A DeVille széria eleve a Seamaster szérián belül jött létre (talán 1960 körül), mint egyszerűbb, elegánsabb, "fiatalosabb-urbánusabb" megjelenésű al-család. Bár nekem mindig olyan furcsa volt, hogy tökugyanazon óra picit (tényleg nem nagyon..) más formai variációinak elkezdenek hangzatos más neveket adni - szóval ez inkább marketing, mint mérnöki kérdés...
Később lett teljesen önálló modellcsalád, akkor már az elegánsabb, letisztultabb - ugyanakkor egyszerűbb, olcsóbb órákat jelentette, a DeVille szériában jöttek ki a 80-as évek Omegához mérten iszonyat gagyi ETA werkes tucatórái/kvarcórái is, köztük sok olyan, amit ma már szerintem legszívesebben letagadnának...
Most megint az elegáns, drága órák futnak alatta, sok CoAxialos. Ez van...
Az esedékes ÓM cikkem témája is amúgy CoAxial boncolás lesz. :-)))
APT te biztos tudod ennek a Seamaster DeVillenek mi volt az ertelme ,marmint a ket tipus osszevonasanak nehany oranal,arrol nem is beszelve , hogy ezek a korai semasterek max. cseppmentesek voltak.
arra az apro feluleti karcra gondolsz a kozepen ? az semmi , egyszer majd rakok fel kepeket a felesegem keteves DJrol ,kepzelj el egy orat amin atment egy T34 , pedig csak hordja jo lazara allitva hadd csapodjon , de tudod mit, semmi baja az oranak es attorlod egy polirkendovel meg jol is all neki a rengeteg karc.
Á, technikai anaéfabéta vagyok, meg nem merném próbálni :) Az Edisonban majd fillérekből megoldják, de van egy olyan gyanúm,hogy lesz még rajta.(Remélem csak a csaton)
Ez elég jelentéktelen, használati esztétikai hiba. Hasonló kivitelű Certina csaton és egy Tissot titánon kísérleteztem szándekosan üvegasztal szélén megkarcolva. Azért jó ez a szálra húzott, homogén felület - ezen lehet nevetni fogsz - mert egy egyszerű 4 szemcseméretű szivacs hordozóanyagú női körömpolírozó alkalmatossággal szinte gyári állapotba hozható. A szálirányra kell figyelni és nem szabad túl fényesre húzni. Onnan is vissza lehet persze mattítani pillanatok alatt.
Van még Dremelhez is 2-3-400-as polírkorong, de azt előre kerülném, mert azzal könnyű kárt okozni, ahhoz gyakorlat és biztos kéz kell.
Az óra valóban monoblokkos, előre nyílik, plexifogó kell hozzá. De a ráma ettől függetlenül különálló rész, nyitókéssel levehető (valószínűleg arany), és ránézése kicsit rosszul van visszatéve. Nem nagy vész, de nem tökéletes.
Hosszú keresgélés után vettem egy Omega Seamaster DeVille-t.
Az eladó azt írta, hogy csak speciális szerszámmal lehet kinyitni, a plexi eltávolításával. Vlakai ugyanakkor a korábbi tulajdonosok közül ezt nem tudta, és feszegette, ez látszik a képen a korona mellett (a korona is valahogy ferdén áll rajta). Mennyire értékcsökkentő tényező ez? Valóban nem lehet a tokot kinyitni? Nem tudtam normálisan feltenni a képeket, csak ide:
Erre már rájöttem, hogy tökéletesen nem tudom megóvni :)
1 éves a órám, teljesen karcmentes, leszámítva nekem is a csattot, ahol megjelentek az apró karcok. Ahogy gépelek, óhatatlanul is mozgatom az asztalon. De az még tényleg gyorsan polírozható kategória. Majd 4 év múlva, mikor szervizeltetni kell kiderül, hogy mennyi karc lesz rajta, és mennyire lehet rendbe rakni.
Egyébként az a szerencse, hogy a látszat ellenére nem. Az élek nem sérültek, ez is csak felületi, rosszabnak néz ki mint ami :) Mikor megláttam én is azt hittem,de nem tapintható felületi elváltozás az anygon.
Szerintem meg semmilyen nyomot sem hagyott volna rajta. :-))
A fémszíj optikai értelemben talán a legsérülékenyebb (ezért szoktam én előszeretettel mattítani még az eredetileg tükörpolíros óráimat is) - persze fizikálisan viszont a legerősebb. A kaucsuk viszont rendkívül jó kompromisszum, ha vigyáznak rá, közel ugyanolyan tartós lehet, mint egy fémcsat, és hasonlóan kényelmes, mint egy bőrszíj.
Hasonló az elképzelés, a black bayt én is néztem, de 2200 alatt nem találtam. A bőr, NATO és a kaucsuk szíj cserélhetősége engem is vonz, a fémet nem szeretném,arra van más, de éppen ezért is akarok olcsóbb órát, mert ezek kicsit "megviselnek". Ez egy fémasztal egy vendéglátó helyen.
Értem. Én tengerpartra, nyarlaláskor, tornacipőhöz, Black Bayt használok. Szempont volt az is, hogy jól konfigurálható legyen. Konkrétan, fém, bőr, NATO illetve kaucsuk párosítássál is viselhető legyen. És mivel mind red ill black lunett is van hozzá évvel is lehet játszani. Annak idején pont a Legend Diver volt a másik alteenatíca.
Akarni nem feltétlenül akarom, csak ha már van egy ilyen lehetőség, gondoltam rákérdezek. Azért rendeltem a Sinnt, mert tetszik, de a LDD sem rossz, de az eszembe sem jutott vásárláskor. Gyakorlatilag egy "olcsó" hétköznapi órát szerettem volna, amit ha nem jön be, pár 10e ft bukóval el tudok adni. (Steinhar ocean one-ról indultam) A többit akarom kímélni, csakhát ilyenkor könnyen elszalad az ember felfelé, mint ahogy a Sinn is már az elképzelés duplája lett. Majd egymás mellé teszem a kettőt és eldöntöm, itthoni forgalmazó hiányában rendelés előtt felpróbálni sem tudtam.
Ilyet tőlem ne kérdezz, ez nem az én kompetenciám...
Mindkét óra már réges-régen az a tartomány, ahol nem a műszaki tartalomért, hanem márkanévért, presztízsért, design-elemekért, meg persze a sznobfaktor kielégítéséért fizetsz. Ezek meg teljesen szubjektív dolgok, mindenkinek magának kell eldöntenie...
"Technikailag" pedig még inkább! Az Eta manapság kezd megdicsőülni, már már inhousenak számít. A Sellitával pedig az én információim szerint még mindig gondok vannak és a neve sem cseng olyan jól. Az, hogy neked a Sinn tetszik O.K. /Persze akkor minek akarod elcserélni???/ Viszont a Longines sokkal finomabb munka minden téren.
Ízlések és pofonok,nekem nagyon bejön. Az árbeli különbséggel tisztában vagyok, túl sok nincs közötte, könnyen leisszuk :) Ezért is érdekelt volna inkább a"technikai" része.
