Az elso volt a legmaradandob
Egy orosz (akkor meg szovjet) Mi -6 azota se lattam ilyet. Mar mikor leszalt meghokkento volt mert a folazot fuves repteren kb 1m re suppedtek a kerekei a talajba. Na es az inditas, ha jol emlekszem 5 Ivan vezette a gepet, ebbol 3 bent matatott 2 pedig kint figyelte a hajtomuvet egy-egy tuzolto keszulekkel. Az 1m-es langokra ami kicsapot meg nem reagaltak (ugy latszik ez uzemszeru volt) Na es a folszalas se volt semmi az oroszok melle bezsufolodott a potyazni vagyo magyar ejtoernyos garda. Mondta is ivan sok lessz ez. Szoval hajtomu folporog, a gep pedig elkezdet razkodni de nem am akarhogy kb felmeteres amplitudoval ekkor ertetem meg minek kellet a reporvosin a sok gerinc rongen. De sikerult utanna csodalatos volt elosszor a levegoben. A gepen persze az ajto leszerelve rajtam meg nem volt ernyo, de hat kapaszkodtam.
Nem tudja valaki a magyar hadseregnek van Mi-6??
Az idén még nem is repültem, oszt' tessék, ma csak nekem vannak legnagyobb repülős élményeim...
Papírrepülő
Amikor egyetlen fillér nélkül vagy Párizsban, és a Anna napok óta csak a Kejfel-toronyról beszél, hiszen csakis ezért jött el veled nyaralni, és megígérted neki, hogy felmentek, és soha sem bocsátja meg, ha mégsem, de már nincs annyi pénzed sem, hogy gyalog felsétáljatok (séta?) a legeslegalsó emeletre (92 méter; na jó, a tengerszinttől számítva), nem beszélve a szállás- és benzinpénzről; lehet, hogy kint kell maradni?
...és akkor isteni csoda folytán mégiscsak lesz pénzed, és akkor még talán haza is értek tanévkezdésre, de előzőleg VÉGRE elmegytek a toronyhoz, már fel van állítva (Kelj fel, torony!), a Mars-mezőn, a pázsit (párizsi pázsit) közepén valamilyen megmagyarázhatatlan okból tényleg ott is van leterítve a háromszáz méter hosszú lepedő, amelyen a Torony aludt az éjjel...
...gyalog fel két emeletnyit (csak hétszáz-valahány lépcsőfok; vagy kilencszáz?), megtalálod a kötéltáncos emléktábláját, aki majdnem napra pontosan tíz évvel ezelőtt átsétált a toronyhoz innen szemből, a Torcadéróról, és te akkor pont itt voltál, hogy köszöntsd az Öreg Hölgyet századik születésnapján...
...és akkor lifttel fel 300 méter magasra, még egy kicsi, és ott vagy legfelül, a nyitott erkélyen...
...és akkor eszedbe jut, hogy már 1966-ban is szerettél volna ledobni innen egy papírrepülőt, de persze, akkor sem, most sem hoztál magaddal nyersanyagot. Éppen elmeséled ezt Annának, amikor hipp-hopp, mint a mesében, felrepül hozzátok valahonnan lentről egy Keljfeltorny-jegy, megállapodik a lábatok előtt a vaslemezen.
Annát nem kell unszolni (te azért mégsem csinálhatsz ilyet), felkapja a jegyet, kidobja az öngyilok-elhárító rácson. A papírfecni egy pillanatra megindul lefelé, aztán megáll, és pörögve-forogva megindul visszafelé. Döbbenten néztek utána - minek ide a rács? itt nem lehet leesni! -, egyre feljebb megy, és egyre gyorsabban, egyenesen a Napba, hogy lerázza az üldözőket, már magasabban van, mint a torony csúcsán az antenna keresztje (a technokrácia templomtornya?), Párizs legmagasabb pontja jelenleg nem a Keljfel-torony csúcsa, hanem a ti improvizált, amorf papírrepülőtök (bár el kell mondani, hogy arra is egy kis Keljfel-torony van nyomtatva)...
...még néztek utána, de hiába ernyőzitek a kezetekkel a szemeteket, ma a Nap az erősebb, ma nincs fogyatkozás, mint Veules-les-Roses-ban, az óceán partján, a sziklafal szélén (fal ez, vagy nem falaise?); csak találgatjátok, milyen magasra szállt a kis madár a déli pillér (Pilier Sud) sok ezer tonna vasát felforrósító napsugár keltette termikben.
