Keresés

Pénteken reggel riogattak minket a panzióban, hogy Zirc felé nem fogunk tudni kijutni Bakonybélből. Miután láttunk Pénzesgyőr felé egy Volánbuszt(!) az árokban pihenni, úgy döntöttünk, hogy tényleg jó választás volt a hólánc. Az út járható volt, de pár helyen olyan hóátfúvások voltak, hogy a porhótól jó, ha öt méterre láttunk az autó elé. Néhol nehéz volt kitalálni, hogy merre is vezet az út. Ugyanis nincsenek az út mellett műanyag útjelzők.
Nagy szerencsénk volt az előző napi időjárással, a kőris-hegyi túrával. Még napsütésben is volt részünk, és pont Odvaskő-barlangnál.

hú, gyönyörű a táj - tiszta meseország :)

ímádom a havas erdőt, klassz túra lehetett!

A hólánc kellhetett is :-)
Azért azt el tudod képzelni, hogy "örültünk" amikor a kalauz azt mondta hogy szálljunk le, a vonat nem megy be a Délibe!

Köszönöm, hát még élőben!
Ilyet én még nem is láttam!!
Derékig érő hó, szakadó hóesés, és valami elképesztő baromi erős szél! :-DD

Szép képek!

Szerencsére előző nap vettem hóláncot:)

Ja, amugy meg üdv mindenkinek, mostantól online vagyok fél év kihagyás után.

Sikerült netezés helyett sokat utaznom, meg túráznom, meg hazaköltöznöm, meg...

most elkezdek olvasni, de nem reagálok HSZ-kre, nehogy megutáljatok.

Ezek szerint nem csak én gondolkodtam el ezen a turán. Tervezgetem ezt az Encián mozgalmat, és a füzetet olvasva meglepődtem én is ezen a soron, hogy "átbivakult éjszaka után fiatal társára bizta a vezetést" .

Mondjuk ezt az utat ekkor hóban biztos nem vállalnám be, majd inkább tavasszal.

Emgergo, majd figyelj, ha van kedved mehetnenk erre a szakaszra egyutt, elcsabitjuk Zetet navigatornak...

asciimo

De jó!
Aztán meg következő nap fennragadtunk a faluban, nem járt a busz, és sokáig úgy nézett ki, ott maradunk! :-)
Képek: http://kep.tar.hu/macgyver-/50197553#2
Közben elolvastam a leírásod.

Igen, csak kicsit később, olyan 15:00 felé és Bakonybél felől. Majdnem találkoztunk:) Az okt fórumban olvastam a Kőris-hegyi beírásodat. A mi utunkról a 12701-ben van rövid beszámoló.

Bocs, javítom: www.controllszeged.hu/sk
Csak már hozzászoktam, hogy a legtöbb helyen nem fogadják el a két betűt. :-)
Jut eszembe a kérdésedről, hogy jár nekem két kitűző a két első szakaszért, csak elfelejtettem benyújtani az igazolófüzetet. :-)))

A www.controllszeged.hu/sksk-n van, de még csak a két első, rövidebb szakaszról (Budapest-Nógrád-Alsótold). A folytatásra még nem volt időm, de meg fogom csinálni, mert így lesz teljes.

Nagyobb társasággal voltam és két kutyával (abból az egyik saját). Ha nem emlékszel rájuk akkor nem te vagy az akit a hülye kutyám jól megugatott :-))

Útvonalunk: Porva - Szépalma (11.00) - Kisszépalmapuszta th. (12.00) - Kőris-hegy (13.10) - ismét th., pedig Bakonybélbe tartottunk csak eltévesztettük - ugyanezen az úton haza.
Az időpontok "csak tájékoztató jellegűek", a fényképező szerint volt annyi, plusz kerekítés.

Miért, te is arra jártál???

Amikor a hegytető és a turistaház között jártunk, mondjuk többen is jöttek szembe. Kérdezgettük is hogy milyen messze még a csúcs.

A honlapodon van/lesz részletes beszámoló a Kerékpáros Körtúráról? Nagyon kacérkodom a gondolattal...

Csodálatos képek egy csodálatos túráról!

Jaj, de vágyom már Kemencére! Minden gyökerem onnan való. Újévkor nem mentünk, de egy nap oda-vissza nem is éri meg.

