Pánovics: A jelenkorban elsősorban horvát-szerb névként adatolható mint Panović, de van orosz forrás, amely (ott) ukrános alakulatként hozza a Панович (Panovics) névről.
A név a középső délszláv -ović, vagy a keleti szláv -ович (-ovics) apanévképzővel lett egy szláv Pan(o) [Пан(о)] személynévből. Ez utóbbi eredete többes lehet:
(1) a latin Paulus ’Pál’ személynév helyei változatának (horvát Pavao, szerb Павле ~Pavle, ukrán Павло ~ Pavlo) Pa- rövidülése -n kicsinyítő képzővel;
(2) a görög Παν(τ)- [Pan(t)-] ’minden-, egészen’ előtagot tartalmazó egyházi nevek egyikének (pl. Pankracije ’Pongrác’, ’tkp. minden testi erővel [küzdőképességgel] bíró’, Pantelija ’Pantaleon’, ’tkp. egészen könyörületes, mindenkihez könyörületes’) rövidülése;
(3) az ukrán esetén a nyugati szláv pan ’úr’ szó személynévi alkalmazása.
Blazics: Alakilag nyilvánvalóan szláv név, de ilyenformán adatolhatatlan. Két dologra gondolhatunk.
(1) /zs/ > /z/ változásra. Ekkor a nevünk mögött a horvát (-szerb) Blažić vezetéknév állhat. Ez a Blaž(e) személynév és az -ić apanévképző kapcsolata. A Blaž(e) a Blag- kezdetű szláv nevek rövidülése és a latin Blasius ’Balázs’ (jelentése: a Blasio római nemzetségbe tartozó, a nemzetségnév mögött talán a latin blaesus ’pösze’) egyházi név egybeesése. A /zs/ > /z/ változást talán nyelvjárási folyamat, a horvát blazniti ’dédelget, csábít, hízeleg’ ige hatása, vagy a magyar közvetítés torzítása okozhatta.
(2) esetleg /sz/ > /z/ változásra. Ekkor a horvát Blasić név lehet a háttérben, amely talán a fenti Blažić és a Vlasić nevek keveredése. Az utóbbiban szintén az -ić apanévképző van, amely előtt a szláv vlasi ’haj’ szóból lett személynév áll. A zöngésülés vélhetően a magyar közvetítés eredménye.
Proity: Az -ity végű nevek egyértelműen a középső délszláv (horvát-szerb) -ić végződés magyaros lejegyzésére utalnak. Ez esetben, ellentétben az -ics-csel nem kell északra (az ukrán-lengyel-szlovák tömbre) kitekinteni.
A név jelenkori horvát írásmódja: Projić. Az -ić apanévképző előtt itt is személynév áll: Proj(e).Ez lehet az olyan egyházi nevek rövidülése, mint a görög eredetű Prokopije ’Prokop(iosz)’, ’tkp. sikeres’, de esetleg a horvát proja ’málé’ stb. szavakból lett világi személyneveké is.
Debity: Vö. horvát-szerb Debić. Az -ić apanévképző előtt kibontható Deb- személynévre csak tippeim vannak. Talán régi világi személynév, amely mögött olyan szavak állhatnak, mint a horvát-szerb deb ’búbos banka’, vagy debeo ’vastag, kövér’ stb.
Viskus: Óhatatlanul is a Visk tagot tartalmazó helynevek ötlöttek fel. Emögött a XIII. sz.-ból adatolt magyar személynév áll. Ez a Visk személynév megkaphatta a magyar -us kicsinyítő képzőt, így előállhatott a magyar Viskus személynév, amely képzőtlen apanévi használaton keresztül lett családnév.
A magyar Visk személynév mögött a szláv Viš- (Vyš-, Wysz-) kezdetű szláv személynevek rövidülése áll. A -k lehet szláv, de lehet magyar kicsinyítő képző is. Az -uš (-usz) szláv kicsinyítő képző is, így a Vyškuš ~ Viškuš ~ Wyszkusz lehetne szláv név is, azonban előfordulást nem találtam rá. Ezért a magyar etimológia a valószínű(bb).
Mikulesz: A magam részéről ilyen alakú nevek esetén három dologra gondolok:
– görög név,
– latinosított név,
– német -es birtokragos apanév.
