Erdész Róbert: Meeting Point
featuring Sebestyén Márta
01.Mitocondrial Eve (3:53)
02.Barbaro (4:36)
03.Shaman-celebration (5:02)
04.Gregorian (4:36)
05.Ritual Song (4:32)
06.Phantom Dance (2:57)
07.Our Times (3:40)
08.Israel (5:11)
09.Virtual Days (3:03)
10.Liliana (4:15)
11.Present Song (3:58)
Összjátékidő: 45:47
Közreműködők ====>
------------------
Sebestyén Márta-ének,furulyák (1,2,3,8)
Ullmann Zsuzsa-ének (3,4,7,8,9,10,11)
Keresztes Ildikó-ének (5)
Tóth Emil-ének (8)
Demeter György-ének (6)
Bódi Varga Gusztáv-ének,"bass humming",cup (10)
Kollár Attila-fuvola,furulya,7-lyukú fuvola,tambourin,ének (1-8)
Varga János-gitár (1-6,8,9,11)
Gerendás Péter-akkusztikus gitár (10)
Muck Ferenc-Szaxofón (2,7,9,11)
Gömör László-dobok (7)
Eredics Áron-tambura (5)
Borbély Mihály-tárogató (1,2,7)
"Batyu"/Muzsikás/-ütőgordon,csujogató (2,3,6)
Erdész Tamás-doromb (4)
Art producer: Káel Csaba
Autentikus elemek felhasználásával az összes kompozició zeneszerzője Erdész Róbert
Szintetizárok, samplerek, számítógép-programozás: Erdész Róbert
Hangmérnők: Erdész Róbert
Fotó: Róza Gábor
e-mail: robi@solarismusic.com
Solaris Stúdióban vették fel
Solaris Music Productions 2000
HUNGARY-a meeting point crossroads of CULTURES
It is not world-wide empires, almighty emperors of bloodthirsty
conquerors that Hungary has given to the world. Only a special,
all-embracing yet unique, culture.
This is what this album reflects. The multi-coloured nature.
The effects that have touched upon our souls and formed our
culture. Compiling authentic pieces was not our aim. This album
is a game. A game with the elements that have ever had effects
on the people of Hungary. The elements of today, the turn of the
centuryand hundreds of years.
Hungarian world music.
It was basicelly the film. Csaba Káel's film of Hungary, that inspired
us. But for my musician friends, this album could never have been
recorded, hence the plural form. Every one of them added something
to the album. Something unique that could have been added by him or her
only. Because, somehow, different ideas came to each one's minds- of the
same thing. Sometimes we arrived at points totally different from where
we had started. Born of these processes, the music forms a meeting point
among us as well. The crossroads for the sixteen of us.
=============================
Elsőként akkor pár szót a politikai vonatkozásokról... Mivel eddigi Indexes
"pályafutásomban" csak zenei illetve technikai témákban szóltam csak hozzá
tehát jótékonyan elkerült /mivelhogy elkerültem/ a politikát (ami persze nem
jelenti, hogy adott dolgokban ne lenne határozott véleményem :o), ezt a
tendenciát semmiképp sem szeretném megtörni a továbbiakban sem. Hogy mégis
ejtek néhány szót erről is azt (sajnos) a tárgy indokolja, de ezt mindenképp
szeretném minimalizálni és tárgyszerüen megejteni.
Már volt szó korábban, hogy Erdész Róbertet kérték fel a 2000. augusztus 20-i
tüzijáték zenei hátterének összeállításához. Mint a napi politikában amúgy nem
teljesen naprakészen jártas egyén: ezt én is konstatáltam. Most hogy olvastam
az új cd boritóján - művészeti vezetőként - Káel Csaba(Ezüsthajó) nevét, rögtön
asszociálásra ragadtattam magam:
- Valószínűsíthető, hogy legalábbis nem vált hátrányára Erdész Róbertnek egy
ilyen ismerettség a zeneszerző kiválasztásakor. Ez sem nem előny, sem nem
hátrány mindössze tény-mozaik a nagy kirakósdiban...
- Kiváncsi lennék miben merült ki Káel Csaba művészeti vezetői tevékenysége,
azon kívül, hogy csinált egy olyan filmet, ami aztán Erdész Róbertet és a
többieket inspirálta ezen album elkészítésében.
- Aztán meglepő a szerzői kiadás ténye is. Kollár Attila még a Perifericsnél
adta ki szólóalbumát, és a Nostradamus meg az Alhambra hét kapuja is ott
került kiadásra. A Solaris Official Bootleg I. már felemás kiadású
(Solaris szerzői+Periferics). Azonban Erdész Róbert ezen új albumának
már csak a terjesztését bízza a Stereo Kft-re (Igaz az a szörnyűséges
Periferics-róka logó még ráfért a borítóra. Lehet, hogy most érett meg a
helyzet a függetlenedésre...