Hahó! Gondoltam, itt is összegzek egyet. A kéktúrázásban ez évben nem nagyon jeleskedtem, viszont jelentős előrehaladást értem el az Országos Kerékpáros Körtúrában. Álljon itt rendhagyó 2005-ös összegzés gyanánt sorrendben, kommentár nélkül az összes település neve, amelyeket három túrám során érintettem:




Nógrád – Rétság – Bánk – Romhány – Kétbodony – Szente – Magyarnándor – Mohora – Cserháthaláp – Cserhátsurány – Herencsény – Cserhátszentiván – Alsótold – Pásztó – Alsótold – Felsőtold – Hollókő – Rimóc – Szécsény – Ludányhalászi – Nógrádszakál – Ráróspuszta – Litke – Ipolytarnóc – Litke – Mihálygerge – Marakodipuszta – Lászlóvölgy – Karancskeszi – Karancslapujtő – Karancsalja – Salgótarján – Somoskőújfalu – Somoskő – Somoskő – Somoskőújfalu – Salgótarján – Kazár – Vizslás – Kazár – Rákóczibánya – Csengerháza – Kisterenye – Mátraverebély – Tar – Hasznos – Pásztó – Szurdokpüspöki – Gyöngyöspata – Gyöngyös – Mátrafüred – Pálosvörösmart – Abasár – Markaz – Domoszló – Kisnána – Verpelét – Egerszalók – Eger – Szarvaskő – Mónosbél – Bélapátfalva – Szilvásvárad – Lillafüred – Miskolc – Felsőzsolca – Arnót – Sajópálfala – Sajóvámos – Sajósenye – Boldva – Borsodszirák – Edelény – Szendrőlád – Büdöskútpuszta – Szendrő – Szalonna – Perkupa – Szin – Szinpetri – Jósvafő – Aggtelek – Jósvafő – Szinpetri – Szin – Perkupa – Dobódél – Bódvarákó – Tornaszentandrás – Komjáti – Bódvaszilas – Szögliget – Derenk – Szögliget – Perkupa – Szalonna – Üdülőtelep (Rakacai-tó) – Meszes – Rakacaszend – Rakaca – Szászfa – Krasznokvajda – Felsőgagy – Alsógagy – Baktakék – Fancsal – Forró – Encs – Abaújkér – Boldogkőváralja – Vizsoly – Vilmány – Göncruszka – Gönc – Telkibánya – Bózsva – Pálháza – Mikóháza – Széphalom – Sátoraljaújhely – Sárospatak – Vajdácska – Karos – Karcsa – Pácin – Nagykövesd – Őrös – Nagygéres – Kisgéres – Királyhelmec – Nagykapos – Kaposkelecsény – Dobóruszka – Nagyszelmenc – Dobóruszka – Kaposkelecsény – Nagykapos – Királyhelmec – Kisgéres – Nagygéres – Őrös – Nagykövesd – Pácin – Szennatanya – Bélatanya – Cigánd – Kékcse – Kisvárda – Komoró – Tiszabezdéd – Győröcske – Záhony – Zsurk – Tiszaszentmárton – Eperjeske – Tiszamogyorós – Lónya – Mátyus – Tiszakerecseny – Vámosatya – Gelénes – Csaroda – Fejércse – Hete – Tarpa – Tivadar – Kisar – Nagyar – Szatmárcseke – Tiszakóród – Tiszacsécse – Milota – Tiszabecs – Tiszaújlak – Tiszabecs – Sonkád – Kölcse – Túristvándi – Kömörő – Penyige – Fehérgyarmat – Tunyogmatolcs – Györtelek – Kocsord – Mátészalka – Nyírcsaholy – Fábiánháza – Mérk – Vállaj – Terem – Nyírvasvári – Nyírbátor – Kállósemjén – Nagykálló – Nyíregyháza

Jövőre folytatom! A befejezés inkább 2007-ben reális.

Bakonybél - Odvaskő Hotel - Kőris-hegy - Bakonybél (KDP, OKT)

Efemmel tettük meg a kört még december 29-én, 20-30 centi friss hóban. Odvaskő Hotelig a K+-t választottuk, mely kellemesen, pihenőhelyeket érintve indult a patak mentén. Korábbról származó, félig hófödte lábnyomok vezettek egy darabig, majd a turistaút egyre gyakrabban kényszerült a hegyoldal és a patak közötti keskeny csapásra, illetve kanyarodott fel néhány métert a domboldalba. Ez a kidőlt fákkal és a hóval kombinálva néha érdekes helyzeteket eredményezett:)

Az Odvaskő Hotel recepcióján készségesen pecsételtek céges bélyegzővel. A következő piros szakaszról írtam még nyáron, de élmény volt 20-30 cm friss hóban is végigjárni. A barlanghoz vezető jelzést kicsit nehezen vettük észre, a kitérő rövid, de kb. 50 m szintvesztést jelent, ami lépcsőkkel van megoldva. A barlang meglepően tágas, a jó időnek köszönhetően nagy volt a forgalom is. Az ÖBB kód jól látható háromjegyű szám, a bejárattal szemközti egyik fán található.