Végignézve a Google találati listáját a Μικουλης-ra, van egy Μικουλής /Mikulísz/, kicsivel több Μικούλης* /Mikúlisz/ (ha a kettő nem ugyanaz). Nem lehet tehát kizárni, hogy görög eredetű legyen (ott pedig szláv), de nagyon kicsi a görög név impaktja, így talán a valószínűsége is.
A latinosítás sem zárható ki, bár nem valószínűsítem, mivel ekkor vélhetően az alapnév szláv jellege is tompult volna.
A német apanév is a fenti miatt zárható ki szerintem: ilyen kevéssé asszimilált névhez vélhetően nem járul ilyen kötött német toldalék.(Ezenkívül jelenkori előfordulást sem találtam.)
A Google viszont az USA-ban adatolja a Mikules nevet. Itt is lehetne görög eredettel számolni, de egy Ellis Island-i utasjegy szerint 1906-ban bizonyos Ignacy Mikules érkezett meg Galíciából. Ez utóbbi felveti, hogy nem a szláv Mikulec név (vö. szlovák, lengyel, cseh-morva-szlováckói, kaj-horvát; ukrán Микулець) „romlott” formájáról van-e szó. Ez a görög eredetű Miklós név helyi változatának (Mikuláš, Mikołaj, Mikola ~ Микола) kétszótagis rövidülése az -ec kicsinyítő képzővel. (Bár a latinosítást elvetettem, de az azért nem zárható ki, hogy az -ec > -esz változás esetleg a környezetben lévő latínosított nevek analógiás hatására lépett fel.)
Szóval vagy szláv, vagy görög: én inkább az előbbire hajlok.
[*] Ezért volt nekem ez a név is ismerős, de a keresővel én sem találtam rá, mert a modern görög átírást alkalmaztam, de vö. #9443.
Ronga: Ennél a névnél keletre és nyugatra próbáltam kitekinteni.
A Ronk tagot tartalmazó magyar helynevek (pl. Aranyosronk) román eredetűek, vö. román runc ’irtás’. Gondoltam arra, hogy ennek személynévi származéka került át a magyarba, ahol az /n/ hatására /k/ > /g/ zöngülés lépett volna fel. De nem találtam adatot arra, hogy ilyen román személynév létezett volna, nem találtam párhuzamos román vezetéknevet. Ezért erről az irányról lemondtam. (Talán Kvász Ivor tudna még ehhez tenni, ha közöttünk lenne.)
Ugyanakkor a Duden Familiennamen ismeri a német Ronge (vö. Németországban, Ausztriában) családnevet, amelyet a Runge (No., Au.) változatának tart. Ez a régi német runge ’(kocsi-, szekér-) rúd; lőcs’ szóból lett képzőtlen foglalkozásnév ’bognár, kocsigyártó, kerékgyártó’ értelemben. A német eredetet látszik támogatni a név mai nyugat-magyarországi elterjedtsége.
A német -e > magyar -a hanghelyettesítés előfordult (vö. Larme > lárma, Kanne > kanna), de mint a Hütte > huta esetén, nem lehet kizárni a szláv közvetítést sem, ugyanis a Ronga lengyel területen is előfordul. (De az is lehet, hogy ez a magyarral párhuzamos fejlemény.)
Czinder: Nyilvánvalóan a német Zinder magyar írásmódja. Erről nem találtam a könyvtáramban etimológiát, így néhány ötletet vázolok fel.
– A német családnévtani irodalom „ismeri” az illabializációt, amikor is egy ajakkerekítéses magánhangzót az ajakréses párja váltja fel. Így gondolhatunk a Zunder > Zünder név változatára. Ezek ’tapló’, ill. ’gyújtós, (utóbb) gyufa’ értelmű szavak, s mint ilyen, foglalkozásnév ’taplógyűtő; taplóból gyújtóst készítő, azzal kereskedő személy’ értelemmel.
– Lehet, hogy kiesett egy /l/ a német Zindler névből: ez utóbbi első említése is /l/ nélküli a XIII. sz.-ból, ugyanakkor a hangtani egyszerűsödésen kívül alkalmi képzőcserét is elképzelhetünk az Eicher ~ Eichler párok mintájára. Ebben az esetben ez -er képzős alakulat, és (1) egyrészt a német Zindel ’cendely, tafota, egyfajta selyemszövet’ anyagnévhez képzett foglalkozásnévről van szó mint gyártó, vagy kereskedő; (2) másrészt a sziléziai Zindel településnevek egyikéből (ma: Wojnowice, ill. Młodoszowice, Lengyelország) képzett lakosnévről.
