"Egyik oldalon gonosz, hatalommániás elnökök, szűk látókörű anyagi érdekektől vezérelt kapzsi futball-sztárok, illetve a hol zsugori, hol profitéhes befektetők vannak, valamint kulcspozícióban lévő, hozzá nem értő emberek. A másik oldalon pedig a futballtól méltán megfelelő teljesítményt váró, fizető nézők, akik egyre kevesebbet kapnak a pénzükért, valamint az ő érdekeiket zászlajára tűző sport-sajtó és a bulvár-nyilvánosság."
Valahol azt hallottam, hogy ezt a könyvet eredetileg egy fradista gyerek (fszsz) segítségével írta volna a prof. A srác összeszedett egy korrekt kis anyagot a magyar mozgalomról és át is adta az alkotónak, aki erre kibaszta őt a projektből és kiadta a saját hülyeségét tartalmazó könyvet.
Én ezt a könyvet kivettem a könyvtárból kb 2hónapja,de sajna végigolvasni nem tudtam, mert egyszerűen anyira felqurtam az agyam rajta.
Egyik katona ismerős mesélte,h. a faci nem 100%-as,hülye.
hát, hogy ennek a nagytudású profnak fingja sincs a szurkolói társadalomról az világos.
de ha már a huligánoknál (huligánkodóknál) tartunk, én nem bánnám ha nem léteznének, mert részemről gyűlölöm az erőszakot, főleg ha öncélú, és értelemszerűen ki nem állhatom az agresszív embereket./egy-két ajtó, vagy szék lerúgása még elmegy, bár azt sem helyeslem, de amikor embert ütnek azt nehezen viselem/
sok jó meccsen baszta már el a hangulatomat egy-két kretén, az undorító viselkedésével.
Mindig találok a legjobbnak hittnél jobbat:
"A nagy kérdés, hogy a félelmetes tigrist, amelynek hátán lovagolunk – a kulturális-technológiai fejlődés metaforájaként – sikerül-e egy kicsit lelassítanunk, vagy legalább úgy megkapaszkodnunk, hogy le ne essünk róla, illetve hogy ne egyen meg bennünket?" :-))
És NUOva Guardia te parasztgeci, nem NOUVA Guardia!
Voltam expedíción a deviáns spanokkal, akik nem dolgoznak, meg lógtak ma is a suliból. Akartunk menni kajálni, de mivel a cégtáblákon csak írások vannak, rajzok nincsenek, így az étterem helyett véletlenül egy Azúrban kötöttünk ki. Mivel az Azúr úgyis zsidó, így kiraboltuk, széttörtük, és telefújtuk horogkeresztekkel. Persze, ha étterembe jutottunk volna be, megerőszakoltuk volna a pincért, és fizetés nélkül távozunk.
"A domináns állat ilyenkor kimerül, gyakran éhezésre és visszavonulásra kényszerül. Időnként ez néhány hét után bekövetkezik, mint pl. a sikeres jávorszarvas hím esetében. Vagy pedig megnövekszik az alkalmasság a szaporodásra, de az élettartam lényegesen lerövidülhet, mint pl. a havasi juhok esetében. Az emberi kultúrában viszont, ahol a dominancia-hierarchiában biztosított jó pozíció képes „überelni” minden másfajta kompetenciát, a pozíció megszerzésére és bebiztosítására irányuló törekvéseknek egyszerűen nincs felső határa. Ez a felső határ nélküli univerzális fontosság már a nagyobb létszámú főemlős közösségekben létrehozta az uralkodó szövetségeket, ezzel persze az uralom megszerzésére irányuló szövetségeket is.
Az uralkodó réteg azért kénytelen szövetségeket alakítani, mert nagyobb csoportokban már nincs olyan egyetlen egyed, amely a dominanciáját az összes többivel szemben biztosíthatná. A dominancia megszerzése és fenntartása ilyenkor összehangolt cselekvés eredménye. A szövetségben lévő egyedek egyénenként, egyenként alárendeltek lehetnének, de együtt dominánsak maradhatnak. Az emberi dominancia-szövetségek egymással való harcát sokáig uralta a történelemben a dominancia-maximalizálás felső korlátosságot nem ismerő jellege, ami a hatalmi rendszerek egypólusú rendszerei irányába mutató orientációt tette kizárólagossá. Hosszú véres történelemmel a hátunk mögött csak alig két évszázada beszélhetünk a hatalommaximalizálásról lemondani képes és ehelyett a hatalmi egyensúly-képzésre irányuló politikai rendszerekről a modern polgári demokráciák képében. S ezek még ma sem tekinthetőek túlnyomóan elterjedetteknek a mai emberi kultúrák körében.