- Kollár Attila után Erdész Róbert is saját utat próbál meg járni, persze a
régi társakat azért nem mellőzve (Bár jelen esetben csak Kollár Attila és
Gömör László részére jut hely és tér). Kezdek hajlani én is afelé, hogy a
Solaris a régi nagy Czigi-s Solaris fő ereje abban rejlett, hogy a tagok
együttdolgozva a nagy közös szűrőn átengedve adták csak ki kezeik közül a
kompoziciókat.
- Végül egy pletyi: amennyire én tudom, ez az album már tavaly ősszel kész
volt, és valamilyen általam pontosan nem tudott gond miatt lehet csak mostantól
hozzájutni.
Következzék a world music mint műfaj... Erről hosszabban meg részletesebben
kéne elmélkedni és főleg olyannak aki ért is a kérdéshez nem úgy mint én. Elég
kevés dolgot hallottam a műfajból az sem tudom nevesíteni csak élmény-
töredékeim vannak. Ilyen műfajú cd-m csak ez az új Erdész-album van, meglehet
hosszú ideig konzerválódik is ez az állapot :o). Mindazonáltal szerintem
elvileg nem lenne hülyeség az alapötlet: avval együtt, hogy én személy szerint
mindenképp az autentikus népzene (amit sohasem fog kiváltani és helyettesíteni
remélhetőleg) mellett tenném le a voksot, ha meg szeretnék ismerni valamilyen
népzenét, az is elfogadható gondolatnak tűnik, hogy valamilyen közös
mindenki(?) által értett zenei magba ágyazva jelenjenek meg népi motivumok
egyfajta feldolgozásként. Ami szerintem nagyban nehezíti a dolgot - mármint
hogy kiváló művek szülessenek - az egyrészt a dolog kivitelezési / művészi
nehézsége, másrészt az üzleti szempontok megkerülhetetlensége.
Ezen új Erdész albumnak már a címe is ellentmondásos ebben a tekintetben.
Egyrészt magyar world music-ként hirdeti magát, másrészt találkozási pontok
címen összehord amit csak tud (Sámán-szertartások, Gregorián, Israel a SMA
Israel ősi zsidó énekkel bevezetve stb.). Ez utóbbi lehetne sokat igérő
koncepció is, de törvényszerűen magában hordja a zagyva kulimász lehetőségét
is. Bevallom sajnos nekem ez utóbbit jelenti az album: stílusérzékem rendbe
cserbenhagy az album többszöri meghallgatása után is, amikor egy-egy dallamot
/ motivumot megpróbálnék a "térben" elhelyezni. Attól meg végképp nem magyar
szerintem, hogy van benne doromb, tárogató és - amúgy remek - csujogató. Azaz
nekem nagyon-nagyon pénzszagú az album.
Minden rossz érzésemmel együtt azt kell mondjam szerintem érződik, hogy profin
megcsinált albumról van szó. Erdész Róbert nem sajnálta az erőforrásokat
(a 46 perces játékidő ellenére sem :o). Én az albumnak csak a célját és
értelmét nem látom: nem tudom, hogy kinek íródott, ki fogja szeretni. Mert azt
azért borítékolom, hogy a régi Solaris rajongók biztos nem, minden Solaris
hangzás, meg hagyományátmentés ellenére sem.
Megemlíteném, hogy itthoni hallgatás során nem vettem észre technikai
hiányosságokat, de vendégségben egy jobb cd-játszón is meghallgatva - és
figyelemfelhívás után - nem tűnt tökéletesnek az album keverése (lásd Erdész
Róbert mint hangmérnök :o( ). Határozott "vákumot" éreztem néhol a zenei alap
meg hangszerek és az ének között.
Ahogy az egész album felemás: "ragyogó hangszeres ötletek a nagy semmiért",
ugyanúgy a cd-borító is teljesen felemásra sikerült. Nekem nagyon tetszik a
címlap színösszeállítása, grafikája, betűtípusa egyszóval designja. Azt azért
viszont nehezményezem, hogy a borítóbelsőre csak Erdész Róbert fotók bírtak
kerülni. Egyrészt udvariatlanságnak tartom: hisz hogy ha már Sebestyén Márta
nevével hízeleg a kiadvány a reménybeli vásárlónak, akkor egy kép is dukálna
neki. Másrészt - Isten bocsássa meg nekem férfiúi elfogultságomat -, de
valószínüleg húsz év múlva is szebben fog kinézni Sebestyén Márta mint most
Erdész Róbert. Furcsa nekem összeségében is az album Erdész-központúsága.
Most akkor Erdész Róbert szellemi teljesítménye az egész, vagy a közremüködő
közösségé????
Aztán szemmel láthatólag exportra készült a kiadvány. Ez nem baj, tényként
el lehet elfogadni. De akkor minek például a doromb magyar megjelölése is
az angol mellett, kérdem én.
Őszintén kiváncsian várom a véleményeket, kit mennyiben ragadott meg ez az
album...