Itt is hozzászólok magamhoz. A turbinalapátok átesése nem azonos a turbinalapátok kiesésével, bár az előbbi akár el is vezethet az utóbbihoz. Az pedig igen könnyen lehet tragikus: egyetlen lapát elszabadulása a teljes hajtómú széteséséhez szokott vezetni.
Biztosan emlékeztek a viccre, ahol Kohn bácsi megoldja a repülőgépgyártás problémáit is: ha ő végigfúrja a szárnyat, az többé nem törik le. Nos, egyik legnagyobb repülős élményem a szitává lyuggatott vezérsík volt. Emlékszem, álltunk a hangárban, és néztük a Tu-134-est: mintha kartáccsal lőtt volna rá az albán légvédelem. Nekifutás közben elszállt az egyik turbinakoszorúja, és a lapátok meg egyéb szilánkok, kiszabadulva, átlyuggaták a törzset és a függőleges vezérsíkot. A törzsben ott szerencsére csak a csomagtér meg a mosdó volt; lehet, hogy néhány utas még őrzi a bőröndjében talált emléktárgyat (láttam már turbinalaptátot hamuzónak használni). Az volt az eszeveszett szerencse, hogy V1 előtt történt a dolog, a gép még meg tudott állni a pályán. Ha csak pár másodperccel később következik be, elvileg folytatni kell a felszállást, és ki tudja, a sérült hajtómű, sérült vezérsík, esetleg sérült kábel, cső, rudazat, drótkötél mellett visszahozható leff volna-e a gép. Így megúszták egy kis ijedséggel és egy kis késéssel.
Hogy oldjam a történet okozta feszültséget, búcsúzóul egy másik anekdóta. Állítólag megtörtént az eset, a Kijevi Légiforgalmi Egyetemen keringett a történet, de persze nem vállalok érte kezességet:
An-24-esen esett az eset (az olyan kis 50 személyes, felsőszárnyas, nyugaton Fokker F-50-nek hívják ;-) Felszállás közben elszabadult egy turbinalapát, áttörte a kabin falát, és megállapodott... egy utas ülésének párnájában. A gépész kollégák biztos meg tudják mondani, hány fokos lehet egy ilyen kis fémdarab még jó pár méternyi repülés után is; mindenesetre rettenetesen meleg volt az ülés gazdájának, aki menten fel is ugrott a helyéről, levegőt sem kapva. A sztyuvi meg odarohant, hogy felszállás, meg vészhelyzet, és visszanyomta az utast az ülésbe. A fémek hőkapacitása köztudottan magas értékű, úgy hogy az utas rögtön újra felugrott a helyéről, a sztyuvi meg rögtön újra visszaültette. Így ment egy darabig, amíg a nadrág, az üléshuzat és az üléspárna füstölgése el nem árulta a sztyuvinak is, hogy az érintett utas még a többiekhez képest is különleges vészhelyzetben van. Bonyolíthatta a helyzetet, hogy annak idején a Szovjetunióban belföldi járaton nemigen volt hova átülni, mert eseményszámba ment, ha egy gép nem volt csurig tele.
Igazad lehet: mintha emlékeznék ilyen pompázs(gátló)szelepre.
A pompázs (angolul turbine stall, azaz a turbinalapátok [aerodinamikai] átesése)* akkor következik be, ha a turbina nem kap elég levegőt, ilyenkor túlpörög, és tönkremegy a hajtómű. Vadászgépeken (na jó, nem MiG-21-en) szeret bekövetkezni, mert azok néha repülnek erős csúszással, és ott a törzs takarja a szélmentes oldalon lévő beömlőnyílást, azaz lecsökken a turbina előtt a dinamikus nyomás.
* Ha tudnátok, milyen nehéz volt a szögletes zárójelet beírni!
Talán pompázsgátló szelepek, de nem vagyok biztos benne (én is másik szakág, mint Újlaki), bár lehet, hogy az épp hangsebesség fölött műxik a vadászokban, de kb. ugyanezt teszi.