Az alárendelt egyedek szempontjából a dolgok jóval bonyolultabbak. Az alárendelteket a dominánsak igenis kihasználják, mégis maradnak a közösségekben, mert részint állandóan megkísérlik a bejutást a domináns csoportokba, részint pedig az egyedül élés rendkívül rossz esélyű számukra. Az egyedül élő állatok mortalitása sokkal nagyobb, mint a csoportban élőké. A versengésben alul maradottak számára is előnyt jelent a csoport keretei között maradás. Ugyanakkor az alárendelt egyednek evolúciós szempontból is lehet jövője. Állatközösségekben a domináns egyedeket állandóan próbára teszik az alattuk állók, illetve az idő múltával ők kiszámíthatóan a saját erősödésük és a dominánsak elöregedése okán is előbbre kerülhetnek a szociális rangsorban. A dominánsok ezen mozgások során valamennyi párzási lehetőséget, erőforrást rendszeresen átengednek számukra. A domináns egyedek asztaláról időnként lehulló morzsák az alárendeltek körében is a szociális rendszer elfogadása felé billentik az egyensúlyt. A domináns egyedeknek tehát érdekük a szaporodási siker nyújtása, illetve, hogy átengedjenek a forrásokból valamennyit az alattvalóiknak. Úgy tűnik, hogy ez a késztetés viszont genetikusan túlrögzült az emberi társadalomban. Másként aligha volna magyarázható, hogy az erőszak milyen félelmetes nyomását, milyen kevés ellenállással képesek óriási embercsoportok folyamatosan elviselni a történelemben. Persze a dominanciatörekvések genetikusan jól elosztott rögzültsége is kimutatható, hiszen másként aligha volna magyarázható, hogy a legnagyobb elnyomatásban is újra meg újra megszületik a hatalmi viszonyok megkérdőjelezése is. E két, egymással szembenálló genetikus rögzültség is ott található azon hajtóerők között, amelyek az uralkodó osztályok és a többi társadalmi rétegek egyensúlykereső megoldásaihoz vezető utakat végigkísérték és létrehozták a modern demokráciát.
A dominancia sorrendek tekintetében a dominancia hierarchiák némelykor merevek és lineárisak, ritkábban körkörös rendet mutatnak. Ugyanakkor állandó dinamikát is fenntartanak, hiszen gyakori az erőviszonyok átrendeződése, megfordulása. A faj számára a dominancia mozgások hozadéka az alkalmasság-növekedését biztosító jelleg megerősödése, melynek jegyei közé tartozik a nagyság, a gyorsaság, más domináns egyedekkel való rokonság, a szerencse illetve az intelligencia is. Az állatok közötti dominancia-hierarchia kiderül abból, hogy ki kit harap meg, ki kit fenyeget, ki birtokolja a versengés tárgyát képező forrásokat – a vizet, a táplálékot, a szexuális partnereket vagy a költőhelyeket. Ma már ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a fejlettebb állattársadalmakban nem annyira a dominancia sorrend, hanem a közben kialakult szerep-szerkezet képezi az alávettek csoportba való beilleszkedésének legfontosabb kapaszkodóját, amely tény a domináns egyedek számára is fontossá teszi, hogy a csoportban jelen legyenek az alárendeltek is. A csoport mozgásának kezdeményezésében, a ragadozók elleni védekezésben, új táplálék kipróbálásában, más csoportokkal való kölcsönhatásában, stb. játszott szerepek nagyon fontos differenciálódásnak indultak már a magasan fejlett állatoknál.
