Hát, slágeresnek se slágeres. Ilyen szempontból, mint kislemezdal, nagyon is kísérleti. Nincs semmi refrén, a felétől meg kb a dallamosság is eltűnik. Merész választás volt kislemeznek.
Tegnap este megnéztem a Camouflage koncertet: ott is van dob, mégsem teszi tönkre a műsort, ráadásul vannak dalok, amikor lesétált a dobos a színpadról. A gitáros meg tud gitározni, egy picit jobban, mint Martin Godzilla.
Én sehonnan nem közelítettem anno. A bátyám hallgatott italodiszkót is, Sabrinát, Pet Shop Boyst is, kaptam tőle sok zenét hallgatni (PSB-t, Cliff Richardot :)))), és végül a DM győzött fölényesen.
Sokfelől - szerintem. Nekem ettől nagyszerű ez a zenekar, hogy nagyon hús-vér, élő, többféle stílusból (blues, country, rock, gospel, blues :) merítő egyedi zenét tolnak, csak épp elektronik hangszereléssel.
Csak saját példát tudok felhozni: nagyon kevés elektronikus zenét hallgatok. De a DM olyan alapvetés-zenekar számomra, mint semmi más.
ja, mondjuk lazábban is nyomhatná. sztem kevés a dinamika, változatosság benne. biztos, hogy tud mást is produkálni, csak vagy nem akarja, vagy csak erre kérik kifejezetten, hogy ilyen szögeletesen doboljon.
Lábosok... hát igen. Ízlések és pofonok, nekem mondjuk pont a fos dobolás miatt veszik el a feszültség a '93-as live IYR-ból.
Phil Collins nevéhez kötik a... na most elfelejtettem, ... Szóval azt a dobeffektet, amitől olyan "vastag" lesz a pergő. Na az kéne a Mode-ba, nem a lábasklaffogás, meg bőrfotelpuffogás.
