Ez a kép a Vitos-féle 100 éves a DVSC könyvből származik, vagy van valami titkos fotólelőhelyed? Egyébként azt hiszem, hogy a DVSC abszolút csúcstartó Magyarországon a név és színváltoztatások terén. Összegyűjtöttem, hogy mikor nem volt piros-fehér, és/vagy mikor nem szerepelt "szimpla" DVSC néven a klub (a 99 utáni időszakot illetően kicsit bizonytalan vagyok):
OFF Olyan képet kaptam délután... Nemrégiben jelent meg, vagy most fog megjelenni egy Chelsea-történeti könyv. Nyilván Abramovicsnak köszönhetően a kötetet oroszul is kiadják, és ezt Magyarországon nyomják. A TF könyvtárban dolgozik egy ismerősöm, és már tegnap szólt, hogy van benne egy nagyon jó kép. Most kaptam meg, és ugyan nem a legjobb minőségű, de a lényeg látszik. Kérdés: látott-e már valaki ekkorára nőtt futballistát, mint ez itt a kép közepén? ON
Véletlenül nem lehet egy doktori disszertációt megtalálni. Csak szándékosan.:) Ha elolvasod, akkor jó szórakozást (és kitartást:) hozzá. Kicsit hosszú lett...
Hat és fél évtizede, 1935-ben, Magyarország labdarúgó-válogatottja 184. hivatalos mérkôzését játszotta. A Hungária körúti MTK-stadionban a Csehszlovákia legjobbjaival addigi 14. találkozóján Markos Imrének a 60. percben lôtt góljával 1:0-ra gyôzött (Markos a Debreceni Bocskai egykori aranycsapatában játszott, 19-szer szerepelt a válogatottban, 5 gólt lôtt, késôbb Marosvásárhelyen és Bukarestben, majd Svédországban edzôsködött, ahol 1960-ban, 52 évesen hunyt el). Ezek a csapatok mérték össze tudásukat: MAGYARORSZÁG: Szabó — Futó, Sternberg — Seres, Szûcs, Szalay — Markos, Kiss, Polgár, Toldi, Titkos. CSEHSZLOVÁKIA: Klenovec — Burger, Styroky — Kostyalek, Boucsek, Srek — Horák, Sobotka, Puc, Kalocsay. Kalocsay Géza 1938-ban Budapestre került, a Kispest, Ferencváros és Újpest színeiben is játszott, 2-szer szerepelt a magyar válogatottban. Ma egyike a legidôsebb (87 éves) magyar edzôknek. (hhrf.org)
Ez nem dr. Kalocsay Géza? Ő (volt) a legidősebb élő válogatott labdarúgó, és ha jól tudom, játszott fővárosi csapatokban is... 2-szeres magyar válogatott és játszott a csehszlovák nemzeti csapatban (sőt vb-kerettag is volt).
Én pl. Ilovszkyról nem tudtam, hogy az MTK-ban játszott, és valamikor a 40-es években, de még a háború alatt ment át a Vasasba. Gondolom akkor, amikor föloszlatták az MTK-t.
Lassan dolgoznom is kellene, azért még egy kedves kis cikket beteszek. Balhék háborús időkben - a Sporthírlap kommentárja. 1915. szeptember 20.
„A szégyen pírja égeti az arcunkat, a mikor a vasárnap történt inzultusokra, játékos kiállításokra és mérkőzéseknek idő előtt való beszüntetésére gondolunk. Mert mélységesen szégyelleni való, hogy a mai időkben is akadnak a jó érzésből kivetkőzött, mindenről megfeledkezett, az indulat rabjává alacsonyodott játékosok, a kik megsértik a sport szellemét, a kik lábbal tiporják az illendőséget és nem átallják a hír szárnyára bocsátani a labdarúgást, kiszolgáltatván a világ megítélésének. […] Itt a front mögött csak suttogva volna szabad beszélnünk és ragyogni kellene a szemünknek, a boldogságtól, hogy még a football élvezete is megadatott a részünkre. De nem. A hálátlanok botránnyal fizetnek és a helyett, hogy ország-világ szemében finomsággal, jó modorral és emelkedett szellemmel növelnék a footballsport hírnevét, pellengérre állítják és kihívják ellene a kritikát. Joggal zúdulhat fel a közvélemény a football ellen, a mikor azt látja, hogy megértés és egymás megbecsülése helyett a brutalitásnak nyit teret. […] Hol van a footballnak oly sokat fitogtatott nevelő hatása. Kérdezhetik az emberek s jogosan. Ezért szégyelljük mi a tettesek helyett is a dolgokat és ezért követelünk elrettentően szigorú megtorlást azokkal szemben, a kik templom helyett csapszéknek tekintették a pályát és brutális ököllel vagdalkoztak a footballsport oltárán.”
Ha találsz érdekességeket, írd majd be. Szétnéztem Szeged-ügyben a jegyzeteimben. Főként botrányokat írtam ki, de van egy-két "kis színes" is.