Az emberi közösségekben ez a fajta dominancia egyensúly, az alárendeltek és az uralkodók egymáshoz való egyensúlykereső viszonya nem adott magától, bár az emberi társadalmakban sajátos folytatódásait, társadalmasítottságait találjuk meg az állati együttélési formáknak. Ilyen például a háremtársadalom átvétele, amelynek a lényege, hogy az egyedek a dominancia sorrendnek megfelelően uralják a nőstényeket. Az emberi társadalmak óriási többségében a többnejűség ezért volt uralkodó forma, ahol a feleségek és az utódok száma összefüggött a férj társadalmi helyzetével. A hímek szaporodási sikerének így a varianciája, változatossága sokkal nagyobb volt, mint a nőstények szaporodási sikerének a varianciája. Némely hím aránytalanul sok utódot hozott létre, mások pedig semennyit sem. A szaporodási siker kapcsolatban állt olyan típusjegyekkel, mint az intelligencia vagy a testi erő, de a biológiai jellegzetességek részben a társadalmi viselkedés következményei is lehettek, és az olyan nem biológiai tényezők lehetséges szerepét is folyamatosan növelte a kultúra és a civilizáció valamint a technológia fejlődése, mint a szerencse, az öröklött vagyon illetve az öröklött pozíció, s egyre inkább a kooperáció szervező erőfeszítések sikeressége.
Az emberi társadalmakban ahogyan növelni tudták az intenzív termelő eljárásokkal az adott területek eltartó hatékonyságát, úgy egyre népesebbek lettek az emberi csoportok. Ezenközben azért fordulhatott elő, hogy sajátos dominancia-érvényesítő túlzások jellemezték az emberi kultúrát – gondoljunk a despotizmusok korai fejleményeire – mert megelőzőleg a történelem előtti idők vadászó, gyűjtögető előemberének, emberének összesített alkalmassága nagyon erősen függött attól, hogy hajlandó volt-e elfogadni az alárendelt helyzetet, és az adott társas viszonyokat. Ennek a következménye, hogy a népesség alárendelődésre és befolyásolhatóságra szelektálódott. A státusz és az alkalmasság összefüggése azonban azoknak az erőfeszítéseknek is szelekciós előnyt biztosíthatott, amelyek a saját helyzet megjavítására irányultak.
Az ember miközben az alávetettségre szocializáló intézmények hatékonyságát és az ezzel kapcsolatos reflexek emberi természetbe való beépítését az ontogenezise során fokozta, valamint megsokszorozta a domináns egyedek hatalmának maximalizálását biztosító kulturális eszközök hatékonyságát, aközben egyre inkább letelepedővé vált és találkozott a territorialitás problémájával. A vándorló, territóriumokhoz nem nagyon kötődő hordákkal szemben a territorialitás új problémákat vetett fel. Egyfelől olyan territóriumok adódtak, amelyek nagyobb, sokféle célt szolgáló területekként, élettérként működtek a szaporodás, az utódgondozás, a táplálékszerzés tekintetében. Másrészt azok a területek, amelyek kizárólag az utódok nevelésére szolgáló területek voltak, ezek a lakóhelyek kezdetleges, vagy fejlettebb változatai. A lakóhelyeken belül a szülőhelyeket, a táplálkozási helyeket, a gyülekező helyeket és a privát területeket körülvevő territorialitás erőszak-generáló jellege sajátos módon épül be és oszlik meg a kultúra és az ember természeti jellege, azaz genetikai öröksége tekintetében.
Az agresszió természeti adottságként, természeti fejleményként való értelmezése nem feledtetheti el velünk azt az óriási különbséget, amely szerint a biológiai agresszió mindenképpen nem a fajra, hanem az egyedekre hat, a természetes szelekciót a biológiai szelekció az egyedekre vonatkozóan érvényesíti. Az ember esetében viszont az emberré válás útján fokozatosan a csoport szelekció volt az, nem pedig az egyéni, az egyedek szelekciója, amely a fejlődés következő lépcsőfokaként általánossá vált. Nem véletlen, hogy a antropológusok nem találják a főemlősöktől az ember felé leágazó fajok egyikét sem. Ezek minden valószínűség szerint áldozatul esetek az erektídek egymás közötti dominancia-harcának, amelynek sok százezer éves folyamatában végülis a cro-magnoni típusú homo sapiens került ki végső és egyetlen győztesként, elárasztva a teljes planétát.
A csoport szelekció tekintetében azonban napjaikra a kultúra fejlődése elérte a globalizációs nagyságrendet, amikor is már a csoport szelekció tradicionális tétjei – az hogy valamelyik nemzet megmarad-e vagy sem, valamelyik társadalmi csoport megmarad-e vagy sem – visszaszorultak a mögött a kérdés mögött, hogy az emberi nem, az emberi faj , sőt egyesek szerint, hogy a földi élet mint olyan megmarad-e. Vagyis a történelem újra faj specifikussá s ezzel együtt globális érvényűvé tette a szelekciót. Az emberi faj szelekciója tekintetében nagy kérdés, hogy az a természeti örökség, amely az állati létből való kifejlődésünk során halmozódott fel az ember genetikai örökségében, milyen hatással van az új kulturális viszonyokra és fordítva.