Kőris-hegyen az OKT pecsétjével bélyegeztünk, majd sietve indultunk vissza a kéken Bakonybélbe, mivel látható volt, hogy világosban nem fogunk már leérni. Itt csak egy ember haladt valamikor előttünk, de egy hosszabb szakaszon - útvonalkövető módon - mi jártunk először:) A Barátok útjánál már sötét volt, de szerencsére a hó eléggé világított:) Bakonybélbe érvén megkerestük a Gerence fogadót, ahol szintén nem volt gond a bélyegzéssel.

MacGyver!

Te mikor voltál Kőris-hegyen, illetve milyen útvonalon mentél oda 29-én? Lehet, hogy találkoztunk, bár kutyára - ha jól értelmeztem, azzal voltál - nem emlékszem.

Ez nagyon jó :D

 

Ez az Encián-túra nekem is gondokat okoz még tervezésben is, olyan elborult az útvonal.

 

 

Hát, a Gödöllői-dombság térképet kerülöm, a többi jó :-)
Csak néha rá kell rajzolni az új utakat.

A tréfamester Börzsöny,

avagy: „Nem úgy van az mint volt rég”

 

IGEN, ILYEN IS LÉTEZIK! Börzsöny fanatikusok: Tessék megkapaszkodni! Ezen túrabeszámoló ürügyén cáfolatát kívánom adni annak a közkedvelt vélekedésnek, miszerint a Börzsöny sosem viccel!

 

Egy, a 2005-ös esztendő utolsó napjaiban tett Enciános börzsönyi túra kellett ehhez a felismeréshez, először tehát ennek részleteivel „húzom az időt” a fenti felfedezés körülményeinek megosztásáig.

 

A túramozgalomból, (EET, amelyet a jelen helyzetben inkább „Extrém Enciános Túra” néven lehetne pontosabban nevezni) már régóta szemeztem egy túrával, amely egy csaknem komplett Börzsöny átszelést kér a teljesítőktől, méghozzá északról dél felé, kemencei vagy királyházai rajttal és néhány kötelező érintőponttal. (Van kódja is, de az most nem ugrik be). Az útvonal több mint figyelemre méltó, hiszen a térképet elővéve egyből látszik, nem éppen „logikus” útvonalvezetéssel teljesíthető – mármint egyben. A megoldáson sokáig morfondíroztam, míg végül - segítséggel – tisztázódott, miért is mehettek ezen a kacifántos és igencsak kemény útvonalon az egykori delikvensek. A füzetben közölt infókban rejlik a kulcs: „...fiatal túratársára bízta a vezetést...”. Tehát, ezt továbbgondolva, a mi megközelítésünkben:

1)      a fiatal túratárs kezdő volt és ment az orra meg esetleg néhány vadcsapás után, amerre látott, vagy

2)      meg akarta mutatni az öreg és tapasztalt túratársnak, kemény legény/leány ám ő, és nem szereti a kommersz, már minden igazi turista által halálra unt kényelmes utakat, keresett hát valami sokkal izgalmasabbat, vagy

3)      tudott valamit, amit mára jótékony homály fed, amiért pont erre kellett menniük.

 

(Szívesen hallok további ötleteket is)

 

A tervezéskor a kemencei rajt adta magát, hiszen Királyházára is innen lehet menni a legegyszerűbben, sőt egyáltalán nem utolsósorban, itt van a Kőrózsa, amely nálam az egyik „fogalom” a NHH turistaház és Királyrét, Ákos bácsi büféje mellett. Rövid időzést követően tehát első ízben pecsétet is kérve, kezdetét vette a túra, a Fekete-völgyben. Természetesen és nagy örömömre minden tiszta hófehérben pompázott, csak a Csarna-patak hömpölygött kezdetben piszkosszürkén, de ezzel kb. a hatodik patakátkelés után már keveset törődött az ember. A Hamuházig ehhez még hozzájött kb. 10 újabb ilyen esemény, ami erősen rezignálttá tette az embert. Legközelebb meg is szeretném számolni és jól észbe vésni, hogy magasabb vízállás esetén inkább sürgősen másik utat kell választani. Most viszont már csak előre mint azon a bizonyos úton, amit annyira erőltettek egykor, s már csak tényleg néhány gázolás és hipp-hopp, itt is a Fekete-rét, persze hogy hófehérben. Érintetlenül. Naná, gondolom a patak megtette a hatását. Több mint megerőltető, kíméletlen kaptató jött ezután, fel a NHH-re, de amikor a sípályát megláttam, kétoldalt a sudár, hólepte szálfákkal felette pedig a gyönyörű tengerkék eget ragyogni a szelíd felhők között, akkor minden fáradtság elszállt belőlem, mert MEGÉRKEZTEM! FEL A BÖRZSÖNY KÖZEPÉRE, AHOL MINDIG BOLDOGSÁG LENNI ÉS AHONNAN ANNYIRA NEM KÍVÁNKOZIK LE AZ EMBER.