Megalakult a Szegedi Testgyakorlók Köre, a futballisták egy része a SZAK-ból vált ki. (Vidéki Sport 1912. március 25.) (Bizony, ilyen lap is volt Magyarországon, Nagyváradon jelent meg)
Cikk a SZAK-ról. 1899-ben alakult, célja a kerékpársport művelése volt. Első neve: Kerékpárosok és Testgyakorlók Köre. 1900-ban telket kaptak az újszegedi állomás mellett, és már nyáron futballoztak is. 1900. november 2-án már a legjobb déli csapatot, a Temesvári AC-t verték 7:2-re. 1905-ben lett SZAK a klub neve, akkor építették fel pályájukat is. 1914-ben az FTC és MTK kivételével az összes Szegedre látogatott első osztályú csapatot megverték. 1914 pünkösdjén a bécsi Floridsdorfot és a francia válogatottat győzte le Dél-Magyarország válogatott csapata. A pálya tribünjének oldalfalára egy Nagy-Magyarország térkép van festve, alatta felirat: Így volt, így lesz. Az öt öltöző az elszakított részekről van elnevezve: Bácska, Erdély, Bánát, Tátra, Adria. „Ezek a felírások magukban foglalják azt a célt, amelyért fáradhatatlanul küzd a vidéknek ez a mintaegyesülete.” (Sporthírlap 1923. január 1.)
Markovics Szilárd a SZAK elnöke. Új klub: a SZAK beolvadt a Szeged FC-be, majd csatlakozott hozzájuk a Zrínyi, végül a Sylvania. (Nemzeti Sport 1940. július 14.)
Aschner Lipót 1872. január 27. (Asakürt, Nyitra Megye) – 1952. január 17. (Budapest) Négy polgárit végzett, kereskedősegédként dolgozott Pozsonyban. 1896-ban lépett be az Egyesült Izzólámpa- és Villamossági RT jogelődjéhez (Egger B. és Tsa). Kistisztviselőként kezdett, 1918-ban lett vezérigazgató. 1944: Mauthausenbe deportálják, az Aschner-villában rendezi be Eichmann budapesti főhadiszállást. 1944. decemberében kivásárolják, Svájcba kerül. 1947-ben hazatért, ügyvezető alelnök lett az Izzónál. Aschner Lipót négy klubnak vezetője: UTE, Újpest, Tokodi Üveggyár SC, RSK Utekáč (Új-Antalvölgy, Csehszlovákia), ahol működött egy gyár, melynek Aschner a vezetője. Tudomásom szerint 1923. januárjában került be először az UTE elnökségébe, mint társelnök.
Egy érdekes cikk Aschnerről: Ahogy a titkárnő látta. Egy régi menedzser: Aschner Lipót. Interjú Nádas Valériával. Az interjú a 2V c. lap 1988/4. számában jelent meg.
Mivel ennyire alapos, kiváló öszefoglalóid vannak, hozzá szeretném tenni, hogy 1899-ben nem Szegedi Ak néven alakult az egyesület és nem piros -fekete volt. Fejből a pontos névre és a három színre nem emlékszem, de utána nézek , s hétfőn be fogom írni a topikba, hogy pontositsd az adatbázisodat. Az 1899-ben alakult egyesületnek még nem volt labdarúgó szakosztálya, csak két év múlva szervezték meg, az első hivatalos meccset 1901-ben játszották a városban, ezt már a SZAK első és második csapata.
1951-ben! Az Újpest első cseréjét 1951. március 25-én, a Bp. Honvéd - Bp. Dózsa mérkőzésen hajtotta végre, Fábiánt Fürjes váltotta a szünetben a balhátvéd posztján.
A lapokat egy játékvezető találta ki az 1966-os VB egy meccséről a szállodába tartva, miközben bámulta a közlekedési lámpát (piros - sárga). És ha jól tudom, az 1970-es VB-n vezették be.
Cserélni a magyar bajnokságban az 1951-es szezontól az 1954-es szezon végéig lehetett. Úgy tűnik, hogy egy mezőnyjátékost és egy kapust lehetett cserélni egy mérkőzésen. 1955-től újra "betiltották" a cserét, és 1968-ban vezették be újra. Ekkor is 1 mezőnyjátékost + 1 kapust lehetett lecserélni. De majd megkérdezem az apukámat, az 1965 utáni dolgoknak ő az abszolút szakértője, ha kell napra pontosan megmondja, mikortól voltak lapok, vagy mikortól lehetett cserélni :)
1944 őszétől nincsen róla adatom és 1932 előtről sem.
1936-ban, 1937-ben, 1942-ben és 1943-ban magyar bajnok.
Meccs/gól adatom sincs sajnos, de úgy tűnik, végig alapember volt.
Egyébként Bánkuti István (1-szeres válogatott, sokszoros bajnok balhátvéd az Újpesttel a 60-as, 70-es években) is budafoki, Budafokon is temették el. Az ő apja, szintén Bánkuti néven, szintén balhátvéd volt Budafokon és a Gammánál 1938-40 körül
Egyszerűen ámulok és bámulok (Tempó, Vasutas!-on már csak azért nem, mert megszoktam, hogy fantasztikus dolgai vannak) :)
Azért némi beleszólást megengedsz? :) Nem komoly, csak pár részlet!