Az emberi erőszak-alkalmazást illető megfogalmazások nagyrészt definíciók kérdésévé teszik, hogy az emberi agressziót territoriális jellegűnek, differenciált kulturális struktúrákon alapulónak, vagy pedig genetikus, veleszületett jellegűnek fogjuk-e fel. Mindenesetre azt mondhatjuk, hogy az ember viselkedését tekintve a legrugalmasabb állat, és abban a tekintetben, hogy a kultúra azokat az üzeneteket, amelyeket genetikusan hordozunk hogyan aktivizálja e rugalmasságon belül, mindenképpen az emberi civilizáció, a kultúra kérdésévé teszi az emberi erőszak problémáját.
Ez azt jelenti, hogy a kultúra folytatója, de ellen aktora is lehet a biológiai késztetéseknek. Utánozhatja, kipótolhatja, megteremtheti a biológia által akár eddig nem megteremtett mechanizmusokat is. Az hogy a biológiai üzenet az emberben jelen van, számtalan módon igazolható. A legjelentősebb bizonyítékok a különböző kultúrákban kimutatott viselkedési univerzálék, amelyek lényegében azt mutatják, hogy a homo sapiens biológiai természete gyakorlatilag konstans, a kulturális természete viszont változó. És ez adja számunkra az optimizmust, hogy ez a kultúra nemcsak emberileg létrehozható, hanem emberileg befolyásolható is, hogy a józanság kezébe befolyásoló eszközöket adjon.
Az emberi nem kettős természetének köszönhetően egyszerre biológiai és kulturális lényekből áll. Lassú természetes és gyors kulturális változásoknak kitett lényekből. A kultúra a homo sapiens legfőbb, egyre inkább egyetlen alkalmazkodási, s biológiai értelemben is aktív alkalmazkodási mechanizmusa. Bizonyos hogy biológiailag kialakult képességgel rendelkezünk ugyanis a kultúrára. Ez a képesség nem áll másban mint a tapasztalattal, felfedezéssel szerzett tulajdonságok közvetlen átadódásából – másoknak, és ezáltal azonnali beépülésből a kulturális fenotípusba."
Nem tudom,hogy amit az nb1.hu-ra feltettek,megjelent-e könyvalakban,ill. hasonló formában adták-e ki, mindenesetre ez a szöveg nem csak tartalmilag gyenge, hanem értelmezés, helyesírás szempontjából is. Gyanítom, hogy valami gyorsírónő jegyezte le ezeket, mert el nem tudom képzelni, hogy a Boys-ból hogyan lehet folyamatosan Fiók a Fiúk helyett. A másik ilyen eléggé feltűnő hiba,amikor megemlítette az 1970-es FA-kupa döntőt,amit a Chelsea játszott a Leeds-szel,és amit a következő formában írt le:Litz-Chelsy.
Ha nem lennék lusta,és ha kicsit jobban érdekelne a téma, valószínűleg megkérdeznék tőle mailben egy-két dolgot.
jszabo@zmne.hu
Gyanítom,hogy ez az övé, bár van rá sansz,hogy rajta kívül még legalább öt Szabó János tanít a Zrínyin.
Sajnos nem olyan vicces amiket írogat. Sokan az ilyen "szakértők" munkáira hagyatkozva alakítják ki a véleményüket rólunk.
Akkor, hogy valami alapja is legyen:
A KURVA ANYÁDAT TE SZAR!!! MI A FASZNAK ÍRKÁLSZ ARRÓL, AMIRŐL FOGALMAD SINCS???
AZ EGÉSZ FIRKÁLMÁNYOD HEMZSEG A HIBÁKTÓL!!!
ÍRJÁL INKÁBB A FASSZOPÓ TEHERBEVERT ANYÁDRÓL TE GECI SZAR!!!