 

NHH TH-ban a meleg ebéd és meleg ital (nyáron persze jóféle hűtött ser) kombináció számomra kötelező „repertoár”, ha erre nincs idő, nem is jövök ide fel. Most még a ház mögötti csúcsdombra is felmásztam és onnan is szemügyre vettem a további útirányt, mert csak most kezdődött igazán a kalandrésze a túrának. Egy rövid ideig az országos kék hihetetlenül hangulatos hóalagútjában vitt az út, ennyire fehér talán csak a mesebeli hótündér birodalma lehet. A Korom-bérc oldalában terveztem az áthaladást az Inóci-nyeregben haladó S kereszt jelzésig. Nem lepődtem meg, mikor láthatóan senki nem járt erre, néhány biztosan eltévedt vagy még a karácsonyi italozást kellően ki nem pihent másnapos nyúl kivételével, akik persze inkább a vackaik felé próbáltak tekervényes utakon haladni, mintsem az Inóci-nyeregbe. Egy idő után felfelé már nem akaródzott menni, ezért egyre inkább az ereszkedő irányt preferáltam. Néhol a földig hajolt bokrok alatt átkúszva jóféle friss hóval öntözte nyakon magát az ember, máskor meg már épp megnyugodva átöleltem egy fatörzset, amikor a rajta lévő jégpáncél szépen megforgatott a fa körül. Mikor ilyen könnyedén, zsebredugott kézzel, fütyörészve halad az ember néha (persze teljesen feleslegesen) előjön az a gondolat, hogy mi a fataplót is keres itt, ahol... Ezeket a gondolatokat létszükséglet már foszlány korukban minél messzebb űzni magunktól, különben nagyon könnyen összejön egy bukfenc, ami egy meredek lejtőn még a puha hó ellenére is kínos lehet, hacsak nem célunk minél rövidebb idő alatt minél több hó hasi helyzetben történő befalása. Ilyen remek terpeviszonyok között haladva később feltűnt néhány hatalmas behavazott sziklatömb, aztán egy kb. 45 fokos meredekségű irányba térve szinte beleragadtam a hasig érő hóba, még szerencse, hogy elesni az elég nehezen ment, de lépni... Nem merném kiszámolni az átlagsebsséget erre a szakaszra. Ott volt lent szinte karnyújtásnyira a völgy alja, de odaérni olyannyira lassan ment, hogy néha a visszamászás ötlete is felmerült bennem. Persze, elég volt csak felnézni oda, ahonnan lejöttem és máris meggondoltam magam. Az már csak hab volt a tortán, hogy bármilyen navigálás reménytelen volt mert a rengeteg széldöntés erősen korlátozta a szóba jöhető haladási irányokat. Erősen reménykedtem azért, hogy még sötétedés előtt jelzett utat találok, mert különben még vészhelyzet is beállhatott volna. (Bár egy bivak a téli Börzsönyben, méteres hóban, hmm...) De a völgy alján csak feltűntek az oly várt S kereszt jelek, s rövid hezitálás után a helyes irányba elindulva és még némi kínlódás után feltűnt az Inóci-nyereg, aminek jelen helyzetben kb. úgy örültem, mintha a Mont Blanc meghódítása sikerült volna. A kódot sem kellett nagyon keresgélni, amiért ezúton is köszönetemet fejezem ki a festőknek!