– Esetleg felléphetett /e/ > /i/ záródás. Így a német Zender családnévhez jutunk, amely vagy (1) a Zehnder ’tkp. tizedes, azaz tized fizetésére kötelezett, vagy tizedszedő’ jogállási, ill. foglalkozásnév változata; vagy (2) a Zander név umlautos formája: ez utóbbi lehet az Alexander ’Sándor’ személynév csonkolása, ill. a késői előfordulása miatt kevésbé valószínűen a Zander ’fogas, süllő’ szóra visszavezethető (foglalkozás-) név.
> ki tudnád egészíteni és pontosítani a szláv családnévképzők összefoglalását?
Mégis kivonatolok itt egy művet, és felsorolom a benne említett képzőket
Kniezsa István: A magyar és szlovák családnevek rendszere (1947, 1965) c. írása „Szlovák és kárpátukrán névképzés” c. részében felsorolt képzők a XVI–XVIII. sz.-i gömöri, honti és ugocsai összeírások alapján
A Francisco valóban olasz eredetű név, de a Glavadon nem, ugyanis a gl- szókezdet nem jellemző az olaszra, az ilyen latin szavak is elváltoztak, vö. latin glacies ’jég’ > olasz ghiaccio, latin glans (gland-) ’makk’ > olasz ghianda. nyilvánvalóan a horvát glava ’fej’ szó áll a háttérben. Mindazonáltal a horvát tőhöz atipikus toldalékok járulnak, így lehet, hogy horvát olvadt olaszok közé, és azok képezték olasz elemekkel tovább az eredet horvát nevet.
Dalmácia természetesen adódik, mint az olasz-horvát keveredés terepe, de az egész Velencei Köztársaság területe elképzelhető. Az olasz forráson éppen a horvát eredetű olasz Glavino név kapcsán éppen Trieszt környékét emlegeti (ez nem Dalmácia része, hanem az „Litorale Austriaco”, az ’osztrák part’, avagy „Julijska Krajina”, a ’júliai tartomány’ nevű földrajti egységé).
Nekem is horvátokkal kapcsolatos kérdésem lenne. Fennmaradt néhány horvát neve, akik a török alatt és utána is éltek Budán. Ezek közül nekem két név olasznak látszik: Francisco István és Glavadon János. Lehet hogy ők Dalmáciából származtak ?
Frangepán, horvátul Frankapan vagy Frankopan: Ha lehet a némileg mitikus genealógiáknak hinni, a római Frangipani patríciuscsalád Veglia (ma: Krk) szigetére telepedett, majd azt birtokló ágáról van szó. (A Frangipani család maga a még régebbi római Onicii ~ Anicii családból eredezteti magát.)
Ha nem népi etimológia áll a háttérben, akkor a név a latin frange panem ’törd a kenyeret’ szintagma szerinti mintájú igei összetétel: az ilyen gyakori az újlatin nyelvekben, pl. francia garde(z) robe ’őrizd a ruhát’ > garderobe ’a hely, ahol a ruhákat őrzik’ >> magyar gardrób. A vélelmek szerint ez lehet tisztségre, tiszteletre utaló név (az úrvacsorai kenyértöréshez kapcsolódóan), vagy lehet eseménynév (kenyeret osztottak volna a szegényeknek).
Skripeczky ['ʃkripεtski]: Itt azt kellene megsaccolni, hogy mennyire torzít a magyar, ugyanis két név „illeszthető” rá: a szlovák Škripecký ['ʃkripetski:] és a lengyel Skrzypecki [skʒɨ'petskʲi]. Látszik, hogy a magyar a szlovák ejtésnek felel meg, a lengyel /sz/ szemben az /s/-sel és a /zs/ szemben az /r/-rel eltér. Kérdés, hogy magyar ajkon ezek a lengyelhez képesti változások megtörténhetnek-e.
Kárpátalját írtál előfordulásként: ukrán névjegyzékem nincs szabatos, orosz is csak ilyen-olyan. Azonban ez utóbbiban is csak az ukrános Скрипець [skrɪpʲetsʲ, skrʲipʲetsʲ] szerepel, *Шкрипец- ~ *Шкрыпец- [ʃkrɪpʲets, ʃkrʲipʲets, ʃkrɨpʲets] nem. Tehát fonetikailag ez is messzebb áll a magyar változattól, mint a szlovák.