Nem tudnál felhívni, mert nem tudok olvasni, és épp összehánytam magam az alkesztól, de érdekelne, mit írtál, - Ugye ez az írás, ezek a betűk?- ide be! De, csak délután, mert addig betörni vagyok az akciócsoportommal, a 15 éves haverjaimmal, este meg iszunk a Drukker Kocsmában. Már ha van pénzed telefonra kedves aluliskolázott barátom... :c))))
Ez nem vitás, de én egyszerűen nem hiszek a szememnek!
Na, jó ezt utoljára:
"Az utazásra való járműbiztosítás, utazással kapcsolatos vonatjegy illetve más útiköltség biztosítás, ami ide tartozik, nemcsak nagyon fontosak, hanem egyben jelzik azt is, hogy a szurkolócsoportok mennyire igénylik a tevékenységükhöz a külső segítséget. "
"Valóságos kereskedelme alakult ki körükben a relikviáknak, a csapatokkal, illetve a küzdelmekkel kapcsolatos dokumentumoknak. Így aztán hangkazettán, dalok, skandálások kaphatók, video kazetták a „lelátói munkáról”, Ultra és huligán anyagok. A kellék és relikvia-shopokban különböző katalógusok is készülnek ezekről, amelyek széltében terjednek az interneten, a magánkiadású szurkolói magazinokban. Tehát teljesen szervezett, organizált kereskedelmi rendszerben megy a szurkolócsoportok tárgyi világának egyre gyarapodó forgalmazása."
Ahhoz képest, hogy 8 általánosuk sincs, alkohol, és drogfüggők egész jól szervezettek!
"Még a piaci reklámtáblákat, amelyekből a stadionoknak komoly bevétele van, azokat is - pont a meccsek idején, amikor azok betölthetnék feladataikat – eltakarják mindenféle drukker drapériákkal."
Bocs, hogy nem válaszolgatok, de negyon belemerültem.
Ezt kapd ki:
"A nevek koncentrált értékorientáció kifejeződések: maga az Ultra-csoportok elnevezés mindenekelőtt arra utal, hogy a nyugat-európai „látvány-szurkolás” mintái követeik; a Turul Ultrák – ebben egyszerre van jelen némi íz és némi túlzás – ez egy tatabányai szurkolócsapat. A Wild West, tehát a Vad Nyugatiak – ők győriek; az U.K.CS. – a szívtiprók Debrecenből; a Red Blue Devils – ördögök ugyebár, Vörös Kék Ördögök; a Monsters – ők a Szörnyek; a Stormí – a Viharosak, az In-Kal egy olyan csoport, amelyik biztosító csoport; a Fun-ok – a Kedvelők, tehát a Rajongó Fun-ok, huligánokként is aposztrofálják őket, a Blue Front – Kék Frontot jelent; a zalaegerszegi T. E. szurkolócsoportja az Armada; van az Ultra Vasas; Ultra Boys; a Panthers, a Nouva Guardia – ez egy új hadsereg, új gárda; U.R.B., V. I. P., City Boys – Városi Fiók; van a Drukker Kocsma – mint kijelölt törzshelye a csapatoknak, van a Vörös Hadsereg csoport; a Force Friends – az erő barátai, a Force Field – az erő területe; a Red Front – a Vörös Front; a Blue Yellow Kids – a Kék Sárga Kölykök – mint olyan, Bart ’99; a Blue Boys – Kék Fiók, Ultra Violák, Nyékládházi Varriors – ők kicsit komikus elnevezéssel – a nagyon vidékies és a nagyon nyugatias összepárosítását látjuk benne – a Szelídek, ami teljesen nyilvánvalóan a vadságukat próbálja ellenpontozni; a Soldatos – az nyilván Katonákat, önmagukat katonának tekintő harcosokat jelent, a Déli Brigádok – pécsi szurkolócsapat és a Soproni Harcosok szintén. Általában ezek a csoportok létszám, megalakulási évszám, az elkövetett és feljegyzésre érdemes túrák – ezek rendesen verekedéseket jelentenek – alapján különböztetik meg magukat és az alkotásaik, lelátói műsorszámaik, a látványok alapján. "
Ezt mégegyszer:
"az elkövetett és feljegyzésre érdemes túrák – ezek rendesen verekedéseket jelentenek – alapján különböztetik meg magukat"
"A nem többet, mint általános iskolát és szakmunkásképzőt végzett futball drukkerek együttes aránya 87 százalék, ami azt jelenti, hogy a stadionokat ez idő szerint az alacsony iskolai végzettségű, a maximum szakmunkásképzőt végzettek uralják, dominálják. "