Bocsássatok meg, hogy nem tudom a pontos magyar nevét, ez a másik szakághoz tartozik. Ezek ott körben kinyitható kis ajtók, pontosabban csapóajtók. Azért vannak, mert amikor a gép a földön áll vagy lassan gurul, hiányzik neki a menetszél, légszomja van, ezért ilyen gégemetszés-szerű cselhez folyamodik. Amikor már elég gyorsan megy, a száján is kap elég levegőt, akkor ezek becsukódnak.
A festetlen, fémszínű gyűrű kicsit előrébb van. Azért festetlen, mert fűthető, ezzel előzik meg a légszívónyílás eljegesedését.
Ma neztem az LCP-t, es olyan erdekes volt a fohajtomuve eleje. (Elol, kivul.) A bal latszott ahogy gurult, de elol teglalap alaku nyilasok voltak korbe. Vagy hianyzott az a festetlen (femszinu) gyuru a hajtomu elejerol es ezek a nyilasok mindig ott vannak, csak takarva? Kesobb neztem meg egy masikat, mert furcsanak tunt a dolog, ugyhogy eloszor nem figyeltem arra gyurure, de ti biztos tudjatok.
Csokis
A leszedett segg nem lehet rossz... De érdekes lehet egy térképészeti gép alsó ajtajának helyén kitekinteni (nem kiesni). Ennél már csak egy lehet izgalmasabb: a Parti Őrség helikopterén a csörlőről lógva hintázni...
Hasonló élmény volt, biztos megírtam már két-háromszor, amikor Tu-124-ben és -134-ben a navigátor mögött ültem a lecsapható ülésen. De a két pilcsi között ülve sem rossz, az ellenőrző pilóta ülésén. De még a kabinajtóban állva sem kimondottan rossz, egészen leszállásig, hiába tudod, hogy nem vagy becsatolva, és az nem szabályos...
Ja, és a Yak-40-ben (!), szóval az LRI Jak-40-esében kihajolni a gépből, azaz a jobb oldalra épített 180 fokos térszögű (magyarul teljes félgömb alakú) plexiablakba dugott fejjel állni, miközben a kisöreg 1500 méteren húz át Budapest fölött az északi folyosóról a Balaton felé. Látszanak a Széchenyi-fürdő, a Palatinus, a Gellért kék medencéi...
Viszonylag kicsi Netie voltam, amikor apám és nagyanyám elvitt vala a Repülőnapokra Budaörsre. Beszálltunk valami repülő izébe, én előre a jobboldali ülésre (anyósülés? :))), két motor brummogott, felreppentünk a levegőbe, majd a legközepén a pilóta mindent elengedett, rám nézett, és azt mondta: na öcsi, most te vezetsz. Égnek álló hajjal azonnal eltoltam magamtól a botot, mire a gép szépen megindult lefele. A pilóta visszahúzta, és azt mondta, hogy na ez az, amit még egyszer ne. Ezután tettem egy kört 200-as pulzussal, és leszálltunk. Kevés híja volt, hogy nem mentem el repülni ezután, de azt hiszem, túl nyüzüge volnék hozzá :)))
Netie, aki sokat bámulta a siklóernyősöket is, de....
Tudjátok miért repülnek olyan szépen a madarak?
Mert nincs bennük pilóta
Na jó, bocsi! Ezt nem lehetett kihagyni.
Nekem a legnagyobb repis élményeim közé tartozik, amikor a MI-8 leszedett seggénél térdel az ember és bambul le 4000m mélységbe...
Csőlégcsavar egy helikopternél? Az elég érdekes lenne...
Vadászgépnél nemigen fordulhat elő, hogy a gázkar babrálásakor eléred a futókiengedő kart, mert nem egy helyen vannak.
Na igen, én is csodálkoztam volna... A múltkor egy darabig közelről tanulmányozgattam egy csőlégcsavaros helikoptert, finom szerkezetnek nézett ki, "érdekes", hogy nem terjedt el...
Na azért ennyire nem vagyok szakbarbár :-)
Egyszerüen a fenekemtől a nyakamig tartó rész, hosszabb mint az átlag. Cserébe a lábam nem extrém hosszú így 183-mal nem lógok ki a sorból.
A Mi-8 farok kaszálás annyira azért nem lehet sűrű, de biztos elő fordult már. Szerintem, az egyszerű festék lehúzástól a farok és szárny darab kitörésig minden elképzelhető. Olyat még nem hallottam, hogy emiatt generáloztak volna Minyót.
