Vicces, hogy épp ezt a képet találta a szerkesztő. Persze franciául, úgy látom, még mindig semmilyen szinten nem illik tudni; Pierre Richard birtoka helyesen: Château Bel Évêque. Ennyit a nyelvhelyességi hőzöngésből.
Amúgy Pierre-ünk vöröse egészen remek, még ott is megér 8 ajrót; a rozéja olyan mediterrán, jó sok alkohollal, az kevésbé tetszett. A hatalmas sólepárlójáról ismert Gruissan mellett van a pince, érezni a borokban a sós levegőt; majdnem olyan izgalmas, mint egy Fitou [mármint egy tenger felőli részen termett Fitou ;-)].
Ha valaki egyszer eljut oda (Narbonne környéke), ki ne hagyja Gruissant és a párolt tengeri pisztrángot rucolás burgonyával és salicornnal (az magyarul talán tengeri spárga? létezik ilyen?), bár ahhoz inkább fehérbor jár (pl. Minervois-ból, hogy a környéken maradjunk).
pont erre hajaz az egyik meghatarozo angol bormagazin mondata miutan megkostolta Londonban a Bock cuveet, Tiffan Carissimaet, Gere Solust, Vili papat:
"Quality is examplary, my only reservation is the prices which, thanks to voracious domestic demand, can verge on the Californian."
Nem eleg a piramis csucsanak meglenni, bar ketsegtelen hogy ott kell attorest elerni, kell lennie kozeparkategoriaban versenykepes magyar boroknak is, mert anelkul nem mukodik a piac. nem kell persze a beka segge alatti arkategoriaban izmozni ott ugysincs eselye magyar bornak.
udv
Lafite-Rotschield, 2002, Reserve Speciale, 9, vagy 10 Euro. Gondolom vannak dragabb es szebb boraik is, de nagyon finom volt, nem kellett eltenni az uvegbol masnapra egy kortyot sem. Udv, Pecz Bela
éntőlem csinálhatnak a Solus-ból meg a Kopárból akkora legendát amekkorát akarnak, attól még azért a pénzért (10-15 euró) amiért én a hétköznapokra szeretek jó bort venni bizony csak olyan Gere bort kapok amiket messze köröz nagyon sok még a 10 eurós ár alatti borok is.
Ezért fontos a nemzetközi kitekintés, hogy azt a flottát fel lehessen állítani. Ott minden csúcsborászat zászlóshajói mögött áll a remek minőségű, de megfizethető árú flotta. Ahogy mondod, ez még hiányzik a magyar piacról.
Így van, szeptemberben jön mindkettő, 500 körüli palackszámmal! A borok Tóbér (kf)illetve Kiseged (zw) néven kerülnek majd forgalomba a termőhelyekről elnevezve...
Akik szeretik a Ráspi Selection vagy a Gyuri '03as Pinotját azok ezekre is bukni fognak, akik nem...:-)
Mondjuk én nagyjából el tudom képzelni, hogy ezek a borok frankón megfelelnek a nagyvilág ízlésének és azt is elhiszem, hogy az igényesebb tengerentúli fogyasztók elismerően csettintenek a nyelvükkel, ha megkóstólják ezeket a borokat... azt viszont nem hiszem el, hogy nem fordulnak le a székről a röhögőgörcs miatt amikor közlik velük, hogy ez egy 50-100 dolláros tétel. Persze az, hogy Magyarországon van olyan fizetőképes kereslet ezekre a -nyugodtan mondjuk ki- méregdrága borokra az tény, meg az is igaz amit shiraz bátyánk mondott sokszor, hogy szükség van zászlóshajókra és a prémium kategóriára, de éntőlem csinálhatnak a Solus-ból meg a Kopárból akkora legendát amekkorát akarnak, attól még azért a pénzért (10-15 euró) amiért én a hétköznapokra szeretek jó bort venni bizony csak olyan Gere bort kapok amiket messze köröz nagyon sok még a 10 eurós ár alatti borok is. Szóval szép dolog, hogy van egy cicomás és dicsőséges zászlóshajó...de legyen már egy frankó flotta is mögötte.
igazából a gond ott van, hogy a magyar bor csak idehaza világhírű. mert magyar szájjal kóstolunk. jó példa erre csite mester, akinek izlelőbimbói ellen kifogás nem eshet, mégis rendszeresen lefordul azokrol a tételekről, melyeket külhoni topiktársaink favorizálnak. sajnos még nem értjük a világ elvárásait, bár megjegyzem, nem biztos, hogy azoknak kell!!! megfelelni, főleg a kispalackszámú delikátesz boroknál, de a nagytételben megjelenő borok esetében azért valamennyire követni kellene a közizlést.
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy kedvére csináljon mindenféle fórumot, blogot, weboldalt arról a témáról, amiről csak akar, mindenkinek lehet véleménye a borokról, a borpiacról és a legjobb vagy legrosszabb tételekről. Ezzel a Tanninnal vagy most már MA-val is e szenvedélynek hódoltak, csak egyet felejtettek el a tisztelt szerzők, az pedig a BOR IRÁNTI ALÁZAT.
Lőrincz Gyurinak egyébként ősszel jelenik meg a Kékfrankosa és a Zweigeltje. Még hordómintaként kóstoltam, hát soha rosszabb "bluest". Egy baj van velük, alig néhány 100 palack készült.
Én azt nem értem, hogy mért nem egy 20 dolláros kaliforniai Merlot-t raktak bele a sorba... és azt sem értem, hogy a cikkírónak miért nem tűnt fel, hogy a "tesztelt" borok vagy be sem szerezhetők kereskedelmi forgalomban, vagy masszívan a 30-60 eurós sávban vannak. Biztos jók ezek a borok, de el kéne gondolkozni azon, hogy ki ad értük ennyi zsengát.
most én vagyok a hülye, vagy másnak is fura, hogy egy montalcino-i bort, még ha kinti magyar csinálta is, betesznek egy ilyen kóstolásba? és hol marad az én szerelmetes Heimann merlot-m? vagy az nem férne bele ebbe a sorba??? ehelyett 2 gere és 2 takler?
Ja... reggel olvastam. Ismét ugyanaz a sokszor olvasott, hallott forgatókönyv... megkóstolnak egy azaz egy darab külhoni bort és elolvasnak néhány cikket és már ki is hozzák, hogy a Gere az isten és meg sem rebben a szeme senkinek azon, hogy 50-100 euró azért még így is enyhe túlzás...de azért megy a rócsildozásm mega petrusozás.
"És a gulyás-kommunizmusban szocializálódott, érzelgős értelmiségiként vérző szívvel veszem tudomásul, hogy ez lehet a magyarázata annak is, hogy miért eszi a nemes penész tízezerszám a szintén egri Tóth István bámulatosan szép és magyar borait a tufapincéjében. (Jól picsán is tudnám rugni érte a Monarchiát!)"
Na jó, tovább megyek, végül is az ilyen mondatok miatt szeretni is lehet: "azért szívesen meghallgatnám, hogy Lőrincz György hogyan nyomja a bluest egy szál gitárral (étsd: kadarka vagy KF). " :-)
