Most, hogy befejeztem a DDP-t (nagyon örülök a sikeres teljesítésnek), újabb hosszútávú mozgalom elé néznék. A Pest megyei Piros engem is érdekelne, bár igazolófüzetem még nincs.
Igen, de már régebben. Ha jól emlékszem 1995-ben a teljesítménytúrát még 105 km-nek hirdették, de már az 1998-as "Jelvényszerző mozgalmak BAZ-megyében" füzetben 111 km-t adtak meg. Majd lehet, hogy előkeresem az igazolófüzetet, hogy abban milyen távadatok szerepelnek.
A díjazása egyébként egy agyagplakett, ha jól emlékszem, de azt is elő kellene keresnem.
Ja, egyébként nagyjából végeztem a vizsgákkal, úgyhogy a köv. hetekben elmehetünk hétköznap túrázni. Most a ttúra-naptár lektorálása, aztán némi rendrakás, adminisztrációs feladatok élveznek prioritást.
Utóbbi kettővel én is így vagyok. A várakat biztosan nem fogom 100%-osan teljesíteni, pár helyen eleve nincs kód, még néhány helyszínt akarok behúzni (most 14-nél járok, 13 a minimum), továbbá úgy nyomjuk a Börzsöny turistáját, hogy jelenleg a bronzra, ha rövidesen kész, akkor majd az ezüstre bélyegzünk, továbbá, ha a túrán elérhető valamely pont, akkor fényképezünk az aranyra is.
Biztosan megyek majd tavaszi börzsönyi ttúrára, pl. Királyrét.
"Például Magyarhegyen is van egy kód, továbbá a Börzsöny turistájához Kisirtáspusztát is érinteni kell, bár ott pecsételtetni ilyenkor eléggé esélytelen."
Ha vannak a Toboz kulcsosházban (nem tudom, télen van-e), nekik nagyon szép és jó minőségű bélyegzőjük van!
Eljött a nagy nap, csütörtökön elmentem a füzetért, és szombaton "felavattam" (Dömsöd - Ráckeve).
Ezzel megkezdtem a második "kört".
Mivel napokig nem voltam, nem tudtam írni, de ami késik, nem múlik. Örömmel olvastam, hogy mások is járják, egy-két szakaszon jó lenne közös túrát szervezni. A mostani irány Apaj - Verőce.
A döntést elsősorban gazdaságossági okok motiválták. Idő és pénz.
Az RP-DDK és a DDP ismétlésével kacérkodtam, de ennyi MTSZ pontra már nincs szükségem. A duplázás napirenden van, de a rövid távú cél a megkezdett mozgalmak befejezése. OKT és AK. Na és az "apróságok".
Gondolkodtam teljesítménytúrákon, de a kötöttség (hét vége) miatt elvetettem az ötletet. Meg aztán már "csak" 15.000 méter szint hiányzik (csu-csu arany), annyi meg kényelmesen összejön egy év alatt.
Fentiek alapos átgondolását követően úgy döntöttem, maradok a lakóhelyem közelében, kényelmes tempóban elballagok Apajtól Verőcéig. Tavasszal, az akácfák virágzásakor irány a Gödöllői dombság. A virágba borult dombok látványa elevenen él bennem. Télen "letudom" a síkvidéki szakaszokat, remélem, eljutok Gyömrőig.
Nem ígérem, hogy minden szakaszról írok, hisz van leírás bőven a neten.
A Dél dunántúli kék kapcsán egy hír. Tényleg elgondolkodtat, hogy mennyire a világtól elzárva élnek még mindig emberek...
Nem tudták megmenteni Felsőkakpuszta utolsó lakóját
január 17. 18:01
[MTI]
Egy kutyás rendőr még élve talált rá hétfőn késő este Nagybajom környékén az erdőben arra a 80 éves felsőkakpusztai asszonyra, akinek eltűnését aznap délután jelentették a rokonai; az idős asszony életét azonban a helyszínre érkező mentők már nem tudták megmenteni - közölte kedden délután a rendőrség az MTI-vel.
A bejelentést követően 20-30 rendőr kereste kutyákkal, terepjáróval az idős asszonyt - mondta Bíró Gábor, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese. Beszámolója szerint néhány órán belül az erdőben megtalálták az idős asszonyt, aki akkor már "meglehetősen rossz állapotban" volt. A kiérkező mentősök megpróbálták újraéleszteni, de ez nem járt eredménnyel.
Az elhagyott pusztán, lakókocsiban élő Horváth Teréz arról volt nevezetes a környéken, hogy ő volt Felsőkakpuszta utolsó lakója. Szombaton költözött vissza lakhelyére Kaposvárról a lányától, ahol egy hónapot töltött el miután leforrázta a lábát. Felgyógyulása után a megszokott környezetébe vágyott, ezért visszavitték a pusztára. Eltűnését a lánya jelentette a rendőrségen.
Tegnap este vissza is mentünk Perőcsénybe, és vittünk egy nagy ajándékcsomagot nekik, volt abban minden, Tokaji Furmintok, Borsodik, csoki, ropi, perec, miegymás, ízlés szerint fogyasszanak, mondtuk. Apróság, de ez jutott eszünkbe, mint egyfajta hálakifejezés.
T. Vagdalthús! Hátborzongtató és tanulságod a történeted, remélem sokan elolvasták. Teljesen árérzem a helyzeted, én ugyanígy jártam évekkel ezelőtt a Bükkben, igaz akkor tavasz volt és csak késő délután. A párom lemaradva jött utánam, és egy elágazásnál persze a rossz irányba ment el jó sokat, mert azt hitte, hogy engem követ (hó nem volt, hogy a lábnyomok jeleztek volna). Vagy két órán át rohangásztam, amig végül sikerült újra összetalálkoznunk. Kiderült, hogy ugyanannak a csúcsnak a két ellentétes oldalán kerestük egymást. Akkor megbeszéltük, ha elszakadunk egymástól, vissza kell menni arra a helyre, ahol utoljára együtt voltunk, és megvárni a másikat. És én is megtanultam, hogy a túra előtt együtt meg kell beszélni az útvonalat. Pontosan el tudom képzelni, mennyivel szörnyűbb lehetett a hasonló helyzet a sötét, félelmetes, téli Börzsönyben! Jól esett olvasni, hogy vannak segítőkész emberek.