Az a benzincsap egy négyállású kapcsoló: sorrendben 0, Bal, Jobb, Bal+Jobb állással. Kapcsolgatással tudod szabályozni a nyál kifogyasztását a tartályokból. A szivattyú mindig többet szállít a szükséges üzemanyagnál, a fel nem használt nyálat visszavezetik az egyik (asszem a jobb) tartályba. Tehát egy idő után a két szárnyban kül. mennyiségű üza lesz, ez kihat a repülőgép viselkedésére, ezér kell kapcsolgatni. Namármost: vivijúú Bal-ba akarta tenni a kapcsolót. Azt hitte (1. sz. f@szság, olyan nincs a repülésben, hogy "azt hiszem"), hogy B+J-ben van, tehát két kattanás kell. Ezek után szemmel nem ellenőrizte le (2. sz. f@szság), hogy tényleg ott van-e.
Z-142-vel pl. Nyíregyházán lehet repülni, a főiskolások első típusa még mindig ez. Jó oktatógép, csak drága (sokat zabál).
Megint egy laikus kérdés: olyan helyen van, hogy csak úgy le lehet véletlenül kapcsolni, vagy szórakozottan félrenyúltál?
Hamster
PS: Valamelyik vadászgéptípuson volt talán, hogy a gázkar teljes előrenyomásakor véletlenül hozzálehetett érni a futómű kiengedőkapcsolójához?
PS2: Hol repülhetnék egyet egy Zlin 142-vel (utasként)? Még azelőtt ki szeretném próbálni, hogy eltűnik a típus... (bár ahogy elnézem... egy Tréner is előkerült újra mostanában, hogy imádtam gyerekkoromban a zúgásukat)
Meglepő, hogy anno ezt nem kérdeztem meg:
"Talán a Mi-8-asnál elég gyakran előfordul, hogy a lapát odaverődik a farokrúdhoz. " Ez tényleg gyakran megtörténik? Mi van ilyenkor? Vagy csak odaverődik, de nem törik semmi?
Na jó, itt a történet:
Szal történt eccer, hogy alacsony iskolakör repülése közben (150 m-en), vivijúú f@szsága mijatt (merthát a benzincsap véletlen elzárását nem lehet eccerű hülyeségként kezelni) leállt a Z-142-es motorja. Vivijúú rögtön tudta, hogy mekkora baromságot csinált, ezért korrigált, utat engedett a nyálnak a motor felé, így a motor a leállástól számítva max. 5-6 másodperc múlva beindult újra. Ezalatt az idő alatt:
- vivijúú rájött saját baromságára, és visszakapcsolta a benzincsapot megfelelő állásba (ezt már ugye említettem),
- közben átnyomta a gépet siklóhelyzetbe,
- felkészült kényszerleszállásra
- felmérte, hogy visszaér- e a reptérre iskolakörről (úgy nézett ki, hogy igen), de a biztonság kedvéért kiválasztott egy közelebbi kényszerleszálló-helyet is.
- ezek után vivijúú várt (ez a kb 2 másodperc tűnt olyan rohadt hosszúnak), mert TUDTA, hogy a motor be fog indulni.
vivijúú ballra el ezért én kotyognék bele.
Azért kaphatta a Fokker az ő nevét, mert viszonylag kicsi, de a többihez képest mégis dugig van érzékelővel meg elektronikával. Nem kell a sok kerek műszer közül keresgetni, hanem egy képernyőn lehet lapozgatni, és ezen a képernyőn világít meg csipog, ha valami nem tetszik neki.
Valójában fogalmam sincs miért kapta ezt a gúnynevet :-))) mert összeségében nem rossz típus.
Volt már szerencsém vele repülni. Nekem mint viszonylag hosszútörzsű mandrónak, elég alacsonyan volt a kalap tartó, meg a hely is bazi szűk, de egyébként szerintem nem rosszabb evvel repülni. Én nem várnék.
Hemm, miért kapta ezt a becenevet a típus? Ha legközelebb ilyet látok a műszaki előtéren/menetrenden, akkor inkább várjam ki a legközelebbi másik gépet? :)
Hamster <- link nélkül; a rossz bornak sem kell cégér :)
ElcéPéter köszöni szépen, jól van, rendületnenül szeli a levegőt, hol menetrend szerintin, hol "csárteron". A többit majd hónap, mer ma qrva sok dolgom van még, és ahhoz képest, hogy kettőkor le akartam lécelni, még itten kell tenni-venni egy Tamagocsi(F-70) mijatt.