Aschner Lipót 1947-ben visszatért Svájcból Magyarországra, és így - szinte hihetetlen módon - 1947 márciusától 1952 januárjában bekövetkezett haláláig újra az Egyesült Izzó ügyvezető igazgatója volt. (Ezzel kapcsolatban egyébként rengeteg furcsaság maradt, például az Izzót sohasem államosították, hanem megvette az állam, és sohasem alakult vállalattá, mindig megmaradt Részvénytársaságnak. Sőt, ha jól tudom, külföldön magántulajdonban is maradt néhány részvénye. Gyakorlatilag állam volt az államban, és abszolút kapitalista módon működött a legvadabb kommunista időkben is - köszönhetően Aschnernek. Sőt, a mendemondák szerint Pióker Ignác sztahanovista élmunkás is az ő "találmánya" volt PR vonalon. - de ezek már nem ebbe a topikba valók).
Aztán írod egyszer, hogy "A főlényes sikerre jellemző, hogy huszonnyolc fordulón keresztül veretlen maradt a kék fehér gárda". Menet közben megváltozott a színük? Vagy véletlen elírás?
A harmadik meg csak egy érdekesség: az Aknavölgyi. A "Kalandozó Magyar Labdarúgók" c. könyvben az szerepel, hogy 1949-ben meghalt. Én ezt el is könyveltem. Aztán egy 60-as évei második felében járó Újpest szurkoló ismerősöm említette, hogy az nem lehet, hiszen az 50-es években az Izzóban volt kapus, majd klubvezető...
Mindenesetre nagyon köszi az összeállításokat, egyszerűen hihetetlenül szenzációs vagy :)
A mai korban nagyon megmosolyogtató a párbaj... Egy élmény ezeket olvasni! Ez a Weisz Ferenc ugyanaz, mint aki 1903-ban mutatkozott be a válogatottban és 17 meccsen 3 gólt lőtt? Nagyon sokoldalú labdarúgó volt, állítólag. 1925-ben már jócskán túl járhatott a 30-on (sőt!), még ha tinédzserként mutatkozott is be a nemzeti tizenegyben.
Variációk egy témára. Párbaj Debrecenben, 1925-ben. „Május 10-én a DKASE-DEAC labdarúgó-mérkőzésen Weisz Ferenc szóváltásba eredt egy középiskolással, aki előtt az egyetemi hallgatókat reprodukálhatatlan szavakkal sértegette. A középiskolás elmondta ezt az egyik közelben álló egyetemi hallgatónak, aki kérdőre vonva Weisz Ferencet, felszólította, hogy ismételje meg szavait. Ő ezt nem tette meg, s a szóváltásnak rendőr vetett végett, aki Weisz Ferencet leigazoltatta. A sértés az egyetemi ifjúság összességét illette, mivel azonban DEAC mérkőzésen történt, Szentkirályi László, a DEAC intézője tartotta kötelességének ezért elégtételt szerezni minden delegálás nélkül. Az ügy elintézése azért késlekedett olyan sokáig, mert Weisz Ferenc nem vállalta most már a sértést, s mivel a segédek emiatt megállapodni nem tudtak, előkelő férfiakból felkért bíróság döntésére bízták, hogy megsértette-e Weisz az egyetemi ifjúságot, vagy sem? A bíróság igenlő válasza után már semmi akadálya sem volt a párbaj megtartásának, amit 16-án reggel meg is tartottak.”
Amikor még urak voltak a futballisták.:) Szintén 1913:
„Bródi Sándor a Ferencvárosi Torna Club és Kovács Elemér, a Nemzeti Sport Club centerhalfja vékonypengéjű párbajkarddal a kezükben, elszánt bátorsággal a szívükben és haraggal a lelkükben álltak szembe egymással. Azután, hogy az FTC–NSC bajnoki mérkőzés bírója kiutasította őket a footballpálya porondjáról, a vívóterem parkettjén találkoztak. Mellékes, hogy és miként végződött a párbaj, történt-e sebesülés, kibékültek-e a hadakozók. Nem a társadalmi élet szempontjából bíráljuk el a kérdést. A sport, helyesebben a footballsport nézőpontjából foglalkozunk a Bródi–Kovács afférrel. Az a kérdés tolakodik elibénk, feleletet követelve, vihet-e a footballpályáról az út a vívóterembe. Szabad-e a játék hevében történt sérelmet, vagy inzultust fegyverrel elintézni, szabad-e az egyleti színek dicsőségéért küzdő játékosoknak a pályán olyasmit elkövetni egymással szemben, a mit csak a kard élével lehet helyreütni, a mit csak vérrel lehet lemosni? A háborgó lelkiismeret zúgva kiált vétót a footballista párbaj ellen.”