Végső soron tehát, ha a magyar Skripetzky nevet vizsgáljuk, akkor szlovák eredetűnek vélhető. Az alapja a szlovák škripať ’csikorog, nyikorog’ ige. Ebből származik a szlovák škripec ’csiga, emelőcsiga; szorítócsiga (kínzóeszköz); csapda, kelepce; cvikker, orrcsiptető(s szemüveg)’ szó. Hasonlóképpen ismert a régi szlovák škripky ’hegedű’, škripač ’hegedűs’ szó.
A fentiek magyarázzák a szlovák Škripec, Škripek, Škripka neveket, vagy foglalkozásnévként [pl. hegedűs, emelőcsiga-készítő, esetleg hóhér(segéd)], vagy valamely eseménynévként, illetve metonimikus ragadványnévként.
A Škripecký ezek egyikéből –ský képzővel képzett alakulat, tehát apanévnek tűnik. Mint a 10106-osban írtam, ez a lengyelre (és az oroszra) jellemző, de ez éppen az az eset, amikor szlovák kontextusban is erre a következtetésre juthatunk.
Lehetne a nevünk ugyan lakosnév is, de Škrip(e)c-, Škip(e)k- (stb.) alakú helynevet nem sikerült adatolnom.
Zsáretz: Ha ezt visszaírjuk mai horvát helyesírásra, akkor Žarec alakot kapunk. Az imehrvatsko.net meg is mutatja azt, ami a névből nyelvészetileg sejlik is: az irodalmi nyelvi –ac alak helyetti –ec képző miatt a név a kaj-horvát nyelvjárásterületre való.
A szótár szerint az irodalmi žarac ['ʒǎrats] köznév jelentése: ’sámán, táltos, pogány pap; (átvitt értelemben) jelentős személyiség, nagykutya’. nem hiszem, hogy az esetünkben ez lenne a névadás motivációja, inkább gondolnék a žar ’parázs; hév’, illetve a žariti ’hevít, izzít; csíp (pl. csalán)’ tő hasonló értelmű képzésére, mint a žarač ['ʒǎra:tʃ] ’psizkafa, –vas; (átvitt értelemben) ügyes, találékony, talpraesett ember’, žarak ['ʒǎ:rak] ’parazsacska, kis hév; piszkavas; csalánszőr’.
Az horvát –ac ~ –ec képző okán lehetne lakosnév is, de délen megfelelő, Žar-hoz hasonló alakú helynevet nem találtam. Északon, Szlovákiában azonban van Žiar, ill. Ždiar, így nem zárható ki, hogy régen délen is lehetett hasonló, erdőégetésre utaló helynév.
> ha jól tudom a Zrínyi család horvát neve Zrinski, ezzel kapcsolatban van valami nyelvészeti infó?
A (cseh, szlovák) –ský, a (lengyel, szorb, szlovén, horvát-szerb) –ski, a (bulgár, macedón, szerb-horvát) –ски, a (keleti szláv) –ский egyaránt produktív képző minden szláv nyelvben: helynevekhez és népnevekhez járulva azok melléknévi alakját kapjuk. A trouvail az, hogy a magyarral ellentetében a szláv nyelvekben nemcsak lakosnévi melléknevet lehet a helynevekből és névnevekből képezni, hanem lakosnévi főnevet is. Pl. szlovákul a Szarvas (Sarvaš) városnévből képzett ’szarvasi’ mint melléknév: sarvašský, de a ’szarvasi’ mint férfi: Sarvašan.
A névtant illetően két kérdés merül fel: (a) Az adott szláv nyelvben jellemzőek-e a lakosnévi vezetéknevek? (b) Melyik alakból lesz inkább vezetéknév: a melléknévi vagy a főnévi?
A nyugati a keleti szláv, valamint és a keleti délszláv (bulgár és macedón) nyelvekben erős a lakosnévi réteg, és jellemzően (bár nem kizárólag) a melléknévi forma dominál. A középső és nyugati délszláv nyelvekben (szerb, horvát, szlovén) nem jellemző a lakosnévi családnév, de ha ilyen kialakul, akkor inkább a főnévi forma jelentkezik. (Vö. Vörösvárecz, Szegedinácz #10027, #10022).