Nna üdv. vivijúú
Na jó, a sok kérdés és kérés után egy passzív élmény: Ferihegy 2-n a "repülőgépskanzenben" (szabadtéri kiállítás) érdemes beállni a Tu-154 farka alá. Előtted a gép, fejed felett a függőleges és vízszintes vezérsíkok, valami irtózatos méretűnek tűnik, nagyon jó érzés (pedig ez igazán nem egy Jumbo, vagy An124, szerintem a magasabban levő vízszintes vezérsík miatt lehet...)!
"amikor átélhettem az "időnyúlást" is (három másodperc perceknek tűnt). De
erről majd máskor..."
Az istenadta (és rendkívül kiváncsi) nép nevében követelem a folytatást! :)) Most van a máskor, örülnék, ha nem merülne el véglegesen ez a topic...
Hm, nincs ilyen? Pedig nekem egy l-el is jó lenne :)
Pedig elég sok "földhözragadt" embert foglalkoztat a téma, igaz, a másik véglet a sokat repülő üzletemberek, akik csak azt látják, hogy felszállás, fenn vannak, kaja, pia, leszállás, és nem értik, hogy ebben mi a jó. (az ilyeneket el kell vinni egy kis géppel hegyek fölé:) Kéne egy ilyen levlista...
Nem nagy elmeny, de repulos es maradando.
Masfel hete erkeztem Torontoba, egy, Frankfurtbol mar eleve egy oras kesessel indult jaraton. A leszallassal meg nem ert veget a moka, az eso miatt red alertet fujtak a repteren es ket es fel orat ultunk szepen, turelmesen a celtol 50 meterre (attol feltek, hogy villam csaphat a gepbe, mikozben a kirakodas tart). Egy kis geczizes az immigrationnel, aztan usgyi a csomagokert: ujabb masfel ora varakozas.
Hat ennyire sz@r meg sosem volt.
Igyekszem nem offtopic lenni, de el kell mondjam, hogy én még nagyon új vagyok itt és örömmel fedeztem fel ezt a repülős topicot. Én fél éve kezdtem vitorlázó repülni, úgyhogy sztorik vannak bőven... :-) Mindenki máshogy éli meg az első egyedül-repülését, de nekem mégis inkább az volt az igazi élmény, amikor a termikfeladatok előtt (vagyis amikor csak siklórepülni kell a géppel) 14 percet termikeltem az iskolakörön, miközben azt sem tudtam hogy is kell igazán. Leírhatatlan érzés volt. Az indítóoktató némi mosollyal azt mondta a start előtt, hogy ha spirálozás közben találok valami emelést, akkor próbáljak benne maradni, de nem repüljek 9 percnél többet, mert úgysem adják meg a C-vizsgát (10 perc egyedül a levegőben), hiszen az akkor nem volt betervezve, nem feladat. A csörlésről leoldva rögtön belekerültem egy emelésben és a tanulatk szerint csináltam a spirálokat. Ekkor tudatosult bennem, hogy nincs nálam óra, de nem aggódtam nagyon, hiszen arra számítottam, hogy hamar leszállok. Ehhez képest "elutazgattam" az iskolakör végére és a 4.-ben még mindig vagy 250 m-en voltam. Ekkor láttam, hogy a leszállójel mellett nincs helyem, mert vagy három gép szállt le egymás mellé. Hát én gondoltam egyet éés "rutinosan" tovább termikeltem. Lényegében "otthagyva" az emeléseket tudtam csak lejönni, megvárva amíg eltolják a leszálló mezőben lévő gépeket. Mit mondjak nagyon csúnyán néztek rám, hiszen súlyos rep-fegyelmezetlenségnek számít, ha valaki többet repül a betervezett időnél. Az oktatókon viszont láttam, hogy a szemük sarkából örülnek, hogy egy kezdő a tizenvalahanyadik egyedüli felszállásából ilyet produkált. Meg is jegyezték, hogy egész nap egy kaján vigyor volt látható a képemen. Én erre nem emlékszem, de az a 14 perc életem egyik legszebb 14 perce lett! :-)