 

A következő pont, a Tányér-rét elérését „irányból” nem tartottam értelmesnek a jelenlegi helyzetben, ezért becéloztam Kisinócot, hogy majd onnan átkelve Királyrétre az utolsó busszal elhagyom a Börzsönyt. És tényleg: lefelé egész jó tempóban a S kereszten, a végén még kocogva is egy kicsit máris feltűnt a jól ismert kicsiny rétecske a pihenővel. S innen már csak 4 kilóméterecske volt hátra, a jól ismert és oda-vissza sokszor bejárt Z sáv mentén. Már épp kezdtem elkönyvelni magamban, hogy az év végére véget ért egy pechszéria, s több eltévedésem nem lesz, ám ekkor közbeszólt a Tréfamester Börzsöny, eképpen:

 

Kb. 1,5 km-rel Kisinóc után az útra vezényelt egy munkagépet, amely derékig érő utat vájva magának tört a célja felé. Egyik elágazásban a munkagép balra, egy másik szekérút jobbra-előre. Lámpám fénye meg éppen gyengélkedni kezdett, de annyit még épp láttam, hogy a jobbra-előre út mellett fehér jelzésalap van festve. Nosza, akkor induljunk arra. Vicces kedvű Börzsöny elintézte, hogy épp ebben az időben fessenek valakik rendszeres fehér jelzésalapokat az az út mellé, teljesen elaltatva ezáltal a gyanakvás szellemét. Szépen bandukolva az immár korom sötétben, egyszercsak egy lakóház fénye tűnt fel, majd jött egy jó minőségű aszfaltút is. Hoppá! Ilyennek nem kéne itt lenni, mi lehet ez? Elő az atlaszt, és az egyetlen lehetőségnek csak az adódott, hogy Királyréttől kicsit balra, a Taxi-útra tévedtünk! Tehát a direkció adott: irány lefelé, jobbra. Csakhogy furcsán kanyarog az út, és még a lent feltűnő fények sem olyan megnyugtatóak. Inkább idegenek. De másfelé menni nem lehet, gyerünk, szinte futva irány lefelé. Az első házon egy tábla: Királyréti út. Bumm! Ez aztán a meglepi – sokszor jártam errefelé, de ilyen táblát még nem láttam! Egyelőre nem is akartam végiggondolni, mit jelenthet ez. Tovább szinte rohanva le a házak között, majd ott egy másik műút, azon irányjelző tábla: balra Kóspallag, jobbra Kisinóc! Most tessék nevetni, de nagyon: Kisinócról indulva egy majd teljes körrel visszamenni Kóspallagra, úgy hogy közben egy fikarcnyi kétség sem borzolja meg az embert, hát ilyen nem minden nap fordul elő! Másképp nem tudtam kezelni a helyzetet, minthogy ezúttal a Börzsöny mint Tréfamester játszott velünk egy jót, hogy újabb arcáról ismerjük meg. Mielőtt egy szelíd ejnye-ejnye kijelentés is elhagyhatta volna az ajkamat (a Börzsönyben nekem még káromkodni is sokkal nehezebben megy) a megálló táblájáról kiderült, 10 perc múlva jönni fog egy busz, Kismarosra. Egy óriási sóhajtás, majd már csak a szerencsés vég feletti örvendezés maradt: az ismeretlen út sötétben való bejárása után még egy korábbi vonatot is sikerült elcsípni, mint ami a tervben volt. (Ennek híján három órás várakozás következett volna.). Ennek tudatában még Ákos bácsi büféjének kimaradása sem fájt annyira. Mondja valaki, hogy nem jó tréfa volt!

 

Képek:

http://zete.uw.hu/kepek/EETBorzony2/index.htm

Üdvözlet!

 

BUÉK minden kedves Topiktársnak!

 

(Hamarosan egy beszámoló is következik.)

 

Zete

Ez meg attól függ, hogy milyen kartongáfia térképpel hoz esetleg össze a balsorsod :))

Csak reménykedtem, hátha pontosabb mint térképről méregetni madzaggal.

Kb. két évvel ezelőtt az Utazás kiállításon egy márkás lépésszámlálót féláron adtak, már régen szerettem volna ilyet, nem tudtam ellenállni, megvettem, (így is több ezer Ft volt), pontosan az előírás szerint rögzítettem, mégis össze-vissza értékeket mutatott. Néhány túra után kidobtam. A mérés térkép alapján jóval pontosabb volt. Azt hiszem, a GPS az igazi megoldás.

5 km/h alatt nem teszteltem :-)
De ha távolságmérés a célod, akkor a GPS jobb eredményt ad, bár zárt területen (pl. sűrű erdő) az is pontatlan.
Kérdés, hogy mire akarod használni.

Azért valahogy csak kellene használni, ha már egyszer kaptam :-)

Hát az se lassú... nekem kb. a fele reális!

izé 1km/10 perc :))

"Nekem elég jól bejön a "sík terepen 1 km/perc" távolságbecslés."

Húbasszus, Neked indulnod kellene az olimpiákon!!!!!

Hát lépésszámlálóval nekem sincs pozitív tapasztalatom, de amit én próbáltam, az gy olcsó fajta volt.
Nekem elég jól bejön a "sík terepen 1 km/perc" távolságbecslés.