘holmi’), finn asia, észt asi (‘dolog, izé’). A szóvég régebben izej volt, denominális j főnévképzővel."
Igen, kevés é-s kivétel van, pedig az is gyengén hasonít, ez pl. zavar kicsit a linkelt elképzelésben.
Ööö, a HIX-es kutatás néhány szó esetén igaz lehet, általánosságban ma már nem hiszem.
A "csekkol" talán a "lejmol", "gründol" sorába illik bele, van némi hagyománya a látványosan idegen szavak harmóniasértésének (ld. itt).
Az is stimmel, hogy ha az amerikás magyar a beszédébe az idegenszerűség érzete nélkül illeszti be a szót, és nincs tudomása a magyarországi használatról, akkor neki "csekkel" lesz.
A "szpellol"-t viszont én még az életben nem hallottam, 1 db. google-találat van rá. Szerintem szpellez, ha már :) . Van viszont számtalan "szpellel" 'varázslattal' értelemben. Ezen kívül printel, killel...
Van még a "bannol" típusú, ahol inkább az íráskép lehet az alap, és van mellette párhuzamosan "bannel".
é-t tartalmazó szó nincs sok, nem? És valahogy mindre van külön magyarázat. Férfi, derék, héj, cél, van még más is?
Viszont a kilencvenes évek közepén a HIX-en (ami tudomásom szerint a legrégibb magyar levelezőlista) csinált valaki egy kutatást, aminek az volt az eredménye, hogy a magyarországi magyarok mély hangrenddel toldalékolják az e-t tartalmazó angol szavakal ("csekkol", "szpellol"), míg az amerikai magyarok magas hangrenddel. Lehet valamit tudni az okokról?
Nahát, ez a te írásod? Vagy csak lemaradt az idézőjel? :)
Őszintén szólva a problémafelvetést értem, de az indoklás nekem nem mindenhol kerek. Vagy csak nem értem hiányos előképzettségem miatt.
Pl. a 6.3, ami - az itt is szóban forgó - legfontosabb bizonyítékot tárgyalja.
Tiszta sor, hogy az i (és az é) hangrendi szempontból "gyenge", mert nincs veláris párja. De nem látom, hogy ennek megállapítása hogy zárja ki, hogy történetileg kétféle hang egybeeséséről lenne szó?
Szintén nem világos, hogy a látszólag szabálytalan váltakozás hogyan magyarázható meg. Ez a szóhangrend-dolog hogy állja ki Occam borotváját? Mennyivel mond többet annál, mint hogy bizonyos i-t (é-t) tartalmazó szavakhoz rendhagyan kapcsoljuk a toldalékokat?
„A magyar hangtörténetírás egyik nagy mítosza (vagy inkább széles körbenelterjedt tévhite) annak feltevése, hogy az ősmagyar (de akár még az ómagyar) korban beszélt magyar nyelv hangrendszere tartalmazta a veláris i hangot. Írásomban amellett szeretnék érvelni, hogy ez nem több hiedelemnél, és azok a jelenségek, amelyek alapján a veláris i magyar nyelvbeli meglétét feltételezik, e hang feltevése nélkül is megmagyarázhatók.”
Az "Izé" szópótló szócskát miért nem tudják Veszprém megyében jól ragozni? (Azt leszámítva, hogy egyébként is helytelen a használata)
Valószínűleg ugyanazért, amiért a férfi, csík, Csík, díj, híd, iv- (iszik), stb. mély hangrendű toldalékot kap: a magyarban régebben létezett mély hangrendű "i", amihez mély toldalék illeszkedett.
A "rosszul" ragozódó szavak ennek az i-nek az emlékét őrzik. Az viszont esetleges, hogy melyik nyelvjárásban ezek közül melyik maradt fenn. (Hiszen a nyelv szép lassan szereti kiküszöbölni a rendhagyóságokat, a "férfival" mellett van már "férfivel" is.)
(Azt leszámítva, hogy egyébként is helytelen a használata)
Létezik az ipari alpinista kifejezés. Ezt egyfajta tükörfordításnak gondoltam, valamely az ipari tevékenységben nálunk fejlettebb ország nyelvéből 'tükrözve', de a Google kereséseim, még az idegen nyelvűek is, magyar forrásra mutatnak. Mit lehet tudni ezen kifejezés keletkezéséről?
Csakhogy az írásaidat feltétel nélkül elfogadjuk és így a linkbe bele sem kukkantottam. De mindenképpen nagyszerű, hogy ilyen formán is el lehet már érni.
Rózsaszín álom, de így kellene feldolgozni egy korszerűsítés után a TESz-t is.
Nem tudok sokat mondani, inkább csak azért szólok hozzá, mert az én mátraalji vernakulárisomban is így van azzal, hogy ez kevésbé másként í-ző dialektus, mert az E/1 forma enyim, de a T/1 alak emménk.
Egyébként az ez- előtag (amely szerintem az enyém analógiájára jelent meg) a jelzői alakokon is ott van: ugyan én csak az ette házad ’te házad’, és az emmi házunk ’mi házunk’ formát tudom most felidézni, az enyim házam ’én házam’ mellett.