Ami Zrínyit illeti, ő horvát, tehát a középső délszláv nyelvterületről származott, a neve látszólag ellentmond a fentieknek. Azonban ez ténylegesen nem családnév, hanem nemesi birtoknév: az ő családneve Šubić volt. Ahogy magyarul is szokás volt a név mellett feltüntetni a nemesi birtoknevet, úgy kapták meg a Zrin faluról „Šubić zrinski”, azaz a ’zrinyi Subics’ dezignációt. Az horvát-magyar viszonylatban magyar sajátosság, hogy ebből a szerkezetből a birtoknév kiszorítja az eredeti családnevet. Nyilván a fontos magyar tisztségek és magyarországi birtokok miatti hatásként játszódott le ugyanez a Zrínyiek esetén horvátul is, nem pedig az, hogy a zrínyi ág megalapítójáról, Jurajról a horvátban gyakoribb megoldással a Jurjević (tkp. ’Jurajfi’) családnevet kapták volna. Vagy a Zrinac (esetleg kaj-nyelvjárásban Zrinec) ’tkp. Zrinbe való férfi’ lakosnevet.
> -ski: lengyel lakosnevet, ritkábban apanevet képez
A lengyelben és az oroszban tényleg tipikus a jelentésbővülési apanévi funkcióval: ezekben a nyelvekben lett a magyarhoz hasonlóan nagy tömegben a melléknévi alakú nemesi birtoknév családnévvé. És ez divathullámként az alsóbb néprétegekhez is lehatolt, de ekkor már az ősök neve volt az alap, nem a nem létező birtok. Ugyanakkor a magyarországi szlovák vezetéknevek közt is vannak olyanok, amelyek nem magyarázhatók másként, és lengyel eredet sem feltételezhető. Ezért azt kell véljem, a lengyel divat délebbre is átsugárzódott.
> ki tudnád egészíteni és pontosítani a szláv családnévképzők összefoglalását?
Ezt a blogomra is terveztem, de ez annyira szerteágaz téma, hogy nem vettem az erőt, hoyg ott belefogjak. Így itt sem fogok belefogni.
Annyit azért, hogy az –ac a szerb és horvát nyelvjárások többségére jellemző lakosnévi főnévképző (a sok más funkciója mellett), a többi szláv nyelvben, ide értve a kaj-horvát dialektust is ennek a megfelelője –ec, pl. szlovák Oravec ’Orava = Árva vidékére való férfi’, orosz Илья Муромец (Ilja Muromec) orosz mondai hős ’tkp. Ilja, a Murom városába való férfi’
Az –ak (a magánhangzó-hosszúságot ismerő nyelvekben –ák) általános személyképző (pl. szlovák bosák ’mezitlábas férfi’ < bosý ’mezítlábas’), sok helyen nagyítóképző funkciója van: e kettő predesztinálja, hogy ragadványnévi (esetleg apanévi) vezetéknevekben megjelenjen. A nyugati szlávoknál a XV. sz.-tól lakosnévi főnevet képez elsősorban népnevekhez és tájegységek, nagyobb helységek neveihez, pl. cseh Pražák ’prágai férfi’, szlovák Lipták ’liptói férfi’, Slovák ’(eredetileg) szláv férfi’, Uhrák ’magyar férfi’.
Raftl elsösorban Becs környeken fordul elö.Valoszinüleg egy german szemelynev kontrakciojabol keletkezett. HRABAN WALT (aki uralkodik mint a Hollo[ German szent allat amely az okossagot es bölcsesseget jelkepezte]) > Rabanolt>Raffolt >Raft + kicsinyitö -l = Rabanwalt fia
Azt nem igazán értem, hogy például a "ragyogó hely" kifejezés hogyan válhatott keresztnévvé. Gondolom ez valami germán szokás.
A Scheible névvel az alábbiakra jutottam a Neumann féle Familiennahmenbuch alapján, estleg van még más tudnivaló is?
E név feltehetően a német közegben élő névadó ősapa lakóhelyére utalhat. Alapszava a német Scheib(e) szó lehet, amelynek jelentése 'köralakú, sík parcella' volt, és mint ilyen háznévvé, majd helynévvé alakult, amellyel később az onnan származó személyt is jelölhették. A Scheibe szó kicsinyítés révén változott Scheible alakra, hasonlóan scheibchen és scheiblein formákhoz.
